A Messiás jelei és beszédei János szerint

1. rész

Kezdetben volt a Kinyilatkoztatás.1 És a Kinyilatkoztatás az Istennél2 volt. És Isten volt a Kinyilatkoztatás. Ez volt kezdetben az Istennél. Minden őáltala lett3, és őnélküle nem lett egy dolog sem, ami lett. Őbenne magasabbrendű értelmes élet volt, és a magasabbrendű értelmes élet volt a világossága az embereknek. És a világosság a sötétségben tűnik elő, és a sötétség azt nem ragadta meg.Lábjegyzet1Kinyilatkoztatás: a görög λόγος (e.: „logosz“) a hagyományos fordításokban „ige”-ként szerepel, ám jelentése jóval több, mint ige, szó vagy beszéd: a beszédnek a koncepció, alapelv, észjárás, gondolkozásmód, keretrendszer felöli oldalát közelíti meg. Matematikai és jogi esetekben is használják, pl. számadáskor, számításkor. Innen ered a logika szavunk is. Ebben a fordításban Kinyilatkoztatásnak fordítjuk, mivel Isten értelmét közli, azaz nyilatkoztatja ki.
2Istennél: a görög elöljárószó, a πρός (e.: „prósz”) tárgyas esetet vonzva a következő jelentésekkel is bír: ‘Isten felé, Isten előtt, Istenért, Isten céljára, Isten mellett, Istennel közösségben’.
3Lett: az ebben a környezetben többször is használt görög γίγνομαι (e.: „gignomai”) eltér az általános létigétől (gör.: εἰμί, e.: „eimi”). Míg az eimi a létezést és a jelenlétet hangsúlyozza, addig a gignomai valaminek vagy valakinek a színre léptét, megtörténtét, valamivé válását. A „Lett egy Istentől kiküldött ember” esetén helyes még a „színre lépett” és a „megjelent a történelemben” fordítás is. A „hogy Isten gyermekeivé legyenek” és „A Kinyilatkoztatás hústestté lett” esetében „valamivé válni” a szó értelme. Az „Ezek Bethabarában lettek” esetében a történésről van szó. Tartsuk szem előtt, hogy minden őáltala által lett, válhat valamivé, történt. Az egyértelműsítés és a bibliatanulmányozás érdekében a gignomai-t következetesen a ‘lett, legyen’ szavakkal fordítjuk, az eimi-t pedig a ‘volt’ szóval.

Lett egy Istentől kiküldött ember, az ő neve János. Ez jött tanúskodásra, hogy tanúskodhasson a világosságról, hogy mindenki hihessen őáltala. Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúskodhasson a világosságról.

Az igazi, a minden embert megvilágító világosság akkor már eljövendőben volt a világrendszerbe. A világrendszerben volt már, és a világrendszer őáltala lett, és a világrendszer őt nem ismerte. A sajátjai közé jött, és a sajátjai őt nem fogadták be. Azoknak pedig, akik csak elfogadták, szuverén hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, az ő nevében hívőknek: akik nem vérből, sem hústest akaratából, sem férfi akaratából, hanem Istenből születtek.

És a Kinyilatkoztatás hústestté lett, és sátrat vert közöttünk4, és szemléltük az ő dicsőségét, mint egy Édesapa melletti egyszülött dicsőségét: telve kegyelemmel és valóigazsággal5.Lábjegyzet4Közöttünk: a görög ἐν ἡμῖν (e.: „en émin”) fordítható így is: ‘bennünk’. Újjászületett hívő esetén, amilyen az evangélium szerzője is, ugyanis ez is igaz: „sátrat vert bennünk”.
5Telve kegyelemmel és valóigazsággal: a görög nyelvtan meghagyja annak szabadságát, hogy ez a Kinyilatkoztatásra és a dicsőségre egyaránt vonatkozhat, ezért nem szerencsés sem egy „aki”, sem egy „ami” vonatkozó névmás idetétele, ráadásul a görögben sincs kitéve.

János tanúskodott őróla, és kiáltott, ahogy leszögezve mondta: „Ez volt, akiről így szóltam: »Az utánam eljövendő6 nálam előrébb lett téve, mert elsőm volt7.«” És az ő teljességéből mi mindnyájan elfogadtunk, kegyelmet is, kegyelem pótlására: mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és a valóigazság a Messiás Jézus által lett. Istent senki sem látta soha; az egyszülött Fiú, az Édesapának az ölében jelenvaló8: az jelentett róla.Lábjegyzet6Eljövendő: a görög ἐρχόμενος (e.: „erkhomenosz”) a Lelepleződésben „a jelenvaló és az elmúlt és az eljövendő” hármasból a harmadik.
7Elsőm volt: maga a görög πρῶτός μου ἦν (e: „prótosz mou né”) szerkezet is ritka és nyakatekert. Az itt szereplő prótosz a Lelepleződésben az „első és utolsó” címből az „első”-re utal. Az „elsőm volt” három jelentéssel bírhat: „időben első volt hozzám képest”, „rangban első volt hozzám képest“, illetve „számomra ő volt az első” jelentéssel.
8Jelenvaló: a görög ὢν (e.: „ón”) a Lelepleződésben „a jelenvaló és az elmúlt és az eljövendő” hármasból az első. Melléknévi igenév alakja azért jelentős, mert Jézus általános tulajdonságra utal, nem pedig az evangélium megírásakori helyzetére, ami azt sejteti, hogy földi léte alatt is úgy munkálkodott, mint „az Édesapa ölében jelenvaló”.

És ez a tanúskodása Jánosnak, amikor kiküldtek a zsidók Jeruzsálemből papokat és levitákat, hogy megkérdezhessék őt: „Te ki vagy?”. És nyíltan megvallva elismerte és nem tagadta le, és elismerte, hogy: „Nem vagyok én a Messiás!” És megkérdezték őt: „Mi vagy tehát? Illés vagy te?” És leszögezve mondja: „Nem vagyok.” „Az isteni szóvivő vagy te?” És válaszolt: „Nem.” Így szóltak tehát neki: „Ki vagy, hogy választ adhassunk azoknak, akik hozzád küldtek? Mit mondasz határozottan magadról?” Közölte: „Én egy Kiáltónak hangja vagyok a pusztában, egyengessétek az Úr útját, amint szólt Ézsaiás, az isteni szóvivő.” És azok, akiket kiküldtek, a farizeusok közül voltak. És megkérdezték őt, és így szóltak neki: „Miért merítesz be tehát, ha te nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem az isteni szóvivő?” Válaszolt nekik János, ahogy leszögezve ezt mondta: „Én bemerítek vízben, de már közöttetek áll az, akit ti nem ismertek. Ő az utánam eljövendő, aki nálam előrébb lett téve, akinek én nem vagyok méltó, hogy kioldozhassam az ő saruja szíját.”

Ezek Bethabarában lettek, a Jordánon túl, ahol János volt, miközben folyamatosan bemerített.

Másnap látja János az őhozzá menő Jézust, és leszögezve mondja: „Figyeljetek! Az Isten Báránya, a világnak a bűneit felemelve elvivő! Ő az, akiről én így szóltam: »Utánam jön egy férfi, aki nálam előrébb lett téve, mert elsőm volt. És én korábban még nem ismertem őt, de hogy meg legyen jelentve nyilvánvalóan Izraelnek, emiatt jöttem én vízben bemerítőként.«”

És tanúskodott János, ahogy leszögezve mondta, hogy: „Szemléltem a lejövő Szellemet, mint galambot a mennyből, és őrajta maradt. És én korábban még nem ismertem őt, de aki engem vízben bemeríteni küldött, ő szólt így nekem: »Akire csak látásból felismered a Szellemet lejönni, és őrajta maradni, ő a Szent Szellemben bemerítő. És én a szememmel már láttam, és már tanúskodtam, hogy ez az Isten Fia.«”

Másnap ismét álldogált János és az ő gyakornokai közül kettő. És miután ránézett a járkáló Jézusra, leszögezve mondja: „Figyeljetek! Az Isten Báránya!” És hallotta őt a két gyakornok, miközben beszélt, és követték Jézust.

Miután pedig megfordult Jézus és szemlélte őket, ahogy követik, leszögezve mondja nekik: „Mit kerestek?” Ők pedig így szóltak neki: „Tiszteletes9 – ami megmagyarázva úgymond: tanító –, hol tartózkodsz?” Leszögezve mondja nekik: „Gyertek és lássátok meg!” Elmentek és meglátták, hol tartózkodik, és vele tartózkodtak azon a napon. Az óra pedig mintegy a tizedik volt.Lábjegyzet9Tiszteletes: a görögben a héber rabbi szó betűnkénti átírása szerepel. Szószerinti jelentése: ‘én nagyom’. A tanító tiszteletének kifejezésére használták: ‘tiszteletes uram’.

András, Simon Péternek a testvére volt az egyik a kettőből, akik hallottak Jánostól és követték őt. Ez megtalálja először a saját testvérét, Simont, és leszögezve mondja neki: „Megtaláltuk a Messiást!”, ami lefordítva: Felkent10. És odavezette őt Jézushoz. Miután pedig őrá nézett Jézus, így szólt: „Te vagy Simon, Jóna fia, téged Kéfásnak fognak hívni”, ami megmagyarázva: Péter, azaz Kő.11Lábjegyzet10Messiás, ami lefordítva Felkent: A zsidó végidőtanban a Masiah vagy Messiás szó kifejezetten a Dávid király vonalából származó jövendőbeli zsidó királyra utal, aki várhatóan megmenti a zsidó népet, és szent olajjal kenik meg, és uralkodni fog a zsidó népen a messiási korszakban. De általában véve királyokat, papokat és isteni szóvivőket is kentek fel hivatalukba. Jézusra mindhárom „felkenetés” igaz. Az itt szereplő görög χριστός (e.: „khrisztosz”) szóból származik a Krisztus szavunk, ami a héber Messiás/Masiach szó görög-latin fordítása. Ebben a bibliafordításban, ahol külön nincs mellette görögül a Μεσσίας (e.: „messziász”) szó, a krisztosz szó van ‘Messiásnak’ fordítva. Mivel itt jelenvan mindkét szó, a Messziász ‘Messiásnak’, a Khrisztosz ‘Felkentnek’ van fordítva, mint ahogy a samáriai asszánynál is.
11Simon, Kéfás, Péter: a Simon vagy Simeon név héberül azt jelenti: „aki hall”, „hallgató”. A Kéfás/Kéfa név arámiul azt jelenti: ‘kő’. János ezt magyarázza görögül a Petrosz szóval, ami szintén azt jelenti: ‘kő’, amiből ered a Péter név.

Másnap Jézus ki akart menni Galileába. És megtalálja Fülöpöt, és leszögezve mondja neki: „Kövess engem!” Fülöp pedig Béth-Szaidából volt, András és Péter városából. Megtalálja Fülöp Náthánáélt, és leszögezve mondja neki: „Akiről írt Mózes a Törvényben és az Isteni szóvivőkben, megtaláltuk: Jézust, József fiát, a názáretit!” És így szólt neki Náthánáél: „Názáretből lehetséges, hogy valami jó legyen?” Leszögezve mondja neki Fülöp: „Jöjj és lásd!”

Látta Jézus az őhozzá jövő Náthánáélt, és leszögezve mondja felőle: „Figyeljetek, egy igazi izraelita, akiben álnokság nincsen.” Leszögezve mondja neki Náthánáél: „Honnan ismersz engem?” Válaszolt Jézus és így szólt hozzá: „Mielőtt téged Fülöp szólított, miközben a fügefa alatt voltál, láttalak téged.” Válaszolt Náthánáél és így szól hozzá: „Tiszteletes, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izrael királya!” Válaszolt Jézus és így szólt hozzá: „Mivelhogy így szóltam hozzád, »Láttalak téged a fügefa alatt«, hiszel? Ezeknél nagyobbakat fogsz meglátni!” És leszögezve mondja neki: „Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek, mostantól fogva meglátjátok a megnyílt mennyet, és az Isten angyalait, miközben felszállnak és leszállnak az Ember Fiára.”

2. rész

És a harmadik napon menyegző lett a galileai Kánában, és ott volt az édesanyja Jézusnak. De meg volt hívva Jézus is és az ő gyakornokai is a menyegzőre. És mikor bornak szűkébe kerültek, erélyesen mondja Jézusnak az édesanyja neki: „Nincs boruk!” Határozottan mondja neki Jézus: „Mi dolgunk van egymással nekem és neked, asszony? Nem érkezett még el az én órám.”

Erélyesen mondja az ő édesanyja a segédkezőknek: „Amit csak mondana nektek, tegyétek meg!” Volt ott pedig letéve hat kő vízgyűjtő-edény a zsidók tisztulási szertartása szerint, egyenként két vagy három métrétát12 befogadó. Határozottan mondja nekik Jézus: „Töltsétek meg a vízgyűjtő-edényeket vízzel!” És megtöltötték azokat felső karimáig. És határozottan mondja nekik: „Merítsetek most, és vigyetek a ceremóniamesternek!” És vittek.Lábjegyzet12Métréta: űrmérték egy amfora edény nevéből, kb. 40 l.

Amint pedig megízlelte a ceremóniamester a már borrá lett vizet, és nem tudta, honnan van (de a segédkezők tudták, akik merítették a vizet), szólítja a vőlegényt a ceremóniamester, és leszögezve mondja neki: „Minden ember először a nemes bort helyezi ki, és amikor megrészegedtek, akkor a silányabbat. Te megtartottad a nemes bort mostanáig.”

Ezt tette a jeleknek kezdeteként Jézus a galileai Kánában, és nyilvánvalóvá tette az ő dicsőségét, és hittek benne az ő gyakornokai. Ezután lement Kapernaumba, ő és az ő édesanyja és az ő testvérei és az ő gyakornokai. És ott tartózkodtak nem sok napig.

És közel volt a zsidók páskája, és felment Jeruzsálembe Jézus. És ott találta a Templomban az ökröket és juhokat és galambokat eladókat, és az ott ülő pénzváltókat. És miután ostort készített gyékénykötelekből, mindenkit kihajított a Templomból, a juhokat is és az ökröket is, és a pénzváltóknak kiöntötte az aprópénzét és az asztalaikat felforgatta. És a galambokat eladókhoz odaszólt: „Vigyétek ezeket innen, ne tegyétek az én Édesapám házát kereskedelem házává.” Megemlékeztek pedig az ő gyakornokai, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltékenység felemésztett engem.”

