Lukács sorrendbeli elbeszélése Jézusról Theofilosznak

1. rész

Mivelhogy már tényleg sokan kezdtek el elbeszélést szerkeszteni a köztünk teljes bizonyossággal beteljesedett dolgokról, ahogyan átadták nekünk azok, akik kezdettől fogva szemtanúivá és közszolgáivá lettek a Kinyilatkoztatásnak: tetszett nekem is, mint aki már utánajártam elejétől fogva1 mindennek pontosan, hogy sorrendben megírjam neked, nagyrabecsült Theofilosz2; annak érdekében, hogy megismerhesd a biztos voltát azoknak a Kinyilatkoztatásoknak, amelyek felől tudósítva lettél.Lábjegyzet1Elejétől fogva: a görög ἄνωθεν (e.: „anóthen”) háromjelentésű szó: ‘újra, előlről, fentről’. A szó az újonnan-fentől születés egy változata. Lukács sejteti, hogy talán ‘fentről’, azaz isteni segítséggel járt utána a dolgoknak.
2Theofilosz: a név jelentése: ‘Isten barátja’, így akár beszélő névként is felfogható: e levél Isten barátjának lett címezve, legyen az maga a konkrét Theofilusz, illetve bárki, aki épp most barátkozik Istennel, vagy már barátként szereti Őt.

Heródes, a júdeai király napjaiban lett pap egy bizonyos Zekharjáh nevű ember, az Abijáh rendjéből, és az ő felesége Áron leányai közül volt, és az ő neve Elizabet3. Igazságosak voltak pedig mindketten az Isten előtt, akik folyamatosan kifogástalanul jártak az Úr minden parancsolatában és rendelkezésében. És nem volt nekik gyermekük, mivel Elizabet meddő volt, és mindketten előrehaladottak voltak az ő korukban.Lábjegyzet3Heródes… Elizabet: a nevek jelentése: Heródes: ‘hősies’; Zekharjáh: ‘akiről az Örökkévaló megemlékezett’; Abijáh: ‘az Örökkévaló az édesapám’; Áron: ‘fényhozó’; Elizabet: ‘az én Istenem megesküdött’.

Történt pedig az ő rendjének sorában az Úr előtt való papi szolgálata végzésekor, hogy a papi szolgálat szokása szerint rá esett a sors, hogy miután bement az Úr Templomába, tömjénezzen. És a nép egész tömege folyamatos imádkozásban volt kívül a tömjénezés órájában. Láthatóvá tette magát pedig neki az Úrnak egy, a tömjénezés oltára jobbján álló angyala, és ennek láttára zaklatott lett Zekharjáh, és félelem esett őrá4.Lábjegyzet4Félelem esett őrá: a nyelvi szerkezet azt fejezi ki, hogy a félelem fentről, egy külső forrásból esett őrá, és nem Zakariás saját félelméről van szó.

Szólt pedig neki az angyal: „Ne félj, Zekharjáh, mert meghallgatásra talált a te könyörgésed, és a te feleséged, Elizabet fiút fog szülni neked, és fogod hívni az ő nevét Jánosnak5. És lesz neked öröm és ujjongás, és sokan fognak örvendezni az ő születésén, mert nagy lesz az Úr előtt; és bort és szeszes italt semmiképp sem ihat, és Szent Szellemmel lesz betelve már az ő anyja méhétől fogva. És Izrael fiai közül sokakat fog visszatéríteni az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És emez Őelőtte fog elöljárni az Illés szellemével és csodás erejével, hogy visszatérítse az apák szíveit a gyermekekhez, és hogy a makacs hitetleneket az igazságosak bölcsességében készítse elő az Úrnak felkészített néppé.”Lábjegyzet5Jánosnak: eredetileg Johannész, a név jelentése: ‘Jah kegyelmet adott’ vagy: ‘Jah egy kegyelmes adakozó’.

És így szólt Zekharjáh az angyalnak: „Miből fogom megtudni ezt? Mert én vén vagyok, az én feleségem is előrehaladott az ő korában.” És válaszul az angyal így szolt őhozzá: „Én Gábriel vagyok, aki Isten előtt állok, és azért lettem kiküldve, hogy beszéljek veled, és ezeket hirdessem, mint jóhírt neked. És figyelj, hallgató leszel, és nem leszel képes beszélni, addig a napig, amelyen megtörténhetnek ezek, azért, mert nem hittél az én Kinyilatkoztatásaimnak, melyek be fognak teljesedni a maguk alkalmas idejében.”

És a nép Zekharjáh iránti folyamatos várokozásban volt, és csodálkoztak az ő templomban való elidőzésén. Miután pedig kijött, nem volt képes beszélni, és felismerték, hogy látomást látott a Templomban. És folyamatosan jelezgetett nekik, és néma maradt.

És történt, hogy amikor leteltek az ő papi szolgálatának napjai, elment az ő házába.

E napok után pedig fogant Elizabet, az ő felesége, és elrejtőzött öt hónapra, ahogy erélyesen ezt mondta, hogy: „Így tett velem az Úr a napokban, amikor rám nézett, hogy elvegye az én emberek között való gyalázatomat.”

A hatodik hónapban pedig ki lett küldve az angyal Gábriel Istentől Galilea egy városába, melynek neve Názáret, egy szűzhöz, aki már el volt jegyezve egy férfinak, akinek neve József, a Dávid házából; és a szűz neve Mária. És amint bement az angyal őhozzá, így szólt: „Örvendj, kegyelemben részesített! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között!” Ő pedig, miután meglátta, teljesen zaklatott lett az ő Kinyilatkoztatásán, és fontolgatta, milyen köszöntés is lenne ez.

És így szólt az angyal neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És – figyelj! – foganni fogsz a méhedben, és fiút fogsz szülni, és hívni fogod az ő nevét Jézusnak. Ő nagy lesz és a Legmagasabb fiának fogják hívni, és neki fogja adni az Úr Isten Dávidnak, az ő ősapjának a trónját. És királyként fog uralkodni Jákob házán örökre, és az ő királyságának nem lesz vége.”

Így szólt pedig Mária az angyalnak: „Hogyan lesz ez meg, hiszen férfit nem ismerek6?” És válaszul az angyal így szólt őhozzá: „Szent Szellem fog eljönni rád, és a Legmagasabb csodás ereje fog beárnyékolni téged, emiatt a születendő is szentnek lesz hívva: Isten Fiának. És figyelj, Elizabet, a te rokonod maga is fiút fogant az ő idős korában, és ez a hatodik hónapja annak, akit meddőnek hívnak. Merthogy semmi Kijelentés nem lesz lehetetlen az Istennél.” Így szólt pedig Mária: „Figyelj: az Úr rabszolga-leánya vagyok, legyen nekem a te Kijelentésed szerint.” És elment tőle az angyal.Lábjegyzet6Férfit nem ismerek: jelentése: ‘még nem háltam férfival/férjemmel’.

Amint pedig felkelt Mária azokban a napokban, elutazott a hegyvidékre sietséggel, Júda egy városába. És bement Zekharjáh házába és üdvözölte Elizabetet. És az történt, ahogy meghallotta Elizabet az üdvözlését Máriának, hogy megugrott a magzat az ő méhében, és Elizabet betelt Szent Szellemmel, és nagy hangon felkiáltott, és így szólt: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! És honnét van nekem ez, hogy eljön az anyja az én Uramnak énhozzám? Mert – figyelj! – amint eljutott a te üdvözlésed hangja az én fülembe, ujjongásban megugrott a magzat az én méhemben. És boldog, aki hitt, mert bizony lesz beteljesedése az őneki beszélt dolgoknak az Úrtól!”

És így szólt Mária: „Magasztalja az én lelkem az Urat, és ujjong az én szellemem az én Istenemen, az én szabadítómon, mert rátekintett az ő rabszolga-leánya megalázott voltára; mert – figyelj! – mostantól fogva boldognak fog mondani minden nemzedék! Mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve. És az ő irgalma nemzedékről nemzedékre van az őt félők számára. Hatalmat gyakorolt az ő karjával, szétszórta az ő szívük gondolkozása szerint előretolakodókat; hatalmasokat döntött le trónokról és alázatosokat magasztalt fel. Éhezőket töltött be javakkal és gazdagokat küldött el magától üresen. Felkarolta az ő gyermekét, Izraelt, hogy megemlékezzen irgalmáról – amint elbeszélte a mi ősapáinknak – Ábrahám iránt és az ő magva iránt az örökkévalóságra nézve.”

Mária pedig vele maradt mintegy három hónapig, és visszatért az ő házába.

Elizabetnek pedig betelt az ő szülésének ideje, és fiat hozott a világra. És meghallották az ő szomszédai és a rokonai, hogy felmagasztalta az Úr az ő irgalmát vele kapcsolatban, és együtt örültek vele. És történt a nyolcadik napon, hogy elmentek körülmetélni a kisgyermeket, és az ő apja neve után Zekharjáhnak hívták őt. És válaszul az ő anyja így szólt: „Nem, hanem Jánosnak fogják hívni!” És így szóltak őhozzá: „Senki sincs a te rokonságodban, akit ezen a néven hívnak.” És intettek az ő apjának, esetleg hogyan akarná, hogy hívják őt. És miután írótáblát kért, ezt írta határozottan: „János az ő neve!” És mindnyájan csodálkoztak. És megnyílt az ő szája azon nyomban és az ő nyelve, és beszélt, áldva az Istent. És félelem lett mind a környéken lakókon, és Júdeának az egész hegyvidéke mindezekről a kijelentésekről beszélgetett. És eltették az ő szívükbe mindazok, akik hallották, ahogy erélyesen ezt mondták: „Vajon mi lesz ebből a kisgyermekből? És az Úr keze volt ővele.”

És Zekharjáh, az ő apja betelt Szent Szellemmel, és isteni szóvivőként szólt, ahogy leszögezve ezt mondta: „Áldott Úr az Izrael Istene, merthogy rátekintett és megváltást készített az ő népének. És üdvösség szarvát keltette fel értünk Dávidnak, az ő gyermekének házában; amint az ő szent szóvivőinek szájával öröktől fogva elbeszélte a mi ellenségeinktől és az összes minket gyűlölő kezéből való megmentést, hogy kegyelmet gyakoroljon a mi ősapáinkkal és megemlékezzen az ő szent szövetségéről, az esküről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, ami ősapánknak, hogy megadja nekünk, hogy félelem nélkül, miután megszabadultunk az ellenségeink kezéből, szolgálhassuk őt szentségben és igazságban őelőtte a mi életünk minden napján. És téged, kisgyermek, a Legmagasabb szóvivőjének fognak hívni, mert az Úr arca előtt fogsz járni, hogy előkészítsd az ő útjait, hogy a megmentés ismeretét add az ő népének, az ő bűneik elengedésében, a mi Istenünk bensőséges könyörületéért; amelyben ránk tekintett a napkelte a magasságból, hogy tündököljön a sötétségben és a halál árnyékában ülőknek, hogy ráigazítsa a mi lábainkat a békesség útjára.”

A kisgyermek pedig növekedett és megerősödött szellemben, és kint volt a pusztákban az ő Izraelnek való bemutatkozása napjáig.

2. rész

Történt pedig azokban a napokban, hogy kiment egy rendelkezés Augusztus császártól, hogy legyen összeírva mind a lakott föld. Ez az első összeírás Quirinius szíriai helytartósága alatt történt. És elment mindenki, hogy össze legyen írva, ki-ki a saját városába.

Felment pedig József is Galileából, Názáret városból Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, amiatt, hogy ő Dávid házából és nemzetségéből való volt; hogy össze legyen írva Máriával együtt, aki már el volt jegyezve neki feleségül, és ekkor várandós volt. És történt az ő ottlétük során, hogy beteltek az ő szülésének napjai, és megszülte az ő elsőszülött fiát, és bepólyálta őt és lefektette őt a jászolba; mivelhogy nem volt számukra hely a szálláson.

És juhászok voltak azon a vidéken, akik a mezőn tanyáztak, és őrségeket tartottak az éjszaka a nyájuk felett. És – figyelj! – az Úr egy angyala állt melléjük, és az Úr dicsősége körberagyogta őket, és féltek nagy félelemmel. És így szólt nekik az angyal: „Ne féljetek, mert – figyeljetek! – jóhírt hirdetek nektek, nagy örömöt, mely lesz az egész nép számára. Mert megmentő született nektek ma, aki a Messiás Úr, Dávid városában. És ez nektek a jel: találni fogtok egy, a jászolban fekvő bepólyált kisbabát.” És hirtelen egy tömegnyi mennyei sereg lett az angyallal, amely dicsérte az Istent és erélyesen mondta: „Dicsőség a legmagasabb régiókban Istennek, és a földön legyen békesség, az emberek közt jóakarat!”

És történt, amint elmentek tőlük a mennybe az angyalok, hogy a juhászemberek így szóltak egymáshoz: „Menjünk el hát Betlehemig, és nézzük meg ezt a kijelentést, amely történt, amelyet az Úr ismertetett velünk!” És elmentek sietve, és megtalálták mind Máriát és Józsefet, mind a jászolban fekvő kisbabát. Miután pedig meglátták, szétterjesztették a dolgot a kijelentésről, amely el lett beszélve nekik a kisgyermekről. És mindazok, akik hallották, elcsodálkoztak a juhászok által nekik elbeszélt dolgokon. Mária pedig megtartotta mindezeket a kijelentéseket, ahogy forgatta az ő szívében. És visszatértek a juhászok dicsőítve és dicsérve az Istent mindazért, amit hallottak és láttak, amint el lett beszélve nekik.

És amikor letelt a nyolc nap, hogy körülmetéljék a kisgyermeket, és hívták az ő nevét Jézusnak, ahogy hívta őt az angyal, mielőtt ő megfogant volna a méhben. És mikor beteltek az ő tisztulásuk napjai a Mózes Törvénye szerint, felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint meg van írva az Úr Törvényében: „Minden méhet megnyitó hímnemű az Úrnak szenteltnek lesz hívva!”, és hogy áldozatot adjanak aszerint, ami meg lett mondva az Úr Törvényében: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiat.”

És – figyelj! – volt egy ember Jeruzsálemben, akinek neve Simeon volt, és ez az ember igazságos és istentisztelő volt, az Izrael vigasztalását váró, és a Szent Szellem volt őrajta. És lett neki isteni üzenet közölve a Szent Szellemtől, hogy nem lát halált, amíg nem láthatja meg az Úr Messiását. És elment a Szellemben a Templomba, és amikor bevitték a szülők a kisgyermek Jézust, hogy a Törvény szokása szerint tegyenek vele, ő is az ő karjaiba fogta őt, és áldotta az Istent, és így szólt: „Most engeded el a te rabszolgádat, Uram, a te kijelentésed szerint békességben, mert meglátták az én szemeim a te megmentésedet, amelyet elkészítettél minden nép színe előtt: nemzetek leleplezésére szolgáló világosságot és a te néped, Izrael dicsőségét.”

És József és az ő anyja ezalatt csodálkoztak a felőle elbeszélteken. És megáldotta őket Simeon, és így szólt Máriához, az ő anyjához: „Figyelj, emez sokak elesésére és felállására rendeltetett Izraelben, és jelül, melynek ellene mondanak, neked is pedig, a te lelkedet át fogja járni egy hosszú kard: hogy ily módon esetleg sok szívből lelepleződhessenek az érvelések.”

És volt egy prófétaasszony, Anna, Fánuel lánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt, miután hét évet élt férjével az ő szüzességétől fogva. És ő egy mintegy nyolcvannégy éves özvegy volt, aki nem távozott el a Templomtól, aki böjtölésekkel és könyörgésekkel szolgált éjjel és nappal. És ő abban az órában, amint előállt, válaszként egyetértően megvallva elismerte az Urat, és beszélt felőle mindazoknak, akik megváltást vártak Jeruzsálemben.

És amikor betöltöttek mindent az Úr Törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. És a kisgyermek növekedett és megerősödött szellemben, ahogy beteljesedett bölcsességgel, és Isten kegyelme volt őrajta.

És elmentek az ő szülei évente Jeruzsálembe a páska ünnepére. És mikor tizenkét éves lett, miután felmentek Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint és leteltek a napok, az ő visszatértükben hátramaradt a gyermek Jézus Jeruzsálemben, és József és az ő anyja nem tudtak erről, hanem azt feltételezve, hogy az úti társaságban van, elmentek egy napi útra, és keresték őt a rokonok közt és az ismerősök közt. És miután nem találták őt, visszatértek Jeruzsálembe, keresve őt. És történt három nap múlva, hogy megtalálták őt a Templomban, ahogy ott ült a tanítók közt és hallgatta és kikérdezgette őket. És mindazok, akik hallották őt, el voltak kápráztatva az ő értelmén és válaszain. És mikor meglátták őt, meghökkentek, és így szólt őhozzá az ő anyja: „Gyermekem, miért tettél így velünk? Figyelj, a te apád és én kínszenvedve kerestünk téged.” És így szólt hozzájuk: „Mi dolog, hogy kerestetek engem? Nem tudjátok, hogy az én Édesapám dolgaiban kell lennem?” És nem értették a kijelentést, amelyet beszélt nekik. És lement velük, és elment Názáretbe, és alárendelte magát nekik. És az ő anyja megőrizte mindezeket a kijelentéseket az ő szívében.

És Jézus előrehaladt bölcsességben és termetében, és az Isten és emberek előtti kegyelemben.

3. rész

Tiberius császár uralkodásának tizenötödik évében pedig, mikor Pontius Pilátus volt helytartója Júdeának, és Heródes volt negyedes fejedelme Galileának, Fülöp pedig, az ő testvére volt negyedes fejedelme Itúrea és Trakhónitisz tartományának, és Lüszániász Abiléné negyedes fejedelme volt, Annás és Kajafás főpapsága alatt: Isten kijelentése lett Jánoson, a Zakariás fián a pusztában.

És kiment a Jordán minden környékére, miközben bűnbánati bemerítést hirdetett meg bűnök elengedése érdekében;7 amint meg van írva az isteni szóvivő, Ézsaiás kinyilatkoztatásainak könyvtekercsében, aki leszögezve ezt mondta: „Kiáltónak hangja a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé az ő ösvényeit! Minden sziklavölgy fel lesz töltve és minden hegy és domb meg lesz alázva, és lesznek a görbék egyenessé, és a göröngyösök sima utakká, és meg fogja látni minden hústest az Isten megmentését.”Lábjegyzet7A bűnök elengedése érdekében: A görög εἰς (e.: „eisz”) szószerinti jelentése: „bele”, ami átvitt értelemben egy adott cél elérését is jelenti: ‘hogy meglegyen/hogy el legyen érve/végett/-ért’. Itt ugyanaz a nyelvtani szerkezet van, mint Péter pünkösdi beszédében: „merítkezzetek be … a bűnök elengedése érdekében.”

Erélyesen mondta tehát a tömegnek, mely azért ment ki, hogy bemerítkezzen őáltala: „Viperák fajzatai! Ki mutatta be nektek a szemetek előtt, hogyan kell futva menekülni az eljövendő harag elől? Teremjetek hát a megbánáshoz méltó gyümölcsöket! És nem kezdhetitek el mondogatni magatokban: »Ősapának ott van nekünk Ábrahám!« Mert leszögezve mondom nektek, hogy az Isten képes ezekből a kövekből is utódokat életre kelteni Ábrahámnak! De a fejsze is oda van már téve a fák gyökeréhez: tehát minden jó gyümölcsöt nem termő fát hamarosan kivágnak és tűzre hajítanak!”

És kérdezgette őt a tömeg, ahogy ezt mondták: „Tehát mit tegyünk?” Válaszul pedig ezt mondja nekik erélyesen: „A két alsóruházattal rendelkező ossza meg a nem rendelkezővel, és az eledellel rendelkező hasonlóan tegyen!”

Jöttek pedig adószedők is bemerítkezni, és így szóltak neki: „Tanító, mit tegyünk?” Ő pedig így szólt nekik: „Semmi többet a nektek elrendelten túl ne hajtsatok be!”

Kérdezgették pedig őt a katonaságban levők is, ahogy ezt mondták: „És mi mit tegyünk?” És így szólt nekik: „Senkit se háborgassatok, de ne is zsaroljatok, és elégedjetek meg a ti zsoldotokkal!”

Mivel pedig a nép izgatottan várakozott és mindenki azt fontolgatta az ő szívében Jánosról, vajon nem ő lenne-e a Messiás, válaszolt János mindenkinek, ahogy erélyesen ezt mondta: „Én ugyan vízzel merítelek be titeket, de eljön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok elég jó a saruja szíját kioldozni. Ő merít be majd titeket Szent Szellemben és tűzben, akinek a szórólapátja az ő kezében van, és majd alaposan kitakarítja az ő szérűjét és összegyűjti a gabonát a magtárba, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel!”

(Ezért, míg sok másra is intetve hirdette a jóhírt a népnek, addig Heródes, amikor rábizonyító feddésben részesült általa Heródiás, az ő fivérének, Fülöpnek a felesége kapcsán, és mindazon gonoszságok kapcsán, amiket tett Heródes, ez még azzal is növelte mindezeket, hogy börtönbe zárta Jánost.)

Történt pedig, miközben a nép mind bemerítkezett, hogy miután Jézus is bemerítkezett és imádkozott, megnyílt a menny, és aláereszkedett a Szent Szellem egy testi látszatban mint egy galamb őrá, és hang lett a mennyből, amely erélyesen ezt mondta: „Te vagy az én szeretett Fiam, tebenned jótetszésemet leltem!”

És maga Jézus mintegy harminc éves volt kezdőként, lévén, ahogy tartották, fia Józsefnek, ez Hélié, ez Mattáté, ez Levié, ez Melkié, ez Jannáé, ez Józsefé, ez Mattatjáé, ez Ámószé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggájé, ez Maáté, ez Mattatjáé, ez Sémeié, ez Józsefé, ez Júdáé, ez Jánosé, ez Rhészáé, ez Zorobábelé, ez Salatielé, ez Nérié, ez Melkhié, ez Addié, ez Kószámé, ez Elmódámé, ez Éré, ez Jószészé, ez Eliézeré, ez Jórímé, ez Mattáté, ez Levié, ez Simeóné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónáné, ez Eliákimé, ez Meleáé, ez Maináné, ez Mattatáé, ez Nátáné, ez Dávidé, ez Jisájé, ez Óbédé, ez Boázé, ez Szalmóné, ez Nákhsóné, ez Aminádábé, ez Arámé, ez Heszrómé, ez Fáreszé, ez Júdáé, ez Jákobé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Teráhé, ez Nákhóré, ez Szerúgé, ez Reúé, ez Pelegé, ez Eberé, ez Selahé, ez Kéjnáné, ez Arpaksádé, ez Sémé, ez Nóéé, ez Lámekhé, ez Matuzsálemé, ez Énóké, ez Járedé, ez Mahálálélé, ez Kéjnáné, ez Enósé, ez Séthé, ez Ádámé, ez Istené.

4. rész

Jézus pedig Szent Szellemmel teljesen visszatért a Jordántól és a Szent Szellemtől a pusztába vitetett, ahogy negyven napig próbáztatva volt a Szétdobálótól, és nem evett semmit azokban a napokban; és azok beteltével végül megéhezett.