Válaszoltak tehát a zsidók és odaszóltak neki: „Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed?” Válaszolt Jézus és odaszólt nekik: „Szedjétek szét ezt a Templomot és három nap alatt életre fogom kelteni azt!” Válaszoltak tehát a zsidók: „Negyvenhat évig épült ez a Templom, és te három nap alatt életre fogod kelteni azt?” Ő pedig az ő testének templomáról mondta leszögezve. Mikor azért életre kelt a halottak közül, megemlékeztek az ő gyakornokai, hogy leszögezve ezt mondta nekik, és hittek az írásnak és a Kinyilatkoztatásnak, amit szólt Jézus. Amikor pedig Jeruzsálemben volt a páskakor, az ünnepen sokan hittek az ő nevében, ahogy nézték az ő jeleit, amiket tett. Maga Jézus pedig nem bízta hittel13 önmagát rájuk, amiatt, hogy ismer mindenkit; és merthogy mindeközben nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjon az emberről, mert ő tudta, mi van az emberben.Lábjegyzet13Bízta hittel: a görög πιστεύω (e.: „piszteuó”) ebben a szakaszban háromszor szerepel, kétszer ‘hinni’, egyszer ‘bízni’ jelentéssel. A bibliatanulmányozás és az eredeti szövegbeli ismétlődések hangsúlyozása érdekében a ‘bízta’ mellé itt most odatettük, hogy ‘hittel’.

3. rész

Volt pedig egy ember a farizeusok közül, Nikodémosz az ő neve, főembere a zsidóknak. Ő eljött Jézushoz éjszaka, és így szólt neki: „Tiszteletes, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki ezeket a jeleket nem képes megtenni, amiket te teszel, hacsak nem az Isten van vele.”

Válaszolt Jézus, és így szólt neki: „Ámen, ámen, leszögezve mondom neked, hacsak valaki nem születik fentről újonnan14, nem képes meglátni az Isten Királyságát.” Leszögezve mondja nekik Nikodémosz: „Hogyan képes egy ember megszületni idős létére? Képes az ő anyjának méhébe másodszor bemenni és megszületni?” Válaszolt Jézus: „Ámen, ámen, leszögezve mondom neked, hacsak valaki nem születik vízből és Szellemből, nem képes bemenni az Isten Királyságába. Ami a hústestből született, az hústest, és ami a Szellemből született, az szellem. Ne csodálkozz, hogy így szóltam neked, »Szükséges nektek fentről újonnan születnetek«! A szellő15 fúj, ahová akar, és az ő hangját hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Szellemből született.” Válaszolt Nikodémosz, és így szólt neki: „Hogyan lehetséges, hogy ezek meglegyenek?” Válaszolt Jézus, és így szólt neki:Lábjegyzet14Fentről újonnan: a görög ἄνωθεν (e. „anóthen”) szó elsődleges jelentése ‘fentről’, átvitt értelemben használják még ‘kezdettől’ értelemben is, ‘újonnan, ismét’ jelentéssel csak elvétve.
15Szellő: a görögben a szellő és a szellem szó ugyanaz, πνεῦμα (e.: „pneuma”).

„Te vagy a tanítója Izraelnek, és ezeket nem tudod? Ámen, ámen, leszögezve mondom neked, hogy amit tudunk, arról beszélünk, és amit láttunk, arról tanúskodunk, és a mi tanúskodásunkat nem fogadjátok el. Ha földi dolgokat szóltam nektek és nem hittetek, hogyan fogtok hinni, ha mennyei dolgokat szólok?

És senki sem ment fel a mennybe, hacsaknem aki a mennyből alájött, az Ember Fia, aki a mennyben van. És pontosan ahogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában, ily módon kell felemeltetnie az Ember Fiának, hogy az őbenne hívők egyike se pusztuljon el használhatatlan kacatként, hanem rendelkezhessen örök magasabbrendű élettel. Mert ily módon szerette önzetlenül az Isten a világrendszert, hogy ennek következtében az ő Fiát, az egyszülöttet adta, hogy az őbenne hívők egyike se pusztuljon el használhatatlan kacatként, hanem rendelkezhessen örök magasabbrendű élettel. Mert nem azért küldte ki az Isten az ő Fiát a világrendszerbe, hogy ítéletet hozzon a világrendszer felett, hanem hogy meg legyen mentve a világrendszer őáltala. Az őbenne hívő nincs ítélethozatal alatt, de a nem hívő felett már ítélet lett hozva, mert nem hitt a nevében az Isten egyszülött Fiának.

Ez pedig az elválasztó ítélet, hogy a világosság már eljött a világrendszerbe, és az emberek inkább szerették feltétlenül a sötétséget, mint a világosságot, mert mindeközben az ő cselekedeteik eredményeikkel együtt bajlódásokkal teljesen gonoszok voltak. Mert az életvitelszerűen méltánytalansággal foglalkozók mindegyike gyűlöli a világosságot, és nem jön a világossághoz, hogy ne részesüljenek rábizonyító feddésben az ő cselekedetei eredményeivel együtt. Aki pedig a valóigazságot teszi, a világossághoz jön, hogy nyilvánvalóvá lehessenek az ő cselekedetei eredményeivel együtt, hogy Istenben vannak már megcselekedve.”

Ezek után elment Jézus és az ő gyakornokai Júdea földjére, és ott időzött velük és ezalatt bemerített.

Jelenvolt pedig János is bemerítőként Enonban, közel Szálimhoz, mert víz sok volt ott; és jöttek és bemerítkeztek. Mert még nem volt börtönbe hajítva János. Lett tehát vita a János gyakornokai és a zsidók között a megtisztulásról, és odamentek Jánoshoz, és így szóltak neki: „Tiszteletes, ki volt veled a Jordánon túl, akiről te így tanúskodtál: »Figyeljetek, ő merít be, és mindenki őhozzá megy«?” Válaszolt János és így szólt:

„Nem képes az ember kapni semmit, csak ha meg van már adva neki a mennyből. Ti magatok tanúskodtok rólam, hogy így szóltam: »Nem vagyok én a Messiás«, hanem »kiküldött vagyok emez előtt.« A menyasszonnyal rendelkező ember az vőlegény, a vőlegénynek a mellette álló és őt hallgató barátja pedig örvendezve örül a vőlegény hangja miatt. Tehát ez az én örömem beteljesült. Annak növekednie kell, nekem pedig csökkennem.

A fentről jövő mindenek felett van. A földből való a földből van, és a földből beszél. A mennyből jövő mindenek felett van. És amit látott és hallott, arról tanúskodik, és az ő tanúskodását senki sem fogadja el. Aki elfogadta az ő tanúskodását, megpecsételte, hogy az Isten igaz. Mert akit kiküldött az Isten, az az Isten Irányadó kijelentéseit beszéli, mert nem mértékkel adja az Isten a Szellemet.

Az Édesapa önzetlenül szereti a Fiút, és mindent odaadott az ő kezébe. A Fiúban hívő rendelkezik örök magasabbrendű értelmes élettel, de a Fiúval szemben makacsul hitetlenkedő nem fogja meglátni a magasabbrendű értelmes életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”

4. rész

Amikor tehát megtudta az Úr, hogy meghallották a farizeusok, hogy Jézus többeket tesz gyakornokká és merít be, mint János (bár valójában mindezalatt Jézus maga nem merített be, hanem az ő gyakornokai), elengedte Júdeát, és elment ismét Galileába.

Szükséges volt pedig neki átmennie Samárián. Bemegy tehát egy Szikhár nevű samáriai városba, közel ahhoz a telekhez, amelyet adott Jákob Józsefnek, az ő fiának. Ott volt pedig Jákob forrása. Jézus tehát, mivel már elfáradt az utazástól, leült így a forrásnál. Az óra mintegy a hatodik volt.

Jön egy asszony Samáriából vizet merni. Határozottan mondja neki Jézus: „Adj nekem inni!” Mert az ő gyakornokai addigra már elmentek a városba, hogy élelmet vásároljanak. Erélyesen mondja tehát neki az asszony, a samáriai: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem inni kérsz samáriai asszony létemre?” Mert nem érintkeznek zsidók samáriaiakkal. Válaszolt Jézus és így szólt neki: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: »Adj nekem inni!«, te kérted volna őt, és adott volna neked élő vizet.” Erélyesen mondja neki az asszony: „Uram, merőedényed sincs, és a kút mély, és a forrás mély, honnan van tehát az élő vized? Talán te nagyobb vagy a mi ősapánknál, Jákobnál, aki adta nekünk a kutat? Maga is ebből ivott, az ő fiai is, az ő jószágai is!” Válaszolt Jézus és így szólt neki: „Mindenki, aki ebből a vízből iszik, meg fog szomjazni ismét, de aki csak inna abból a vízből, amit én fogok adni neki, semmiképpen sem szomjazhat meg örökre, hanem a víz, amit én fogok adni neki, az lesz őbenne örök életre feltörő víznek forrásává.” Erélyesen mondja neki az asszony: „Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg és ne jöjjek ide merni!”

Határozottan mondja neki Jézus: „Eredj, szólítsd elő a te férjedet és jöjj ide!” Válaszolt az asszony és így szólt: „Nincs férjem.” Így szól neki Jézus: „Helyesen szóltál, hogy »nincs férjem«, mert öt férjed volt, és most akid van, az nem férjed neked, eme igazságot elmondtad.” Erélyesen mondja neki az asszony: „Uram, nézelődve fogom fel, hogy isteni szóvivő vagy te! A mi ősapáink ezen a hegyen hódoltak leborulva Istennek, és ti azt mondjátok leszögezve, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol kell hódolni leborulva.” Leszögezve mondja neki Jézus: „Asszony, higgy nekem, hogy eljön az az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben fogtok leborulva hódolni az Édesapának. Ti annak hódoltok leborulva, amit nem ismertek, mi annak hódolunk leborulva, amit ismerünk, merthogy a megmentés a zsidók közül van. De eljön az az óra, és az most van, amikor a valódi hódolók hódolni fognak leborulva az Édesapának: szellemben és valóigazságban, mert az Édesapa is ilyeneket keres, akik leborulva hódolnak neki. Szellem az Isten, és akik leborulva hódolnak neki, azoknak szellemben és valóigazságban kell leborulva hódolniuk.” Erélyesen mondja neki az asszony: „Tudom, hogy Messiás jön” – akit Felkentnek mondanak, – „amikor az el fog jönni, hírül ad nekünk mindent.” Leszögezve mondja neki Jézus: „»Én Vagyok«16 a veled beszélő.”Lábjegyzet16»Én Vagyok«: a görög Ἐγώ εἰμι (e.: „egó eimi”) azt jelenti: ‘Én vagyok’, és Isten héber nevére is utalhat, amikor Mózesnek a csipkeborkorból kijelentette a nevét: „Vagyok, aki vagyok.” Jánosnak ebben a könyvében huszonnégyszer szerepel az „Én Vagyok” kifejezés, Jézus istenségére utalva. Ebben a fordításban belső idézőjelekkel emeljük ki Jézus beszédében: »Én Vagyok«. Többször is kijelenti, hogy ő micsoda: „»Én Vagyok« …: a veled beszélő; az élet kenyere; a világrendszer világossága; a magamról tanúskodó; az ajtó; a jó juhász; a feltámadás és a magasabbrendű értelmes élet; az út, a valóigazság és az élet; az igazi szőlőtő.” Az önmagában álló »Én Vagyok« kifejezés szintén többször előfordul: a viharos hajós történetben; a zsidókkal való vitában; amikor azt mondja: „Mielőtt Ábrahám lett, »Én vagyok«”; és letartóztatása előtt (amikor e szavakra keresői hátraesnek). Megjegyzendő, hogy a könyv elején bemerítő János a „Nem vagyok én”, „Nem vagyok” és „Nem” szavakkal hangsúlyozza, hogy ő nem Isten, sem a messiás, sem az isteni szóvivő.

És erre jöttek meg az ő gyakornokai, és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszélt. Mégis, senki sem szólt, „Mit keresel?”, vagy: „Mit beszélsz vele?”

Elengedte tehát az ő vízgyűjtő-edényét az asszony, és elment a városba, és erélyesen mondja az embereknek: „Gyertek, lássatok egy embert, aki mindarról szólt nekem, amit csak tettem! Tán csak nem ez a Messiás?” Kimentek tehát a városból és odamentek hozzá. Közben pedig kérték őt a gyakornokok, erélyesen mondván: „Tiszteletes, egyél!” Ő pedig így szólt nekik: „Én rendelkezem étellel, amiről ti nem tudtok.” Erélyesen mondták tehát a gyakornokok egymásnak: „Talán valaki hozott neki enni?” Leszögezve mondja nekik Jézus: „Az én eledelem az, hogy tehetem az akaratát annak, aki küldött engem, és végcélba érkezett tökéletessé tehetem az ő dolgát. Nem ti mondjátok hangsúlyosan, hogy még négy hónap van hátra és az aratás eljön? Figyeljetek! Leszögezve mondom nektek, emeljétek a ti szemeiteket, és szemléljétek a vidéki tájakat, merthogy fehérek az aratáshoz már! És az arató jutalmat kap, és gyümölcsöt gyűjt össze az örök magasabbrendű értelmes életre, hogy mind a vető, mind az arató egy helyütt örülhessen.” Mert ebben a szóbeszéd igaz, hogy „Más a vető és más az arató.” Én küldtelek ki titeket, hogy learassátok, amivel nem ti fáradoztatok, mások fáradoztak, és ti az ő fáradozásukba jöttetek be.”

Abból a városból pedig sokan hittek őbenne a samáriaiak közül az arról tanúskodó asszony kinyilatkoztató mondása miatt, hogy: „Megmondott nekem mindent, amit csak tettem.” Amikor tehát odajöttek hozzá a samáriaiak, megkérték őt, hogy maradjon velük, és ő ott maradt két napig. És sokkal többen hittek az ő kinyilatkoztató mondása miatt, no meg az asszonynak is erélyesen ezt mondták: „Már nem a te beszéded miatt hiszünk, mert magunk hallottuk, hogy ez valóban a világrendszer megmentője, a Messiás.”

Két nap múlva pedig kiment onnan, és elment Galileába, mert maga Jézus tanúskodott arról, hogy isteni szóvivő a saját hazájában megbecsüléssel nem rendelkezik. Amikor tehát bement Galileába, befogadták őt a galileaiak, akik már mindent láttak, amit tett Jeruzsálemben az ünnepen, mert ők is elmentek az ünnepre.

Elment tehát Jézus ismét a galileai Kánába, ahol a vizet borrá tette, és volt egy valamiféle királyi ember, akinek a fia gyengélkedett Kapernaumban. Ő miután meghallotta, hogy Jézus eljött Júdeából Galileába, elment hozzá, és megkérdezte őt, hogy lejönne-e és meggyógyítaná-e az ő fiát, mert készült meghalni. Odaszólt azért Jézus neki: „Abban az esetben, ha nem látnátok jeleket és csodákat, semmiképpen sem hinnétek.” Leszögezve mondja neki a királyi ember: „Uram, jöjj le, mielőtt meghal az én kisgyermekem!” Leszögezve mondja neki Jézus: „Menj el, a te fiad él!” És hitt az ember a Kinyilatkoztatásnak, amit szólt neki Jézus, és elment. De már az ő lementekor az ő rabszolgái szembejőve fogadták őt, és hírül adták, ahogy leszögezve mondták, hogy: „A te gyermeked él.” Kifaggatta tehát tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett, és így szóltak neki, hogy: „Tegnap a hetedik órában engedte el őt a láz.” Tudta tehát az édesapa, hogy abban az órában, amelyben szólt neki Jézus: „A te fiad él.” És hitt maga és az ő egész háznépe.