És így szólt őhozzá a Szétdobáló: „Ha fia vagy az Istennek, szólj ehhez a kőhöz, hogy változzon kenyérré!” És válaszolt Jézus neki, ahogy erélyesen ezt mondja: „Meg van írva, hogy: »Nem csak kenyéren fog élni az ember, hanem az Isten minden Kijelentésén.«”

És miután felvitte őt a Szétdobáló egy magas hegyre, megmutatta neki a lakóföld királyságait mind az időnek egy pontjában. És így szólt őhozzá a Szétdobáló: „Neked fogom adni mindezt a szuverén hatalmat és ezek dicsőségét, mert nekem lett átadva, és akinek csak akarom, annak adom azt. Te tehát ha földre esve hódolsz előttem, tiéd lesz minden!” És válaszul neki így szólt Jézus: „Eredj mögém, Sátán! Mert meg van írva: »Imádni fogod az Urat, a te Istenedet, és csak Neki fogsz szolgálni.«”

És vitte őt Jeruzsálembe, és odaállította őt a Templom párkányára, és így szólt őhozzá: „Ha a fia vagy az Istennek, vesd le magad innen, mert meg van írva, hogy: »Az ő angyalainak parancsolatot ad felőled, hogy teljesen őrizzenek téged, és hogy kezeiken fognak felemelni téged, hogy ne üthesd kőbe a te lábadat.«” És válaszul így szólt neki Jézus, hogy: „Meg lett mondva: »Nem fogod próbáztatni az Urat, a te Istenedet.«”

És miután befejezett minden próbáztatást a Szétdobáló, eltávozott tőle egy alkalmas ideig.

És visszatért Jézus a Szellem csodás erejével Galileába, és kiment a hír felőle, le az egész környékre; és ő tanított az ő gyülekezeteikben, s közben dicsőséget kapott mindenkitől.

És elment Názáretbe, ahol felnövekedett, és bement az ő szokása szerint a szombat napján a gyülekezetbe, és felállt olvasni. És odaadták neki Ézsaiás, az isteni szóvivő tekercsét, és miután kigöngyölte a tekercset, megtalálta azt a helyet, ahol ez volt megírva: „Az Úr Szelleme van énrajtam, amiatt, hogy felkent engem Győzelmi Jóhírt hirdetni a szegényeknek, elküldött engem gyógyítani a megtört szívűeket, közhírré tenni a foglyoknak az elengedést és a vakoknak a látás visszanyerését, kiküldeni a lesújtottakat elengedésben, közhírré tenni az Úrnak elfogadott esztendejét.”

És miután feltekerte a tekercset és visszaadta a szolgának, leült. És a gyülekezetben mindenki szeme folyamatosan meredten nézte őt. És kezdte erélyesen mondani nekik, hogy: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti füleitekben.” És mindenki tanúskodott felőle, és csodálkoztak a kegyelem Kinyilatkoztatásain, amely kijött az ő szájából, és erélyesen ezt mondták: „Nem ez a József fia?”

És így szólt nekik: „Biztos fogjátok mondani nekem ezt a példázatot: »Orvos, kezeld ki magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, tedd meg itt is, a te szülőföldeden!« – Ám így szólt: – Ámen, leszögezve mondom nektek, hogy semmilyen próféta sem elfogadott az ő szülőföldjén. De a valóigazságra alapozva mondom nektek, sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor be volt zárva a menny, három évig és hat hónapig, amikor nagy éhínség volt az egész földön; és egyikükhöz sem volt küldve Illés, hanem csak a szidóni Sareptába egy özvegyasszonyhoz. Sok leprás is volt Elizeus, az isteni szóvivő idején Izraelben, és egyikük sem tisztult meg, hanem csak a szíriai Naámán.”

És megtelt mindenki indulattal a gyülekezetben, miközben ezeket hallották. És miután felálltak, kihajították őt a városból és vitték őt annak a hegynek a szélére, amelyen az ő városuk épült, azért, hogy lelökjék őt. Ő pedig, miután átment közöttük, elment.

És lement Kapernaumba, Galilea városába, és tanította őket szombatnapon. És meghökkentek az ő tanításán, mert szuverén hatalomban volt az ő Kinyilatkoztatása.

És a gyülekezetben volt egy tisztátalan démon szellemével rendelkező ember, és felkiáltott nagy hangon, ahogy erélyesen ezt mondta: „Áááh! Mi közünk van nekünk és neked egymáshoz, Názáreti Jézus?! Jöttél elveszejteni minket?! Tudom, ki vagy te: az Isten Szentje!” És rendre utasítva megfeddte őt Jézus, ahogy erélyesen mondta: „Némulj el és menj ki belőle!” És miután középre dobta őt a démon, kijött belőle, semmit sem ártva neki. És ijedt döbbenet lett mindenkin, és egymás közt beszélgettek, ahogy erélyesen ezt mondták: „Milyen Kinyilatkoztatás ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan szellemeknek is, és kimennek?” És elment a hír őfelőle a környék minden helyére.

Miután pedig felállt a gyülekezetből, bement Simon házába. Simon anyósa pedig nagy láztól ostrom alatt fogva tartva össze volt préselve, és megkérdezték őt felőle. És miután odaállt fölé, rendre utasítva megfeddte a lázat, és elengedte őt, ő pedig, miután azonnal felállt8, felszolgálva segédkezett nekik.Lábjegyzet8Felállt: ugyanaz a szó, mint a ‘feltámadni’ (gör.: ἀνίστημι e.: „anisztémi”). Ugyanez a bekezdés elején is: ‘Feltámadt a gyülekezetből’ – szellemi jelentősége lehet.

És naplementekor pedig mindenki, akiknek voltak különféle betegségekben gyengélkedő ismerősei, elvitték őket őhozzá. Ő pedig, mindegyikükre, miután rátette a kezét, kikezelte őket. Kimentek pedig démonok is sokakból, ahogy kiáltoztak és erélyesen ezt mondták: „Te vagy a Messiás, az Isten Fia!” És rendre utasítással feddve nem engedte őket beszélni, merthogy tudták, hogy ő a Messiás.

Amikor pedig nappal lett, miután kiment, elment egy puszta helyre, és a tömegek keresték őt, és odamentek őhozzá, és visszatartották őt, hogy ne menjen el tőlük. Ő pedig igy szólt hozzájuk, hogy: „Más városoknak is szükséges jóhírként hirdetnem az Isten Királyságát, mert erre lettem kiküldve.” És folyamatosan közhírré tette Galilea gyülekezeteiben.

5. rész

Történt pedig azalatt, hogy a tömeg őrá tódult az Isten Kinyilatkoztatását hallgatni, hogy ott állt a Genezáreti-tónál, és meglátott két hajót állni a tó szélén. A halászok pedig, miután kiszálltak azokból, a hálókat mosták.

Miután pedig beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt, megkérte őt, hogy a földtől térjen vissza egy kissé, és miután leült, tanította a hajóból a tömegeket. Amint pedig megszűnt beszélni, így szólt Simonhoz: „Térj vissza a mélyre, és eresszétek le a hálóitokat halak foglyul ejtésére!” És válaszul Simon így szólt őhozzá: „Mester, az egész éjszakán át fáradozva semmit sem fogtunk, de a te Kijelentésedre leeresztem a hálót!” És miután ezt megtette, halaknak nagy tömegét zárták körbe; szakadozott pedig az ő hálójuk. És intettek a társaknak, akik a másik hajóban voltak, hogy amint odamentek, segítsenek nekik. És odamentek, és megtöltötték mindkét hajót, úgyannyira, hogy azok süllyedtek.

Mikor pedig látta ezt Simon Péter, Jézus térdei elé esett, és közben erélyesen ezt mondta: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” Mert ijedt döbbenet vette körül őt és mind a vele levőket a halak foglyul ejtésekor, amelyet kifogtak; hasonlóan Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnal társak voltak. És így szólt Simonhoz Jézus: „Ne félj: mostantól fogva embereket élve foglyul ejtő leszel!” És miután kivonták a hajókat a földre és elengedtek mindent, követték őt.

És történt, amikor ő a városok egyikében volt, hogy – figyelj! – ott egy leprával teljes ember, és amikor meglátta Jézust, arcra esve könyörgött neki, ahogy erélyesen mondta: „Uram, esetleg ha akarod, képes vagy engem megtisztítani!” És kezét kinyújtva megérintette őt, miközben így szólt: „Akarom, tisztulj meg!” És a lepra azonnal elment tőle. És megparancsolta neki, hogy senkinek se szóljon, hanem: „miután elmentél, mutasd meg magadat a papnak, és vigyél felajánlást a te megtisztulásoddal kapcsolatban, ahogyan elrendelte Mózes, tanúságul nekik.” De annál inkább elterjedt a hír vele kapcsolatban, és nagy tömegek jöttek össze hallgatni és kikezeltetni magukat őáltala az ő gyengeségeikből. Ő pedig visszavonulóban volt a pusztában és imádkozásban.

És történt ama napok egyikén, hogy épp tanított, és közben voltak ott ülő farizeusok és törvénytanítók, akik Galilea és Júdea és Jeruzsálem minden falvából jöttek, és a csodás ereje az Úrnak ott volt, hogy meggyógyítsa őket.

És – figyelj! –, férfiak épp hoznak hordágyon egy embert, aki szélütött volt, és keresték a módját, hogy őt bevigyék és letegyék őelé. De mivel nem találták, mely úton vigyék be őt a sokaság miatt, ezért miután felmentek a tetőre, a cserépen keresztül eresztették le őt a kisággyal együtt, középre, Jézus elé. És amikor látta az ő hitüket, így szólt nekik: „Ember, már el lettek engedve neked a te bűneid.” És kezdtek fontolgatni az írásmagyarázók és a farizeusok, ahogy ezt mondták: „Ki ez, aki gyalázkodásokat beszél? Ki képes elengedni bűnöket, hacsaknem egyedül az Isten?” Mivel pedig felismerte Jézus az ő fontolgatásaikat, válaszul így szólt hozzájuk: „Mit fontolgattok a ti szívetekben? Mi könnyebb, így szólni: »El lettek engedve neked a bűneid«, vagy így szólni: »Kelj fel9 és járj!«? Azért pedig, hogy megtudhassátok, hogy szuverén hatalma van az Ember Fiának bűnöket a földön elengedni: – így szólt a szélütötthöz – Neked mondom, kelj fel, és amint felvetted a te kiságyadat, menj a te házadba!” És azon nyomban felállt10 előttük, majd felvette, amint feküdt, elment az ő házába, és közben dicsőítette az Istent; és káprázat fogta el mindannyiukat, és dicsőítették az Istent, és megteltek félelemmel, ahogy erélyesen mondták: „A véleményünkkel ellentétes dolgokat láttunk ma!”Lábjegyzet9Kelj fel, felkelt: az itt használt ἐγείρω (e.: „egeiró”) ugyanaz a szó, amit az ‘életre keléshez’ is használnak.
10Felállt: ugyanaz a szó, mint a ‘feltámadni’ (gör.: ἀνίστημι e.: „anisztémi”).

És ezek után kiment és szemlélt egy, az adószedő-helyen ülő, Lévi nevű adószedőt, és így szólt őhozzá: „Kövess engem!” És miután otthagyott mindent és felállt11, követte őt.Lábjegyzet11Felállt: ugyanaz a szó, mint a ‘feltámadni’ (gör.: ἀνίστημι e.: „anisztémi”).

És zúgolódtak az ő írásmagyarázóik és a farizeusok az ő gyakornokai ellen, ahogy erélyesen ezt mondták: „Mi miatt épp adószedőkkel és bűnösökkel esztek és isztok?” És válaszul Jézus így szólt hozzájuk: „Nincs szükségük az egészségben levőknek orvosra. Hanem a rosszul levőknek. Nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megbánásra.”

Ők pedig így szóltak őhozzá: „Mi miatt van az, hogy János gyakornokai gyakran böjtölnek és végeznek könyörgéseket, hasonlóan a farizeusokéi is, a tieid pedig esznek és isznak?” Ő pedig így szólt hozzájuk: „Vajon képesek-e vagytok a lakodalmasház fiait, ameddig velük van a vőlegény, rávenni, hogy böjtöljenek? Jönnek viszont olyan napok, amikor elvihetik tőlük a vőlegényt: akkor böjtölni fognak azokban a napokban.”

Mondott pedig egy példázatot is nekik, hogy: „Senki sem foltoz rá még nem használt új ruhából foltot régi ruhára, különben az újat is szétszakítja, a régivel sem egyezik a folt a régi ruhából. És senki sem tölt12 frissen új bort régi tömlőkbe, különben szétrepeszti az új bor a tömlőket, és amaz ki fog folyni, és a tömlők el fognak pusztulni. Hanem frissen új bort addig nem használt új tömlőkbe kell tölteni, és mindkettő együtt marad. És senki sem akar azonnal újat, aki a régi borból ivott, mert erélyesen ezt mondja: »A régi jobb«.”Lábjegyzet12Foltoz rá, foltot, tölt: a hajítani szó (gör.: βάλλω, e.: „balló”) és annak különféle változatai.

6. rész

Történt pedig a második-első szombatnapon13, hogy átment a vetések között és közben tépkedték az ő gyakornokai a kalászokat, és ettek, ahogy morzsolgatták a kezükben. De néhányan a farizeusok közül odaszóltak nekik: „Miért teszitek azt, amit nem szabad tenni a szombatnapokon?” És válaszul odaszólt nekik Jézus: „Nem is olvastátok azt, amit tett Dávid, amikor éhezett, ő és a vele levők: hogyan ment be az Isten házába és vette el a kihelyezés kenyereit, és evett és adott a vele levőknek; melyeket nem szabad megenni, hanem csak a papoknak?” És határozottan mondta nekik, hogy: „Ura az Ember Fia a szombatnapnak is!”Lábjegyzet13Második-első szombatnap: a páska-hetet közvetlenül követő szombat megjelölése: a páska-ünnep utáni második szombat és a pünkösd előtti hét szombat közül az első.

Történt pedig egy másik szombatnapon is, hogy ő bement a zsinagógába és tanított, és ott volt egy ember, és az ő jobb keze száraz volt. És figyelték őt az írásmagyarázók és a farizeusok, hátha a szombatnapon fog gyógykezelni: azért, hogy vádat találhassanak ellene. Ő pedig mindeközben átlátta érveléseiket, és odaszólt a száraz kézzel rendelkező emberhez: „Kelj fel és állj a középre!” Ő pedig miután felkelt, oda állt.

Odaszólt tehát Jézus nekik: „Kérdezni fogok tőletek valamit: Szabad-e a szombatnapokon jót tenni vagy rosszat tenni? Lelket menteni vagy elveszteni?” És miután körbenézett mindannyiukon, odaszólt az embernek: „Nyújtsd ki a te kezedet!” Ő pedig úgy tett, és rendbe jött az ő keze! Olyan egészséges lett, mint a másik! Azok pedig megteltek esztelenséggel és beszélgettek egymással, mit tehetnének Jézussal.

Történt pedig azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és egyfolytában az Isten imájában14 töltötte az éjszakát. És amikor nappal lett, magához hívta az ő gyakornokait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket kiküldötteknek is nevezett: Simont, akit Péternek is nevezett; és Andrást, az ő testvérét; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant; Mátét és Tamást; Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, akit Zélótának15 hívnak; Jakab Júdását, és Iskariótész16 Júdást, aki árulóvá is lett.Lábjegyzet14Az Isten imájában: a nyelvtani szerkezet (gör.: ἐν τῇ προσευχῇ τοῦ θεοῦ e.: „en té proszeukhé tú theú”) az Istent birtokos szerkezetbe teszi, lehet így is fordítani: ‘isteni imában’. Azt sejteti, hogy az ima itt nem Jézus saját imája, hanem az Istentől ihletett és vele egyetértő könyörgésről van szó. Hagyományos fordításokban: ‘Istenhez való imádozásban.’
15Zélóta: Simon másik nevének (‘buzgó’) görög változata. Máté és Márk az arámiasabb Kananitész szót használja.
16Iskariótész: jelentése vitatott; egy elfogadható lehetőség, hogy egy héber összetett szó görög átirata, אישׁ (e.: „ís”), ‘férfi’ és קריּות (e.: „Kerióth”), ami egy dél-júdeai város (Józsué 15:25), mely jelentése ‘városok’, esetleg ‘összenőtt városok’. Ezek alapján ‘Kerióthi férfi’, esetleg ‘nagyvárosi férfi’ a szó jelentése. (Létezett még egy móábi Kerióth is: Jeremiás 48:24.41 és Ámósz 2:2.)

És miután aláment velük, megállt egy sík helyen; és gyakornokainak tömege és népek nagy serege egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tirusz és Szidón tengermellékéről (akik jöttek hallgatni őt és meggyógyulni az ő betegségeikből, és akik tisztátalan szellemektől voltak zaklatva): és közben meggyógyultak! És a tömeg mind igyekezett megérinteni őt, merthogy csodás erő ment ki őbelőle és meggyógyított mindenkit.

És ő, miután felemelte az ő szemeit az ő gyakornokaira, így szólt:

„Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten Királysága. Boldogok vagytok, akik most éheznek, mert jól lesztek lakatva! Boldogok vagytok, akik most sírnak, mert nevetni fogtok! Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor elhatárolódnak tőletek és korholják és jó messzire hajítják a ti neveteket maguktól, mit gonoszt az Ember Fia ügyéért. Örvendjetek azon a napon és ugrándozzatok, mert – figyeljetek! – a ti jutalmatok sok a mennyben! Mert ezeknek megfelelően tettek az isteni szóvivőkkel az ő ősapáik.

De jaj nektek, gazdagok, mert megkapjátok a ti vigasztalásotokat! Jaj nektek, akik már beteltetek, mert éhezni fogtok!” Jaj nektek, akik most nevetnek, mert gyászolni és sírni fogtok! Jaj nektek, amikor helyesen szól rólatok minden ember, mert ezeknek megfelelően tettek a hamis isteni szóvivőkkel az ő ősapáik!

De nektek mondom, akik halljátok: önzetlenül szeressétek a ti ellenségeiteket, tegyetek helyesen a titeket gyűlölőkkel, megáldva mondjatok jót a titeket átkozókra, és imádkozzatok a titeket rágalmazók helyett! A téged arcul ütőnek nyújtsd oda a másikat is, és a te felsőruhádat elvevőtől az alsóruhát se tiltsd el! Minden tőled kérőnek pedig adj, és a tiedet elvevőtől ne kérj vissza. És amint akarjátok, hogy tegyenek veletek az emberek, ti is hasonlóan tegyetek velük! És ha szeretitek a titeket önzetlenül szeretőket, milyen kegyelem az nektek? Mert a bűnösök is az őket szeretőket szeretik. És ha jót tesztek a veletek jótevőkkel, milyen kegyelem az nektek? Mert a bűnösök is ugyanezt teszik. És ha kölcsönadtok azoknak, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, milyen kegyelem az nektek? Mert a bűnösök bűnösöknek adnak kölcsön, hogy ugyanannyit visszakapjanak. Sőt inkább szeressétek a ti ellenségeiteket és tegyetek jót, és adjatok kölcsön úgy, hogy közben semmit sem reméltek vissza: és sok lesz a ti jutalmatok, és fiai lesztek a Legmagasabbnak; mert ő jóságos a hálátlanokhoz és bajlódásokkal teli gonoszokhoz. Legyetek tehát könyörületesek, ahogyan a ti Édesapátok is könyörületes!

Ne ítéljetek, és semmiképp sem lehettek ítélve! Ne ítéljetek el senkit se, és semmiképpen sem lehettek elítélve! Oldozzatok fel és fel lesztek oldozva! Adjatok és adni fognak nektek, becsületes mértékkel, megnyomottat és megrázottat, túlcsordulót fognak adni a ti öletekbe: mert ugyanazzal a mértékkel lesz visszamérve nektek, mint amilyennel ti mértek!”

Szólt pedig példázatot nekik:

„Vajon képes vak vakot kalauzolni? Nem fognak mindketten gödörbe esni? Nincsen gyakornok felette az ő tanítójának, hanem miután már rendbe lett szedve és helyre lett állítva, mindenki olyan lesz, mint az ő tanítója. De mit figyeled a szálkát, amely a te fivéred szemében van, a gerendát pedig, amely a saját szemedben van, nem veszed tekintetbe? Színészkedő, hajítsd ki először a gerendát a te szemedből, és akkor majd átlátod, hogyan lehet kihajítani a szálkát, amely a te fivéred szemében van.

Mert nem létezik rothadt gyümölcsöt termő nemes fa, sem nemes gyümölcsöt termő rothadt fa; mert minden egyes fa a saját gyümölcséről ismerhető meg: mert nem tövisről szednek fügét és nem csipkebokorról szüretelnek szőlőfürtöt. A jó ember az ő szívének jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hozza elő a gonoszt: mert a szívnek bőségéből beszél az ő szája.

De miért hívtok engem úgy, hogy »Uram! Uram!«, és nem teszitek azokat, amiket mondok? Mindenki, aki énhozzám jön és hallja az én Kinyilatkoztatásaimat és teszi azokat, meg fogom mutatni nektek, kihez hasonló. Hasonló egy olyan házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és a kősziklára vetett alapot. Miután pedig árvíz lett, nekiütközött az áradás annak a háznak, és nem volt elég erős, hogy megingassa azt, mert a kősziklára volt alapozva. Aki viszont hallotta és nem tette meg, hasonló egy olyan emberhez, aki házat épített a földre alap nélkül; aminek nekiütközött az áradás, és azonnal elesett és nagy lett az összeomlása annak a háznak.”

7. rész

És mikor bevégezte az ő összes Kijelentését, a nép füle hallatára, bement Kapernaumba. Egy bizonyos századosnak a rabszolgája pedig rosszul lévén készült életét befejezni, aki számára megbecsült volt. Miután pedig hallott Jézusról, elküldte őhozzá a zsidók véneit, kérve őt, hogy amint eljött, mentse meg az ő rabszolgáját. Ők pedig, miután megjelentek Jézusnál, sürgetve kérlelték őt, ahogy erélyesen mondták, hogy méltó ő, akinek segítséget fog nyújtani. Mert önzetlenül szereti a mi nemzetünket és a gyülekezetet ő építette nekünk.”

Jézus pedig elment velük. Mikor pedig már nem volt messze a háztól, elküldte őhozzá barátait, akik által határozottan mondta neki: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok elég jó arra, hogy épp az én fedelem alá menj be, emiatt magamat sem tartottam méltónak hozzád menni. Hanem szólj egy kinyilatkoztatott szót, és meggyógyul az én gyermekem! Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, aki rendelkezem önmagam alatt katonákkal; és leszögezve mondom ennek: »Indulj!« és indul, és a másiknak: »Jöjj!« és jön, és az én rabszolgámnak: »Tedd ezt!« és teszi.” Amint pedig ezt meghallotta Jézus, elcsodálkozott őrajta, és miután megfordult, odaszólt az őt követő tömegnek: „Leszögezve mondom nektek, Izraelben sem találtam ennyi hitet.” És mikor visszatértek a küldöttek a házhoz, a gyengélkedő rabszolgát egészségesen találták.