Ezt ismét, második jelként tette Jézus, miután Júdeából Galileába ment.

5. rész

Ezek után volt egy ünnepük a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Van pedig Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy héberül Bethesdának17 nevezett, öt fedett oszlopcsarnokkal rendelkező medence. Ezekben feküdt egy nagy tömege a gyengélkedőknek, vakoknak, sántáknak, száradt végtagúaknak, a víz megmozdulását váróknak. Mert egy angyal időnként belépett a medencébe és felzavarta a vizet. Aki tehát elsőként belépett a víz felzavarása után, egészséges lett, akármilyen betegség számára volt visszatartva18.Lábjegyzet17Bethesda: a szó jelentése: ‘kedvezés/irgalom/jóság háza’
18Betegség számára volt visszatartva: a görög κατέχω (e.: „katekhó”) jelentése: ‘visszatart, feltart, letartóztat, lefoglal, lenntart (pl. birkózásban), le-/elnyom’. Ez a szó szenvedő szerkezetben van, tehát az alany, a gyengélkedő visszatartása az alanytól függetlenül történik. A ‘betegség’, a görög νόσημα (e.: „noszéma”) datívuszban szerepel, ami magyarra a ‘-nak/-nek, számára’ szerkezettel fordítandó, egyes esetekben ‘-val/-vel’ is alkalmazható. E mondatban nem a gyengélkedő bírja a betegséget („van egy betegsége”), és nem is a betegség a cselekvő, tehát a gyengélkedőt visszatartó, hanem egy itt meg nem nevezett külső tényező. A betegség csupán egy eszköz, ami számára vagy amivel vissza van tartva a gyengélkedő.

Volt pedig egy bizonyos ember ott, harmincnyolc évet gyengeségben töltő. Miután meglátta őt Jézus, amint fekszik és tudta, hogy már sok időt tölt így, leszögezve mondja neki: „Akarsz egészségessé lenni?” Válaszolt neki a gyengélkedő: „Uram, nincs emberem, hogy amikor fel lett zavarva a víz, behajíthasson engem a medencébe, de amíg én megyek, más lép be énelőttem.” Leszögezve mondja neki Jézus: „Kelj fel19, emeld fel a te hordágyadat, és járkálj!” És azonnal egészséges lett az ember, és felemelte az ő hordágyát, és járkált.Lábjegyzet19Kelj fel: a görög ἐγείρω (e.: „egeiró”) szó a feltámadással egyenértékű ‘életre kelni’ jelentéssel is használatos.

Volt pedig szombat azon a napon. Erélyesen mondták tehát a zsidók a kikezeltnek: „Szombat van, nem szabad neked felemelned a hordágyat!” Így válaszolt nekik: „Aki engem egészségessé tett, az szólt így nekem: »Emeld fel a te hordágyadat, és járkálj!«” Megkérdezték tehát tőle: „Ki az az ember, aki így szólt neked: »Emeld fel a te hordágyadat és járkálj!«?” A meggyógyított pedig nem tudta, ki az, mert Jézus elsurrant, amikor tömeg volt a helyen.

Ezek után megtalálja őt Jézus a Templomban! És odaszólt neki: „Figyelj, egészséges lettél, többé ne kövess el bűnt, hogy valami rosszabb ne lehessen veled!”

Elment az ember, és elhíresztelte a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt egészségessé tette. És emiatt üldözték Jézust a zsidók és keresték őt, hogy megöljék, merthogy ezeket tette szombaton. Jézus pedig válaszolt nekik: „Az én Édesapám mostanáig dolgozik, és én is dolgozom.” Emiatt tehát még inkább keresték őt a zsidók, hogy megöljék, mert nem csak kioldozta a szombatot, hanem saját Édesapjának is nevezte az Istent, így egyenlővé tette magát az Istennel.

Válaszolt tehát Jézus és így szólt nekik: „Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek, nem tud a Fiú tenni önmagától semmit, hacsak nem látja az Édesapát, amikor tesz valamit, mert amit csak ő tesz, ezeket a Fiú is hasonlóan teszi. Mert az Édesapa kölcsönösen szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz, és ezeknél nagyobb dolgokat fog mutatni neki, hogy ti csodálkozzatok. Mert amint az Édesapa életre kelti a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akit akar, megelevenít. Mert az Édesapa nem ítél senkit, hanem az elválasztó ítéletet mind odaadta a Fiúnak, hogy mindenki értékelve tisztelje a Fiút, pontosan ahogy értékelve tisztelik az Édesapát. Aki a Fiút nem tiszteli értékelve, nem tiszteli értékelve az Édesapát, aki küldte őt.

Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek, hogy aki az én Kinyilatkoztatásomat meghallja és hisz annak, aki küldött engem, az rendelkezik örök magasabbrendű értelmes élettel, és elválasztó ítéletre nem megy, hanem átlépett a halálból a magasabbrendű értelmes életbe.

Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek, hogy eljön egy olyan óra, és az most van, amikor a halottak meg fogják hallani a hangját az Isten Fiának, és akik meghallották, magasabbrendű értelmes életet fognak élni. Mert amint az Édesapa rendelkezik magasabbrendű értelmes élettel önmagában, úgy megadta a Fiúnak is, hogy magasabbrendű értelmes élettel rendelkezzen önmagában. És szuverén hatalmasságot is adott neki elválasztó ítéletet tenni, merthogy Ember Fia.

Ne csodálkozzatok ezen, hogy eljön egy olyan óra, amiben mindazok, akik a sírboltokban vannak, meg fogják hallani az ő hangját, és előjönnek: akik a nemes dolgot tették, magasabbrendű értelmes életnek feltámadására, akik pedig a méltánytalannyal foglalkoztak életvitelszerűen, elválasztó ítéletnek feltámadására. Semmit se tudok én tenni önmagamtól: pontosan ahogy hallom, úgy ítélek, és az én elválasztó ítéletem igazságos, merthogy nem az én akaratomat keresem, hanem annak az akaratát, aki küldött engem: az Édesapáét.

Ha én tanúskodom magamról, az én tanúságtételem nem igaz. Más az énrólam tanúskodó, és tudom, hogy igaz az a tanúság, amivel tanúskodik énrólam. Ti követeket küldtetek ki Jánoshoz, és ő tanúskodott a valóigazság mellett. Én pedig nem embertől fogadom el a tanúságtételt, hanem ezeket azért mondom leszögezve, hogy ti egyszer s mindenkorra megmenekülhessetek. Amaz volt az égő és tündöklő lámpás, ti pedig csak egy rövid órácskát akartatok ujjongani az ő világosságában. Én pedig azzal a tanúságtétellel rendelkezem, ami nagyobb a Jánosénál; mert azok a dolgok, amiket azért adott nekem az Édesapa, hogy végcélba érkezett tökéletessé tegyem azokat, vagyis azok a dolgok, amiket én teszek, tanúskodnak énrólam, hogy az Édesapa engem küldött ki. És aki kiküldött engem, az Édesapa, maga tanúskodott már énrólam.

Sem az ő hangját nem hallottátok soha, sem az ő látványát nem láttátok szemeitekkel. És az ő bennetek megmaradó Kinyilatkoztatásával sem rendelkeztek, mert akit kiküldött ő, ennek ti nem hisztek. Átvizsgáljátok az Írásokat, merthogy ti azt gondoljátok, azokban örök magasabbrendű értelmes élettel lehet renedelkezni, és éppen amaz Írások az énrólam tanúskodók! És nem akartok énhozzám jönni, hogy magasabbrendű értelmes élettel rendelkezhessetek!

Dicsőséget emberektől nem fogadok el, de már ismerlek titeket, hogy az Istennek az önzetlen szeretetével nem rendelkeztek önmagatokban. Én az én Édesapám nevében jöttem, és ti nem fogadtok el engem. Abban az esetben, ha más jönne a saját nevében, amazt el fogjátok fogadni. Hogyan tudtok ti hinni, dicsőséget egymástól elfogadók? És a dicsőséget, amely az egyedüli Istentől van, nem keresitek! Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni titeket az Édesapánál. Ott van a titeket vádoló: Mózes, akiben ti reménykedtetek! Mert ha hittetek volna Mózesnek, hittetek volna nekem is. Mert énrólam írt amaz. Ha pedig amannak az írásainak nem hisztek, hogyan fogtok hinni az én Kijelentéseimnek?”

6. rész

Ezek után elment Jézus a tibériási galileai tengeren túlra. És követte őt egy nagy tömeg, mert látták az ő jeleit, amiket tett a gyengélkedőkön. Jézus pedig felment a hegyre, és leült az ő gyakornokaival. Közel volt pedig a páska, a zsidók ünnepe. Miután tehát felemelte Jézus a szemeit és megszemlélte, hogy egy nagy tömeg jön felé, erélyesen mondja Fülöpnek: „Honnan fogunk vásárolni kenyeret, hogy ehessenek ezek?” Ezt pedig őt próbáztatva mondta, mert ő tudta, mit készül tenni. Válaszolt neki Fülöp: „Kétszáz dénárnyi kenyér sem elég nekik, hogy mindegyikük valami keveset kapjon.” Erélyesen mondja neki egy az ő gyakornokai közül, András, a Simon Péter testvére: „Van itt kisfiú, de csak egy, akinek van öt árpakenyere és két sült hal, de ezek mik ennyinek?” Szólt pedig Jézus: „Tegyétek meg, hogy az emberek ledőljenek az étkezéshez!” Volt pedig sok fű a helyen. Ledőltek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Vette pedig a kenyereket Jézus, és miután hálát adott, szétosztva átadta a gyakornokoknak, a gyakornokok pedig a ledőlteknek, hasonlóan a sült halakból is vehettek, amennyit csak akartak. Amikor pedig beteltek, leszögezve mondja az ő gyakornokainak: „Gyűjtsétek össze a bővelkedett darabokat, hogy semmi se veszhessen el.” Összegyűjtötték tehát, és megtöltöttek tizenkét kosarat az öt árpakenyérből való darabokkal, ami bővelkedett azok számára, akik étkeztek. Az emberek tehát, miután látták a jelt, amit Jézus tett, erélyesen mondták, hogy: „Ez valóban az az isteni szóvivő, aki eljövendő a világba.” Jézus tehát, mivel tudta, hogy készülnek jönni és őt elragadni, hogy királlyá tegyék őt, visszavonult ismét a hegyre, csak ő egyedül.

Mikor pedig este lett, lementek az ő gyakornokai a tengerre. És miután beléptek a hajóba, mentek a tenger túlpartjára, Kapernaumba, és már sötét lett, és még nem ment oda hozzájuk Jézus. És a tenger viharos szélnek20 nagy fújásakor felébredt. Miután tehát eveztek már mintegy huszonöt vagy harminc stadionnyit21, csodálkozva nézegették Jézust, ahogy a tengeren járkál és a hajóhoz közel lesz; és megfélemledtek. Ő pedig erélyesen mondja nekik: „»Én Vagyok«, ne féljetek!”22Lábjegyzet20Viharos szél: a szélre az itteni szó görögül az ἄνεμος (e.: „anemosz”), ami nem a kellemesebb szellőre és a szellemre is használt pneuma, hanem itt egy süvítő és viharos szélről van szó.
21Huszonöt vagy harminc stadionnyit: a stadion mint hosszmérték a görög nagyvárosokban és az Olimpián rendezett futóverseny pálya hossza, kb. 192 m. Ezt megszorozva 25-tel 4800 m, 30-cal 5760 m, tehát kb. 5 km – 5.5 km-t evezhettek.
22»Én Vagyok«, ne féljetek!: Jézus egyik istenség-kijelentése. Értelmezhető a »Ne féljetek« Jézus egy neveként: „Én vagyok »Ne-féljetek!«.”

Be akarták azért őt venni a hajóba, és a hajó azonnal annál a földnél lett, ahová éppen mentek.

Másnap a tömeg, amely a tengernek a túlsó partján állt, miután látta, hogy másik kishajó nem volt ott, hanem csak az, amelyikbe beléptek az ő gyakornokai, és hogy nem ment be együtt az ő gyakornokaival Jézus a kishajóba, hanem csak a tanítványai mentek el, ugyanakkor viszont más kishajók jöttek Tibériásból közel ahhoz a helyhez, ahol ették a kenyeret az Úr hálaadása után, amikor tehát látta a tömeg, hogy Jézus nincs ott, sem az ő gyakornokai, beléptek ők is a hajókba, és mentek Kapernaumba, ahogy keresték Jézust.

És miután megtalálták őt a tenger túlsó partján, odaszóltak neki: „Tiszteletes, mikor jöttél ide?” Válaszolt nekik Jézus és így szólt: „Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert láttatok jeleket, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne veszendő eledelért dolgozzatok, hanem az örök magasabbrendű értelmes életre megmaradó eledelért, amit az Emberfia fog nektek adni, mert őt az Édesapa pecsételte el, az Isten.” Így szóltak tehát hozzá: „Mit tegyünk, hogy dolgozhassuk az Isten dolgait?” Válaszolt Jézus és szólt nekik: „Ez a dolga az Istennek, hogy higgyetek abban, akit kiküldött.”

Így szóltak tehát neki: „Tehát milyen jelet teszel te, hogy láthassuk és hihessünk neked? Mit dolgozol? A mi ősapáink a mannát ették a pusztában, amint meg van írva: »Kenyeret a mennyből adott nekik enni.«” Így szólt tehát nekik Jézus: „Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek: nem Mózes adta nektek a kenyeret a mennyből, hanem az én Édesapám adja nektek a kenyeret a mennyből, az igazit; mert ő az Isten kenyere: a mennyből lejövő és a világnak magasabbrendű értelmes életet adó!” Így szóltak tehát hozzá: „Urunk, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” Így szólt pedig nekik Jézus: „»Én Vagyok« a magasabbrendű értelmes élet kenyere! Az énhozzám jövő semmiképpen sem éhezhet meg, és az énbennem hívő semmiképpen sem szomjazhat meg, soha! De már szóltam nektek, hogy láttatok is engem és nem hisztek. Minden, amit ad énnekem az Édesapa, énhozzám fog érkezni, és az énhozzám jövőt semmiképpen sem hajíthatom ki kívülre. Mert azért jöttem le a mennyből, hogy ne az én akaratomat tegyem, hanem az akaratát annak, aki engem küldött. Ez pedig az akarata annak, aki engem küldött, az Édesapának, hogy mindabból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. Az pedig az akarata annak, aki engem küldött, hogy a Fiút látó és őbenne hívő mind rendelkezhessen örök magasabbrendű értelmes élettel, és majd feltámasztom őt én az utolsó napon.”