Éa történt a következő napon, hogy bement egy Nain nevezetű városba, és együtt ment ővele az ő sok gyakornoka és egy nagy tömeg. Amint pedig közeledett a város kapujához – figyelj csak! – kihoztak egy már megholtat: egyetlen fiát az ő édesanyjának (ő özvegy is volt); és egy elég nagy tömeg volt ővele a városból. És amint meglátta őt az Úr, megindult bensőjében őrajta, és így szólt őhozzá: „Ne sírj!” És miután odament, megérintette a nyílt koporsót, a hordozók pedig megálltak. És így szólt: „Fiatalember, neked mondom: kelj életre!” És felült a halott, és elkezdett beszélni; és visszaadta őt az ő anyjának. De félelem fogta el mindannyiukat, és dicsőítették az Istent, ahogy leszögezve mondták, hogy: „Nagy isteni szóvivő kelt fel közöttünk”, és hogy: „Meglátogatva ránézett az Isten az ő népére.” És kiment ez a Kinyilatkoztatás az egész Júdeában őfelőle, és az egész környéken.

És jelentést tettek Jánosnak az ő gyakornokai mindezekről. És miután odahívott bizonyos kettőt az ő gyakornokai közül János, elküldte őket Jézushoz, ahogy ezt mondta: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” Abban az órában pedig sokakat gyógykezelt betegségekből és csapásokból és gonosz szellemektől, és sok vaknak ajándékozta kegyelemből, hogy lásson. És válaszul Jézus így szólt őhozzájuk: „Amint elmentetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: hogy vakok látást nyernek, sánták járnak, leprások tisztulnak, siketek hallanak, halottak életre kelnek, szegényeknek Győzelmi jóhír van hirdetve; és boldog, aki esetleg nem botránkozik meg énbennem.”

Miután pedig elmentek János követei, beszélni kezdett a tömegekhez János felől:

„Mit mentetek ki a pusztába megcsodálni? Nádszálat, széltől megrendülőt? Hanem? Mit látni mentetek ki? Puha nőies ruhákban feldíszített embert? Lássátok meg: a dicsőséges ruházatban és fényűzésben leledzők a palotákban vannak! Hanem? Mit látni mentetek ki? Isteni szóvivőt? Igen, leszögezve mondom nektek, isteni szóvivőnél is nagyobbat!

Ez az az ember, akiről meg van írva: »Figyelj! Én kiküldöm az én követemet a te színed előtt, aki el fogja készíteni a te utadat teelőtted.« Mert leszögezve mondom nektek, nagyobb isteni szóvivő asszonyok szülöttjei közül a bemerítő Jánosnál senki sincs! De aki kisebb az Isten Királyságában, nagyobb nála!”

És miután a nép mind hallotta ezt és az adószedők, igaznak nyilvánították az Istent, azzal, hogy bemerítkeztek, elvégezve a János bemerítését. De a farizeusok és a törvénytudók17 az Isten tanácsát magukra nézve elvetették, annak helyet nem adva, azzal, hogy nem merítkeztek be őáltala.Lábjegyzet17Törvénytudók: a görög νομικός (e.: „nomikosz“) többjelentésű szó, a ‘törvénytudón’ kívül még ezeket is jelenti: ‘törvényen nyugvó, hagyományos, törvénnyel kapcsolatos, törvénykező, jogász’.

Így szólt pedig az Úr: „Tehát mihez hasonlítsam ennek a nemzedéknek az embereit? Mihez is hasonlók? Kisgyermekekhez hasonlók, akik egy piacon ülnek és egymást szólítják és erőteljesen ezt mondják: »Fuvoláztunk nektek és nem körtáncoltatok, siratót énekeltünk, és nem szakadtatok meg a gyászban!« Mert már eljött a kenyeret sem evő, bort sem ivó bemerítő János, és határozottan ezt mondjátok: »Démonja van!« Eljött már az evő és ivó Ember Fia, és határozottan ezt mondjátok: »Figyeljetek! Egy falánk és borivó ember, adószedők barátja és bűnösöké!« És igazzá lett nyilvánítva a bölcsesség az ő összes gyermekétől.”

Megkérte pedig őt a farizeusok egyike, hogy egyen vele. És miután bement a farizeus házába, étkezéshez telepedett. És – figyelj! – egy asszony a városban, aki bűnös volt, miután megtudta, hogy leheveredett a farizeus házában, és miután magával vitt egy alabástromedényt és megállt az ő lábainál hátul sírva, elkezdte könnyeivel öntözni az ő lábait és az ő fejének hajával közben törölgette és csókolgatta az ő lábát és kenegette a balzsammal.

Amint pedig látta ezt az őt meghívó farizeus, így szólt önmagában, ahogy ezt mondta: „Ha isteni szóvivő volna, tudná, ki ez az asszony és miféle, aki érinti őt, merthogy bűnös!” És válaszul Jézus így szólt őhozzá: „Simon, van neked valami szólnivalóm.” Ő pedig közli: „Tanító, szólj!” „Két adósa volt egy bizonyos hitelezőnek. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik pedig ötvennel. De mivel nem volt miből megadniuk, mindkettőnek megkegyelmezett. Mit szólsz tehát, melyikük fogja őt inkább szeretni?” Válaszul pedig Simon így szólt: „Feltételezem, hogy akinek inkább megkegyelmezett. ” És így szólt őhozzá: „Helyesen ítéltél.” És miután odafordult az asszonyhoz, közölte Simonnal: „Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a te házadba, vizet az én lábaimra nem adtál, ő pedig könnyekkel öntözte és az ő fejének hajával törölte meg. Csókot nekem nem adtál, ő pedig attól fogva, hogy bejöttem, nem szűnt meg csókolgatni az én lábaimat. Olajjal az én fejemet nem kented meg, ő pedig balzsammal kente meg az én lábaimat. Ezért leszögezve azt mondom neked, az ő sok bűne el lett engedve, merthogy sokszorosan szeretett, akinek viszont kevés van elengedve, kevésbé szeret.”

Őneki viszont így szólt: „Már el lettek engedve a te bűneid.” És elkezdték a vele együtt leheveredettek erélyesen ezt mondani maguk közt: „Ki ez, aki bűnöket is elenged?” Ő viszont így szólt az asszonyhoz: „A te hited megmentett téged; menj békességbe!”

8. rész

És történt sorrendben ezután, hogy ő úton volt városonként és falvanként, miközben közhírré tette és jóhírként hirdette az Isten Királyságát; és vele a tizenkettő; és egy bizonyos asszony, aki már gyógykezelve volt gonosz szellemektől és gyengeségekből; Mária, akit magdalainak hívnak, akiből hét démon ment ki; és Johanna, Khúzának, a Heródes intézőjének felesége; és Zsuzsanna; és sok más asszony, akik segédkeztek neki az ő vagyonukból.

Amikor pedig egy nagy tömeg volt vele és városonként mentek őhozzá, így szólt példázat által:

„Kiment a vető az ő magját elvetni. És az ő vetése során némely esett az út mellé, és el lett taposva, és az égi madarak felették azokat. És a másik esett a kőre, és miután felnövekedett, kiszáradt, mert nem volt nedvessége. És a másik esett a tövisbokrok közé, és miután együtt felnövekedtek, a tövisbokrok elfojtották azt. És a másik esett a jó földre, és miután felnövekedett, százszoros gyümölcsöt hozott.” Amikor ezeket mondta, így kiáltott: „Akinek van füle hallani, hallja!”

Megkérdezték pedig őt az ő gyakornokai, ahogy ezt mondták: „Mi lenne ez a példázat?” Ő pedig így szólt:

„Nektek megadatott, hogy megismerjétek az Isten királyságának titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy látván ne láthassanak és hallván össze ne rakhassák a dolgokat. A példázat pedig ez:

A mag az Isten Kinyilatkoztatása. Azok pedig, akik az út mellett vannak, azok, akik hallják, majd jön a Szétdobáló, és elveszi a Kinyilatkoztatást az ő szívükből, nehogy miután hittek, megmenekülhessenek. Azok pedig, akik a kövön vannak, azok, akik mikor hallják, örömmel fogadják a Kinyilatkoztatást, és ezek nem rendelkeznek gyökérrel, akik egy megfelelő ideig hisznek, és a próbáztatás idején elállva elszakadnak.18 Amely pedig a tövisbokrokra esett, ezek azok, akik miután hallották és ahogy a megélhetés gondjai és gazdagsága és élvezetei által járnak, összeroppantva teljesen megfojtatnak, és nem viszik tökéletességre. A megfelelő földben levők pedig ezek, akik miután megfelelő és jó szívvel hallották a Kinyilatkoztatást, megtartják és gyümölcsöt hoznak hátrányt elszenvedő kitartással.Lábjegyzet18Elszakadnak: a görög ἀφίστημι (e.: „afisztemi”) szószerinti jelentése: ‘elállni, elpártolni, elszakadni’. Ennek főnévi alakjai az ἀποστασία (e.: „aposztászia”), mely a 2Thesszalonikai levélben a Bűn emberét megelőző ‘szakadás, elállás, szövetségszegés’, és az ἀποστάσιον (e.: „aposztászion”), mely a Mózes által a szív keménysége miatt engedélyezett ‘válólevél, szakítási kis könyvtekercs’.

Senki pedig, aki lámpást gyújtott, nem fedi el edénnyel vagy teszi ágy alá, hanem lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, láthassák a fényt. Mert nincs olyan rejtett dolog, amely nem válik majd nyilvánvalóvá, sem olyan rejtélyes dolog, amely nem lesz majd ismeretes és nyilvánosságra ne jönne. Meglássátok tehát, hogyan hallgatjátok: mert akinek esetleg van, annak majd adatik; és akinek esetleg nincs, amiről azt gondolja, hogy van, az is elemeltetik majd tőle.”

Megjelentek pedig őnála az ő édesanyja és testvérei, és nem tudtak őhozzá férkőzni a tömeg miatt. És jelentették neki, ahogy ezt mondták: „A te édesanyád és a te testvéreid kint állnak, mert látni akarnak téged.” Ő pedig válaszul így szólt hozzájuk: „Édesanyám nekem és testvéreim nekem ezek, akik az Isten Kinyilatkoztatását hallják és megteszik azt.”

És történt a napok egyikén, hogy beszállt egy hajóba ő és az ő gyakornokai, és így szólt hozzájuk: „Menjünk át a tó túlpartjára!” És elindultak. De hajózásuk közben elaludt, és szélvihar jött le a tóra, és megteltek vízzel, és veszélyben voltak. És amint odamentek hozzá, felébresztették őt, ahogy erélyesen ezt mondták: „Mester, Mester, elveszünk!” Ő pedig miután felkelt, rendre utasítva megfeddte a szelet és a víz hullámzását, és lett nagy szélcsend. És így szólt hozzájuk: „Hol van a ti hitetek?” Ők pedig félve csodálkoztak, ahogy erélyesen ezt mondták egymásnak: „Hát ez meg ki, hogy a szeleknek is parancsol meg a tengernek is, és szót fogadnak neki?”

És lehajóztak a gadarénusok vidékére, amely Galileával átellenben van. Miután pedig ő kiment a földre, fogadta őt egy bizonyos ember a városból, aki elég sok ideje rendelkezett démonokkal, és ruhát sem viselt és házban sem lakott, hanem a sírboltokban. Miután pedig meglátta Jézust és felkiáltott, őelé esett és nagy hangon így szólt: „Mi közös dolgunk van nekem és neked Jézus, az Legmagasabb Isten Fia? Könyörgöm neked, ne kínozz engem!” Mert mindeközben már parancsolgatta a tisztátalan szellemnek, hogy jöjjön ki az emberből. Mert már sok ideje megragadta őt, és meg volt kötözve; és mikor láncokkal és lábbilincsekkel volt őrizve és szétszaggatta a kötelékeket, a démon által a pusztákba lett hajtva19. De megkérdezte őt Jézus, ahogy erélyesen mondta: „Mi a neved?” Ő pedig így szólt: „Légió”, merthogy sok démon ment őbelé. És kérte őt, hogy ne parancsolja nekik, hogy a feneketlen mélységbe menjenek.Lábjegyzet19A démon által … hajtva: a görög ἐλαύνω (e.: „elaunó”) jelentése: ‘hajtani, evezni’. Fordítható a hajós szövegkörnyezet miatt így is: ‘A démon által … evezve’. Ahogyan Márk szerint a gyakornokok kínlódtak az evezéssel az ellenkező szél miatt, Lukács szerint a démon kínlódik az evezéssel Jézus miatt.

Volt pedig ott elég sok disznónak legelésző nyája a hegyen. És kérték őt, hogy engedje meg nekik, hogy azokba belemehessenek; és megengedte nekik. Miután pedig kimentek a démonok az emberből, belementek a disznókba. És rohant a nyáj, le a meredek lejtőn, bele a tóba; és megfulladt.

Miután pedig látták a legeltetők, mi történt, futva menekültek, és miután elmentek, elvitték a hírt a városba és a szántóföldekre. Azok pedig kimentek, hogy lássák, ami történt; és odamentek Jézushoz, és ülve találták az embert, akiből a démonok kimentek, felöltöztetve és józan eszénél, Jézus lábainál; és megijedtek. Hírül adták pedig nekik azok is, akik látták, hogyan szabadult és menekült meg a volt démonizált. És kérte őt a gadarénusok környékének egész tömege, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelemmel voltak mindeközben összepréselve. Ő pedig, miután beszállt a hajóba, visszatért.

Könyörgött pedig neki az ember, akiből kimentek a démonok, hogy ővele lehessen, de Jézus eloldozva szabadon bocsátotta őt, ahogy erélyesen ezt mondta: „Térj vissza a te házadba, és beszéld el, amit csak tett veled az Isten!” És elment egész városszerte közhírré tevőként, amit csak tett vele Jézus.

Történt pedig, amikor Jézus visszatért, hogy örömmel fogadta őt a tömeg, mert mind őrá való várakozásban voltak. És – figyelj! – jött egy ember, akinek neve Jairus, és ő a gyülekezet főembere volt. És miután leesett Jézus lába mellé, kérte őt, hogy menjen be az ő házába, mert csak egy egyszülött lány volt számára, mintegy tizenkét éves, és ő haldoklott.

Amikor pedig ő elment, a tömegek körülötte tolongva fojtogatták őt. És egy tizenkét éve vérfolyásban levő asszony, akit miután orvosokra költötte az egész megélhetését, senki sem volt képes gyógykezelni, hátulról odamenve megérintette az ő ruhájának a bojtját. És azonnal elállt az ő vérének folyása. És így szólt Jézus: „Ki az, aki megérintett engem?” Miközben pedig mindenki tagadta, így szólt Péter és a vele levők: „Mester, a tömegek összepréselnek és szétnyomnak téged, és azt mondod, »Ki az, aki megérintett engem?«?” Jézus pedig így szólt: „Megérintett engem valaki, mert én tudom, hogy csodás erő ment ki éntőlem.” Mikor pedig az asszony meglátta, hogy nem maradt észrevétlen, remegve előjött; és miután őelé esett, jelentette neki az egész nép előtt, hogy mely ok miatt érintette meg őt és hogyan gyógyult meg azon nyomban. Ő pedig így szólt őhozzá: „Bátorodj, leányom, a te hited megmentett téged! Eredj békességbe.”

Mikor még beszélt ő, jött valaki a gyülekezetvezetőtől, aki erélyesen azt mondta neki, hogy: „Meghalt a te leányod. Ne fáraszd a tanítót!” Jézus pedig, mikor ezt hallotta, válaszul neki erélyesen ezt mondta: „Ne félj, csak higgy, és meg fog menekülni!” És miután bement a házba, senkit sem hagyott bemenni, hanem csak Pétert és Jakabot és Jánost, és a gyermek apját és anyját. Sírtak pedig mindnyájan, és őt gyászolva megszakadtak! Ő pedig így szólt: „Ne sírjatok! Nem halt meg, hanem alszik!” És kinevették őt, mint akik tudták, hogy meghalt. Ő pedig, miután mindenkit kihajított kintre és megfogta az ő kezét, erélyesen ezt mondva kiáltott: „Gyermek, kelj fel!” És visszatért annak szelleme, és feltámadt azon nyomban; és rendelkezett, hogy adjanak neki enni. És el voltak kápráztatva annak szülei; ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak arról, ami történt.

9. rész

Azok pedig kimentek, hogy lássák, ami történt

Miután pedig összehívta az ő tizenkét gyakornokát, adott nekik csodás erőt és szuverén hatalmat gyógykezelni a démonok és betegségek felett mind, és kiküldte őket közhírré tenni az Isten Királyságát és gyógyítani a gyengélkedőket. És így szólt hozzájuk: „Semmit se vigyetek az útra, se botokat, se táskát, se kenyeret, se pénzt, se egyenként két alsóruhátok ne legyen! És amely házba csak bementek, ott maradjatok, és onnan menjetek el! És akik csak nem fogadnak el titeket: miután kimentetek abból a városból, a port is rázzátok le a ti lábaitokról, tanúságtételül ellenük!”

Miután pedig elmentek, keresztülmentek a falvakon, ahogy folyamatosan Győzelmi jóhírt hirdettek és gyógykezeltek mindenütt.

Meghallotta pedig Heródes negyedes fejedelem az őáltala való történéseket mind, és tanácstalan volt, mert némelyek azt mondták, hogy János kelt életre a halottak közül, némelyek pedig azt, hogy Illés tűnt fel, mások pedig azt, hogy a régi isteni szóvivők egyike támadt fel. És így szólt Heródes: „Jánost én fejeztettem le, de ki ez, akiről én ezeket hallom?” És kereste a lehetőséget, hogy lássa őt.

És miután visszatértek a kiküldöttek, elbeszélték neki mindazt, amit csak tettek. És miután maga mellé vette őket, elvonult külön egy Béth-Szaidának hívott város puszta helyére. A tömeg pedig, amint ezt megtudta, követte őt, és miután fogadta őket, beszélt nekik az Isten Királyságáról, és akiknek szüksége volt kezelésre, meggyógyította.

A nap pedig hanyatlani kezdett. Miután pedig odament a tizenkettő, így szólt őhozzá: „Bocsásd el a tömeget, hogy miután elmentek a környező falvakba és a tanyákra, megpihenhessenek és ellátmányt találhassanak, mert itt puszta helyen vagyunk.” Ő pedig így szólt hozzájuk: „Adjatok nekik ti enni!” Ők pedig így szóltak: „Nincs nekünk több, mint öt kenyerünk és két halunk. Esetleg elmenve mi vásárolhatunk ennek az egész népnek eledelt.” Mert mintegy ötezren voltak férfiak. Ő pedig így szólt az ő gyakornokainak: „Telepítsétek le őket csoportokba ötvenesével!” És úgy tettek, és letelepítették mindnyájukat. Miután pedig vette az öt kenyeret és a két halat, majd miután feltekintett a mennybe: áldást mondott20 azokra. És megtörte és adta a gyakornokoknak, hogy a tömeg elé tegyék. És ettek és jóllaktak mindnyájan. És felszedték azt, ami felesleggé bővelkedett számukra a megtört darabokból, tizenkét kosárnyit.Lábjegyzet20Áldást mondott: a gör. εὐλόγησεν (e.: „eulogészen”) szószerint azt jelenti: ‘jót mondott’. Amikor áldunk, jót mondunk valakire vagy valamire. Jelen esetben az áldás vonatkozhat a kenyerekre, a tömegekre és az egész kialakult helyzetre egyaránt.

És történt, amikor ő imádkozás közben volt egyedül, vele voltak a gyakornokok, és megkérdezte őket, ahogy erélyesen ezt mondta: „Kinek mond engem a tömeg, hogy ki vagyok?” Ők pedig válaszul így szóltak: „A bemerítő Jánosnak, mások pedig Illésnek, mások pedig, hogy a régiek valamely isteni szóvivője támadt fel.” Ő pedig így szólt hozzájuk: „De ti kinek mondotok engem, hogy ki vagyok?” Válaszul pedig Péter így szólt: „Az Isten Messiásának!” Ő pedig miután rendre utasítva megfeddte őket, megparancsolta, hogy senkinek se szóljanak erről, miután szólt, hogy szükséges az Ember Fiának sokat szenvednie, és megvizsgálva elutasítottá válnia a vénektől és főpapoktól és írásmagyarázóktól, és megöletnie, és a harmadik napon életre kelnie.

Erélyesen ezt mondta pedig mindenkinek: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, és vegye fel az ő keresztjét naponként, és kövessen engem! Mert aki csak akarná az ő földi élethez kötött lelkét megmenteni, el fogja veszteni azt; aki pedig csak elveszítené az ő lelkét az én ügyemért, az meg fogja találni azt. Mert mi hasznát veszi az olyan ember, aki az egész világrendszert megnyerte, önmagát pedig elvesztette vagy kárba veszni hagyta? Mert aki csak szégyellene engem és az én Kinyilatkoztatásaimat, azt az Ember Fia szégyellni fogja, amikor eljöhet az ő és az Édesapa és a szent angyalok dicsőségében. Leszögezve mondom pedig nektek igazán, hogy vannak némelyek az itt állók közül, akik semmiképp sem fognak kóstolni halált, míg csak meg nem láthatták az Isten Királyságát.”

Történt pedig ezek után a kinyilatkoztatások után mintegy nyolc nappal, hogy miután magához vette Pétert és Jánost és Jakabot, felment a hegyre imádkozni. És történt az ő imádkozása során, hogy az ő arcának látványa más lett és az ő ruházata villódzó fehér. És – figyelj! – két ember beszélgetett vele, akik Mózes és Illés voltak; akik dicsőségben láthatóvá válva beszéltek az ő kivonulásáról21, amelyet Jeruzsálemben készült beteljesíteni.Lábjegyzet21Kivonulás: a görög ἔξοδος (e.: „exodosz”) szó jelentései: ‘kijárat, eltávozás, kivonulás, katonai kimasírozás, karrier befejezése, vita lezárása’. Ugyanez a szó szerepel a Zsidókhoz írt levélben is: „Hittel emlékezett meg az élete végére érő József az Izrael fiainak kivonulása (exodosz) felől.” E szóból származik az exodusz szavunk, mellyel Mózes 2. könyvére is szoktak utalni (Kivonulás, Exodusz). Az exodosz szó összeköti Jézus halálát a páskabárány által a zsidók Egyiptomból való győztes kivonulásával.

Péter pedig és akik vele voltak, elnehezedtek álommal, mikor pedig felébredtek, látták az ő dicsőségét, és a két férfit, akik ott álltak ővele. És történt az ezeknek őtőle való távoztukban, hogy így szólt Péter Jézushoz: „Mester, hasznos nekünk itt lennünk. És építhetünk három sátrat: egyet neked és Mózesnek egyet és egyet Illésnek”; miközben nem tudta, mit mond. Amikor pedig ezeket mondta, lett egy felhő, és beárnyékolta őket, és féltek az amazoknak a felhőbe való beléptükkor. És hang lett a felhőből, amely leszögezve mondta: „Ez az én szeretett Fiam! Őrá hallgassatok!” És abban a pillanatban, amikor a hang lett, találtatott Jézus egyedül, és ők hallgattak és senkinek sem jelentettek azokban a napokban semmit a látottakból.

Lett pedig a következő napon, mikor lejöttek a hegyről, hogy őelément egy nagy tömeg. És – figyelj! – egy férfi a tömegből felkiáltott, ahogy erélyesen ezt mondta: „Tanító, kérlek téged, tekints rá az én fiamra, merthogy egyszülöttem nekem. És figyelj, egy szellem megfogja őt és hirtelen felkiált és rángatja őt habzó szájjal és csikorgatja az ő fogait, és nehezen távozik el tőle, miközben összetöri őt. És kértem a te gyakornokaidat, hogy hajítsák ki azt, és nem voltak rá képesek.” Válaszul pedig Jézus így szólt: „Ó hitetlen és elfordult nemzedék, meddig leszek veletek és foglak elviselni titeket? Hozd ide a te fiadat!” Még az ő odamentében pedig megtépte őt a démon és görcsösen rángatta. És rendre utasítva megfeddte Jézus a tisztátalan szellemet, és meggyógyította a gyermeket, és visszaadta őt az ő apjának. És meghökkentek mindnyájan az Isten nagyságán.

Mikor pedig mindnyájan csodálkoztak mindazon, amit Jézus tett, odaszólt az ő gyakornokaihoz: „Ti helyezzétek a ti fületekbe ezeket a Kinyilatkoztatásokat, mert az Ember Fia arra készül, hogy árulással átadják emberek kezébe.” Ők pedig nem értették ezt a Kijelentést, és el volt fedve tőlük, hogy ne foghassák fel azt. És féltek megkérdezni őt erről a Kijelentésről. Bement pedig közéjük egy érvelés, mégpedig az, hogy esetleg ki lenne a nagyobb közöttük. Jézus pedig, miután látta az ő szívük érvelését és megfogott egy kisgyermeket, önmaga elé állította őt. És odaszólt nekik: „Aki esetleg befogadná ezt a kisgyermeket az én nevemre alapozva, engem fogad be; és aki esetleg engem fogadna be, azt fogadja be, aki engem kiküldött. Mert aki kisebbként áll rendelkezésre mindnyájatok között, ő lesz nagy.”

Válaszul pedig János így szólt: „Mester, láttunk valakit a te nevedre alapozva kihajítani a démonokat, és eltiltottuk őt, merthogy nem követ velünk.” És így szólt őhozzá Jézus: „Ne tiltsátok el, mert aki csak nincs ellenünk, helyettünk van.”

Történt pedig az ő felemeltetése napjának közeledtével, hogy ő az ő arcát megerősítette, hogy Jeruzsálembe menjen. És kiküldött követeket az ő arca előtt, és miután elmentek, bementek a samáriaiak egy falvába, hogy előkészítsék a szállást neki. És nem fogadták be őt, merthogy az ő arca éppen Jeruzsálem irányába ment.

Mikor pedig látták ezt az ő gyakornokai, Jakab és János, így szóltak: „Urunk, akarod, hogy mondjuk: »Tűz jöjjön le az égből, és eméssze meg őket!«, ahogyan Illés is tette?” Megfordulva pedig rendre utasítva megfeddte őket, és így szólt: „Nem tudjátok, milyen szelleméi vagytok ti! Mert az Ember Fia nem elveszíteni, hanem megmenteni jött az emberek lelkeit!” És bementek egy másik faluba.

Történt pedig az ő mentükben, hogy az úton odaszólt valaki őhozzá: „Követni foglak téged, ahová csak mennél, Uram!” És odaszólt neki Jézus: „A rókáknak lyukaik vannak, és a mennyei madaraknak fészkük, az Ember Fiának pedig nincs hely, ahol a fejét lehajthatja.” Odaszólt pedig egy másiknak: „Kövess engem!” Ő pedig így szólt: „Uram, engedd meg, hogy miután elmentem először, eltemessem az én apámat!” Jézus pedig odaszólt neki: „Hagyd a halottakat eltemetni a maguk halottait; de te, miután elmentél, hirdesd keresztbe-kasul az Isten Királyságát!” Odaszólt pedig egy másik is: „Követni foglak téged, Uram, de először engedd meg nekem, hogy elbúcsúzzam az én házamnál levőktől!” Így szólt pedig Jézus őhozzá: „Senki, aki rátette az ő kezét az ekére és a mögötte levőkre tekint, nem alkalmas az Isten Királyságára.”

10. rész

Ezek után pedig kijelölt az Úr másféléket is, hetvenet, és kiküldte őket kettesével az ő arca előtt minden városba és helyre, ahová ő készült menni. Leszögezve ezt mondta pedig nekik:

„Az aratás ugyan sok, de a munkások kevesen vannak. Könyörögjetek tehát az aratás Urához, hogy kihajíthasson munkásokat az ő aratásába! Eredjetek!

Figyeljetek, én küldelek ki titeket, mint bárányokat a farkasok között. Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut, és senkit az úton ne köszöntsetek!

Amely házba pedig csak bemennétek, először mondjátok határozottan: »Békesség ennek a háznak!« És ha valóban van ott Békesség Fia, meg fog nyugodni rajta a ti békességetek, ha pedig nincs, rátok fog visszatérni. Maradjatok pedig ugyanabban a házban, miközben a tőlük valókat eszitek és isszátok; mert méltó a munkás az ő bérére! Ne menjetek át az egyik házból a másik házba.

És amely városba csak bemennétek és befogadnának titeket, egyétek, amiket elétek tesznek; és kezeljétek az ottani gyengéket, és mondjátok határozottan nekik: »Már közel jött rátok az Isten Királysága!«

De amely városba csak bemennétek és nem fogadnak be titeket, miután kimentetek annak az utcáira, így szóljatok: »Még a port is, amely hozzánk tapadt a ti városotokból, letöröljük nektek, mindamellett tudjátok meg azt, hogy közel jött rátok az Isten Királysága!« Leszögezve mondom pedig nektek, hogy Szodomának azon a napon elviselhetőbb lesz, mint annak a városnak!

Jaj neked, Khorazin! Jaj neked Béth-Szaida!22 Mert ha Türoszban és Szidónban23 történtek volna azok a csodás erőmegnyilvánulások, amik bennetek történtek, rég zsákruhában és hamuban ülve bűneiket bánták volna! De leszögezve mondom nektek, Türosznak és Szidónnak elviselhetőbb lesz az örökre szétválasztó kárhoztató ítélet napján, mint nektek! Mindamellett Türosznak és Szidónnak elviselhetőbb lesz az ítélet napján, mint nektek! És te, Kapernaum, akit a mennyig emeltek fel, az alvilágig fognak lerántani!Lábjegyzet22Khorazin és Béth-Szaida: Khorazin egy galileai város, jelentése: ‘Füstös kemence’. Béth-Szaida pedig egy kis halászfalu a Galileai-tenger vagyis a Genezáreti-tó nyugati partján, András, Péter, Fülöp és János otthona. Nevének jelentése: ‘A hal háza’.
23Türosz és Szidón: két régi és gazdag föniciai város a Földközi-tenger keleti partján. Türosz jelentése ‘szikla’, Szidóné pedig ‘halászat’. Szidón helyi megnevezése Szaida, ami egy szójáték lehetőségét rejti Béth-Szaidával.

A titeket meghallgató engem hallgat meg, és a titeket elvető engem vet el; az engem elvető pedig azt veti el, aki kiküldött engem.”

Visszatért pedig a hetven örömmel, ahogy leszögezve ezt mondták: „Urunk, még a démonok is alárendelik magukat nekünk a te nevedben!” Ő pedig így szólt: „Néztem a Sátánt, amint villámlásként a mennyből leesik. Figyeljetek! Megadom nektek a hatalmat, hogy tapossatok kígyókon és skorpiókon és minden csodás erején az ellenségnek; és semmi titeket meg nem károsíthat, semmiképp sem! Mindamellett ne azon örüljetek, hogy a szellemek nektek alárendelik magukat, hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyekben!”

Abban az órában ujjongott a szellemben Jézus, és így szólt: „Nyíltan megvallva elismerlek téged, Édesapám, Ura a mennynek és a földnek, merthogy ezeket elrejtetted a bölcsek és értelmesek elől, és leleplezted őket a kiskorúaknak! Igen, Édesapám, merthogy így vált jótetszővé teelőtted.”

És miután a gyakornokokhoz fordult, így szólt: „Minden nekem lett átadva az én Édesapámtól, és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Édesapa, és kicsoda az Édesapa, csak a Fiú, és akinek esetleg szándékozik a Fiú leleplezni.”

És miután a gyakornokokhoz fordult, külön nekik így szólt: „Boldogok a szemek, melyek látják, amiket ti láttok! Mert leszögezve mondom nektek, hogy sok isteni szóvivő és király akarta érteni, amit ti láttok, és nem értették, és hallani, amit hallotok és nem hallották.”

És – figyelj! – egy bizonyos törvénytudó felállt, ahogy próbáztatta őt és erélyesen ezt mondta: „Tanító, mit megtéve fogok örökölni örök magasabbrendű értelmes életet?” Ő pedig így szólt őhozzá: „A Törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?” Ő pedig válaszul így szólt: „Szeretni fogod önzetlenül Uradat, a te Istenedet a te teljes szívedből és a te teljes lelkedből és a te teljes erődből és a te teljes elmédben; és a te legközelebbi embertársadat, mint önmagadat.” Így szólt pedig őhozzá: „Helyesen válaszoltál: ezt tedd, és élni fogsz egy magasabbrendű értelmes életet.”

Ő pedig, mivel igazságossá akarta tenni magát, ezt mondta Jézusnak: „És ki az én legközelebbi embertársam?” Jézus pedig, miután felvette a fonalat, így szólt: „Egy bizonyos ember éppen lement Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik miután mind levetkőztették, mind csapásokat mértek őrá24, elmentek, félholt állapotban hagyván. Véletlenül pedig egy bizonyos pap ment le az úton és noha meglátta őt, a túlsó oldalon elment mellette. Hasonlóan pedig egy lévita is, aki miután ott volt azon a helyen és meglátta, a túlsó oldalon elment mellette. Egy bizonyos utazó samáriai pedig odaért őhozzá, és miután meglátta őt, megindult bensőjében, és miután odament, bekötözte az ő sebeit25, ahogy ráöntött olajat és bort; és miután ráültette őt a saját jószágára, elvitte őt egy fogadóba és gondját viselte neki. Másnap pedig, amikor elment, két dénárt adott a fogadósnak, és így szólt őhozzá: »Viseld gondját neki; és amit csak még ráköltenél, én az én visszatértemben meg fogom adni neked.« Tehát eme három közül szerinted melyik vált legközelebbijévé annak, aki a rablók kezébe esett?” Ő pedig így szólt: „Aki irgalmasan tett ővele.” Így szólt tehát neki Jézus: „Menj, te is tégy hasonlóan!”Lábjegyzet24Csapásokat mértek őrá: szószerint: „csapásokat/ütéseket helyeztek őrá”. A szerkezet megengedi a boszorkányságban használatos csapás/rontás rátételt is.
25Sebeit: a görög szó a „trauma” (τραύμα).

Történt pedig, amikor tovább mentek, hogy ő bement egy bizonyos faluba. Egy bizonyos Márta nevű asszony pedig vendégül fogadta őt az ő házába. És ennek volt egy Máriának hívott testvére, aki is miután leült Jézus lábainál, hallgatta az ő Kinyilatkoztatását. Márta figyelme pedig el lett terelve a sokféle segédkezésben. Mikor pedig előállt, így szólt: „Uram, nem okoz gondot neked, hogy az én testvérem egyedül hagyott engem segédkezni? Szólj tehát neki, hogy segítsen nekem!” Válaszul pedig így szólt neki Jézus: „Márta, Márta! Sok minden felől aggódsz és nyugtalankodsz, pedig csak egyre van szükség! Mária pedig a jó részt választotta, amely nem lesz elvéve őtőle.”

11. rész

És történt, mikor egy bizonyos helyen volt, ahogy imádkozott, amikor abbahagyta, így szólt őhozzá az ő egyik gyakornoka: „Urunk, taníts minket imádkozni, ahogyan János is tanította az ő gyakornokait!” Ő pedig így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, mondjátok erélyesen: Édesapánk, aki a mennyekben vagy, legyen minden mástól elkülönítetten megszentelve a Te neved! Jöjjön el a Te Királyságod, történjék meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is! A mi kenyerünket, az egy napra elegendőt, add meg nekünk naponként! És engedd el nekünk a mi bűneinket, mert magunk is elengedjük minden nekünk adósnak. És nem vihetsz minket próbáztatásba, ellenkezőleg: elvonszolva szabadíts meg minket a nyughatatlansággal teli Gonosztól!”

És így szólt hozzájuk: „Ki az közületek, akinek ha egyszer lesz egy barátja és el fog menni hozzá éjfélkor, és így szólna neki: »Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret, mivelhogy egy barátom útról érkezett énhozzám és nincs mit elétegyek«, és az bentről válaszul így szólna: »Ne okozz nekem fáradalmat! Már az ajtó be van zárva és az én kisgyermekeim velem az ágyban vannak: nem tudok felkelni, hogy adjak neked!«? Leszögezve mondom nektek: ha nem is fog adni neki, miután már felkelt, az ő barát mivolta miatt, de az ő zaklatása miatt, miután felkelt, adni fog neki, amennyire csak szüksége van.

Én is mondom nektek: Kérjetek és meg lesz adva nektek; keressetek és találni fogtok; zörgessetek és meg lesz nyitva nektek. Mert az összes kérő kap, és a kereső talál, és a zörgetőnek meg lesz nyitva. De ki az az apuka közületek, akitől ha kenyeret fog kérni a fia, netalán követ fog átadni neki? És ha halat, netalán hal helyett kígyót fog átadni neki? Vagy abban az esetben, ha tojást kérne, talán skorpiót fog átadni neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni a ti gyermekeiteknek, mennyivel inkább a ti Édesapátok, aki a mennyekben van, fog adni Szent Szellemet az őt kérőknek?”

És éppen egy démon kihajításában volt, és amaz néma volt. Történt pedig a démon kimenetele után, hogy beszélt a néma, és csodálkoztak a tömegek. De néhányan közülük így szóltak: „Baál-Zebúlban, a démonok főnökében működve hajítja ki a démonokat!” Mások pedig próbáztatásként jelet kívántak tőle a mennyből. Mivel pedig már ismerte az ő gondolataikat, odaszólt nekik:

„Mindegyik önmagával szemben darabokra osztott királyság lepusztul, és háznép háznéppel szemben elesik26! Ha pedig a Sátán önmagával szemben darabokra osztódik, hogyan fog megállni az ő királysága? Mert ti azt mondjátok, én Baál-Zebúlban működve hajítom ki a démonokat! És ha én Baál-Zebúlban hajítom ki a démonokat, a ti fiaitok kiben hajítják ki? Emiatt ítélőbíráitok nektek ők lesznek! Ha pedig én Isten ujjában működve hajítom ki a démonokat, akkor elérkezett rátok az Isten Királysága!Lábjegyzet26És háznép háznéppel szemben elesik: így is fordítható: „és ház házra dől.”

Amikor az erős ember felfegyverezve őrizheti az ő palotaudvarát, békességben vannak az ő javai. De ha valamikor egy nála erősebb eljön őrá, legyőzheti őt, és az ő fegyverzetét elveszi, amelyben bízott, és az ő zsákmányait szétosztja. A velem nem levő ellenem van, és a velem nem gyűjtő szétszór.

Amikor a tisztátalan szellem végre kiment az emberből, víztelen helyeken megy át, miközben megnyugvást keres, és amikor nem talál, leszögezve mondja: »Vissza fogok térni az én házamba, ahonnan kijöttem.« És miután odament, találja azt kiseperve és felékesítve. Akkor elmegy és maga mellé vesz hét másik szellemet, munkákkal teli gonoszabbakat magánál, és miután bementek, ott laknak. És válik az utóbbi állapota annak az embernek rosszabbá az elsőnél.”

Miközben ő még ezeket mondta, az történt, hogy egy bizonyos asszony a tömegből felemelve hangját így szólt őhozzá: „Boldog az a méh, mely hordozott téged, és azok az emlők, melyeket szoptál.” Ő pedig így szólt: „Sőt inkább boldogok az Isten Kinyilatkoztatását hallgatók és azt megőrzők.”

Miközben pedig a tömegek hozzá tódultak, kezdte leszögezve mondani: „Ez a nemzedék bajlódásokkal teli gonosz, jelt keresgél, és jel nem adatik majd neki, hanem csak a Jónás, az isteni szóvivő jele. Mert pontosan ahogy Jónás jellé lett a niniveieknek, úgy lesz az Ember Fia is ennek a nemzedéknek. Dél királynője életre fog kelni az ítéletkor ennek a nemzedéknek a férfiaival, és el fogja ítélni azt, mert ő eljött a föld véghatáraiból Salamon bölcsességét hallgatni; és – figyeljetek! – nagyobb van Salamonnál itt! Ninive férfiai fel fognak támadni az elválasztó ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és el fogják ítélni azt, mert ők megbánták bűneiket Jónás hírnöki kihirdetésére; és – figyeljetek! – nagyobb van Jónásnál itt! Senki pedig, aki lámpást gyújtott, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, a fényt láthassák. A test lámpása a szem. Amikor tehát a te szemed egyszerű, a te egész tested világos. Amikor pedig nyughatatlanul gonosz, a te egész tested sötét. Ügyelj arra tehát, nehogy a világosság, amely benned van, sötétség legyen! Ha tehát a te egész tested világosság, mely nem rendelkezik semmilyen sötétségbe burkolt résszel, teljes világosság lesz, mint amikor a lámpás ragyogással megvilágít téged.”

A beszéd közben megkérdezte őt egy bizonyos farizeus, hogy étkezne-e vele. Miután pedig bement, ledőlt étkezéshez. A farizeus pedig, mikor ezt meglátta, csodálkozott, hogy nem merítkezett meg az étkezés előtt. Így szólt pedig az Úr őhozzá:

„Nos, ti farizeusok a külsejét a pohárnak és a tányérnak megtisztítjátok, ámde a ti belsőtök tele van kapzsi kizsákmányolással és gonoszsággal! Értelmetlenek! Nem az, aki a külsőt alkotta, alkotta a belsőt is? Mindamellett a belül levőket adjátok könyöradományul, és akkor – figyeljetek! – minden tiszta nektek!

De jaj nektek, farizeusok, színészkedők, mert tizedet adtok a mentából és a rutából és minden zöldségből, és elmulasztottátok a szétválasztó ítéletet és az Isten önzetlen szeretetét: ezeket kellene már tennetek, és amazokat sem elhagynotok! Jaj nektek, farizeusok! Mert az első üléseket a gyülekezetekben és a köszöntéseket a piacokon! Jaj nektek, írásmagyarázók és farizeusok, képmutatók! Mert olyanok vagytok, mint a nem egyértelmű síremlékek, és az emberek, akik azok felett járnak, nem is tudják!”

Válaszul pedig a törvénytudók némelyike erélyesen ezt mondja neki: „Tanító, ahogy ezeket mondod, minket is megbántasz!” Ő pedig így szólt:

„Nektek is, törvénytudók, jaj! Mert megterhelitek az embereket nehezen hordozható hajórakománnyi terhekkel, és a ti egy ujjatokkal sem érintitek a terheket! Jaj nektek, mert építitek az isteni szóvivők síremlékeiket, a ti ősapáitok pedig megölték őket! Tehát tanúskodtok és jónak vélitek az ősapáitok cselekedeteit, mert egyrészt ők megölték őket, másrészt ti építitek az ő síremlékeiket.

Ez miatt is szólt így az Isten bölcsessége: »Kiküldök majd hozzájuk szóvivőket és kiküldötteket«, és közülük egyeseket majd megölnek és elüldöznek, hogy számon lehessen kérve az összes szóvivő vére, mely ki van ontva a világrendszer megalapításától fogva ettől a nemzedéktől: az Ábel vérétől fogva a Zekharjáhnak véréig, aki az oltár és a ház között pusztult el! Igen, leszögezve mondom nektek, számon lesz kérve ettől a nemzedéktől!

Jaj nektek, törvénytudóknak, mert elvettétek az ismeret kulcsait! Magatok nem mentek be, és a bemenőket tiltottátok!”

Amikor pedig ezeket mondta nekik, kezdtek az írásmagyarázók és a farizeusok rettenetesen forrongani és vizsgáztatni őt sok dolog felől, miközben leselkedtek őrá és keresték a módját, hogy kivadásszanak valamit az ő szájából, hogy vádolhassák őt.

12. rész

Mikor mindezek alatt tízezrekből álló tömeg gyülekezett össze, úgyhogy letaposták egymást, elkezdte erélyesen mondani az ő gyakornokainak: „Mindenenekelőtt őrizkedjetek a farizeusok kovászától, amely a képmutatás. Semmi leplezett dolog nincs pedig, amely nem lesz leleplezve, sem rejtett dolog, amely nem lesz ismeretes. Azért amit csak a sötétségben szóltatok, a világosságban fog hallatszani, és amit a fülbe súgva beszéltetek a belső szobákban, a háztetőkön lesz közhírré téve. Leszögezve mondom pedig nektek, az én barátaimnak: Ne rémüljetek meg azoktól, akik megölik az alaki testet és ezek után képtelenek bármi többet is tenni! Meg fogom mutatni pedig nektek, kitől rémüljetek meg: rémüljetek meg attól, aki a megölés után rendelkezik szuverén hatalommal behajítani a Gé-Hinnómba, a szemétégetőbe; igen: leszögezve mondom nektek, őtőle rémüljetek meg!

Nemde öt verebet árulnak két tized napibérért27? És közülük egy sincs elfelejtve az Isten előtt! De még a ti fejetek hajszálai is mind meg vannak számolva: tehát ne rémüljetek meg, sok verébnél vagytok fontosabbak!Lábjegyzet27Tized napibér: gör. ἀσσάριον (e.: „asszárion”), a napibért jelentő ezüstdénár tizedét érő érme. Jézus idejében a dénár már a drachma helyébe lépett, azzal kb. megegyező értékkel.

Leszögezve mondom nektek: Mindenki, aki csak egyetértően és nyíltan megvallva elismerne engem az emberek előtt, az Ember Fia is elismeri majd őt az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagadott engem az emberek előtt, meg lesz tagadva az Isten angyalai előtt. És mindaz, aki kinyilatkoztatást fog szólni az Ember Fia ellen, el lesz engedve neki, de aki a Szent Szellem ellen fog gyalázkodni, annak nem lesz elengedve. Amikor pedig odavihetnek titeket a gyülekezetek és a főemberek és a hatalmasságok elé, ne aggódjatok, hogyan vagy mivel védekezhettek vagy mit szólhattok, mert a Szent Szellem fog megtanítani titeket abban az órában arra, amit szólnotok kell.”