Zúgolódtak tehát a zsidók ellene, merthogy így szólt: „»Én Vagyok« a kenyér, amely lejött a mennyből”, és leszögezve mondták: „Nem ez Jézus, a József fia, akinek mi ismerjük az apját és az anyját? Hogyan mondja tehát erélyesen ez, hogy a mennyből jöttem le?” Válaszolt tehát Jézus és odaszólt nekik: „Ne zúgolódjatok egymás közt! Senki sem képes hozzám jönni, hacsak nem az Édesapa, aki engem küldött, húzza őt, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Meg van írva az Isteni szóvivőkben: »És lesznek mind az Istentől tanultak.« Tehát mindaz, aki hallott az Édesapától, és érdeklődve-gyakorolva tanult, hozzám jön. Nem mintha az Édesapát valaki is látta, hanem csak az Istentől való, ez látta az Édesapát! Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek, az énbennem hívő rendelkezik örök magasabbrendű értelmes élettel! »Én Vagyok« a kenyere a magasabbrendű értelmes életnek! A ti ősapáitok ették a mannát a pusztában és meghaltak. Ez az a mennyből lejövő kenyér, hogy: akárki ebből eszik és nem hal meg.23 »Én Vagyok« az élő kenyér, amely a mennyből jött le: ha akárki evett ebből a kenyérből, él majd örökké, és a kenyér pedig, amit én adok majd: az én hústestem, amit én adok majd a világrendszer élete helyett.”Lábjegyzet23Eszik és nem hal meg: szójáték ellentétül a megelőző állításra: „ették … és meghaltak”. Fordítható még így is: „ehessen és meg ne haljon”.

Viaskodtak tehát egymással a zsidók, ahogy erélyesen ezt mondták: „Hogyan képes ez nekünk adni a hústestét, hogy együk?” Odaszólt tehát nekik Jézus: „Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek: hacsak nem ettétek meg az Emberfiának a hústestét és nem ittátok meg az ő vérét, nem rendelkeztek magasabbrendű értelmes élettel önmagatokban. Az én hústestemet evő és az én véremet ivó rendelkezik örök magasabbrendű értelmes élettel, és én majd feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én hústestem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Az én hústestemet evő és az én véremet ivó énbennem tartózkodik, és én őbenne. Éppen ahogyan kiküldött engem a magasabbrendű értelmes életet élő Édesapa, és én magasabbrendű értelmes életet élek, az engem evő is, ő is magasabbrendű értelmes életet fog élni miattam. Ez az a mennyből lejött kenyér, nem ahogyan ették a ti ősapáitok a mannát és meghaltak: az ezt a kenyeret evő az örökkévalóságra nézve magasabbrendű értelmes életet fog élni.” Ezeket szólta a gyülekezetben, amikor tanított Kapernaumban.

Sokan tehát, akik hallották a gyakornokai közül, így szóltak: „Kemény ez a Kinyilatkoztatás, ki képes ezt hallgatni?” Mivel pedig tudta Jézus önmagában, hogy zúgolódnak ez ellen az ő gyakornokai, odaszólt nekik: „Ez titeket megbotránkoztat? Hát még, ha nézitek az Emberfiát, miközben felmegy oda, ahol volt előzőleg! A szellem a megelevenítő, a hústest nem használ semmit. A Kijelentések, amiket én beszélek nektek, szellem az, és magasabbrendű élet az. De vannak néhányan közületek, akik nem hisznek.” Mert tudta kezdettől fogva Jézus, kik a nem hívők és ki az őt majd árulással átadó. És leszögezve mondta: „Emiatt mondtam el nektek, hogy senki sem képes hozzám jönni, csak ha meg van adva neki az én Édesapámtól.”

Ettől fogva sokan elmentek az ő gyakornokai, vissza, és többé nem jártak vele.

Odaszólt tehát Jézus a tizenkettőnek: „Ti is menni akartok?” Válaszolt tehát neki Simon Péter: „Uram, kihez fogunk menni? Örök értelmes élet Kijelentéseivel rendelkezel! És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Messiás, az Élő Isten Fia!” Válaszolt nekik Jézus: „Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? És közületek egyvalaki egy rágalmazásra hajlamos szétdobáló24!”Lábjegyzet24Rágalmazásra hajlamos szétdobáló: a görög διάβολος (e.: diabolosz) szószerint: ‘széthajigáló’, vagyis ‘káosz-keltő’. A hagyományos fordításokban ‘ördög’, de a szó jelentései még: ‘rágalmazásra hajlamos, rágalmazó, hírnévrontó, hamisan vádoló, tetőfokra hágó’. Átvitt értelemben olyan emberre is használják, aki Isten ügyével szembeszállva mondhatni az ördög érdekében cselekszik vagy mellette áll.

7. rész

És járkált Jézus ezek után Galileában, mert nem akart Júdeában járni, mert folyamatosan keresték őt a zsidók, hogy megöljék. Közel volt pedig a zsidók ünnepe, a sátorépítés. Szóltak tehát neki az ő testvérei: „Távozz innen, és eredj Júdeába, a te gyakornokaid is szemlélhessék a te dolgaidat, amiket teszel! Mert senki sem tesz semmit rejtekben, és közben azt keresi, hogy maga nyilvánosságban legyen. Ha ezeket teszed, jelentsd meg magadat a világrendszernek.” Mert az ő testvérei sem hittek őbenne. Leszögezve mondja tehát nekik Jézus: „Az én időm még nincs itt, de a ti időtök mindig készen van. Nem képes a világrendszer gyűlölni titeket, de engem gyűlöl, merthogy én tanúskodom arról, hogy annak dolgai bajlódásokkal telt gonoszak. Ti menjetek fel erre az ünnepre, én még nem megyek fel erre az ünnepre, merthogy az én időm még nem teljesedett be.” Miután pedig ezeket szólta nekik, tovább tartózkodott Galileában.

Amint pedig felmentek az ő testvérei, akkor ő is felment az ünnepre, nem nyilvánosan, hanem mintegy rejtetten. A zsidók tehát folyamatosan keresték őt az ünnepen, és erélyesen azt mondták: „Hol van ő?” És sok zúgolódás volt felőle a tömegekben. Némelyek erélyesen mondogatták, hogy „Belülről fakadóan jó!” Mások pedig erélyesen mondogatták: „Nem, hanem eltévelyíti a tömeget!” Ugyanakkor senki sem beszélt felőle nyilvánosan a zsidóktól való félelem miatt.

Amikor pedig az ünnep már a közepén volt, felment Jézus a Templomba, és tanított. És csodálkoztak a zsidók, ahogy erélyesen ezt mondták: „Hogyan ismeri ez az Írásokat, holott nem tanulta érdeklődve-gyakorolva?” Válaszolt nekik Jézus és így szólt: „Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött. Ha valaki akarja az ő akaratát tenni, meg fogja ismerni erről a tudományról, vajon az Istentől van-e, vagy én önmagamtól beszélek. Az önmagától szóló a saját dicsőségét keresi; az őt küldő dicsőségét kereső pedig az valódi, és igazságtalanság benne nincsen. Nem Mózes adta nektek a Törvényt, és közületek senki sem teszi meg a Törvényt? Miért kerestek engem, hogy megöljetek?” Válaszolt a tömeg és így szólt: „Démonnal rendelkezel! Ki keres téged, hogy megöljön?” Válaszolt Jézus, és így szólt nekik: „Egy dolgot tettem, és mindnyájan csodálkoztok emiatt. Mózes adta nektek a körülmetélkedést (csakhogy nem Mózestől van, hanem az ősapáktól), és szombaton körülmetéltek egy embert. Ha körülmetélkedést kaphat egy ember szombaton, hogy ne legyen kioldozva a Mózes Törvénye, énrám haragudtok, merthogy egy teljes embert egészségessé tettem szombaton? Ne ítéljetek látszat szerint, hanem igazságos ítélettel ítéljetek!”

Leszögezve mondták tehát némelyek a jeruzsálemiek közül: „Nem ez az, akit azért keresnek, hogy megöljék? És figyeljetek, nyilvánosan beszél, és semmit sem mondanak neki! Valóban tudják a főemberek, hogy ez valóban a Messiás? De ezt ismerjük, honnan van! A Messiás pedig, amikor eljön, senki sem tudja, honnan van.” Kiáltott tehát a Templomban, ahogy tanított Jézus és leszögezve mondta: „Engem is ismertek, azt is ismeritek, honnét vagyok. Nem is önmagamtól jöttem: hanem igaz az, aki küldött engem, akit ti nem ismertek. Én pedig ismerem őt, merthogy tőle vagyok, és ő engem kiküldött.”

Keresték a módját tehát, hogy elfogják őt, és senki se vetett őrá kezet, merthogy még nem jött el az ő órája. Sokan pedig a tömegből hittek őbenne, és azt mondták: „A Messiás, amikor eljön, talán több jelt fog tenni ezeknél, amiket ez tett?”

Meghallották a farizeusok a tömeg zúgolódásakor felőle ezeket, és kiküldtek a farizeusok és a főpapok közszolgákat, hogy elfogják őt. Odaszólt tehát nekik Jézus: „Még egy kis ideig veletek vagyok, és elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Keresni fogtok engem, és nem fogtok megtalálni, és ahol vagyok én, oda ti nem vagytok képesek jönni.” Így szóltak tehát a zsidók maguk közt: „Hová készül ez menni, hogy mi nem fogjuk megtalálni? A görögök közti szórványba készül menni és tanítani a görögöket? Mi ez a Kinyilatkoztatás, amit mondott: »Keresni fogtok engem, és nem fogtok megtalálni«? és: »Ahol vagyok én, oda ti nem vagytok képesek jönni«?”

Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus és kiáltott, ahogy erélyesen ezt mondta: „Ha bárki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyék! Aki magát énrám bízva hisz bennem, éppen ahogyan szólt az Írás: folyók fognak folyni25 az ő belsejéből, élő vízé!” Ezt pedig a Szellem felől szólta, akit a magukat őrá bízó hívők készültek kapni, mert még nem volt Szent Szellem, merthogy még Jézus sem lett megdicsőítve.Lábjegyzet25Folyni: az ógörög ῥέω (e.: „hreó”) A „hreó” kettős jelentésű: ‘folyik’ illetve ‘kimondva beszél’. A Bibliában többnyire arra utal, hogy valaki, például egy isteni szóvivő folyékonyan kapja és mondja ki a kijelentést. A ‘Kijelentés’-ként fordított ῥῆμα (e.: „hréma”) is ebből származik, ami a beszédet az aktuális kimondottsága felől közelíti meg, tehát inkább élőszó, ami elbeszélés, vezetés vagy parancs is lehet, szemben a „logosszal” (gör.: λόγος), ami sokkal inkább ‘koncepció’, ‘leszögezett beszéd’, ebben a fordításban ‘Kinyilatkoztatás’.

Sokan tehát a tömegből, miután meghallották a Kinyilatkoztatást, leszögezve mondták: „Ez valóban az isteni szóvivő!” Mások is határozottan mondták: „Ez a Messiás!” Mások viszont erélyesen mondták: „Mert Galileából jön a Messiás? Nem az Írás szólt, hogy a Dávid magvából és Betlehemből, abból a faluból jön el a Messiás, ahol Dávid volt?”

Szakadás lett tehát a tömegben miatta. Közülük némelyek pedig el akarták fogni, de senki sem vetette őrá a kezét.

Elmentek tehát a közszolgák a főpapokhoz és a farizeusokhoz, és amazok így szóltak nekik: „Mi az, ami miatt nem vezettétek el őt?” Válaszoltak a közszolgák: „Soha ember így még nem beszélt, mint ez az ember!” Válaszoltak tehát nekik a farizeusok: „Vajon ti is el lettetek tévelyítve? Vajon bárki a főemberek közül hitt benne őrá bízva magát vagy a farizeusok közül? De ez a tömeg, amely nem ismeri a Törvényt, átkozott!” Leszögezve mondja Nikodémosz nekik, aki elment éjszaka őhozzá, egy lévén közülük: „Vajon a mi Törvényünk hoz ítéletet az ember felett, ha előbb nem hallotta tőle és meg nem ismerte, amit tesz?” Válaszoltak és így szóltak neki: „Vajon te is galileai vagy? Vizsgálódj és lásd meg, hogy isteni szóvivő nem kelt fel Galileából!”26 És elment ki-ki a maga házába.Lábjegyzet26Isteni szóvivő nem kelt fel Galileából: A farizeusok tévedése az ószövetségi 2Kiriályok 14:25-ből megcáfolható: Jónás, az isteni szóvivő Gáth-Héferből származott, ami kb. 4 km-re van észak-észak-keletre Názárettől. Ez egy kis falu egy dombon, és ma El-Meshednek hívják. Térkép

8. rész

Jézus pedig elment az Olajfák hegyére. Hajnalban pedig ismét nyilvánosan bement a Templomba, és a nép mind odament őhozzá, és miután leült, tanította őket.

Vittek pedig az írásmagyarázók és a farizeusok őhozzá egy házasságtörés közben rajtakapott asszonyt, és miután középre állították, leszögezve mondják neki: „Mester, ez az asszony rajta lett kapva a házasságtörés elkövetésében. A Törvényben pedig Mózes nekünk parancsolatot adott, hogy az ilyen nők legyenek megkövezve. Te azért mit mondasz?” Ezt pedig próbáztatókként mondták neki, hogy lehessen nekik őt valamivel vádolniuk. Jézus pedig, miután lehajolt, az ujjával írt a földre. Amikor pedig kitartóan kérdezték őt, miután felegyenesedett, odaszólt nekik: „A köztetek lévő bűntelen hajítsa először a követ őrá!” És ismét, miután lehajolt, írt a földre. Miután pedig meghallották, és mialatt a lelkiismeret által rábizonyító feddésben részesültek, kimentek egyen-egyenként, a vénektől kezdve az utolsókig, és ott lett hagyva egyedül Jézus és a középen álló asszony. Miután pedig felegyenesedett Jézus és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt neki: „Asszony, hol vannak azok a te vádolóid? Senki sem ítélt el téged?” Ő pedig így szólt: „Senki, Uram!” Így szólt pedig neki Jézus: „Én sem ítéllek el téged. Menj el és többé ne kövess el bűnt!”

Tehát ismét beszélt nekik Jézus, ahogy leszögezve mondta: „»Én Vagyok« a világrendszer világossága, az engem követő semmiképp sem fog járni a sötétségben, hanem rendelkezni fog a magasabbrendű értelmes élet világosságával.” Odaszóltak tehát neki a farizeusok: „Te önmagadról tanúskodsz, a te tanúskodásod nem igaz!” Válaszolt Jézus és így szólt nekik: „Ha én tanúskodom is önmagamról, igaz az én tanúskodásom, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek. Ti pedig nem tudjátok, honnan jöttem és hová megyek. Ti a hústest szerint ítélkeztek, én nem ítélkezem senki felett. Ha pedig ítélkezem is én, az én elválasztó ítéletem igazi, merthogy nem egyedül vagyok, hanem én és az Édesapa, aki engem küldött. És a ti Törvényetekben is meg van írva, hogy két ember tanúskodása igaz. »Én Vagyok« az önmagamról tanúskodó, és tanúskodik rólam az az Édesapa, aki engem küldött.” Erélyesen mondták tehát neki: „Hol van a te édesapád?” Válaszolt Jézus: „Sem engem nem ismertek, sem az én Édesapámat. Ha engem ismertetek volna, az én Édesapámat is ismernétek.” Ezeket a Kijelentéseket beszélte Jézus a perselyudvarban, ahogy tanított a Templomban, és senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.