Szólt pedig valaki neki a tömegből: „Tanító, szólj az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az ő örökségét!” Ő pedig így szólt őhozzá: „Ember, ki tett meg engem bíróvá vagy osztóvá felettetek?” Így szólt pedig nekik: „Lássátok meg és őrizkedjetek a haszonleséstől, mert nem a bővelkedésben van bárkinek is az ő magasabbrendű értelmes élete, az ő vagyonából.”

Szólt pedig egy példázatot nekik, ahogy leszögezve ezt mondta: „Egy bizonyos gazdag embernek bőségesen termett a földje. És számolgatott magában, ahogy ezt mondta: »Mit tehetnék? Mert nincs hová összegyűjtsem a termést.« És így szólt: »Ezt fogom tenni: le fogom bontani az én magtáraimat, és nagyobbakat fogok építeni, és oda fogom összegyűjteni mind az én terményeimet és az én jó dolgaimat; és meg fogom mondani az én lelkemnek: ’Lelkem, sok jó dologgal rendelkezel, sok évre eltéve: helyezd magad nyugalomba, egyél, igyál, vigadozzál!’« De szólt neki az Isten: »Te értelmetlen ember, ezen az éjjelen elkérik tőled a te lelkedet! Amiket pedig előkészítettél, kiéi lesznek?« Így jár, aki magának halmoz fel, és nem Isten irányában gazdag.”

Így szólt pedig az ő gyakornokainak:

„Ennek alapján leszögezve mondom nektek, ne aggódjatok a ti földi élethez kötött lelketekért28: mit egyetek; se a ti testetekért: mit öltözzetek fel! A lélek több az élelemnél és a test az öltözetnél. Tekintsétek meg a hollókat: hogy nem vetnek, és nem aratnak, akik számára nincs éléstár, se magtár; és az Isten élelmezi őket. Mennyivel inkább vagytok ti különbek a madaraknál? Közületek pedig melyik aggodalmaskodó tud hozzáadni az ő termetéhez egy könyöknyit? Ha tehát a legkisebbet sem tudjátok megtenni, mit aggódtok a többi felől? Tekintsétek meg a liliomokat, hogyan nőnek: nem fáradoznak és nem fonnak. Leszögezve mondom pedig nektek, hogy Salamon az ő teljes dicsőségében sem ruházkodott úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mező ma meglévő és holnap kemencébe hajítandó füvét az Isten ily módon díszíti, mennyivel inkább titeket, kishitűek?Lábjegyzet28Lélek: a görögben az itt használt ψυχή (e.: „pszükhé”) érzéki, ösztöni lelket jelent, egyfajta testies „földhözragadtságot”, alacsonyrendű életet, életvitelt, mely a világrendszertől és a fizikai körülményektől függ. Ebből ered a pszihé és a pszichológia szavunk. Egyszóval: a fizikai síkon történő életvitelt jelenti. Amikor Heródes a gyermek Jézus lelkét kereste halálra, ettől a fizikai síkon történő életétől akarta őt megfosztani. Ezzel szemben Jézus az örökkévaló és magasabbrendű, értelmes ζωή (e. „zóé”) életet jött elhozni követői számára. A βίος (e. „biosz”) pedig a létezésünk ezen szakaszára utal, a fizikai létezésre, amiből a biológia szavunk ered. A pszükhé és a biosz közelállnak egymáshoz: a biosz dolgaiba nem elegyedik bele a harcos Pál szerint a Timótheushoz írt második levelében.

Ti se kérdezzétek, mit ehetünk vagy mit ihatunk, és ne hánykolódjatok! Mert mindezeket a világrendszer nem-zsidó népei keresik. A ti Édesapátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek először a Királyságát az Istennek, és mindezek tihozzátok lesznek majd adva. Ne félj kicsiny nyájacska, mert jónak látta a ti Édesapátok, hogy nektek adja a Királyságot!

Adjátok el a vagyonotokat, és adjátok könyöradományul; készítsetek magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyekben, ahol tolvaj nem közelíti meg, sem moly nem pusztítja el. Mert ahol van a ti kincsetek, ott lesz a ti szívetek is.

Legyenek a ti derekaitok körülövezve és lámpásaitok meggyújtva; ti is hasonlóak az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor fog felszabadulni a menyegzői napokról, hogy mihelyst megjött és zörgetett, azonnal ajtót nyithassanak neki. Áldottak azok a rabszolgák, akiket, mihelyst eljött az Úr, éberen talál. Ámen, leszögezve mondom nektek, hogy körülövezi majd magát és letelepíti őket étkezéshez és odamenve felszolgálva segédkezik nekik. És ha a második őrváltáskor jön, és ha a harmadik őrváltáskor jön, és találja őket így: boldogok azok a rabszolgák!

Ezt pedig tudjátok meg, hogy ha tudná a ház ura, melyik órában jön a tolvaj, ébren lenne, és nem engedné, hogy betörjenek az ő házába. Tehát ti is váljatok felkészültekké, mert amely órában nem gondoljátok, az Ember Fia abban jön el!”

Így szólt pedig Péter őhozzá: „Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenki másnak is?”

Így szólt pedig az Úr: Ki tehát a hű és okos ügyintéző, akit az ő ura az ő háznépe fölé fog állítani, hogy megadja alkalmas időben a gabonaadagot? Boldog az a rabszolga, akit ilyen tevékenységben talál az ő ura, amint megjött. Igazán mondom nektek, leszögezve, hogy az ő összes vagyona fölé fogja őt állítani. De ha esetleg így szólna az a rabszolga az ő szívében: »Késik az én uram, hogy megjöjjön«, és a fiúkat és a lányokat ütni kezdené, meg enni és inni és részegeskedni: el fog jönni az ura annak a rabszolgának azon a napon, amelyen nem számít rá, és abban az órában, amelyről nem tud, és ketté fogja vágni őt, és az ő sorsrészét a hitetlenek közé fogja helyezni.

Az a rabszolga pedig, aki tudta a maga urának akaratát és nem készült el, sem nem tett az ő akarata szerint, sokszorosan lesz megverve; aki pedig nem tudta, de ütlegelésre méltó dolgokat tett, kevéssé lesz megverve. Mindenkitől pedig, akinek sok adatott, sokat fognak követelni attól, és akire sokat bíztak, bőségeset fognak kérni attól.

Tüzet jöttem hajítani a földre; és mennyire akarom, hogy már meg legyen gyújtva! De van még egy bemerítkezésem, hogy bemerítkezzem, és mennyire össze vagyok préselve, mígnem el lehet végezve. Úgy vélitek, hogy békét jöttem adni a földön? Nem, leszögezve mondom nektek, hanem megosztást! Mert lesznek mostantól fogva öten egy házban megosztva, három kettő ellen és kettő három ellen. Meg lesz osztva apa fiú ellen és fiú apa ellen; anya leány ellen és leány anya ellen; anyós menye ellen és meny anyósa ellen.”

Leszögezve mondta pedig a tömegeknek is: „Amikor látjátok a felhőt felkelni nyugatról, azonnal azt mondjátok: »Zápor jön«, és úgy történik; és amikor a déli szelet fújni, azt mondjátok, hogy »Hőség lesz«, és megtörténik. Színészkedők, a föld és az ég arculatát tudjátok, hogyan kell alaposan megvizsgálni, de ezt az időt hogyhogy nem vizsgáljátok meg alaposan? De miért nem ítélitek magatoktól is az igazságos dolgot? Mert amint elmész a te ellenfeleddel a főember elé, az úton adj bele minden igyekezetet, hogy megszabadulj tőle, nehogy odarántson téged a bíróhoz, és a bíró átadjon téged a végrehajtónak, és a végrehajtó börtönbe hajítson téged! Leszögezve mondom neked: semmiképpen sem jöhetsz ki onnan, amíg nem adtad meg a legutolsó fillért is!”

13. rész

Jelen voltak pedig ugyanabban az időben némelyek, akik jelentettek neki a galileaiak felől, akiknek a vérét Pilátus elkeverte az ő áldozataikkal. És válaszul Jézus odaszólt nekik: „Azt gondoljátok, hogy azok a galileaiak bűnösebbek voltak mind a többi galileainál, merthogy ilyeneket szenvedtek? Nem, leszögezve mondom nektek! Hanem ha nem tartotok bűnbánatot, mind ugyanígy el fogtok pusztulni használhatatlan kacatként! Vagy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban és megölte őket, azt gondoljátok, hogy adósabbak voltak minden embernél, akik Jeruzsálemben laknak? Nem, leszögezve mondom nektek! Hanem ha nem tartotok bűnbánatot, mind ugyanígy el fogtok pusztulni használhatatlan kacatként!”

Leszögezve mondta pedig ezt a példázatot: „Egy fügefával rendelkezett valaki, mely az ő szőlőbirtokán volt elültetve. És jött gyümölcsöt keresni rajta, és nem talált. És így szólt a szőlősgazdának: »Figyelj, három éve jövök gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, és nem találok. Vágd ki egyszer s mindenkorra! A földet is miért teszi kihasználatlanná?« Ő pedig válaszul erélyesen ezt mondja neki: »Uram, hagyd azt még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom, hátha még terem gyümölcsöt; ha pedig nem, jövőre ki fogod vágni azt.«”

Tanított pedig a gyülekezetek egyikében szombaton. És – figyelj! – volt ott egy tizennyolc éve gyengeség szellemével rendelkező asszony, és meg volt görbedve és nem volt képes felegyenesedni teljesen. Amint pedig meglátta őt Jézus, odaszólította, és így szólt neki: „Asszony, el lettél oldozva a te gyengeségedből!” És őrá tette a kezeit, és azon nyomban egyenessé lett téve, és dicsőítette az Istent. Válaszul pedig a gyülekezetvezető felháborodva, hogy szombaton gyógyított Jézus, így szólt a tömegnek: „Hat nap van, amelyen kell dolgozni, tehát ezeken jőve gyógykezeltessétek magatokat és ne a szombat napján!” Válaszolt tehát neki az Úr és így szólt: „Színészkedő! Nem oldozza-e el mindegyikőtök szombaton a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól és amint kivezette, nem itatja-e meg? Őt pedig Ábrahám leánya lévén, akit megkötözött a Sátán – figyeljetek: tizennyolc éve! – nem kellett eloldozni az ő kötelékéből a szombat napján?” És amikor ő ezeket mondta, megszégyenültek a vele ellenkezők mind, és a tömeg mind örült mindazokon a dicsőséges dolgokon, amelyek őáltala történtek.

Erélyesen mondta pedig: „Mihez hasonló az Isten Királysága? És mihez fogom hasonlítani azt? Hasonló egy mustármaghoz, melyet fogott egy ember és elvetett a maga kertjébe és felnőtt és nagy fává lett, és az égi madarak fészket raktak annak ágain.”

És ismét szólt: „Mihez fogom hasonlítani az Isten Királyságát? Hasonló a kovászhoz, amit fogott egy asszony és belerejtett három szea29 lisztbe, amíg az egész kovászossá nem erjedt.”Lábjegyzet29Három szea: a görögben a σάτον (e.: „szaton”) űrmérték a héber ‘meghatározó mérték, sztenderd’ jelentésű szóból eredő סאה (e.: „szea”) megfelelője, ≈ 7,7 liter. 3 szea = 1 efa ≈ 23 liter. Az efa egy gabona-mérőedény, mely pl. a Zakariás 5:6-8 próféciában is szerepel. Az efa űrtartama megegyezik a bat folyadékűrmértékkel is. (A számadatok forrása: Oxford Biblical Studies)

És keresztülhaladt városonként és falvanként, miközben tanított és előrehaladt Jeruzsálem felé. Így szólt pedig neki valaki: „Uram, vajon kevesen vannak a megmentésben részesülők?” Ő pedig így szólt nekik: „Küszködjetek bemenni a keskeny kapun, mert leszögezve mondom nektek, sokan fogják keresni a módját, hogy bemehessenek, és nem lesznek rá képesek. Attól fogva, hogy felkelt a ház ura és bezárta az ajtót, és kezdtetek odakint megállni és zörgetni az ajtót ezt mondva: »Uram, Uram, nyisd meg nekünk is!«: válaszul majd megmondja nektek: »Nem ismerlek titeket! Honnan vagytok?« Akkor kezditek majd erélyesen mondani, »Teelőtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál!« És majd megmondja: »Leszögezve mondom nektek: nem ismerlek titeket! Honnan vagytok? Távozzatok el éntőlem, az igazságtalanság munkásai, mind!« Ott lesz majd a sírás és a fogak csikorgatása, amikor megláthattátok Ábrahámot és Izsákot és Jákobot és mind a prófétákat az Isten Királyságában, magatokat pedig kihajítva odakint! És eljönnek majd keletről és nyugatról és északról és délről, és majd letelepednek az Isten Királyságában. És figyeljetek! Vannak utolsók, akik lesznek elsőkké, és vannak elsők, akik lesznek utolsókká.”

Ugyanazon a napon odament néhány farizeus, akik leszögezve ezt mondták neki: „Eredj ki és menj innen, merthogy Heródes meg akar téged ölni!” És odaszólt nekik: „Mihelyst elmentetek, szóljatok annak a rókának: »Figyelj! Kihajítok démonokat és gyógyításokat végzek ma és holnap; és a harmadik napon elvégeztetem.« Mindamellett szükséges nekem ma és holnap és a következő napon haladnom, merthogy nem lehet, hogy isteni szóvivő Jeruzsálemen kívül vesszen el. Jeruzsálem, Jeruzsálem: az isteni szóvivők öldöklője és a hozzá kiküldöttek megkövezője! Hányszor akartam összegyűjteni a te gyermekeidet, ahogyan a tyúk az ő csibéit a szárnyai alá – és nem akartátok! Figyeljetek: pusztán hagyatik itt nektek a ti házatok! De ámen, leszögezve mondom nektek, hogy semmiképp sem láthattok engem, amíg csak el nem jött az idő, mikor így szóltok: »Áldott az Úr nevében eljövendő!«.”

14. rész

És történt, mikor a farizeusok egy bizonyos főemberének házába ment szombatnapon kenyeret enni, hogy közben ők folyamatosan figyelték őt. És – figyelj! – egy bizonyos ember volt őelőtte, egy ödémás. És erre válaszul Jézus odaszólt a törvénytudóknak és farizeusoknak, ahogy erélyesen mondta: „Vajon szabad-e a szombatnapon gyógykezelni?” Azok pedig nyugton maradtak. És miután megfogta, meggyógyította őt és elengedte. És válaszul nekik, így szólt: „Közületek ki az, akinek szamara vagy ökre kútba esik, és nem húzza fel azonnal azt a szombatnak napján?” És nem voltak képesek ellenkezve válaszolni neki ezekre.

Leszögezve mondott pedig a meghívottaknak egy példázatot, mikor észrevette, hogyan válogatták az első helyeket, ahogy ezt mondta nekik: „Amikor meghívást kapsz valakitől egy menyegzőre, ne telepedj le az első helyre, nehogy egy nálad tiszteletreméltóbb is meg legyen hívva tőle; és mikor megjött az, aki téged és őt meghívta, szólni fog neked: »Add ennek a helyet!« És akkor kezdheted szégyennel az utolsó helyet elfoglalni. Hanem amikor meghívást kapsz, amint elmentél, telepedj le az utolsó helyre, hogy amikor megjött az, aki meghívott téged, így szólhasson neked: »Barátom, gyere fel, feljebb!« Akkor dicsőség lesz neked a veled együtt étkezéshez heveredettek előtt. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, lealacsonyítva meg lesz alázva, és aki lealacsonyítva megalázza magát, fel lesz magasztalva.”

Leszögezve mondta pedig annak is, aki őt meghívta: „Amikor ebédet vagy vacsorát rendezel, ne hívd meg a te barátaidat, se a te testvéreidet, se a te rokonaidat, se a gazdag szomszédokat, nehogy ők is téged meghívjanak cserébe, és meglegyen neked a viszonzás. Hanem amikor lakomát rendezel, hívj meg szegényeket, mozgássérülteket, sántákat, vakokat: és boldog leszel, hogy nincs mivel viszonozniuk neked: mert viszonozva lesz neked az igazságosak feltámadásakor.”

Mikor pedig meghallotta valaki a vele együtt étkezéshez heveredettek közül ezeket, így szólt őhozzá: „Boldog, aki majd eszik kenyeret az Isten Királyságában!” Ő pedig így szólt őhozzá: „Egy bizonyos ember rendezett egy nagy vacsorát, és sokakat meghívott. És kiküldte az ő rabszolgáját a vacsora órájában, hogy szóljon a meghívottaknak: »Gyertek, mert már készen van minden!« És kezdtek egyöntetűen mentegetőzni mind. Az első így szólt neki: »Mezőt vettem, és szükséges kimennem és megnéznem azt. Kérlek téged, kezelj engem felmentve!« Egy másik is így szólt: »Öt iga ökröt vettem, és megyek megvizsgálni azokat. Kérlek téged, kezelj engem felmentve!« Egy másik is így szólt: »Asszonnyal házasodtam, és emiatt nem tudok elmenni.« És mikor visszament a rabszolga, jelentette az ő urának ezeket. Akkor a ház ura haragosan így szólt az ő rabszolgájának: »Menj ki hamar a város útjaira és utcáira, és a szegényeket, mozgássérülteket, sántákat, vakokat hozd be ide!« És így szólt a rabszolga: »Uram, megtörtént, amint parancsoltad, és még van hely.« És így szólt az úr a rabszolgához: »Menj ki az országutakhoz és kerítésekhez, és kényszerítsd az ott lévőket bejönni, hogy megteljen az én házam!« Mert leszögezve mondom nektek, hogy senki sem fogja megkóstolni azok közül a meghívott emberek közül az én vacsorámat!”

Együtt mentek pedig vele nagy tömegek, és miután megfordult, odaszólt hozzájuk: „Ha valaki én hozzám jön, és nem gyűlöli meg a maga apját és anyját és feleségét és gyermekeit és fivéreit és nővéreit, de még a maga lelkét is, képtelen arra, hogy az én gyakornokom legyen. És aki csak nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön én utánam, képtelen arra, hogy az én gyakornokom legyen. Mert aki közületek tornyot akar építeni, nemde először leülve kiszámolja a költséget, hogy rendelkezik-e a befejezéshez szükséges dolgokkal? Nehogy, miután lerakta annak alapját, és nem tudja bevégezni, mindenki, aki látja, elkezdje gúnyolni őt, ahogy erélyesen ezt mondják: »Ez az ember építkezni kezdett, és nem tudta bevégezni!« Vagy valamely király, aki megütközni megy egy másik királlyal háborúba, nemde leülve először tanácskozik, vajon képes-e tízezerrel fogadni a húszezerrel őrá jövőt? Mert ha nem, még annak távollétekor követséget küldve megkérdezi a békéhez szükséges dolgokat. Így tehát senki közületek, aki nem búcsúzik el az ő összes vagyonától, képtelen arra, hogy az én gyakornokom legyen. Hasznos a só, de ha a só megbolondulva megízetlenül, mivel lesz megfűszerezve? Sem földbe, sem trágyába nem alkalmas, kívülre hajítják azt. Akinek van füle hallani, hallja!”

15. rész

Folyamatosan közeledtek hozzá mind az adószedők és a bűnösök, hogy hallják őt. És zúgolódtak egymás közt a farizeusok és az írásmagyarázók, ahogy erélyesen ezt mondogatták: „Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük!” Szólta pedig hozzájuk ezt a példázatot, ahogy leszögezve mondta:

„Melyik ember közületek az, aki ha száz juhval rendelkezik és elvesztett egyet azokból, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában és megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? És mikor megtalálta, felveszi a maga vállára örülve, és mikor megérkezett a házba, összehívja a barátokat és a szomszédokat, ahogy erélyesen mondja nekik: »Örüljetek velem együtt azon, hogy megtaláltam az én elveszett juhomat!« Leszögezve mondom nektek, hogy ilyen öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, inkább, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.

Vagy melyik asszony az, aki tíz drakhmával rendelkezik, ha elvesztene egy drakhmát, nem gyújt-e lámpást és söpri ki a házat és keresi gondosan, mígnem megtalálja? És miután megtalálta, összehívja a barátokat és a szomszédokat, ahogy erélyesen mondja nekik: »Örüljetek velem együtt azon, hogy megtaláltam a drachmát, melyet elvesztettem!« Leszögezve mondom nektek, ilyen öröm van az Isten angyalai előtt egy megtérő bűnösön.”

Így szólt pedig:

„Egy bizonyos embernek volt két fia. És szólt a fiatalabbik az apához: »Apám, add nekem a rám eső részt a vagyonból!« És szétosztotta nekik a megélhetést. És nem sok nap múlva, miután összegyűjtötte mindenét a fiatalabb fiú, messzi országba költözött, és ott elszórta az ő vagyonát, ahogy kicsapongóan élt. Miután pedig ő mindent elköltött, erős éhínség lett azon a vidéken, és ő kezdett szűkölködni. És miután elment, elszegődött annak az országnak egy polgárához, és elküldte őt az ő mezejére disznókat legeltetni. És kívánta megtölteni az ő gyomrát a szentjánoskenyér hüvelyekből, melyeket ettek a disznók, és senki sem adott neki.

Mikor pedig magába szállt, így szólt: »Az én édesapám mennyi bérese bővelkedik kenyérben, én pedig éhen veszek el. Amint felkeltem, el fogok menni az én édesapámhoz, és azt fogom mondani neki: ’Édesapa, bűnt követtem el a menny ellen és teelőtted, és többé nem vagyok méltó, hogy a te fiadnak hívjanak: tégy meg engem olyanná, mint egy a te béreseid közül!’«. És amint felkelt, elment az ő édesapjához. De mikor ő még messze volt, meglátta őt az ő édesapja, és megindult bensőjében, és odafutva az ő nyakába esett és megcsókolta őt. És így szólt őhozzá a fiú: »Édesapa, bűnt követtem el az ég ellen és teelőtted, és többé nem vagyok méltó, hogy a te fiadnak hívjanak!« Így szólt pedig az édesapa az ő rabszolgáihoz: »Hozzátok ki a legelőkelőbb nemesi köntöst, és öltöztessétek fel őt, és adjatok gyűrűt az ő kezére és sarut a labaira. És miután kihoztátok a hizlalt borjút, vágjátok le, és miután ettünk, vigadozzunk! Mert ez az én fiam halott volt és feléledt, elveszett volt, és megtaláltatott!« És keztek vigadozni.

Volt pedig mindeközben az ő idősebb30 fia a mezőn, és ahogy megjövetelekor közeledett a házhoz, hallott zenét31 és körtáncot. És miután magához hívta az ő egyik legényét, kifaggatta, mi lenne ez. Ő pedig ekként szólt neki, hogy: »A te testvéred megjött, és levágta a te apád a hizlalt borjút, merthogy jó egészségben kapta őt vissza.« Ő pedig megharagudott, és nem akart bemenni. Az ő apja tehát, miután kiment, hívta őt. Ő pedig válaszul így szólt az apjához: »Figyelj! Annyi éve végzek rabszolgamunkát neked, és parancsolatodat sose mulasztottam el, és sose adtál nekem egy kecskegidát, hogy az én barátaimmal vigadhassak! Amikor pedig ez a te fiad, aki parázna nőkkel emésztette fel a te megélhetésedet, megjött, levágtad neki a hizlalt borjút!« Ő pedig így szólt őhozzá: „Gyermekem, te mindenkor velem vagy, és minden, ami az enyém, tiéd. Vigadozni és örvendezni kell, mert ez a te testvéred halott volt és feléledt, és használhatatlan kacattá válva elveszett volt és megtaláltatott.”Lábjegyzet30Idősebb: itt a görög πρεσβύτερος (e.: „preszbüterosz”) szó szerepel, amelyet ‘vén’-ként is fordítunk. Ezzel a kifejezéssel Jézus inti a hallgatói közötti véneket (idősebb testvéreket) a fiatalabb vagy új, hazatérő hívőkkel szemben tanúsított, eme példázatban levő viselkedési problémára.
31Zenét: a görög συμφωνία (e.: „szümfónia”) szóból ered a ‘szimfónia’ szavunk, mely a ‘zene’ mellett átvitt értelemben ezeket is jelenti: ‘összhang, egyetértés, megyegyezés’, mint az 1Korinthoszban a férj és feleség között: „Ne fosszátok meg egymást magatoktól, hacsaknem egybehangzó döntéssel egy időszakra: hogy felszabadulhassatok a böjtre és az imádságra.” Az Édesapával való zenés együtt-táncolás előfeltétele a beismerés, alapja pedig a Vele történő összhangba kerülés, egyetértés.

16. rész

Leszögezve ezt mondta pedig az ő gyakornokainak is:

„Volt egy bizonyos gazdag ember, akinek volt egy ügyintézője. És őt megvádolták nála, mint az ő vagyonát szétszórót. És miután szólította őt, így szólt őhozzá: »Mi ez, amit hallok felőled? Adj számot a te ügyintézésedről, mert képtlenség, hogy többé intézkedj!« Szólt pedig magában az ügyintéző: »Mit tegyek? Mert az én uram elveszi az ügyintézést tőlem. Kapálni nincs erőm, koldulni szégyellek. Tudom, mit fogok tenni, hogy amikor elmozdítottak az ügyintézésből, befogadjanak engem az ő házaikba!« És miután odahívta magához egytől egyig az ő urának adósait, erélyesen azt mondta az elsőnek: »Mennyivel vagy adósa az én uramnak?« Ő pedig így szólt: »Száz bát32 olajjal.« És szólt neki: »Fogd a te iratodat és leülve gyorsan írj ötvenet!« Azután egy másfélének szólt: »Te pedig mennyivel vagy adós?« Ő pedig így szólt: »Száz kor33 búzával.« És erélyesen mondja neki: »Fogd a te iratodat és írj nyolcvanat!« És dicsérte az ura az igazságtalan ügyintézőt, mert értelmesen tett: mert ennek a világkorszaknak a fiai értelmesebbek a világosság fiainál a maguk nemzedékére tekintettel.Lábjegyzet32Száz bát: a héber בּת (e.: „báth”) űrmérték kb. 26 és 40 liter között volt, attól függően, hogy mózesi, jeruzsálemi vagy galileai bát volt. 2600 vagy 4000 liternyi olaj hatalmas adósságnak számított.
33Száz kor: a héber כּר (e.: „kor”) szárazűrmérték a bát százszorosa volt, 2600 és 4000 liter között, attól függően, hogy mózesi, jeruzsálemi vagy galileai kor volt.

Én is mondom nektek leszögezve: Szerezzetek magatoknak barátokat az igazságtalan mammonból, hogy amikor eltávoztok, befogadjanak titeket az örök sátrakba! Aki megbízható hívő34 a legkisebben, a sokban is megbízható hívő, és aki a legkisebben igazságtalan, a sokban is igazságtalan. Ha tehát az igazságtalan mammonban megbízható hívőkké nem váltatok, a valódit ki bízza majd hittel rátok? És ha a máséban megbízható hívővé nem váltatok, a tiéteket ki adja majd nektek? Semelyik háziszolga sem képes két úrnak rabszolgamunkát végezni. Mert vagy az egyiket fogja gyűlölni és a másikat szeretni önzetlenül, vagy az egyikhez fog ragaszkodni és a másikat megvetni. Nem tudtok Istennek is rabszolgamunkát végezni és Mammonnak is!”Lábjegyzet34Megbízhatő hívő: a görög πιστός (e.: „pisztosz”) egyszerre jelent ‘hívőt, hűségest, megbízhatót és hitelest.’ A hűtlen, megbízhatatlan és hiteltelen hívő ellentmondás. Ugyanennek a szónak az igei alakja szerepel a „valódit ki bízza majd hittel rátok” mondatrészben.

Hallották pedig mindezeket a farizeusok is, akik az ezüstpénz barátaiként voltak jelen, és horkantva kigúnyolták őt. És odaszólt nekik:

„Ti vagytok azok, akik igazságossá nyilvánítjátok magatokat az emberek előtt, de az Isten ismeri a ti szíveiteket: mert ami az emberekben nagyszerű, utálatosság az Isten előtt!

A Törvény és az Isteni szóvivők Jánosig, onnantól viszont az Isten Királysága van Örömhírként hirdetve, és mindenki abba van erőszakkal kényszerítve35. De könnyebb az égnek és a földnek elmúlnia, mint a Törvényből egyetlen betűkülönbségnek36 kiesnie. Mindenki, aki elbocsátja az ő feleségét és mást vesz el, házasságot tör, és mindenki, aki férjtől elbocsátott nőt vesz el, házasságot tör.Lábjegyzet35Erőszakkal kényszerítve: az itt szereplő görög βιάζεται (e.: „biadzetai”) szenvedő vagy visszaható alakban szerepel, ezért így is fordítható: „és abba ütközve mindenki erőszakot szenved/erőszakot követ el magán”. Az igealak bár passzív, de aktív jelentéssel is bírhat: „és mindenki abba tör erőszakkal.”
36Betűkülönbség: ez a héber írásban egy olyan „betűszarvacska”, ami által az egyik betű eltér a másiktól. Pl. a dálet (ד) különbözik a réstől (ר) vagy a kháf (כ) a béttől (ב), ahogy a latin ábécében pl. a b különbözik a p-tól. A zsidó rabbik intették az írástudókat, nehogy úgy írjanak, hogy a betűk összetéveszthetőek legyenek.

Volt pedig egy bizonyos gazdag ember, és öltözött bíborba és drága egyiptomi vászonba, ahogy vigadozott naponként fényűzően. Volt pedig egy bizonyos koldusszegény, név szerint Lázár, aki annak kapujához volt vetve, sebekkel elfekélyesedve. És kívánt jóllakni azokból a morzsákból, melyek a gazdag asztaláról estek le; ehelyett még az arra elmenő kutyák is az ő sebeit nyalogatták.

Történt pedig, hogy meghalt a koldusszegény, és elvitték őt az angyalok az Ábrahám kebelére. Meghalt pedig a gazdag is, és eltemették. És az alvilágban, amint felemelte az ő szemeit, miközben gyötrelmekben volt: látja Ábrahámot távolból és Lázárt az ő kebelén. És ő, miután felkiáltott, így szólt: »Apám, Ábrahám, irgalmazz nekem, és küldd el Lázárt, hogy bemárthassa az ő ujja hegyét a vízbe, és lehűtse az én nyelvemet, mert kínokat szenvedek ebben a lángban!« Odaszólt pedig Ábrahám: »Gyermekem, emlékezz, hogy te elvetted a te jó dolgaidat a te életedben, és Lázár hasonlóan a rossz dolgokat. Most pedig ő vigasztalódik, te pedig kínokat szenvedsz. És mindezek felett közénk és közétek egy nagy szakadék van megszilárdítva, hogy azok, akik át akarnak kelni innen hozzátok, ne legyenek rá képesek, sem azok onnét hozzánk át ne kelhessenek.« De ő így szólt: »Kérlek akkor téged, apám, hogy küldd el őt az én apám házába, mert van öt testvérem, hogy teljesen tanúskodjon nekik, hogy ők is a gyötrelemnek erre a helyére ne jussanak!« Leszögezve mondja neki Ábrahám: »Ott van nekik Mózes és az Isteni szóvivők, hallgassanak rájuk!« Ő pedig így szólt: »Nem, apám, Ábrahám, hanem ha valaki a halottak közül megy hozzájuk, bűnbánatot fognak tartani!« Odaszólt pedig neki: »Ha Mózesre és az Isteni szóvivőkre nem hallgatnak, az sem fogja meggyőzni őket, ha valaki a halottak közül feltámad!«”

17. rész

Így szólt pedig a gyakornokokhoz: „Lehetetlen, hogy ne jöjjenek botrányok, de jaj annak, aki által jönnek. Kifizetődőbb neki, ha egy szamár-vonta malomkövet tesznek az ő nyaka köré és így van bedobva a tengerbe, mint hogy ezeknek a kicsiknek csak egyikét is megbotránkoztassa akadályt téve annak útjába.” Őrizzétek meg magatokat! Ha pedig bűnt követne el ellened a te testvéred, rendre utasítva fedd meg; és ha bűnét megbánná, engedd el neki. És ha a nap során hétszer követne el bűnt ellened, és hétszer térne vissza hozzád a nap során, ahogy leszögezve mondja: »Megbánom a bűnt!«, el fogod engedni neki.”

És így szóltak a kiküldöttek az Úrnak: „Adj hozzánk hitet!37” Így szólt pedig az Úr: „Ha rendelkeznétek annyi hittel, mint egy mustármag, mondhatnátok ennek az eperfügefának: »Légy kitépve gyökerestül és légy ültetve a tengerbe!« és szót fogadna nektek! De ki az közületek, aki rendelkezik egy szántást végző vagy juhászként legeltető rabszolgával, aki ennek a mezőről megérkezettnek mindjárt azt fogja mondani, hogy »Jöjj mellém, dőlj le enni!«?” Ehelyett nem azt fogja mondani annak, hogy »Készítsd elő, amit vacsorálhatok, és miután magadat körülövezted, felszolgálva segédkezz nekem, amíg eszem és iszom, és ezek után fogsz enni és inni te!«? Talán hálás38 annak a rabszolgának, merthogy megtette, amiket elrendelt neki? Nem gondolom. Ilyen módon ti is, amikor megtettetek mindent, amit elrendeltek nektek, erélyesen mondjátok, hogy »Haszontalan rabszolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, amivel tartoztunk, hogy megtegyük.«”Lábjegyzet37Adj hozzánk hitet: az ógörög προστίθημι (e.: „prosztithémi”) jelentése: ‘hozzáad, hozzátesz’, azaz: ‘kibővít’. Így is lehet fordítani: „Bővíts ki minket hittel!” Míg a hagyományos fordításokban a hit növeléséről van szó: „Növeld a mi hitünket!”, valójában a gyakornokok hittel való kibővétéséről van szó. A szó jelentése lehet még: ‘ráruház’; ez esetben: „Ruházz ránk hitet!”
38Hálás: az ógörögben: χάριν ἔχει (e.: „khárin ekhei”), mely fordítható így is: ‘kegyelmes/rendelkezik kegyelemmel’.

És történt az ő Jeruzsálembe mentében, hogy ő átment Samária és Galilea között, és az ő bemenetelekor egy bizonyos faluba őelé ment tíz leprás ember, akik megálltak távol, és ők felemelték hangjukat, ahogy leszögezve ezt mondták: „Jézus, mester, irgalmazz nekünk!” És mikor meglátta őket, odaszólt nekik: „Amint elmentetek, mutassátok meg magatokat a papnak!” És történt az ő távoztukban, hogy megtisztultak. Egy pedig közülök, amint meglátta, hogy meggyógyult: visszatért, miközben nagy hanggal dicsőítette az Istent, és arcra esett az ő lábainál, és hálát adott neki; és ő samáriai volt. És válaszul Jézus így szólt: „Nem a tíz tisztult meg? A kilenc pedig hol van? Nem akadt olyan, aki visszatért dicsőséget adni az Istennek, hanem csak ez az idegen?” És így szólt neki: „Miután felálltál,39 menj, a te hited megszabadítva megmentett téged!”Lábjegyzet39Felálltál: az itt használt ἀνίστημι (e.: „anisztémi”) szót használják ‘lábra állásra’ illetve ‘feltámadásra’ is. A magyar ‘feltámad’ szónak létezik régies irodalmi nyelven ‘helyéről felkelve útnak indul’ jelentése is. Érdemes a szellemi összefüggésen is elgondolkodni.

Miután pedig kérdést kapott a farizeusoktól, mikor jön el az Isten Királysága, válaszolt nekik és így szólt: „Nem megfigyeléssel jön el az Isten Királysága, de nem is fogják azt közölni: »Figyeljetek, itt van!« vagy »Figyeljetek, ott van!«; mert – figyeljetek! – az Isten királysága tibennetek van!”

Így szólt pedig a gyakornokoknak: „El fognak jönni azok a napok, amikor kívánni fogtok látni egyet az Ember fiának napjaiból, és nem fogjátok meglátni; és közölni fogják veletek: »Figyeljetek, itt van!« vagy »Figyeljetek, ott van!«: ne menjetek el és ne futkorásszatok utána! Mert ahogy a menny alatti egyik helyről felvillanó villámlás a menny alatti másik helyre ragyog, így lesz az Ember fia is az ő napján. De először szükséges neki sokat szenvednie, és megvizsgálva elutasítottá válnia ettől a nemzedéktől. És ahogyan történt a Nóé napjaiban, úgy lesz az Ember fiának napjaiban is: ettek, ittak, házasodtak, ki lettek házasítva, addig, amely napon bement Nóé a bárkába, és eljött az özönvíz és elvesztett mindenkit. Hasonlóan, amint a Lót napjaiban is történt, ettek, ittak, vásároltak, eladtak, ültettek, építettek, de azon a napon, amikor kiment Lót Szodomából, tűz és kénkő hullott a mennyből és elvesztett mindenkit: eszerint lesz azon a napon, amikor az Ember fia lelepleződik. Azon a napon, aki a háztetőn lesz, és az ő holmijai a házban, ne menjen le elvinni azokat, és aki a mezőn van, hasonlóan ne térjen vissza a hátramaradt dolgokért! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki esetleg keresné, hogyan mentse meg az ő lelkét, el fogja veszíteni, és aki esetleg elveszítené azt, élve fogja megszülni azt! Leszögezve mondom nektek: azon az éjjel lesznek ketten egy ágyban: az egyik fel lesz véve, a másik ott lesz hagyva. Két őrlő nő lesz együtt, az egyik fel lesz véve, a másik ott lesz hagyva.” És válaszul erélyesen mondták neki: „Hol, Uram?” És ő így szólt nekik: „Ahol van a test40, oda fognak gyülekezni a sasok.”Lábjegyzet40Test: a görög σῶμα (e.: „szóma”) leggyakrabban ‘alaki testet, testületet’ jelent. Ebben a környezetben ‘holttestet, anyagi szubsztanciát’ jelent.

18. rész

Kinyilatkoztatott pedig egy példázatot nekik annak érdekében, hogy szükséges mindig imádkozni és nem szabad belefáradni, ahogy leszögezve mondta:44Lábjegyzet44Kinyilatkoztatott … leszögezve mondta: a „kinyilatkoztatott”, és a „mondta” a görögben ugyanaz a λέγω (e.: „legó”): ‘mond, megmond, leszögez, beszél, elbeszél’. A szó a görög λόγος (e.: „logosz”) igei alakja, ami ebben a fordításban ‘Kinyilatkoztatásnak’ van fordítva.

„Egy bizonyos bíró volt egy bizonyos városban, az Istent nem félő és embert nem becsülő. Egy özvegy pedig ott volt abban a városban, és elment hozzá, ahogy ezt mondta: »Igazságot szolgáltatva bosszúállással védj meg engem az én peres ellenfelemtől!«” És nem akarta megtenni egy ideig, de aztán így szólt önmagában: „Ha nem is félem az Istent, nem is becsülök embert, mégis amiatt, hogy fáradságot okoz nekem ez az özvegy, igazságot szolgáltatva bosszúállással megvédem őt, nehogy állandóan idejőve püföljön engem!” Így szólt pedig az Úr: „Halljátok meg, mit mond az igazságtalan bíró! Az Isten pedig tényleg semmiképp sem fogja végrehajtani a bosszúálló igazságszolgáltatást az ő kiválasztottjaiért, akik segítségért kiáltanak hozzá nappal és éjjel, aki közben hosszútűrő is irántuk?! Leszögezve mondom nektek, hogy végre fogja hajtani a bosszúálló igazságszolgáltatást értük sietséggel; mindamellett az Ember fia, amikor eljött, vajon megtalálja-e majd a hitet45 a földön?”Lábjegyzet45A hitet: A „hit” szó előtt ki van téve a határozott névelő, mellyel egy ismert vagy meghatározott dologra szoktak utalni. Nem bármilyen hitről van szó (mivel a démonok is hisznek és rettegnek, továbbá létezik sokféle hitrendszer, vallás, elképzelés, stb), hanem „a” hitről: úgy is mondhatnánk, a valódi, az eredeti, a tényleges, a megfelelő, az elvárt, stb. hitről.

Szólta pedig némelyeknek ezt a példázatot is, akik önmagukban bíztak, hogy ők igazságosak és megvetették a többieket:

„Két ember ment fel a Templomba46 imádkozni: az egyik farizeus és a másik adószedő. A farizeus, miután megállt, önmagához imádkozott így: »Ó, Isten, köszönöm neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: kizsákmányoló, igazságtalan, házasságtörő vagy mint ez az adószedő is. Böjtölök kétszer a héten, tizedet adok mindenből, amit csak szerzek!«. És a vámszedő távol állva nem akarta még a szemeit sem a mennyre emelni, hanem ezalatt a mellét verte, ahogy erélyesen ezt mondta: »Ó, Isten, légy kiengesztelődve velem47, a bűnössel!«. Leszögezve mondom nektek: lement ez igazságossá nyilvánítva az ő házába, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, lealacsonyítva meg lesz alázva, aki pedig lealacsonyítva megalázza magát, fel lesz magasztalva.”Lábjegyzet46A Templomba: a zsidók jeruzsálemi Templomába. Ebből a Templomból országosan csak egy volt, a bűnökért való áldozatok bemutatása zajlott ott. A görög ἱερόν (e.: „hierón”) szó igei alakjának jelentése ‘lemészárolni áldozathoz’, így ezt a szót ‘Mészártemplomnak’ is lehetne fordítani. Az itt történt imádkozásnak nincs köze a keresztény templomokban történő istentiszteletekhez, vér nélküli szentáldozáshoz vagy fohászkodásokhoz.
47Légy kiengesztelődve velem: a kiengesztelődés nem egyszerű irgalmazást, megbocsátást jelent, hanem engesztelő áldozat ellenében történő megbocsátást. A „velem” szószerint így áll: „számomra”. A mondat így is fordítható: „Szerezz engesztelést értem”. Isten az ő szeretetéből mintegy válaszul „küldte ki az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért“ (1János).

Odavitték pedig hozzá a kisbabákat is, hogy őket megérinthesse. Amint pedig meglátták ezt a gyakornokok, rendre utasítva megfeddték őket. Jézus pedig, miután odahívta magához őket, így szólt: „Engedjétek a kisgyermekeket jönni hozzám, és ne tiltsátok őket, mert az ilyeneké az Isten Királysága! Ámen, leszögezve mondom nektek, aki esetleg nem úgy fogadná el az Isten Királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem mehet be abba!”

És megkérdezte őt egy bizonyos főember, ahogy erélyesen ezt mondta: „Jó tanító, minek a megtétele után48 fogok örökölni örök magasabbrendű értelmes életet?” Így szólt pedig neki Jézus: „Miért engem hívsz jónak? Senki sem jó, hanem csak egy: az Isten! A parancsolatokat tudod: nem törhetsz házasságot; nem gyilkolhatsz; nem lophatsz; nem tanúskodhatsz hamisan; értékelve tiszteld a te apádat és a te anyádat.” Ő pedig így szólt: „Ezeket mindet megőriztem fiatalságomtól fogva.” Miután pedig hallotta ezeket Jézus, így szólt őhozzá: „Még egy valami hiányzik neked: mindent, amivel csak rendelkezel, adj el, és oszd szét a szegényeknek, és rendelkezni fogsz kinccsel a mennyben; és gyere, kövess engem!” Ő pedig, miután hallotta ezeket, körös-körül szomorú lett, mert rendkívül gazdag volt.Lábjegyzet48Minek a megtétele után: szószerint „mit megtéve”. Másként fordítva: „mi az, amit miután megtettem”. A pontszerű múlt idejű szerkezet egy, a jövőből való visszatekintést sejtet: „Mit kellett az életemben megtenni, ami teljesülése után”.

Miután pedig látta őt Jézus, hogy körös-körül szomorú lett, így szólt: „Milyen nehezen fognak bemenni a vagyonnal rendelkezők az Isten királyságába! Mert könnyebb egy tevének egy tű nyílásán át bemenni, mint egy gazdagnak az Isten Királyságába bemenni.” Így szóltak pedig azok, akik ezt hallották: „Kicsoda is valósíthatja meg azt, hogy meg legyen mentve?” Ő pedig így szólt: „Amik megvalósíthatatlanok embereknél, megvalósíthatóak az Istennél.”

Így szólt pedig Péter: „Figyelj, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged!” Ő pedig így szólt hozzájuk: „Ámen, leszögezve mondom nektek, hogy senki sincs, aki otthagyott házat vagy szülőket vagy testvéreket vagy feleséget vagy gyermekeket az Isten királysága ügyéért, aki semmiképp se kapná vissza sokszorosát ebben az alkalmas időben, és az eljövendő világkorszakban örök magasabbrendű életet.”

Miután pedig maga mellé vette a tizenkettőt, így szólt hozzájuk: „Figyeljetek, felmegyünk Jeruzsálembe, és minden be lesz végezve, amik meg vannak írva az isteni szóvivők által az Ember fiának. Mert át fogják adni a nem-zsidó nemzetbelieknek és ki fogják gúnyolni, és bántani fogják, és le fogják köpni, és miután megostorozták, meg fogják ölni őt; és a harmadik napon fel fog támadni.” És ők semmit se raktak össze ezekből, és ez a Kijelentés el volt rejtve előlük, és nem értették a kinyilatkoztatottakat.

Történt pedig az ő közeledésekor Jerikóhoz, hogy egy bizonyos vak ott ült az út mellett, miközben koldult. Miután pedig hallotta az elhaladó tömeget, faggatózott, „Mi lenne ez?” Hírül adták pedig neki, hogy a názáreti Jézus, halad el. És kiáltott, ahogy erélyesen ezt mondta: „Jézus, Dávid Fia, irgalmazz nekem!” És az előtte elmenők rendre utasítva megfeddték őt, hogy legyen csendben. Ő pedig sokkal inkább kiáltotta: „Dávid Fia, irgalmazz nekem!” Miután pedig megállt Jézus, megparancsolta, hogy vezessék őt oda. Amint pedig ő közeledett, megkérdezte őt, ahogy leszögezve mondta: „Mit akarsz, hogy megtegyek neked?” Ő pedig így szólt: „Uram, hogy látást nyerhessek!” És Jézus így szólt őhozzá: „Nyerj látást, a te hited megmentett téged!” És azon nyomban látást nyert, és követte őt, miközben dicsőítette az Istent. És a nép mind, miután látta ezt, a történetről való társalgással dicséretet adott az Istennek.