Így szólt tehát ismét nekik Jézus: „Én elmegyek, és keresni fogtok engem, és a ti bűnötökben fogtok meghalni. Ahová én megyek, oda ti nem vagytok képesek jönni.” Erélyesen mondták tehát a zsidók: „Meg fogja ölni magát, hogy ezt mondja: »Ahová én megyek, oda ti nem vagytok képesek jönni?«” És így szólt nekik: „Ti lentről vagytok, én fentről vagyok. Ti ebből a világrendszerből vagytok, én nem vagyok ebből a világrendszerből. Szóltam tehát nektek, hogy meg fogtok halni a ti bűneitekben, mert ha esetleg nem hinnétek, hogy »Én Vagyok«, meg fogtok halni a ti bűneitekben.” Odaszegezve mondták tehát neki: „Ki vagy te?” És így szólt nekik Jézus: „Kezdettől fogva az, amit beszélek27 is nektek! Sok beszélni- és ítélnivalóval rendelkezem felőletek, de aki küldött engem, igaz, és én amiket hallottam tőle, azokat mondom leszögezve bele a világrendszerbe!” Nem tudták, hogy az Édesapáról mondta nekik ezt leszögezve. Így szólt tehát nekik Jézus: „Amikor már felemeltétek az Ember Fiát, akkor fogjátok megtudni, hogy »Én Vagyok« és magamtól nem teszek semmit, hanem ahogyan tanított engem az én Édesapám, ezeket úgy beszélem, és aki engem küldött, énvelem van, nem hagyott engem egyedül az Édesapa, mert én a neki kedves dolgokat teszem mindig.”Lábjegyzet27Az, amit beszélek: a görögben az „az, amit” semleges nemű, így magára a beszédre utal, hogy Jézus maga mindaz, amit csak beszél. Az „akinek kezdettől fogva mondom magamat” fordítás helytelen a semleges nem miatt, továbbá mert a görögben hiányzik a visszaható névmás.

Amikor ő ezeket beszélte, sokan hittek őbenne. Leszögezve mondta tehát a neki már hívő zsidóknak: „Abban az esetben, ha ti megmaradtok az én Kinyilatkoztatásomban, valóban gyakornokaim vagytok, és meg fogjátok ismerni a valóigazságot, és a valóigazság fel fog szabadítani titeket.” Így válaszoltak neki: „Ábrahám magva vagyunk, és senkinek sem végeztünk rabszolgamunkát soha. Hogyan mondod te, hogy szabadokká lesztek?” Így válaszolt nekik Jézus: „Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek, hogy mindenki, aki teszi a bűnt, rabszolgája a bűnnek. A rabszolga pedig nem marad a házban az örökkévalóságra, a fiú marad az örökévalóságra. Abban az esetben tehát, ha a Fiú titeket felszabadít, valóban szabadok lesztek! Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok, csakhogy azért kerestek engem, hogy megöljetek, merthogy az én Kinyilatkoztatásom nem fér el bennetek. Én azt beszélem, amit már láttam az én Édesapámnál, ti is tehát azt teszitek, amit a ti ősapátoknál28 láttatok.” Válaszoltak és így szóltak neki: „A mi ősapánk Ábrahám!” Leszögezve mondja nekik Jézus: „Ha Ábrahám utódai volnátok, az Ábrahám dolgait tennétek, most pedig azért kerestek engem, hogy megöljetek, egy olyan embert, aki azt a valóigazságot beszéltem már nektek, amit hallottam az Istentől: ezt Ábrahám nem tette. Ti a ti édesapátok dolgait teszitek.”Lábjegyzet28Édesapámnál … ősapátoknál: az itt elhúzódó vitában az ‘édesapa, ősapa, apa’ szavak mögött minden esetben a görög πατήρ (e.: „pátér”) szó áll.

Így szóltak tehát neki: „Mi nem paráznaságból születtünk. Egyetlen édesapánk van: az Isten!” Így szólt tehát nekik Jézus: „Ha az Isten volna a ti Édesapátok, önzetlenül szeretettetek volna engem, mert én az Istentől jöttem ki és érkeztem, mert nem is önmagamtól jöttem, hanem ő küldött ki engem. Mi az, ami miatt az én beszédemet nem értitek? Merthogy nem vagytok képesek hallgatni az én Kinyilatkoztatásomat! Ti a Szétdobáló ősapától vagytok, és a ti ősapátok kívánságait akarjátok megtenni. Amaz emberölő volt kezdettől fogva, és a valóigazságban nem áll meg, merthogy nincs valóigazság őbenne. Amikor csak beszéli a hazugságot, a saját dolgaiból beszél, merthogy hazug ő és apja annak.29 De mivel én a valóigazságot mondom leszögezve, nem hisztek nekem! Közületek ki részesít rábizonyító feddésben engem bűn miatt? Ha viszont valóigazságot mondok leszögezve, mi az, ami miatt nem hisztek énnekem? Aki az Istentől való, az Istennek a Kijelentéseit hallja. Ez miatt nem halljátok ti: merthogy az Istentől nem vagytok!”Lábjegyzet29Édesapja annak: a görög αὐτοῦ (e.: „autú”) birtokos visszaható névmásnak a hímnemű és a semlegesnemű alakja megegyezik, ezért utalhat mind a hazugságra, mind pedig a hazugra, mindkettőt jelentheti: „édesapja a hazugságnak” vagy „édesapja a hazugnak”.

Válaszoltak tehát a zsidók és így szóltak neki: „Nem helyesen mondjuk mi, hogy samáriai vagy te, és démonnal rendelkezel?” Válaszolt Jézus: „Én démonnal nem rendelkezem, hanem értékelve tisztelem az én Édesapámat, és ti tiszteletlenül gyaláztok engem. Én pedig nem keresem az én dicsőségemet, van, aki keresi és ítél. Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek, ha valaki az én Kinyilatkoztatásomat megtartja, halált semmiképp sem láthat az örökkévalóságra nézve.” Így szóltak tehát neki a zsidók: „Most értettük meg, hogy démonnal rendelkezel! Ábrahám meghalt, az isteni szóvivők is, és te azt mondod, hogy »ha valaki az én Kinyilatkoztatásomat megtartja, semmiképp sem fogja megízlelni a halált az örökkévalóságra nézve«? Netán te nagyobb vagy a mi ősapánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? Az isteni szóvivők is meghaltak! Kivé teszed te magadat?” Válaszolt Jézus: „Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi. Az én Édesapám az, aki engem dicsőít, akiről ti azt mondjátok leszögezve, hogy a ti Istenetek. És nem ismeritek őt, én pedig ismerem őt, és abban az esetben, ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonló volnék: hazug. Csakhogy én ismerem őt, és az ő Kinyilatkoztatását megtartom. Ábrahám, a ti ősapátok ujjongott, hogy megláthatja az én napomat. És meglátta, és örült!” Így szóltak tehát a zsidók neki: „Ötven éves sem vagy még, és Ábrahámot láttad?” Így szólt nekik Jézus: „Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, »Én vagyok«!”

Köveket emeltek fel tehát, hogy őrá hajigálhassák azokat, de Jézus elrejtőzött, és kiment a Templomból, miután átment köztük, és így továbbhaladt.

9. rész

És miközben továbbhaladt, meglátott egy születésétől fogva vak embert. És megkérdezték őt az ő gyakornokai: „Tiszteletes, ki követett el bűnt, emez, vagy az ő szülei, hogy vakként született?” Így válaszolt Jézus: „Sem emez nem követett el bűnt, sem az ő szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá lehessenek az Isten munkái őbenne. Nekem annak munkáit kell munkálnom, aki küldött engem, ameddig nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem képes munkálkodni. Amikor csak a világrendszerben vagyok, világossága vagyok a világrendszernek.” Miután ezeket szólta, földre köpött, és sarat készített a köpetből, és rákente a sarat a vak szemeire, és így szólt neki: „Eredj, mosakodj meg a siloámi medencében!” – ami megmagyarázva: kiküldve. Elment tehát, és megmosakodott, és megjött látva.

A szomszédok tehát és akik látták őt azelőtt, hogy vak volt, erélyesen mondták: „Nem ez az, aki ülni és koldulni szokott?” Mások erélyesen mondták, hogy: „De, ez az!” Mások pedig, hogy: „Hasonló hozzá.” Ő erélyesen mondta: „Én vagyok.” Erélyesen mondták tehát neki: „Hogyan nyíltak meg a szemeid?” Válaszolt amaz és így szólt: „Egy Jézusnak mondott ember sarat készített és rákente az én szemeimre, és így szólt hozzám: »Eredj a siloámi medencébe és mosakodj meg«”. Miután pedig elmentem és megmosakodtam, megjött a látásom.” Így szóltak neki: „Hol van amaz?” Erélyesen mondja: „Nem tudom!”

Odavitték őt a farizeusokhoz, az imént még vakot. Volt pedig szombat, amikor sarat készített és megnyitotta neki a szemeit. Ismét megkérdezték tehát a farizeusok is, hogyan jött meg a látása. Ő pedig így szólt nekik: „Sarat helyezett rá az én szemeimre, és megmosakodtam, és látok.”

Leszögezve mondták tehát a farizeusok közül némelyek: „Ez az ember nem Istentől van, merthogy a szombatot nem tartja meg.” Mások erélyesen mondták: „Hogyan képes egy bűnös ember ilyen jeleket tenni?” És szakadás volt köztük.

Leszögezve mondták a vaknak ismét: „Te mit mondasz róla, hogy megnyitotta a te szemeidet?” Ő pedig így szólt: „Hogy isteni szóvivő.” Nem hitték el tehát a zsidók róla, hogy vak volt és megjött a látása, ameddig nem hívták oda a szüleit annak, akinek megjött a látása, és megkérdezték őket, ahogy erélyesen mondták: „Ez a ti fiatok, akiről ti azt mondjátok, vakként született? Hogyan lát tehát most?” Válaszoltak nekik az ő szülei, és így szóltak: „Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakként született, de hogy hogyan lát most, azt nem tudjuk, vagy hogy ki nyitotta meg az ő szemeit, mi nem tudjuk. Nagykorú ő, őt kérdezzétek, önmagáról ő fog beszélni.”

Ezeket szólták az ő szülei, merthogy féltek a zsidóktól, mert már megegyeztek a zsidók, hogy ha valaki egyetértőlegesen elismerné őt Messiásnak, legyen gyülekezeti száműzött. Emiatt szóltak úgy az ő szülei, hogy: „Nagykorú, őt kérdezzétek!”

Szólították tehát másodszor az embert, aki vak volt, és így szóltak neki: „Adj dicsőséget az Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös!” Válaszolt tehát amaz és így szólt: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok, hogy vak létemre most látok.”

Ismét szóltak tehát neki: „Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a te szemeidet?” Így válaszolt nekik: „Már megmondtam nektek, és nem hallottátok meg. Mit akartok ismét hallani? Netán ti is az ő gyakornokai akartok lenni?” Szidalmazták tehát őt, és így szóltak: „Te vagy amannak gyakornoka! De mi Mózesnek vagyunk gyakornokai! Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten, de erről nem tudjuk, honnan van.” Válaszolt az ember és így szólt nekik: „Így van, ebben ugyanis az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan van ő, és megnyitotta az én szemeimet. Tudjuk pedig, hogy bűnösöket az Isten nem hallgat meg, de ha valaki istenfélő és az ő akaratát teszi, azt meghallgatja. Öröktől fogva nem hallottak olyat, hogy megnyitotta valaki egy vakként születettnek a szemeit: ha ez nem volna Istentől, nem volna képes tenni semmit.” Válaszoltak és így szóltak neki: „Bűnökben születtél te mindenestül, és te tanítasz minket?” És kihajították őt, kívülre.

Meghallotta Jézus, hogy kihajították őt, kívülre, és miután megtalálta őt, így szólt neki: „Te hiszel az Isten Fiában?” Válaszolt amaz és így szólt: „Ki ő, Uram, hogy hihessek őbenne?” Így szólt pedig Jézus: „Szemeddel láttad is már őt; és a veled beszélő: ő az!” Ő pedig közölte: „Hiszek, Uram!” És hódolt neki.

És így szólt Jézus: „Ítéletre jöttem én erre a világra, hogy a nem látók lássanak, és a látók vakokká legyenek.” És meghallották a farizeusok közül ezeket az ővele levők, és így szóltak neki: „Netán mi is vakok vagyunk?” Így szólt nekik Jézus: „Ha vakok volnátok, akkor nem rendelkeznétek bűnnel. Most pedig leszögezve azt mondjátok, hogy látunk: ezért a ti bűnötök megmarad.

10. rész

Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek: aki nem az ajtón át szokott bemenni a juhok aklába, hanem máshonnét szokott bemászni, az tolvaj és rabló; aki pedig az ajtón át szokott bemenni, a juhok juhásza. Ennek az ajtónálló kinyit, és a juhok az ő hangjára hallgatnak, és a saját juhait nevükön hívja, és kivezeti őket. És amikor a saját juhait kihajtotta, előttük megy, és a juhok őt követik, merthogy ismerik az ő hangját, idegent30 viszont semmiképpen sem követhetnek, hanem futva fognak menekülni tőle, mert nem ismerik az idegeneknek a hangját.” Ezt a példabeszédet szólta nekik Jézus, azok pedig nem ismerték fel, mik voltak azok, amiket beszélt nekik.Lábjegyzet30Idegen: a görög ἀλλότριος (e. „allotriosz”) jelenthet ‘idegent’ is, de azt is, hogy ‘máshoz tartozó, ellenség, külföldi’.

Szólt tehát ismét nekik Jézus: „Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek, hogy »Én Vagyok« az ajtaja a juhoknak. Mindazok, akik csak énelőttem jöttek, tolvajok és rablók, de nem hallgattak rájuk a juhok. »Én Vagyok« az ajtó: énrajtam át ha valaki bemegy, meg lesz mentve, és majd bemegy és kimegy, és legelőt talál. A tolvaj nem jön másért, hanem csak azért, hogy tolvajkodjon és áldozathoz levágjon és pusztítson, én azért jöttem, hogy magasabbrendű értelmes élettel rendelkezzenek, és bőséggel rendelkezzenek. »Én Vagyok« a nemes31 juhász. A nemes juhász az ő lelkét odahelyezi a juhok helyett. A béres pedig, és nem juhászként jelenvaló, akinek nem sajátjai a juhok, szemléli a jövő farkast, elengedve otthagyja a juhokat, és futva menekül, és a farkas elragadja őket és szétszórja a juhokat. A béres pedig futva menekül, merthogy csak béres, és neki nincs gondja a juhokra. »Én Vagyok« a nemes juhász, és ismerem az enyéimet, és ismernek engem az enyéim, pontosan ahogyan ismer engem az Édesapa és én ismerem az Édesapát; és az én lelkemet odahelyezem a juhok helyett. És más juhokkal is rendelkezem, amelyek nem ebből az akolból vannak, amazokat is nekem kell vezetnem, és az én hangomra fognak hallgatni, és lesz egy nyáj, egy juhász. Emiatt az Édesapa engem szeret önzetlenül, mert én odahelyezem a lelkemet, hogy ismét átvegyem azt. Senki sem emelheti el azt éntőlem, hanem én helyezem oda azt magamtól. Szuverén hatalommal rendelkezem odahelyezni azt, és szuverén hatalommal rendelkezem ismét átvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem át az én Édesapámtól.”Lábjegyzet31Nemes: a görög καλός (e. „kalosz”) jelentése még: ‘szép, gyönyörű, becsületes, jó, helyes, derék’.