19. rész

És miután bement, átment Jerikón. És – figyelj! – volt ott egy Zákeusnak hívott férfi, és ő főadószedő volt, és ő gazdag volt. És kereste a módját, hogy láthassa Jézust, ki ő, és nem tudta a tömegtől, merthogy kis termetű volt. És, miután előrefutott, felmászott egy eperfügefára, hogy láthassa őt, merthogy ott készült átmenni. És amint arra a helyre ért, felnézve Jézus meglátta őt. És odaszólt hozzá: „Zákeus, sietve gyere le, mert ma a te házadban kell nekem maradnom!” És sietve lement, és vendégül fogadta őt örvendezve. És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, ahogy erélyesen azt mondták, hogy: „Bűnös férfihoz ment be megszállni.” Miután pedig Zákeus megállt, így szólt az Úrhoz: „Figyelj, a felét az én vagyonomnak, Uram, odaadom a szegényeknek, és ha valakitől valamit hamis vádaskodással kizsaroltam, megadom négyszeresen.” Így szólt pedig őhozzá Jézus, hogy: „Ma megmenekülése lett ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia! Mert azért jött az Ember fia, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet.”

Mikor pedig ők hallották ezeket, hozzáadva szólt egy példázatot, amiatt, hogy közel volt ő Jeruzsálemhez, és ők úgy vélték, hogy azon nyomban készül az Isten királysága megjelenni. Így szólt tehát:

„Egy bizonyos nemes származású ember elment egy messzi tartományba, hogy vegyen magának egy királyságot és visszatérjen. Miután pedig hívta tíz rabszolgáját, adott nekik tíz minát,46 és így szólt nekik: »Kereskedjetek, míg megjövök!« De az ő polgárai gyűlölték őt és kiküldtek egy követséget őutána, akik leszögezve ezt mondták: »Nem akarjuk, hogy ez uralkodjon királyként rajtunk!« És történt az ő visszajövetelekor, miután átvette a királyságot, hogy szólt, hogy szólítsák őhozzá ezeket a rabszolgákat, akiknek adta a pénzt, hogy megtudja, ki milyen haszonnal kereskedett.Lábjegyzet46Tíz mina: 1000 drachma, azaz 1000 napibér.

Előjött pedig az első, aki leszögezve ezt mondta: »Uram, a te minád tíz minát termelt.« És így szólt őhozzá: »Jól van, jó rabszolga! Mivelhogy a legkisebb dologban hűséges lettél, légy olyan, aki szuverén hatalommal rendelkezik tíz város felett!«” És jött a második, aki leszögezve ezt mondta: »Uram, a te minád hozott öt minát.« Így szólt pedig őhozzá is: »Légy te is öt város felett!« Egy másik is jött, aki leszögezve ezt mondta: »Uram, nézd, a te minád, amelyet egy kendőben eltéve tartottam, mert féltem tőled, mivelhogy szigorú ember vagy, elviszed, amit nem te tettél el, és learatod, amit nem te vetettél.« Leszögezve mondja pedig annak: »A te szádból foglak ítélni téged, bajlódásokkal teli gonosz rabszolga! Tudta, hogy én szigorú ember vagyok, aki elviszem, amit nem én tettem el, és learatom, amit nem én vetettem. Mi miatt is nem adtad az én pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy én, amikor megjöttem, kamatostul hajthattam volna be azt.« És a mellette állóknak így szólt: »Vegyétek el tőle a minát és adjátok annak, akinek tíz minája van!« És így szóltak őhozzá: »Uram, van tíz minája!« Mert leszögezve mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik majd, de attól, akinek nincs, amije van, az is elemeltetik majd tőle. Egyébként pedig: »Az én ellenségeimet, azokat, akik nem akarták, hogy én uralkodjam királyként rajtuk, hozzátok ide és mészároljátok le énelőttem!«”

És miután ezeket szólta, haladt elől, ahogy felment Jeruzsálembe.

És történt, amint közeledett Betfagéhoz és Betániához,47 a hegyhez, amit Olajfáknak hívnak, elküldött kettőt az ő gyakornokai közül, ahogy így szólt: „Menjetek be az előttetek levő faluba, ahová belépve találni fogtok egy kikötött kiscsacsit, amelyen még sohasem ült senki emberek közül. Miután kioldoztátok, hozzátok azt ide! És ha valaki titeket megkérdezne, »Miért oldozzátok ki?«, így fogtok szólni neki, hogy: »Az Úrnak rá van szüksége.«” Miután pedig elmentek, akik ki lettek küldve, pontosan úgy találták, ahogyan szólta nekik. Miközben pedig ők kioldozták a kiscsacsit, így szóltak annak urai hozzájuk: „Miért oldozzátok ki a kiscsacsit?” Ők pedig így szóltak: „Az Úrnak rá van szüksége.” És elvitték azt Jézushoz, és miután ráhelyezték az ő felsőruháikat a kiscsacsira, ráültették Jézust.Lábjegyzet47Betfagé és Betánia: falvak Jeruzsálem mellett keletre, egymáshoz közel. A Betfagé név jelentése: ‘az éretlen füge háza’; a Betánia név jelentése: ‘datolya háza’.

Az ő mentében pedig leterítették az ő felsőruháikat az útra. Immár pedig az ő Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledtében elkezdte a gyakornokok egész sokasága örvendezve dicsérni az Istent nagy hangon mindazokért a csodás erőkért, melyeket láttak, ahogy erőteljesen mondták: „Áldott az Úr nevében jövő Király! Békesség a mennyben és dicsőség a legmagasabb régiókban!”

És néhány a farizeusok közül a tömegből odaszóltak őhozzá: „Tanító, fedd meg a te gyakornokaidat!” És válaszul odaszólt nekik: „Leszögezve mondom nektek, hogy ha ezek hallgatnának, a kövek fognak kiáltani!”

És amint közeledett, mikor meglátta a várost, sírt afelett, miközben erélyesen mondta: „Bár megismerted volna te is, legalábbis ezen a te napodon a te békességedre való dolgokat! Most viszont el vannak rejtve a te szemeid elől! Merthogy el fognak jönni napok terád, és körbe fognak venni a te ellenségeid sánccal téged, és körbe fognak zárni téged és össze fognak szorítani téged mindenfelől, és a földdel fognak egyenlővé tenni téged és a te gyermekeidet tebenned, és nem fognak hagyni tebenned követ kövön, amiért nem ismerted meg az alkalmas idejét a te felülvizsgálatodnak.”

És miután bement a Templomba, kezdte kihajítani az eladókat és vevőket abban, ahogy leszögezve mondta nekik: „Meg van írva: »Az én házam imádság háza«, ti pedig tettétek azt rablók barlangjává!”

És folyton tanított naponként a Templomban, a főpapok pedig és az írásmagyarázók keresték őt, hogy elveszíthessék, a nép előkelői is; és nem találták ki, mit tehetnének, mert a nép mind őrajta csüngött, miközben hallgatta.

20. rész

És történt azoknak a napoknak egyikén, miközben ő tanította a népet a Templomban és hirdette a Győzelmi jóhírt, hogy előálltak a főpapok és az írásmagyarázók a vénekkel, és odaszóltak őneki: „Mondd meg nekünk: milyen szuverén hatalommal teszed ezeket, vagy ki az, aki adta neked ezt a hatalmat?” Válaszul pedig így szólt őhozzájuk: „Kérni fogok tőletek én is egy Kinyilatkoztatást, és mondjátok meg nekem! A János bemerítése mennyből volt, vagy emberektől?” Ők pedig számítgattak együtt, maguk közt, ahogy azt mondták, hogy: „Ha így szólnánk: »Mennyből.«, közölni fogja: »Akkor mi az, ami miatt nem hittetek neki?«; de ha így szólnánk: »Emberektől.«, az egész nép meg fog kövezni minket!” Mert mindenki meg volt győződve arról, hogy János isteni szóvivő volt. És azt válaszolták, nem tudják, honnan volt. És Jézus így szólt nekik: „Én sem mondom el a koncepciót nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

Kezdte pedig a népnek ezt a példázatot mondani:

„Egy bizonyos ember szőlőt ültetett és kiadta szőlőműveseknek és külföldre utazott hosszú időre. És az érési időben elküldött a szőlőművesekhez egy rabszolgát, hogy a szőlő gyümölcsét megadják neki. A szőlőművesek pedig miután megverték őt, üresen küldték el. És megint küldött egy másik rabszolgát; de ők amazt is, miután megverték és meggyalázták, elküldték üresen. És megint küldött egy harmadikat; ők pedig őt is, kihajították. Így szólt pedig a szőlő ura: »Mit tehetnénk? Elküldöm az én szeretett fiamat, talán amint őt meglátják, megbecsülik.« De amint meglátták őt a szőlőművesek, így számolgattak maguk közt, ahogy ezt mondták: »Ez az örökös! Gyertek, öljük meg őt, hogy miénk lehessen az örökség!« És miután kihajították őt a szőlőn kívülre, megölték. Tehát mit fog tenni velük a szőlő ura? El fog jönni és el fogja pusztítani ezeket a szőlőműveseket, és másoknak fogja adni a szőlőt.”

Amikor pedig ezt meghallották, így szóltak: „Szó sem lehet róla!”

Ő pedig rájuk tekintve így szólt: „Miért van tehát az, hogy ez meg van írva: »A Kő, amit megvizsgálva elutasítottak az építkezők: ez lett a sarok fejévé.«? Mindenki, aki ráesik arra a Kőre, darabokra fog törni, akire pedig esetleg ráesne, porrá fogja zúzni azt.”

És keresték a módját a főpapok és az írástudók, hogy őrá vessék a kezüket abban az órában. És féltek az emberektől, mert tudták, hogy róluk szólta ezt a példázatot.

És miután megfigyelték, kiküldtek magukat igazságosnak színlelő kémeket, hogy megfoghassák őt Kinyilatkoztatásban, azért, hogy átadhassák őt a helytartó főségének és hatalmának. És kérdezgették őt, ahogy ezt mondták: „Tanító, tudjuk, hogy megfelelően beszélsz és tanítasz, és nem fogadod el az emberek megjelenését-státuszát, hanem a valóigazságon állva tanítod az Isten útját. Szabad-e nekünk a császárnak adót fizetnünk vagy sem?” Mivel pedig felfogta az ő ügyeskedésüket, így szólt nekik: „Mit próbáztattok engem? Mutassatok nekem egy dénárt: kinek a képmása és felirata van rajta?” Válaszul pedig így szóltak: „A császáré.” Ő pedig így szólt nekik: „Adjátok meg most tehát a császár dolgait a császárnak, és az Isten dolgait az Istennek!” És képtelenek voltak megfogni őt Kijelentésében a nép előtt, és csodálkozva az ő válaszán, elhallgattak.

Miután pedig odamentek néhányan a szaddúceusok közül, akik ellentmondanak a feltámadásnak, hogy nincs, kikérdezték őt, ahogy erélyesen ezt mondták: „Tanító, Mózes ezt írta nekünk, ha valakinek asszonnyal rendelkező fivére meghalna, és gyermektelenül halna meg, hogy vegye el az ő fivére az asszonyt, és támasszon magzatot az ő fivérének. Tehát heten voltak fivérek, és az első, miután elvett egy asszonyt, meghalt gyermektelenül. És elvette a második az asszonyt és ő is meghalt gyermektelenül. A harmadik is elvette őt, de ugyanígy mind a hét is: nem hagytak gyermeket és meghaltak. Mindezek után pedig meghalt az asszony is. A feltámadásban tehát melyiküké lesz az asszony? Mert mind a hétnek felesége volt ő.”

És válaszul így szólt nekik Jézus: „Ennek a világkorszaknak a fiai házasodnak és kiházasíttatnak; de akiket méltónak találtak annak a világkorszaknak és a feltámadásnak birtokba vételére, amely a halottak közül van, sem nem házasodnak, sem nem házasíttatnak ki; mert nem is tudnak többé meghalni; mert angyalokkal egyminőségűek, és fiai az Istennek, lévén a feltámadás fiai. Hogy pedig életre kelnek a halottak, Mózes is megmutatta a csipkebokornál, amikor nevezte az Urat az Ábrahám Istenének és az Izsák Istenének és a Jákob Istenének. Isten pedig nem a halottaké, hanem a magasabbrendű értelmes életet élőké, mert mindegyik neki él.

Válaszul pedig néhányan az írástudók közül így szóltak: „Tanító, helyesen szóltál!” De többé nem mertek kérdezni tőle semmit.

Ő pedig így szólt nekik: „Hogyan mondják, hogy a Messiás Dávid Fia? Magad Dávid is azt mondja a Zsoltárok könyvében: »Szólt az Úr az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbom felől, míg csak nem tehetem a te ellenségeidet a te lábaid zsámolyává!’« Dávid tehát Úrnak hívja őt: hogyan is lehet az ő fia?”

Mikor pedig az egész nép hallotta, így szólt az ő gyakornokainak: „Őrizkedjetek az írásmagyarázóktól, akik előkelő ruhákban akarnak járkálni és szeretik a köszöntéseket a piacokon és az első üléseket a gyülekezetekben és az első helyeket a lakomákon, akik felemésztik az özvegyek házait és színből hosszan imádkoznak: ezek rendkívül bőséges ítéletet fognak kapni.”

21. rész

Mikor pedig feltekintett, látta az adományaikat a perselybe dobó gazdagokat. Látott pedig egy bizonyos szegény özvegyasszonyt is, amint bedobott oda két fillért. És így szólt: „Igazán mondom nektek leszögezve, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott be. Mert mindezek a számukra bővölködő dolgokból dobtak Isten adományai közé, ő pedig az ő szűkölködéséből dobta be a megélhetését mind, amivel rendelkezett.”

És mikor némelyek leszögezve mondták a Templom felől, hogy szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van felékesítve, így szólt: „Ezekből, amiket néztek, jönnek napok, amikor nem hagynak majd követ kövön, amelyet nem fognak szétszedni!” Megkérdezték pedig őt, ahogy erélyesen mondták: „Tanító, mikor lesznek tehát ezek? És mi lesz a jel, amikor készülnek ezek megtörténni?” Ő pedig így szólt:

„Figyeljetek oda, nehogy eltévelyítsenek! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik leszögezve azt mondogatják, hogy: »Én vagyok!« és: »Az idő elközelített!« – ne menjetek azért utánuk! Amikor pedig hallani fogtok háborúkról és zűrzavarokról, nem rémülhettek meg, mert szükséges ezeknek megtörténniük először. De nem azonnal lesz meg a vég.”

Akkor leszögezve mondta nekik: „Felkel majd nemzet nemzet ellen és királyság királyság ellen; meg nagy földrengések helyenként és éhínségek és pestisjárványok lesznek; meg megfélemlítések és nagy jelek lesznek az égből. De mindezek előtt rátok vetik majd az ő kezeiket és üldözni fognak, ahogy átadnak gyülekezetekbe és börtönökbe, és ahogy királyok és helytartók elé vezetnek az én nevemért. De mindez nektek tanúskodásra fog fordulni. Helyezzétek tehát a ti szívetekre, hogy nem elmélkedtek előre begyakorolva48, hogyan védekezzetek, mert én fogok adni nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem lesznek képesek ellene szólni, sem ellenállni mindazok, akik veletek szembeszegülnek. De árulással átadnak majd még szülők is, testvérek is, rokonok is, barátok is, és halálba küldenek közületek egyeseket. És gyűlöltek lesztek mindenkitől az én nevem miatt. És egy hajszál sem fog elveszni a ti fejetekről, semmiképpen! A ti hátrányt szenvedő kitartásotokkal fogjátok megnyerni a ti lelketeket.Lábjegyzet48Nem elmélkedtek előre begyakorolva: A görögök az alapszót (gör.: μελετάω, e .: „meletaó”) a szónokok és költők elmélkedésére és begyakorlására használták.

Amikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelített az ő pusztulása! Akkor akik Júdeában vannak, futva meneküljenek a hegyekre; és akik az ő közepén, sietve távozzanak el, és akik a vidéken vannak, ne menjenek be abba! Mert ezek a bosszúálló igazságszolgáltatás napjai, mindazok beteljesítésére, amelyek meg vannak írva. Jaj pedig a várandósoknak és a szoptatóknak azokban a napokban! Mert lesz nagy kényszer a földön és harag ebben a népben! És elesnek majd a tőr szája által és foglyul vitetnek majd minden nem-zsidó nemzetek közé, és Jeruzsálem meg lesz taposva a nemzetektől, amíg beteljesedik a nemzetek alkalmas ideje. És lesznek jelek a napban és holdban és csillagokban, és lesz a földön nemzetek szorongása bizonytalanságban, tenger és hullámzás zúgásakor; ahogy kilehelik lelküket az emberek a félelemtől és azoknak várásától, amelyek eljövendők a lakható földre: mert a mennyek csodás erősségei meg fognak rendülni49. És akkor fogják meglátni az eljövendő Ember Fiát felhőben csodás erővel és nagy dicsőséggel. Amikor pedig elkezdenek ezek megtörténni, egyenesedjetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket, mert közeledik a ti váltságdíj általi felszabadulásotok!”Lábjegyzet49Meg fognak rendülni: a görög σαλεύω (e.: „szaleuó”) szó a megrendülést összekapcsolja az előtte említett hullámzással (gör.: σάλος, e.: „szalosz”). A szó jelentései: ‘szél/hullám által mozog, felkorbácsol, összeráz, leráz, legyőz, felzaklat, kiüt biztonságos és boldog állapotából’.

És szólt nekik egy példázatot: „Lássátok meg a fügefát és a fákat mind: amikor már levelet hajtanak, ezt figyelve tudjátok, hogy már közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok ezeket megtörténni, tudjátok meg, hogy közel van az Isten királysága! Ámen, leszögezve mondom nektek, hogy semmiképp sem múlhat el ez a nemzedék, míg csak mindezek meg nem történhetnek! A menny és a föld elmúlnak majd, de az én Kinyilatkoztatásaim semmiképp sem múlhatnak el. Őrizzétek meg magatokat, nehogy meg legyen terhelve a ti szívetek a bőség és züllés másnaposságában és ivásban és a megélhetés gondjaiban, és váratlanul törjön rátok az a nap: mert mint csapda fog eljönni mindazokra, akik az egész föld színén megtelepednek. Őrködjetek éberen azért, ahogy minden alkalmas időben imádkoztok, hogy méltónak legyetek ítélve, hogy kimenekülhessetek mindezekből, amelyek készülnek megtörténni, és hogy megállhassatok az Ember Fia előtt!

Folyamatosan tanított pedig naponta a Templomban, éjjel pedig kimenve a szabadban éjszakázott az úgynevezett Olajfák hegyén. És a nép mind korán ébredt őérte, hogy a Templomban hallgassa őt.

22. rész

Elközelített pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, melyet páskavacsorának neveznek. És keresték a főpapok és az írásmagyarázók azt, hogy hogyan végezhetnék ki őt, mert féltek a néptől.

Bement pedig a Sátán Júdásba, akit Iskariótésznek neveztek el, aki a tizenkettő társaságából volt. És miután elment, összebeszélt a főpapokkal és a parancsnokokkal arról, hogy hogyan adhatná át árulással őt nekik; és megörültek, és megegyeztek, hogy pénzt adnak neki. És nyíltan megvallva egyetértett50, és kereste a kedvező idejét annak, hogy átadja őt nekik a tömegtől távol.Lábjegyzet50Nyíltan megvallva egyetértett: A görög ἐξομολογέω (e.: „exomologeó”) szó ‘nyílt megvallást, beismerést, ünnepélyes elismerést’ jelent. A Bibliában többnyire a bűnök egyetértő nyílt beismerésére használják, valamint amikor Jézus örömteljesen nyíltan elismeri az Édesapát mint menny és föld Urát. Ezért döbbenetes a szó itteni használata Júdás esetében: a pénzt és az árulást ünnepli és ismeri el egyetértően, akibe belement a Sátán.

Eljött pedig a kovásztalan kenyerek napja, amikor le kellett vágni a páskabárányt. És elküldte Pétert és Jánost, ahogy ezt mondta erélyesen: „Miután elmentetek, készítsétek el nekünk a páskavacsorát, hogy megehessük!” Ők pedig így szóltak neki: „Hol szeretnéd, hogy elkészítsük?” Ő pedig így szóltak nekik: „Figyeljetek, ahogy ti bementetek a városba, szembe fog találkozni veletek egy vizeskorsót vivő ember, kövessétek őt a házva, ahová bemegy! És azt fogjátok mondani a ház urának, hogy »Ezt mondja neked a tanító: ’Hol van a szállás, ahol a páskavacsorát megehetem az én gyakornokaimmal?’«. És ő fog mutatni nektek egy nagy emeleti termet, étkezéshez készen megterítve. Ott készítsétek el!” Miután pedig elmentek pontosan úgy találták, ahogy megmondta nekik; és elkészítették a páskavacsorát.

És amikor eljött az óra, ledőlt étkezéshez, és a tizenkettő kiküldött vele együtt. És így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam ezt a páskát megenni veletek az én szenvedésem előtt. Mert leszögezve mondom nektek, hogy többé nem, semmiképpen sem fogok enni abból addig, amíg beteljesedik az Isten királyságában.” És miután fogott egy poharat és hálát adott, így szólt: „Vegyétek ezt és osszátok el magatoknak, mert leszögezve mondom nektek, hogy semmiképpen sem fogok inni a szőlőtő terméséből addig, amíg az Isten királysága eljön.” És miután vett egy kenyeret és hálát adott, megtörte és nekik adta, ahogy leszögezve ezt mondta: „Ez az én testem, amely helyettetek adatik, ezt tegyétek az én emlékezetemre!” Ugyanígy vette a poharat is a vacsorázás után, és így szólt: „Ez a pohár az új szövetség az én véremben, amely helyettetek ontatik ki. Mindamellett – figyeljetek! –, az engem árulással átadónak a keze velem van az asztalon. És az Ember Fia jóllehet elmegy az elhatározás szerint, mindamellett jaj annak az embernek, aki által átadatik!”

És ők elkezdték együtt keresni egymás között azt, hogy ki lenne akkor közülük, az, aki ezt készül elkövetni. Lett pedig közöttük civakodás kedvelés arról, közülük kit vélnek nagyobbnak. Ő pedig így szólt nekik:

„A nem-zsidó nemzetek királyai uralkodnak rajtuk, és a rajtuk hatalmat gyakorlók jótevőknek vannak hívva, ti pedig nem így, hanem a nagyobb tiköztetek51 váljon olyanná, mint a fiatalabb, és a vezető, mint a segédkező! Mert melyik nagyobb: az étkezéshez leheveredő vagy a segédkező? Nem a leheveredő? Én pedig olyan Vagyok tinálatok középen, mint a segédkező.52 Ti vagytok pedig azok, akik megmaradtatok velem az én próbáztatásaimban, és én rátok hagyok – amint rám hagyott az én Édesapám – egy királyságot; hogy ehessetek és ihassatok az én asztalomnál az én királyságomban; és ülhessetek trónokon, ahogy ítélitek a tizenkét törzsét Izraelnek.”Lábjegyzet51Nagyobb tiköztetek: a görög μείζων ἐν ὑμῖν (e.: „meidzón en hümin”) szerepel még az 1Jánosban is: „nagyobb az, aki tibennetek van, mint aki a világrendszerben van”, és fordítható így is: ‘a nagyobb tibennetek’. Ez esetben Jézustól itt egy rejtett utalás történik az új teremtésre, aki nagyobb tibennetek, mint aki a világban van, hiszen a „fiatalabb”-ként fordított νεώτερος (e.: „neóterosz”) szó fordítható ‘újabb’-nak is.
52Én pedig olyan Vagyok tinálatok középen, mint a segédkező: Jézusnak a János örömhírében gyakran megjelenő »Én Vagyok« istenkijelentése áll itt (gör: ἐγὼ εἰμι, e.: „egó eimi”). Így is lehetne fordítani: „De »Én Vagyok« tinálatok középen olyan, mint a segédkező.”

Szólt pedig az Úr: „Simon, Simon! Figyelj, a Sátán kikért téged, hogy megrostáljon, mint a búzát; én pedig könyörögtem érted, hogy ne fogyhasson el a te hited; és te, miután idővel visszatértél, megalapozhasd a te testvéreidet.” Ő pedig így szólt őhozzá: „Uram, teveled kész vagyok börtönbe is, halálba is menni!” Ő pedig így szólt: „Leszögezve mondom neked, Péter, semmiképpen sem szólalhat meg ma a kakas, mielőtt háromszor nem fogod megtagadni, hogy ismersz engem!”

És így szólt őhozzájuk: „Amikor kiküldtelek titeket erszény és táska és saru nélkül, szűkölködtetek-e valamiben?” Ők pedig így szóltak: „Semmiben.” Így szólt tehát őhozzájuk: „Most viszont aki rendelkezik erszénnyel, vegye elő, hasonlóan a táskát is, és aki nem rendelkezik, adja el az ő ruháját és vásároljon egy tőrt! Mert leszögezve mondom nektek, hogy még ez a megírt dolog végbe kell menjen énbennem, hogy: »És a törvénytelenek közé lett számlálva.« Mert a felőlem való dolgoknak is van végük.” Ők pedig így szóltak: „Uram, figyelj, tőr van itt kettő!” Ő pedig így szólt nekik: „Elegendő.”

És miután kiment, elment szokása szerint az Olajfák hegyére; és követték őt az ő gyakornokai is. Miután pedig megérkezett a helyre, így szólt nekik: „Imádkozzatok, hogy ne menjetek bele próbáztatásba53!”Lábjegyzet53Ne menjetek bele próbáztatásba: a görögben egy ellentétpáros szójáték található Jézusnak az előbb történt kimenetelével (gör.: ἐξέρχομαι, e.: „exerkhomai”) és a próbáztatásba való bemenetellel (gör.: εἰσέρχομαι, e.: „eiszerkhomai”): az imádkozáshoz való kimenés van szembeállítva a próbáztatásba való bemenéssel. A próbáztatásba való belemenés aktív cselekvésre hívja fel a figyelmet, szemben a passzivitást sejtető megszokott magyar „kísértésbe esni” kifejezéssel.

És ő elhúzódott tőlük mintegy kőhajításnyira, és miután letérdelt, imádkozott, ahogy erélyesen ezt mondta: „Édesapa, ha kívánod eltávolítani ezt a poharat tőlem… – mindamellett ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg!” És láthatóvá tette magát neki egy angyal a mennyből, miközben erősítette őt. És miután lett tusakodás állapotában, buzgóbban imádkozott. Lett pedig az ő verejtéke olyan, mint a földre hulló sűrű-nagy vércseppek. És miután felállt az imából és odament a gyakornokokhoz, elaludva találta őket a szomorúságtól. És így szólt őhozzájuk: „Miért alusztok? Felállva imádkozzatok, hogy ne menjetek bele próbáztatásba!”

Mikor pedig még beszélt ő – figyelj: egy tömeg! És akit Júdásnak neveznek, egyike a tizenkettőnek, előttük ment és közeledett Jézushoz, hogy megcsókolja őt. Jézus pedig így szólt őhozzá: „Júdás, csókkal az Ember Fiát adod át árulással?54” Miután pedig látták a körülötte lévők, mi lesz, így szóltak neki: „Uram, mérjünk csapást tőrrel?” És csapott egy valaki közülük a főpap rabszolgájára, és leszedte az ő jobb fülét. Válaszul pedig Jézus így szólt: „Elég eddig!” És miután megérintette az ő fülét, meggyógyította őt.Lábjegyzet54Csókkal az Ember Fiát adod át árulással: az eredeti görög szövegben a szavak sorrendje hangsúlyossá teszi, hogy nem akárkit, hanem az Ember Fiát adja át!

Szólt pedig Jézus az őrá érkezettekhez: a főpapokhoz és a Templom parancsnokaihoz és vénekhez: „Mint rablóra, úgy jöttetek tőrökkel és fabotokkal? Naponként, mikor veletek voltam a Templomban, nem nyújtottátok ki a kezeteket rám; de ez a ti órátok és a sötétség hatalma!”

Miután pedig letartóztatták őt, elvezették, és bevezették őt a főpapok házába. Péter pedig követte távolról.

Miután pedig tüzet gyújtottak az udvar közepén és ők leültek együtt, leült Péter köztük középen. Meglátta pedig őt egy bizonyos, a világosságnál ülő szolgálólány, és alaposan fürkészve őt így szólt: „Ez is ővele volt!” Ő pedig letagadta őt, ahogy erélyesen ezt mondta: „Asszony, nem ismerem őt.” És kevéssel utána egy másik, látva őt, ezt mondta: „Te is közülük vagy!” Péter pedig így szólt: „Ember, nem vagyok!” És úgy egy óra múlva más valaki bizonygatta, ahogy erélyesen ezt mondta: „Valósággal ez is ővele volt! Mert galileai is ő!” Így szólt pedig Péter: „Ember, nem tudom, mit mondasz!” És azon nyomban, még mikor ő beszélt, megszólalt a kakas. És miután megfordult az Úr, mélyen ránézett Péterre; és megemlékezett Péter az Úr Kinyilatkoztatásáról, ahogy úgy szólt neki, hogy: „Mielőtt a kakas megszólal, meg fogsz tagadni engem háromszor.” És miután kiment Péter odakintre, keservesen sírt.

És a férfiak, akik körülfogták Jézust, kigúnyolták őt, miközben megverték őt, és miután befedték őt, verdesték az ő arcát és kérdezgették őt, ahogy erélyesen mondták: „Közöld isteni szóvivőként, ki az, aki megcsapott téged?” És sok más dolgot mondtak őrá gyalázkodva.

És amint nappal lett, összegyülekezett a nép véneinek tanácsa, főpapok meg írásmagyarázók is, és elvezették őt az ő legfelsőbb bírósági ülésükre azzal, hogy erélyesen ezt mondták: „Ha te vagy a Messiás, mondd el nekünk!” Így szólt pedig őhozzájuk: „Ha el is mondanám nektek, semmiképp sem hinnétek el! Ha pedig kérdeznélek is, semmiképp sem válaszolnátok nekem vagy bocsátanátok el. Mostantól fogva lesz az Ember Fia leültetve az Isten csodás hatalmának jobbján!” Így szóltak pedig mindannyian: „Te vagy akkor az Isten Fia?” Ő pedig közölte velük: „Ti mondjátok, hogy »Én Vagyok«!” Ők pedig így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúságtételre? Hiszen magunk hallottuk az ő szájából!”

23. rész

És miután felállt az ő sokaságuk mind, elvitték őt Pilátushoz. Kezdték pedig vádolni őt, ahogy erélyesen ezt mondták: „Ezt úgy találtuk, mint aki elfordítja a nemzetet és tiltja a császárnak való adófizetést, ahogy önmagát Messiás királynak mondja.” Pilátus pedig kikérdezgette őt, ahogy erélyesen mondta: „Te vagy a zsidók királya?” Ő pedig válaszul közölte vele: „Te mondod!”

Pilátus pedig így szólt a főpapokhoz és a tömeghez: „Semmi okolnivalót sem találtam ebben az emberben!” Ők pedig erősítgették, ahogy erélyesen azt mondták, hogy: „Felizgatja a népet, miközben tanít az egész Júdeában, kezdve Galileától eddig a helyig.”

Pilátus pedig miután meghallotta Galileát, kérdezgette, vajon ez az ember galileai-e. És mikor megtudta, hogy Heródes hatásköréből való, átküldte őt Heródeshez, mivel ő is Jeruzsálemben volt azokban a napokban. Heródes pedig látva Jézust igen megörült, mert elég sok ideje akarta látni őt; amiatt, hogy sok dolgot hallott felőle, és közben remélte, hogy lát valamilyen általa történő jelt. Kérdezgette pedig őt elég sok szóval; ő pedig semmit sem válaszolt neki. Ott álltak pedig a főpapok és az írásmagyarázók, akik szenvedélyesen vádolták őt. Miután pedig semmibe vette őt Heródes az ő seregével együtt és kigúnyolta, felöltöztette őt fényes ruházatba, átküldte őt Pilátushoz. Lettek pedig barátok Pilátus és Heródes azon a napon egymással; mert előtte ellenségeskedésben voltak egymás iránt.

Pilátus pedig miután összehívta a főpapokat és a főembereket és a népet, így szólt őhozzájuk: „Idehoztátok nekemezt az embert, mint a nép elfordítóját, és – figyeljetek! – miután én tielőttetek megvizsgáltam, semmi olyan okolnivalót nem találtam ebben az emberben, amivel vádoljátok őt. De Heródes sem, mert átküldtelek titeket őhozzá, és – figyeljetek! – semmi halálra méltó nem lett elkövetve szerinte. Miután tehát megfenyítettem őt, el fogom bocsátani.”

Szükséges volt pedig elbocsátania számukra egyet az ünnepen. Kiáltottak pedig a tömeggel együtt, ahogy leszögezve mondták: „Vidd ezt innen! Viszont bocsásd el nekünk Barabbást!” – aki a városban történt valamilyen lázadás és gyilkosság miatt volt börtönbe vetve. Ezért Pilátus ismét odakiáltott, mivel el akarta bocsátani Jézust. Ők pedig rákiáltottak, ahogy leszögezve mondták: „Feszítsd keresztre, feszítsd keresztre őt!” Ő pedig harmadszor szólt őhozzájuk: „Mert mi rosszat tett ez? Semmi halálos okolnivalót nem találtam őbenne! Miután tehát megfenyítettem őt, el fogom bocsátani.” Ők pedig nagy hangon sürgetve kérték az ő keresztre feszítését. És győzedelmeskedett az ő kiáltozásuk és a főpapoké. Pilátus pedig úgy ítélte, történjen meg az ő kérésük.

Elbocsátotta pedig nekik a lázadás és gyilkosság miatt börtönbe vetettet, akit kikértek, Jézust pedig átadta az ő akaratuknak. És amint elvezették őt, miután megfogták Simont, egy bizonyos, a mezőről jövő ciréneit, ráhelyezték a keresztet, hogy hordozza Jézus után. Követte pedig őt a népnek egy nagy tömege, és asszonyoké is, akik megszakadva sírtak és síratták őt. Miután pedig hozzájuk fordult Jézus, így szólt: „Jeruzsálem leányai, ne sírjatok énrajtam, inkább magatokon sírjatok és a ti utódaitokon; mert – figyeljetek! – jönnek napok, amikor azt fogják mondani, »Boldogok a meddők és a méhek, melyek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!« Akkor kezdik majd erélyesen mondani a hegyeknek: »Essetek mireánk!«, és a domboknak: »Fedjetek el minket!«: mert ha a zöldellő fában ezeket teszik, a szárazban mi történhet?”

Vittek pedig másik két gonosztevőt is, hogy vele együtt kivégezzék. És amikor elmentek a helyre, amelyet Koponyának neveznek, ott keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: egyiket jobbról, másikat pedig balról. Jézus pedig erélyesen ezt mondta: „Édesapa, engedd el nekik, mert nem tudják, mit tesznek!” Miközben pedig széthasítva elosztották az ő ruháit, sorsot vetettek.

És a nép megállt nézelődve, Horkantva gúnyolták pedig a főemberek is velük együtt, ahogy erélyesen mondták: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ez Messiás, aki az Isten választottja!” De gúnyolták őt a katonák is, miközben odamentek és borecetet ajánlottak fel neki és erélyesen ezt mondták: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!” Volt pedig egy felirat is föléje írva görög és latin és héber betűkkel: „Ez a zsidók királya.”

A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik gyalázta őt, ahogy erélyesen ezt mondta: „Ha te vagy a Messiás, mentsd meg magadat és minket!” Válaszul pedig a másik rendre utasítva megfeddte őt, ahogy erélyesen ezt mondta: „Nem is féled te az Istent? Mivelhogy ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi tényleg igazságosan, mert amit elkövettünk, annak méltó büntetését kapjuk vissza, ő viszont semmi helytelen dolgot nem követett el!” És erélyesen mondta Jézusnak: „Emlékezz meg rólam, Uram, amikor eljössz a te királyságodban!” És így szólt őhozzá Jézus: „Ámen, leszögezve mondom neked, ma velem leszel a Gyönyörkertben!”

Volt pedig a hatodik óra körül, és sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig55. És elsötétedett a nap, és meghasadt a Templom kárpitja középen. És miután felhangzott nagy hangon Jézus, így szólt: „Édesapa, a te kezedbe fogom odahelyezni az én szellememet.” És miután ezeket szólta, kifújta az utolsó levegőt.Lábjegyzet55Hatodik és kilencedik óra: a zsidók hatodik órája a mi módszerünk szerint a nap tizenkettedik órájával esik egybe, a kilencedik óra a mi délutáni harmadik óránknak felel meg. A nap első órája számunkra reggel hat óra (a hetedik óra megkezdése).

Miután pedig látta a százados a történteket, dicsőítette az Istent, ahogy leszögezve mondta: a zsidók hatodik órája a mi módszerünk szerint a nap tizenkettedik órájával esik egybe „Valóban, ez az ember igazságos volt.” És az erre a látványosságra56 megjelent tömeg mind, amikor látta a történteket, mellét verve hazatért. Megálltak pedig mindazok, akik ismerték őt, távol; az asszonyok is, akik együtt követték őt Galileából, miközben nézték ezeket.Lábjegyzet56Látványosság: a görög θεωρία (e.: „teória”) szó itt fordul elő egyetlen egyszer az Újszövetségben. Jelentései: ‘nézés, nézelődés, néző (játékokon, teátrumban), játékokra/orákulumhoz küldött küldött állami követ(ség), látvány(osság).’ A teória másik jelentése, mint ‘nézet, elképzelés’, az elmével függ össze, szemben az itteni saját szemmel vizsgálódó helyszínen való megjelenéssel.

És – figyelj! – egy férfi, név szerint József, aki tanácstag volt, jó és igazságos férfi (ő nem volt egy véleményen az ő tanácsukkal és tevékenységükkel), Arimáthiából, a zsidók városából, és aki maga is várta az Isten királyságát: miután ő odament Pilátushoz, kikérte a testét Jézusnak. És miután levette azt, begöngyölte azt gyolcsba, és elhelyezte azt egy sziklába vájt síremlékbe, ahová senki nem volt még fektetve. És előkészületi nap volt, és szombat közeledett. Miután pedig követték asszonyok is, akik ővele jöttek Galileából, látták a sírboltot, és hogy hogyan volt odafektetve az ő teste. Miután pedig visszatértek, illatszereket és balzsamokat készítettek, és a szombatnapon nyugton maradtak a parancsolat szerint.

24. rész

A szombat-hét első napján pedig korán eljöttek a sírbolthoz, elhozva az illatszereket, amiket készítettek, némely más asszonyok is voltak velük. Találták pedig a követ elgördítve a sírboltról. És mikor bementek, nem találták a testét az Úr Jézusnak. És történt, hogy míg ők efelől tanácstalankodtak, hogy – figyelj! – két férfi állt mellettük villogó ruhában. Miután pedig az asszonyok rémületbe kerültek és miközben meghajtottak arcukat a földig, így szóltak az asszonyokhoz: „Mit keresitek az Élőt a halottaknál? Nincs itt, hanem életre kelt! Emlékezzetek, hogyan mondta nektek még Galileában létekor, mikor leszögezve mondta, hogy: »Szükséges az Ember Fiának árulással átadatnia bűnös emberek kezébe, és keresztre feszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.«!” És megemlékeztek az ő Kijelentéseiről.

És mikor visszatértek a sírbolttól, jelentették mindezeket a tizenegynek és mind a többieknek. Voltak pedig a magdalai Mária és Johanna és Mária, Jakab anyja és a többi asszonyok ővelük, akik elmondták a kiküldötteknek ezeket. És úgy tűntek az ő kijelentéseik előttük, mint üres fecsegés, és hitetlenkedtek velük szemben.

Péter pedig, miután felállt, odafutott a sírbolthoz, és ahogy lehajolt, csak az ott fekvő lepedőket látja! És elment magában csodálkozva azon, ami történt.

És – figyelj! – ketten közülük úton voltak ugyanazon a napon egy Jeruzsálemtől hatvan stadionnyi57 távolságra lévő faluba, melynek neve Emmausz. És közben ők beszélgettek egymással mindezekről az eseményekről. És történt az ő beszélgetésük és tanakodásuk során, hogy maga Jézus közelítve együtt ment az úton velük. De az ő szemeik le voltak fogva, hogy ne ismerjék fel őt. Így szólt pedig őhozzájuk: „Miféle szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? Komor tekintetűek is vagytok!” Válaszul az egyik, akinek neve Kleopász, így szólt őhozzá: „Csak te vagy jövevény Jeruzsálemben, és nem ismered az abban ezekben a napokban megtörténteket?” És így szól őhozzájuk: „Melyeket?”Lábjegyzet57Hatvan stadionnyi: a stadion mint hosszmérték a görög nagyvárosokban és az Olimpián rendezett futóverseny pálya hossza, kb. 192 m. Ezt megszorozva 60-nal kb. 11,5 km-t kapunk.

Ők pedig így szóltak őhozzá: „A názáreti Jézus felőlieket, aki isteni szóvivő lett, cselekedetben és Kinyilatkoztatásban erőteljes az Isten és az egész nép előtt. Továbbá azt, hogy hogyan adták át őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre és feszítették keresztre őt. Mi pedig azt reméltük, hogy ő az, aki készül megváltani Izraelt. Csakhogy mindezekkel együtt harmadik napja van ma, mióta ezek megtörténtek. Hanem bizonyos asszonyok is közülünk elkápráztattak minket, akik pirkadatkor a sírboltnál voltak. És miután nem találták az ő testét, megjöttek, közben leszögezve azt mondták, hogy angyalok látomását látták, akik leszögezve mondják, hogy ő él. És elmentek némelyek a velünk levők közül a sírbolthoz, és úgy találták, ahogyan az asszonyok is mondták, őt viszont nem látták.”

És ő így szólt őhozzájuk: „Ó, értelmetlen és lassú szívűek mindannak elhívésére, amiket beszéltek az isteni szóvivők! Nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, és belépnie az ő dicsőségébe?” És elkezdve Mózestől és az összes isteni szóvivőktől megmagyarázta nekik az összes Írásokban az őrá vonatkozó dolgokat.

És közeledtek a faluhoz, ahová úton voltak, és ő azt színlelte, hogy tovább utazik. És unszolták őt, ahogy erélyesen mondták: „Maradj velünk, mert estefelé van, és lehanyatlott a nappal!” És bement, hogy együtt maradjon velük.

És lett az ő velük való asztalhoz telepedésekor, hogy miután vette a kenyeret, megáldotta, és miután megtörte, odaadta nekik; nekik pedig megnyíltak a szemeik, és felismerték őt; és ő eltűntté lett előlük! És így szóltak egymáshoz: „Nem égett a mi szívünk mibennünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és ahogy megnyitotta nekünk az Írásokat?”

És miután felálltak abban az órában, visszatértek Jeruzsálembe, és összegyűjtve találták a tizenkettőt és a velük levőket, amint leszögezve azt mondták, hogy: „Életre kelt az Úr valóban, és láthatóvá tette magát Simonnak.” És ők jelentették az úton történteket, és hogyan ismertette meg magát velük a kenyér megtörésében.

Míg pedig ezeket elbeszélték, maga Jézus megállt köztük középen. És határozottan mondja nekik: „Békesség nektek!” Mivel pedig megrémültek és félelemben voltak, úgy vélték, szellemet láttak. És odaszólt nekik: „Miért vagytok felkavarva és mi miatt jönnek fel a ti szívetekben okoskodások? Lássátok meg az én kezeimet és az én lábaimat, hogy ez »Én Vagyok«! Tapintsatok meg engem, és lássátok meg, mert szellem hústesttel és csontokkal nem rendelkezik, amint szemléltek engem, hogy én rendelkezem velük.” És miután ezeket szólta, megmutatta nekik a kezeit és a lábait. Mikor pedig még hitetlenkedtek az örömtől és csodálkoztak, így szólt nekik: „Van nektek valami ehető itt?” Ők pedig adtak neki egy darab sült halat, és lépes mézből is. És amint elvette, előttük megette.

Így szólt pedig hozzájuk: „Ezek a Kinyilatkoztatások, melyeket beszéltem veletek, mikor még veletek voltam, hogy szükséges beteljesednie mindannak, ami meg van írva a Mózes Törvényében és az Isteni szóvivőkben és a Zsoltárokban felőlem.” Akkor megnyitotta az ő értelmüket, hogy összerakhassák az Írásokat.

És így szólt nekik, hogy: „Így van megírva és így kellett szenvednie a Messiásnak és feltámadnia a halottak közül a harmadik napon, és közhírré kell tétetnie az ő nevére alapozott bűnbánatnak és bűnök elengedésének minden nemzet felé, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok pedig ezeknek tanúi. És figyeljetek, én elküldöm az én Édesapám ígéretét tirátok, ti pedig üljetek meg Jeruzsálem városában, mígnem felöltözködhettek58 csodás erővel a magasságból.”Lábjegyzet58Felöltözködhettek: az itt lévő görög ἐνδύσησθε (e: „endüszészthe”) szó Jézus hegyi beszédében szerepel még pontosan ugyanígy: „ne aggódjatok a ti földi élethez kötött lelkeitekért: mit egyetek, mit igyatok; se a ti testetekért: mit öltözzetek fel!”

Kivezette pedig őket Bethániáig, és miután felemelte az ő kezeit, jót mondva megáldotta őket. És lett, míg ő áldotta őket, hogy eltávolodott tőlük és felvitetett a mennybe. És miután ők leborulva hódoltak neki, visszatértek Jeruzsálembe nagy örömmel.

És mindenkor a Templomban voltak, dicsérve és áldva az Istent. Ámen!