Tehát ismét szakadás lett a zsidók között ezek miatt a Kinyilatkoztatások miatt. Leszögezve mondták pedig sokan közülük: „Démonnal rendelkezik és őrjöng! Mit hallgatjátok őt?” Mások leszögezve mondták: „Ezek a kijelentések nem egy démonizáltéi! Netán egy démon képes egy vaknak a szemeit megnyitni?”

Lett pedig a templomszentelés, a hanuka ünnepe Jeruzsálemben, és tél volt. És járkált Jézus a Templomban, a Salamon fedett oszlopcsarnokában. Körülvették tehát őt a zsidók, és erélyesen ezt mondták neki: „Meddig tartod még bizonytalanságban a mi lelkünket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Válaszolt nekik Jézus: „Megmondtam nektek, és nem hittetek. A dolgok, amiket teszek az én Édesapám nevében, azok tanúskodnak felőlem. De ti nem hisztek, mert ti nem vagytok az én juhaim közül, pontosan ahogyan megmondtam nektek. Az én juhaim az én hangomra hallgatnak, és én ismerem őket, és követnek engem, és én örök magasabbrendű értelmes életet adok nekik, és semmiképpen sem veszhetnek el az örökkévalóságra nézve, és senki sem fogja elragadni őket az én kezemből. Az én Édesapám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél, és senki sem képes elragadni őket az én Édesapámnak a kezéből. Én és az Édesapa egy vagyunk.”

Felkaptak tehát ismét köveket a zsidók, hogy megkövezhessék őt. Válaszolt nekik Jézus: „Sok nemes dolgot mutattam nektek az én Édesapámtól, melyik dolog miatt köveztek meg engem?” Válaszoltak nekik a zsidók, ahogy leszögezve ezt mondták: „Nemes dolog kapcsán nem kövezünk meg, hanem káromlás kapcsán, és mert te ember létedre Istenné teszed magadat!” Válaszolt nekik Jézus: „Nincs megírva a ti Törvényetekben: »Én mondtam, istenek vagytok«? És ha amazokat mondta isteneknek, akikhez az Isten Kinyilatkoztatása lett – és az Írás nem oldható szét –, akkor akit az Édesapa elkülönítve megszentelt és kiküldött a világrendszerbe, annak mondjátok leszögezve, hogy »Káromlást szólsz«? Mivelhogy ezt mondtam: »Az Isten Fia vagyok«? Ha nem teszem az én Édesapámnak a dolgait, ne higgyetek nekem. Ha pedig teszem, még ha nekem nem is hisztek: a dolgoknak higgyetek, hogy felismerhessétek és elhihessétek, hogy bennem van az Édesapa és én őbenne vagyok.” Keresték tehát ismét a módját, hogy őt megragadják, és kiment az ő kezükből.

És elment ismét a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János volt először, amikor bemerített, és ott tartózkodott. És sokan jöttek őhozzá, és leszögezve mondták: „János ugyan nem tett jelt, de mindaz, amit János szólt erről az emberről, igaz volt.” És sokan hittek ott őbenne.

11. rész

Volt pedig egy bizonyos gyengélkedő, Lázár, Bethániából, Máriának és Mártának, az ő nőtestvérének a falujából. Mária volt pedig az, aki megkente az Urat balzsammal, és letörölte az ő lábait az ő hajával, akinek a testvére, Lázár gyengélkedett. Kiküldtek tehát követeket a nőtestvérek őhozzá, ahogy erélyesen mondták: „Urunk, nézd, akit barátként szeretsz, gyengélkedik.” Amikor pedig meghallotta ezt Jézus, így szólt: „Ez a gyengélkedés nem halálos, hanem az Isten dicsősége helyett van, hogy dicsőségben részesülhessen az Isten Fia általa.”

Önzetlenül szerette pedig Jézus Mártát és az ő nőtestvérét és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy gyengélkedik, akkor bizony még két napig azon a helyen tartózkodott, ahol volt. Majd ezután leszögezve mondja az ő gyakornokainak: „Menjünk ismét Júdeába!” Erélyesen mondják neki a gyakornokok: „Tiszteletes, most kerestek téged a zsidók, hogy megkövezzenek, és ismét elmész oda?” Válaszolt Jézus: „Nemde tizenkét órája van a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert a világosságát ennek a világnak látja. Ha pedig valaki éjjel jár, megbotlik, mert a világosság nincs őbenne.” Ezeket szólta nekik, és ezután leszögezve mondja nekik: „Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem őt.” Szóltak tehát az ő gyakornokai: „Urunk, ha elaludt, rendbe fog jönni.” Jézus viszont az ő haláláról nyilatkozott, de ők úgy vélték, hogy ezt az álomnak alvásáról mondta. Akkor azért nyíltan szólt hozzájuk Jézus: „Lázár meghalt. És örülök – miattatok, hogy hihessetek –, hogy nem voltam ott. De menjünk el őhozzá!” Szólt tehát Tamás, akit Didümosznak32 mondanak, a gyakornoktársaknak: „Menjünk el mi is, hogy meghalhassunk ővele!” Miután tehát megérkezett Jézus, úgy találta őt, hogy négy napja már a sírboltban volt.Lábjegyzet32Tamás, Didümosz: A Tamás név héberül, a Didümosz név görögül azt jelenti, ‘iker’ vagy ‘kettős’ Didümosz a nem-zsidó Jézus-követők közt elterjedt neve volt Tamásnak.

Bethánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stadionnyira33, és sokan a zsidók közül eljöttek a Márta és Mária körüli asszonyokhoz, hogy megvigasztalják őket az ő testvérük felől. Márta tehát, amint meghallotta, hogy Jézus jön, kiment az ő fogadására, Mária pedig a házban ült.Lábjegyzet33Mintegy tizenöt stadionnyira: kb. 3 km.

Így szólt tehát Mária Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, az én testvérem nem halt volna meg. De most is tudom, hogy amit csak kérnél az Istentől, meg fogja adni neked az Isten.” Leszögezve mondja neki Jézus: „Fel fog támadni a te testvéred!” Leszögezve mondja neki Márta: „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor, az utolsó napon.” Így szólt neki Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet! Az énbennem hívő ha meg is halna, élni fog, és az élő és bennem hívő mind semmiképp sem fog meghalni az örökkévalóságra nézve. Hiszed-e ezt?” Leszögezve mondja neki: „Igen, Uram, Én elhittem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba eljövendő.”

És miután ezeket szólta, elment és hívta Máriát, az ő nőtestvérét titokban, ahogy így szólt: „A tanító itt van és hív téged.” Amaz amint meghallotta, gyorsan felkel és odamegy hozzá! Jézus pedig még nem ment be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahová Márta kiment az ő fogadására. A házban ővele levő és őt vigasztaló zsidók azért miután látták Máriát, hogy gyorsan felállt és kiment, követték őt, ahogy erélyesen mondták: „A sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.” Mária azért, amint odaért, ahol Jézus volt, amikor meglátta őt, az ő lábaihoz esett, ahogy erélyesen mondta neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem.”

Jézus azért, amint látta őt sírni és a vele együtt érkezett zsidókat sírni, felhorkant a szellemben és felzaklatta magát. És így szólt: „Hová helyeztétek őt?” Erélyesen mondják neki: „Urunk, jöjj és lásd!” Könnyezett Jézus. Erélyesen mondták tehát a zsidók: „Nézzétek, mennyire szerette őt mint barátot!” De némelyek közülük így szóltak: „Nem volt képes ez, aki megnyitotta a szemeit a vaknak, megtenni azt is, hogy ez ne haljon meg?” Jézus tehát, miközben ismét felhorkan önmagában, odamegy a sírbolthoz. Az pedig egy barlang volt, és egy kő volt ráfektetve arra. Erélyesen mondja Jézus: „Emeljétek el a követ!” Erélyesen mondja neki a meghaltnak a nőtestvére, Márta: „Uram, már bűzlik, hiszen négynapos halott.” Leszögezve mondja neki Jézus: „Nem szóltam neked, hogy ha hiszel, meg fogod látni az Isten dicsőségét?”

Elemelték tehát a követ onnan, ahová a meghalt le volt fektetve. Jézus pedig emelte a szemét felfelé, és így szólt: „Édesapám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, én pedig tudtam, hogy engem mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló tömeg miatt szóltam, hogy elhihessék, hogy te engem küldtél el.” És miután ezeket szólta, nagy hangon felkiáltott: „Lázár, gyere elő!” És kijött a meghalt, a lába és a keze megkötve pólyákkal, és az ő arca kendővel körülkötve. Erélyesen mondja nekik Jézus: „Oldozzátok ki őt, és hagyjátok elmenni!”

A zsidók közül tehát sokan, akik eljöttek Máriához és látták, amiket tett Jézus, hitt őbenne. Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, amiket tett Jézus.

Összegyűjtötték tehát a főpapok és a farizeusok a főbíróságot, és erélyesen mondták: „Mit tegyünk? Merthogy ez az ember sok jelt tesz. Ha így hagyjuk őt, mindenki hinni fog őbenne, és el fognak jönni a rómaiak, és el fogják venni tőlünk mind a helyet, mind a nemzetet.” De egyvalaki közülük, Kajafás, főpap lévén abban az évben, így szólt nekik: „Ti semmit sem tudtok! Meg sem fontoljátok, hogy számunkra előnyös, ha egy ember hal meg a nép helyett, és nem az egész nemzet vész el.” Ezt pedig nem magától szólta, hanem főpap lévén abban az évben isteni szóvivői közlést tett, hogy Jézus készült meghalni a nemzet helyett. És nem csak a nemzet helyett, hanem hogy az Isten szétszóródott gyermekeit is összegyűjtse egybe.

Attól a naptól fogva tehát azon tanácskoztak, hogy megöljék őt. Jézus tehát többé nem járt nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraimnak nevezett városba, és ott tartózkodott az ő gyakornokaival.

Közel volt pedig a zsidók páskája, és sokan felmentek Jeruzsálembe a vidékről a páska előtt, hogy megtisztítsák magukat. Keresték azért Jézust, és erélyesen mondták maguk közt a Templomban állva: „Ti mit gondoltok? Hogy semmiképp sem jöhet el az ünnepre?” Kiadtak pedig mind a főpapok, mind a farizeusok egy olyan parancsot, hogy ha valaki megtudná, hol van ő, jelentse, hogy őt megfoghassák.

12. rész

Jézus azért hat nappal a páska előtt elment Bethániába, ahol a meghalt Lázár volt, akit életre keltett a halottak közül. Vacsorát készítettek tehát neki ott, és Márta segédkezett felszolgálva, Lázár pedig egy volt a vele együtt étkezéshez leheveredők közül. Mária azért, miután elővett egy fontnyit34 egy eredeti, nagyon értékes nárduszból készült balzsamból, és megkente a lábait Jézusnak, és megtörölte az ő hajával annak lábait, a ház pedig megtelt a balzsam illatával.Lábjegyzet34Fontnyit: kb. ⅓ kg.

Erélyesen mondja azért egy az ő gyakornokai közül Júdás, Iskariótész Simon fia, az őt árulással átadni készülő: „Mi az, ami miatt ezt a balzsamot nem adták el háromszáz dénárért, és nem adták oda a pénzt a szegényeknek?” Ezt pedig nem azért szólta, mert a szegényekre volt gondja, hanem mert tolvaj volt és az erszénnyel ő rendelkezett és amit beledobtak, elhordta. Így szólt tehát Jézus: „Hagyd őt, az én temetésem napjára tartogatta ezt. Mert szegényekkel mindig rendelkeztek veletek levő vendégként, de velem nem mindig rendelkeztek vendégként.”

Megtudta tehát a zsidók közül egy nagy tömeg, hogy ott van, és eljöttek, nem csak Jézus miatt, hanem azért is, hogy Lázárt láthassák, akit életre keltett a halottak közül. Azon tanácskoztak pedig a főpapok, hogy Lázárt is megöljék, merthogy miatta mentek el sokan a zsidók közül, és hittek Jézusban.

Másnap a nagy tömeg, amely az ünnepre jött, miután meghallotta, hogy jön Jézus Jeruzsálembe, pálmaágakat fogott és kiment az ő fogadására, és kiáltott: „Hósánna!35 Áldott az Úr nevében jövő, az Izrael Királya!”Lábjegyzet35Hósánna: Örömteli arámi istendicsérő felkiáltás, ami az őszi sátoros ünnepen (szukkótkor) hangzott fel. Eredetileg a szabadulás iránti könyörgés (héb. e.: „hosia na”, jel.: ‘Kérünk, ments meg!’) a Zsoltár 118:25-ből. Liturgikusan használták az öröm és a dicséret kifejezésére a megkapott vagy még várt szabadulásért. Amikor Jézus Jeruzsálembe érkezett, hogy végül bemutassa magát Izraelnek, eme Istennek járó kifejezéssel és felkiáltással üdvözölték őt, Dávid Fiát, a Messiást, rendhagyó módon a tavaszi pészah idején.

Miután pedig talált egy kiscsacsit, ráült, éppen ahogy meg van írva: „Ne félj, Cion lánya! Figyelj, a te királyod jön, szamárnak vemhén ülve.” Ezeket pedig nem ismerték fel az ő gyakornokai elsőre, hanem amikor megdicsőült Jézus, akkor emlékeztek vissza, hogy ezek voltak őróla megírva, és ezeket tették vele. Tanúskodott tehát a tömeg, amely ővele volt, amikor Lázárt előszólította a sírból és életre keltette őt a halottak közül. Emiatt is ment ki az ő fogadására a tömeg, mert hallotta, hogy ezt a jelt tette.

A farizeusok erre így szóltak maguk közt: „Csodálkoztok azon, hogy semmit sem használtok az embereknek? Figyeljetek: a világ őutána ment.”

Volt pedig néhány görög a feljövők között, hogy hódoljanak Istennek az ünnepen. Ezek tehát odamentek a galileai Beth-Szaidából való Fülöphöz, és kérték őt, ahogy erélyesen mondták: „Uram, akarjuk Jézust látni.” Elmegy Fülöp és megmondja Andrásnak! És ismét: András és Fülöp megmondja Jézusnak!

Jézus pedig válaszolt nekik, ahogy leszögezve mondta: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Ember Fia! Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek: hacsak nem hal meg a búzának a földbe esett magja, egyedül marad, ha pedig meghal, sok gyümölcsöt terem. Aki szereti az ő lelkét, el fogja veszteni azt, és aki gyűlöli az ő lelkét ezen a világon, örök magasabbrendű értelmes életre fogja megtartani azt. Abban az esetben, ha nekem segédkezne valaki, engem kövessen, és ahol vagyok én, az én segédem is ott lesz. És abban az esetben, ha valaki nekem segédkezne, értékelve fogja tisztelni őt az Édesapa. Most az én lelkem zaklatott, és mit mondhatnék? Édesapám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen emiatt jöttem: erre az órára! Édesapám, dicsőítsd meg a te nevedet!” Jött azért egy hang a mennyből: „Meg is dicsőítettem, és ismét meg fogom dicsőíteni.”

A tömeg azért, amely ott állt és hallotta, erélyesen mondta: „Mennydörgés lett!” Mások erélyesen mondták: „Egy angyal beszélt hozzá!” Válaszolt Jézus és így szólt: „Nem miattam lett e hang, hanem miattatok! Most ítélete van ennek a világnak: most ennek a világnak a fejedelme ki lesz hajítva, kívülre! És én, ha fel lettem emelve a földről, mindenkit húzni fogok önmagamhoz.” Ezt pedig annak jelzéséül mondta, hogy milyen halállal készült meghalni.

Válaszolt neki a tömeg: „Mi azt hallottuk a Törvényből, hogy a Messiás megmarad örökre. Hogyan is mondod te, hogy szükséges felemeltetnie az Ember Fiának? Ki ez az Ember Fia?” Válaszolt tehát nekik Jézus: „Még egy kis ideig a világosság veletek van. Járjatok, míg a világossággal rendelkeztek, nehogy sötétség ragadjon meg titeket! És a sötétségben járó nem nem tudja, hová megy. Amíg a világossággal rendelkeztek, higgyetek a világosságban, hogy világosság fiaivá lehessetek.” Ezeket beszélte Jézus, és miután elment, elrejtőzött előlük.

Noha pedig ő annyi jelt tett előttük, nem hittek benne, hogy az Ézsaiás, az isteni szóvivő Kinyilatkoztatása beteljesedjen, amit szólt: „Uram, ki hitt a mi híradásunknak? És az Úr karja kinek lepleződött le?” Emiatt nem tudtak hinni, mert ismét csak Ézsaiás így szólt: „Megvakította az ő szemeiket és megkeményítette az ő szívüket, hogy ne láthassák át a szemeikkel és ne foghassák fel a szívükkel és nehogy visszatérhessenek és meggyógyíthassam őket.” Ezeket szólta Ézsaiás, amikor látta az ő dicsőségét, és őróla beszélt.

Ugyanakkor viszont a főemberek közül is sokan hittek őbenne, de a farizeusok miatt nem ismerték el nyilvánosan megvallva, nehogy gyülekezeti száműzöttekké legyenek. Mert feltétlenül szerették az emberek dicsőségét, inkább, mint az Isten dicsőségét.

Jézus pedig kiáltott és így szólt: „Az énbennem hívő nem énbennem hisz, hanem abban, aki engem küldött. És az engem szemlélő azt szemléli, aki engem küldött. Én világosságként jöttem a világrendszerbe, hogy senki énbennem hívő a sötétségben ne maradhasson. És abban az esetben, ha valaki az én Irányadó kijelentéseimet hallaná és nem hinne, én nem fogok ítélkezni felette, mert nem azért jöttem, hogy ítélkezzek a világrendszer fölött, hanem hogy megmentsem a világrendszert. Aki megvet engem és nem fogadja el az én Irányadó kijelentéseimet, rendelkezik a felette ítélkezővel: a Kinyilatkoztatás, amit beszéltem, az fog ítélkezni felette az utolsó napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem attól, aki engem küldött, az Édesapától: ő nekem parancsolatot adott arról, mit szólhatok és mit beszélhetek. És én tudom, hogy az ő parancsolata örök magasabbrendű értelmes élet. Amiket tehát én beszélek, pontosan ahogy szólta nekem az Édesapa, úgy beszélem.”

13. rész

A páska ünnepe előtt pedig, mivel tudta Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy elmenjen ebből a világrendszerből az Édesapához, miután önzetlenül szerette az övéit, akik ebben a világrendszerben voltak – végig önzetlenül szerette őket –, és a vacsora meglétekor, miután a Szétdobáló már Júdásnak, Simon Iskariótész fiának szívébe öntötte36, hogy őt árulással adja át: mivel tudta Jézus, hogy mindent odaadott neki az Édesapa a kezébe, és hogy Istentől jött ki és az Istenhez megy: felkel a vacsorától és leveszi a felsőruháit, és miután fogott egy szolgai vászonkötényt, körülkötötte magát. Azután vizet önt a mosdótálba! És elkezdte megmosni a gyakornokok lábát, és megtörölni a vászonköténnyel, amivel körül volt kötve.Lábjegyzet36Szétdobáló … öntötte: a Szétdobáló görögül διάβολος (e.: „diabolosz”, eredete: διαβάλλω „diaballó”), az önteni pedig βάλλω

Odamegy tehát Simon Péterhez, és amaz erélyesen mondja neki: „Uram, te mosod meg az én lábaimat?” Válaszolt neki Jézus és így szólt hozzá: „Amit én teszek, te most még nem tudod, de meg fogod érteni ezután.” Leszögezve mondja neki Péter: „Semmiképpen sem moshatod meg az én lábamat, soha!” Válaszolt neki Jézus: „Hacsak nem moshatlak meg téged, nincs részed énvelem!” Leszögezve mondja neki Simon Péter: „Uram, ne csak az én lábaimat, hanem a kezeimet és a fejemet is!” Leszögezve mondja neki Jézus: „Akit megfürdettek, nincs szüksége másra, mint a lábát megmosni, egyébként teljesen tiszta; és ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Mert tudta, ki adja át őt árulással. Emiatt szólt így: „Nem mindnyájan vagytok tiszták.”

Amikor tehát megmosta az ő lábaikat és miután felvette az ő felsőruháit és ismét ledőlt, így szólt hozzájuk: „Értitek, mit tettem veletek? Ti így hívtok engem: »a Tanító« és: »az Úr«, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én megmostam a ti lábaitokat, »az Úr« és »a Tanító«, ti is tartoztok egymásnak a lábait megmosni. Mert példát adtam nektek, hogy pontosan ahogyan én tettem veletek, ti is úgy tehessetek. Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek: A rabszolga nem nagyobb az ő uránál, sem a kiküldött nem nagyobb annál, aki őt küldte. Ha ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha teszitek azokat. Nem mindnyájatokról mondom, én tudom, kiket választottam magamnak. De hogy az Írás beteljesedhessen: »A kenyeret velem evő emelte fel gőggel ellenem az ő sarkát”, mostantól fogva leszögezve mondom nektek a megléte előtt, hogy amikor meglesz, hihessétek, hogy »Én Vagyok«. Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek, hogy aki elfogadja, ha valakit küldök, engem fogad el, aki pedig engem fogad el, elfogadja azt, aki küldött engem.”

Ezeket szólva Jézus zaklatott lett a szellemben, és tanúskodott és így szólt: „Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek, hogy egy tiközületek át fog adni árulással engem.” Néztek tehát egymásra a gyakornokok bizonytalankodva, kiről mondja. Volt pedig egy az ő gyakornokai közül Jézus kebelére leheveredve, akit önzetlenül szeretett Jézus. Biccentett tehát neki Simon Péter, hogy faggassa ki, esetleg ki lenne az, akiről mondja. Amaz pedig miután Jézus mellkasához hajolt, határozottan mondja neki: „Uram, ki az?” Válaszol Jézus: „Amaz, akinek én, miután bemártottam a falatot, odaadom.” És miután bemártotta a falatot, odaadja Júdásnak, Simon Iskariótész fiának.

És a falat után akkor belement abba a Sátán. Leszögezve mondja tehát neki Jézus: „Amit teszel, tedd gyorsan!” Ezt pedig senki sem tudta a leheveredők közül, mire fel mondta neki. Némelyek ugyanis úgy vélték, mivel az erszénnyel Júdás rendelkezett, hogy azt mondja neki Jézus: „Vásárold meg nekünk amikre szükségünk van az ünnepre!”, vagy hogy a szegényeknek adhat valamit. Miután tehát amaz átvette a falatot, azonnal kiment. Volt pedig éjszaka.

Amikor kiment, leszögezve mondja Jézus: „Most dicsőült meg az Ember Fia, az Isten is megdicsőült őbenne. Ha az Isten megdicsőült őbenne, az Isten is meg fogja dicsőíteni őt Önmagában, és azonnal megdicsőíti őt. Gyermekeim, még egy kicsit veletek vagyok. Keresni fogtok engem, és pontosan ahogy mondtam a zsidóknak, hogy »Ahová megyek én, oda ti nem vagytok képesek jönni«, nektek is mondom most. Egy új parancsolatot adok nektek, hogy önzetlenül szerethetitek egymást, pontosan ahogy én önzetlenül szerettelek titeket, hogy ti is önzetlenül szerethetitek egymást. Ebben fogja megtudni mindenki, hogy számomra gyakornokok vagytok: ha önzetlen szeretettel rendelkeztek egymás között.”

Leszögezve mondja neki Simon Péter: „Uram, hová mész?” Válaszolt neki Jézus: „Ahová megyek, te nem vagy képes engem most követni. De később követni fogsz engem.” Erélyesen mondja neki Péter: „Uram, mi az, ami miatt nem vagyok képes téged követni most? Az én lelkemet helyetted oda fogom helyezni!”

Válaszolt neki Jézus: „A te lelkedet helyettem oda fogod helyezni? Ámen, ámen, leszögezve mondom neked: semmiképpen sem fog megszólalni a kakas, míg nem fogsz megtagadni engem háromszor!

14. rész

Ne zaklatódjék fel a ti szívetek, higgyetek az Istenben, bennem is higgyetek! Az én Édesapám házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna szóltam volna nektek. Elmegyek helyet készíteni nektek, és ha majd elmehettem és helyet készíthettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol vagyok én, ti is ott lehessetek. És ahová én megyek, tudjátok; az utat is tudjátok.”

Leszögezve mondja neki Tamás: „Uram, nem tudjuk, hová mész: hogyan is vagyunk képesek az utat tudni?”

Leszögezve mondja neki Jézus: „»Én Vagyok« az út és a valóigazság és a magasabbrendű értelmes élet: senki sem jön az Édesapához, hanem csak énrajtam át. Ha megismertetek volna engem, az én Édesapámat is megismertétek volna. És mostantól fogva ismeritek őt, és szemetekkel láttátok őt.”

Leszögezve mondja neki Fülöp: „Uram, mutasd meg nekünk az Édesapát, és az elég nekünk.”

Leszögezve mondja neki Jézus: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem? Aki szemével látott engem, szemével látta az Édesapát. Hogyan is mondod te, »Mutasd meg nekünk az Édesapát!«? Nem hiszed, hogy én az Édesapában vagyok, és ő énbennem van? A Kijelentések, amiket én beszélek nektek, nem magamtól beszélem, hanem az Édesapa, aki énbennem lakik, ő teszi a dolgokat. Higgyetek nekem, hogy én az Édesapában vagyok, és az Édesapa énbennem van, ha pedig nem, maguk miatt a dolgok miatt higgyetek nekem!

Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek: Az énbennem hívő azokat a dolgokat, amiket én teszek, az is fogja tenni, és ezeknél nagyobbakat is fog tenni, mert én az én Édesapámhoz megyek, és amit – bármit! – csak kérnétek az én nevemben, azt meg fogom tenni, hogy megdicsőüljön az Édesapa a Fiúban. Abban az esetben, ha bármit kértek az én nevemben, én meg fogom tenni.

Abban az esetben, ha önzetlenül szerettek engem, a parancsolatokat – az enyémeket! – tartsátok meg!37 És én kérni fogom az Édesapát, és egy másik kirendelt segítőt38 fog adni nektek, hogy veletek maradjon örökre, a Valóigazság Szellemét, akit a világrendszer nem képes elfogadni, mert nem szemléli őt, nem is ismeri őt, de ti ismeritek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz.Lábjegyzet37Tartsátok meg: az eredeti τηρέω (e.: „téreo”) szó megfigyelést és őrizetben tartást is jelent. A szó arra utal, hogy Jézus parancsolatait olyan figyelmesen kell megtartani, mint ahogyan a börtönőrnek is meg kell figyelnie és őriznie kell a foglyait.
38Másik kirendelt segítő: az ógörög ἄλλος παράκλητος (e.: „allosz paraklétosz”) kifejezésben a paraklétosz jelentései: ‘kirendelt, azaz valaki mellé odahívott segítő, ügyvéd, jogi tanácsadó, közbenjáró, pártfogó, asszisztens, vigasztaló’. Az allosz pedig azt jelenti, hogy ‘egy másik ugyanabból a fajtából’. Jézus és a Valóigazság Szelleme ugyanabból a fajtából valók. János 1. levelében Jézus van megnevezve egy olyan kirendelt segítőnek, akivel rendelkezünk az Édesapánál. Ezért mondja Jézus a Valóigazság Szellemére, hogy ő egy másik kirendelt segítő.

Nem hagylak titeket árvákul, eljövök tihozzátok. Még egy kevés idő, és a világrendszer engem többé nem szemlél, de ti szemléltek engem, mert én egy magasabbrendű értelmes életet élek, ti is egy magasabbrendű értelmes életet fogtok élni. Azon a napon majd megtudjátok ti, hogy én az én Édesapámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek.

Aki rendelkezik az én parancsolataimmal és megtartja azokat, ő az, aki önzetlenül szeret engem. Aki pedig engem önzetlenül szeret, önzetlenül szeretve lesz az én Édesapámtól, és én önzetlenül szeretni fogom őt és meg fogom jeleníteni őneki magamat.”

Leszögezve mondja neki Júdás (nem az Iskariótész): „Uram, mi lett, hogy nekünk készülsz megjeleníteni magadat, és nem a világrendszernek?”

Válaszolt Jézus és így szólt neki: „Abban az esetben, ha valaki önzetlenül szeret engem, az én Kinyilatkoztatásomat meg fogja tartani, és az én Édesapám önzetlenül fogja szeretni őt, és őhozzá el fogunk jönni és lakóhelyet nála fogunk készíteni. Az engem önzetlenül nem szerető az én Kinyilatkoztatásaimat nem tartja meg; és a Kinyilatkoztatás, amit hallotok, nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem: az Édesapáé. Ezeket beszéltem nektek nálatok maradásom során.

A kirendelt segítő pedig, a Szent Szellem, akit küldeni fog az Édesapa az én nevemben, az titeket meg fog tanítani mindenre, és emlékeztetni fog titeket mindenre, amit én szóltam nektek.

Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek. Nem úgy, ahogy világrendszer adja: én adom nektek! Ne zaklatódjék fel a ti szívetek, se ne gyávuljon el!

Hallottátok, hogy én így szóltam nektek: »Elmegyek, és eljövök hozzátok«. Ha önzetlenül szeretnétek engem, örültetek volna, hogy így szóltam: »Elmegyek az Édesapához«, mert az én Édesapám nagyobb nálam. És most megmondtam nektek, mielőtt meglenne, hogy amikor meglesz, hihessetek.

Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön ennek a világrendszernek a főnöke, és énbennem nem rendelkezik semmivel. De azért, hogy megtudhassa a világrendszer, hogy önzetlenül szeretem az Édesapát, és épp ahogy parancsolatot adott nekem az Édesapa, úgy teszek. Keljetek fel, menjünk innen!

15. rész

»Én Vagyok« a valódi szőlőtő, és az én Édesapám a szőlőműves. Az énbennem gyümölcsöt nem termő szőlővesszőt azt mindet eltávolítja, és a gyümölcsöt termőt azt mindet megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremhessen. Ti már tiszták vagytok a Kinyilatkoztatás miatt, amit beszéltem nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek! Pontosan ahogyan a szőlővessző nem képes gyümölcsöt teremni önmagától, ha nem marad a szőlőtövön, ugyanúgy ti sem, ha nem énbennem maradtok. »Én Vagyok« a szőlőtő, ti a szőlővesszők: az énbennem maradó (és én őbenne) az terem sok gyümölcsöt, merthogy énnélkülem semmit sem vagytok képesek tenni.

Abban az esetben, ha valaki nem marad énbennem, kívülre lett hajítva, mint a szőlővessző, és elszáradt: és összegyűjtik azokat, és a tűzbe hajítják, és ég a tűz. Abban az esetben, ha énbennem maradtok és az én Kijelentéseim tibennetek: amit csak esetleg akarnátok, azt kérni fogjátok, és meglesz nektek. Ebben dicsőült meg az én Édesapám, hogy sok gyümölcsöt teremhettek, és lesztek számomra gyakornokok.

Pontosan ahogy önzetlenül szeretett engem az Édesapa, én is szerettelek önzetlenül titeket. Maradjatok meg az önzetlen szeretetben: az enyémben! Abban az esetben, ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én önzetlen szeretetemben, pontosan ahogyan én az én Édesapámnak a parancsolatait megtartottam, és megmaradok az ő önzetlen szeretetében. Ezeket beszéltem nektek, hogy az öröm (az enyém!) bennetek maradhasson, és a ti örömötök beteljesedhessen.

Ez a parancsolat, az enyém: hogy önzetlenül szeressétek egymást, pontosan ahogy én önzetlenül szerettelek titeket. Ennél nagyobb önzetlen szeretettel senki sem rendelkezik, hogy valaki az ő lelkét odahelyezi az ő barátai helyett. Ti az én barátaim vagytok abban az esetben, ha megteszitek amit csak én parancsolok nektek.

Nem mondalak titeket rabszolgáknak, merthogy a rabszolga nem tudja, mit tesz az ő ura. Titeket pedig barátoknak mondalak, merthogy mindent, amit hallottam az én Édesapámtól, tudattam veletek.

Nem ti választottatok ki magatoknak engem, hanem én választottalak ki magamnak titeket, és rendeltelek titeket arra, hogy ti elmehessetek és gyümölcsöt teremhessetek, és a ti gyümölcsötök megmaradhasson. Mindezt azért, hogy ha valamit kérnétek az Édesapától az én nevemben, megadhassa nektek.

Ezeket azért parancsolom nektek, hogy önzetlenül szeressétek egymást: Ha a világrendszer titeket gyűlöl, tudjátok meg, hogy engem tielőttetek már gyűlölt! Ha a világrendszerből volnátok, a világrendszer a sajátját esetleg barátként kedvelné. De mivel nem a világrendszerből vagytok, hanem én választottalak ki titeket magamnak a világrendszerből, emiatt gyűlöl titeket a világrendszer. Emlékezzetek a Kinyilatkoztatásra, amit én szóltam nektek: »A rabszolga nem nagyobb az ő uránál«! Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én Kinyilatkoztatásomat megtartották, a tieteket is meg fogják tartani. De mindezeket az én nevem miatt fogják tenni veletek, merthogy nem ismerik azt, aki küldött engem.

Ha nem jöttem volna el és nem beszéltem volna nekik, nem lenne bűnük, most pedig nincs mentségük az ő bűneikre. Az engem gyűlölő az én Édesapámat is gyűlöli. Ha azokat a dolgokat nem tettem volna köztük, amiket még senki más nem tett, nem lenne bűnük, most pedig láttak is, gyűlöltek is, engem is, az én Édesapámat is. De mindez azért van, hogy beteljesedhessen a Kinyilatkoztatás, ami meg van írva az ő törvényükben: »Gyűlöltek engem ok nélkül«.

Amikor pedig eljött a kirendelt segítő, akit én fogok küldeni nektek az Édesapától, a Valóigazság Szelleme, aki az Édesapától megy ki, az majd tanúskodik felőlem. De ti is tanúskodtok majd, mert kezdettől fogva velem vagytok.

Ezeket azért beszéltem el nektek, hogy bizalmatokat vesztve meg ne botránkozzatok.

16. rész

Gyülekezeti száműzöttekké fognak tenni titeket, de eljön az az óra, hogy mindenki, aki megöl titeket, azt vélheti, hogy az Istennek ajánl fel szolgálatot. És ezeket azért fogják tenni veletek, mert nem ismerték meg sem az Édesapát, sem engem. De ezeket elbeszéltem nektek, hogy amikor eljönne az óra, emlékezhessetek ezekre, hogy én elmondtam nektek. Ezeket pedig nektek kezdettől fogva azért nem mondtam el, mert veletek voltam.

Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem, és közületek senki sem kérdez meg engem, „Hová mész?«. De mert ezeket elbeszéltem nektek, a szomorúság eltöltötte a ti szíveteket. De én a valóigazságot nyilatkoztatom ki nektek: Hasznos nektek, hogy én elmenjek, mert ha nem mennék el, a kirendelt segítő nem fog eljönni tihozzátok, ha pedig eltávoztam, küldeni fogom őt tihozzátok. És miután eljött, rábizonyító feddésben fogja részesíteni a világrendszert bűn felől és igazságosság felől és elválasztó ítélet felől. Bűn felől, mert nem hisznek énbennem; igazságosság felől pedig, mert az én Édesapámhoz megyek, és többé nem szemléltek engem; elválasztó ítélet felől pedig, mert ennek a világrendszernek a főnöke már meg lett ítélve.

Még sok kinyilatkoztatni valóm van nektek, de nem vagytok képesek elhordozni most. Amikor pedig eljött ő, a Valóigazság Szelleme, elkalauzol majd titeket minden valóigazságra. Mert nem önmagától fog beszélni, hanem amit csak hallott, beszélni fogja, és az eljövendőket fogja részletesen híresztelni nektek. Amaz engem fog dicsőíteni, merthogy az enyémből fog venni és híresztelni fogja nektek. Mindaz, amivel csak az Édesapa rendelkezik, az enyém, emiatt mondtam, hogy az enyémből fog venni és híresztelni fogja nektek.

Egy kis idő és nem szemléltek engem, és ismét egy kis idő, és majd megláttok engem: merthogy én elmegyek az Édesapához.”

Szóltak tehát az ő tanítványai egymáshoz: „Mi ez, amit leszögezve mond nekünk: »Egy kis idő és nem szemléltek engem, és ismét egy kis idő és majd megláttok engem« és: »merthogy én elmegyek az Édesapához«?” Erélyesen mondták tehát: „Mi ez, amit leszögezve mond, a kevés idő? Nem tudjuk, mit beszél.”

Tudta tehát Jézus, hogy meg akarták kérdezni őt, és így szólt hozzájuk: „Erre keresitek a választ egymás közt, hogy így szóltam, »Egy kis idő és nem szemléltek engem, és ismét egy kis idő és majd megláttok engem«? Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek, hogy ti sírni fogtok és síratót énekelni, a világ pedig örvendezni fog, ti pedig szomorkodni fogtok, de a ti szomorúságotok örömmé lesz!

Az asszony, amikor szül, szomorúsága van, merthogy eljött az ő órája. Amikor pedig megszüli a gyermeket, többé már nem emlékszik a nyomorúságra az öröm miatt, merthogy megszületett egy ember a világrendszerbe. Nektek is azért szomorúságotok van most, de ismét meg foglak látni titeket, és örülni fog a ti szívetek, és a ti örömötöket senki sem veszi el tőletek. És azon a napon éntőlem semmit sem fogtok kérdezni. Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek, hogy amit csak esetleg kérnétek az Édesapától az én nevemben, meg fogja adni nektek! Mostanáig nem kértetek semmit az én nevemben, kérjetek, és meg fogjátok kapni, hogy a ti örömötök beteljesedett lehessen.

Ezeket példabeszédekben beszéltem nektek, de eljön az óra, amikor többé nem példabeszédekben fogok beszélni nektek, hanem nyilvános bátorsággal fogok az Atyáról hírt adni nektek. Azon a napon az én nevemben fogtok kérni, és nem azt mondom nektek, hogy én fogom kérlelni az Édesapát értetek, mert maga az Édesapa szeret kölcsönösen titeket, mert ti engem kölcsönösen szerettetek, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki. Kijöttem az Édesapától, és eljöttem a világrendszerbe, ismét elhagyom a világrendszert és elmegyek az Édesapához.”

Határozottan mondják neki az ő gyakornokai: „Figyelj, most nyílt bátorsággal beszélsz, és semmilyen példabeszédet nem mondasz! Most már tudjuk, hogy tudsz mindent, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged kérleljen. Erről hisszük, hogy Istentől jöttél ki.”

Válaszolt nekik Jézus: „Most hisztek? Figyeljetek, eljön az óra, és most már eljött, hogy szétszóródjatok ki-ki a sajátjaihoz, és engem egyedül fogtok hagyni; és nem vagyok egyedül, mert az Édesapa velem van. Ezeket beszéltem nektek, hogy bennem békességetek lehessen. A világrendszerben nyomorúságotok van, de bátorodjatok fel, én legyőztem a világrendszert!”

17. rész

Ezeket beszélte Jézus, és felemelte az ő szemeit a mennybe, és így szólt:

„Édesapa, eljött az óra! Dicsőítsd meg a te fiadat, hogy a te fiad is megdicsőíthessen téged, ahogyan te szuverén hatalmat adtál neki minden hústest felett: hogy amit mind neki adtál, azoknak örök életet adhasson! Az pedig az örök élet, hogy megismerhetnek téged, az egyedül igazi Istent, és akit elküldtél, a Messiás Jézust. Én téged megdicsőítettelek a földön. A dolgot, amit azért adtál nekem, hogy megtegyem, végcélba érkezett tökéletessé tettem. És most dicsőíts meg engem te, Édesapa, magadnál, azzal a dicsőséggel, amivel rendelkeztem a világrendszer létezése előtt nálad.

Nyilvánvalóvá tettem a te nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világrendszerből. Tieid voltak, és nekem őket adtad, és a te Kinyilatkoztatásodat megtartották. Most tudták meg, hogy minden, amit csak adtál nekem, tőled van. Mert a Kijelentések, amiket adtál nekem, nekik adtam, és ők elfogadták; és valóban megtudták, hogy tőled jöttem ki; és elhitték, hogy te engem küldtél ki.

Én értük kérlellek, nem a világrendszerért kérlellek, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid. És az enyémek mind a tieid, és a tieid az enyémek, és meg lettem dicsőítve őbennük. És többé nem vagyok a világrendszerben, és ezek a világrendszerben vannak, és én tehozzád megyek.

Szent Édesapám, tartsd meg őket a te nevedben, azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek lehessenek, pontosan ahogyan mi. Amikor velük voltam a világrendszerben, én megtartottam őket a te nevedben; azokat, akiket nekem adtál, megőriztem és senki közülük el nem veszett, csak a veszedelem fia, hogy az Írás beteljesedhessen.

És most tehozzád megyek, és ezeket beszélem a világrendszerben, hogy rendelkezhessenek az én őbennük beteljesedett örömömmel. Én nekik adtam a te Kinyilatkoztatásodat, és a világrendszer gyűlölte őket, mert nem a világrendszerből valók, ahogyan én sem vagyok a világrendszerből. Nem azért kérlellek, hogy emeld ki őket a világrendszerből, hanem hogy tartsd távol őket a keserves és hasztalan vesződségekkel teli Gonosztól. Nem a világrendszerből vannak, ahogyan én sem a világrendszerből vagyok.

Elkülönítve szenteld meg őket a te valóigazságodban: a Kinyilatkoztatás, ami a tiéd, valóigazság. Ahogyan engem kiküldtél a világrendszerbe, én is kiküldtem őket a világrendszerbe. És helyettük én elkülönítve megszentelem önmagamat, hogy ők is megszenteltek lehessenek a valóigazságban.

De nem csak egyedül ezekért kérlellek, hanem az ő Kinyilatkoztatásuk által majd énbennem hívőkért is: hogy mindnyájan egy lehessenek, ahogy te, Édesapa énbennem vagy, és én tebenned, hogy ők is mibennünk egy lehessenek, hogy a világrendszer elhihesse, hogy te engem küldtél ki.

És én azt a dicsőséget, amit nekem adtál, nekik adtam: hogy egy lehessenek, ahogyan mi egy vagyunk – én őbennük és te énbennem; hogy végcélba ért egybetökéletesítettek lehessenek; és hogy megismerhesse a világrendszer, hogy te engem küldtél ki, és önzetlenül szeretted őket, ahogyan engem szerettél.

Édesapa, akiket nekem adtál, azt akarom, hogy azok is ott lehessenek velem, ahol vagyok én, hogy szemlélhessék a dicsőséget, az enyémet, amit nekem adtál, mivelhogy önzetlenül szerettél engem a világrendszer alapjainak lefektetése előtt, igazságos Édesapa! És a világrendszer téged nem ismert meg, én pedig ismertelek téged, és ezek megismerték, hogy te engem küldtél ki. És megismertettem velük a te nevedet, és meg fogom ismertetni, hogy az az önzetlen szeretet, amivel szerettél engem, őbennük lehessen, és én is őbennük.”

18. rész

Miután ezeket szólta Jézus, kiment az ő gyakornokaival a Kedrón télidőszakos patakján túlra, ahol volt egy kert, amibe bement ő és az ő gyakornokai. Tudott pedig Júdás, az őt árulással a hatóságoknak átadó arról a helyről, mert sokszor gyülekezett Jézus ott az ő gyakornokaival. Júdás tehát, miután megkapta a katonai csapatot, és a főpapoktól és a farizeusoktól a hivatali szolgákat, odamegy fáklyákkal és lámpásokkal és fegyverekkel!

Jézus tehát, mivel tudott mindazokról, amik őrá eljövendők voltak, miután kiment, így szólt nekik: „Kit kerestek?” Válaszoltak neki: „Jézust, a názáretit.” Határozottan mondja nekik Jézus: „»Én Vagyok«!” Ott állt pedig Júdás, az őt árulással átadó velük. Amikor tehát így szólt nekik: „»Én Vagyok«”, hátrafelé mentek és földre estek.

Tehát ismét kérdezgette őket, „Kit kerestek?” Ők pedig így szóltak: „Jézust, a názáretit.” Válaszolt nekik Jézus: „Már szóltam nektek, hogy »Én Vagyok«! Ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni!”; azért, hogy beteljesedhessen a Kinyilatkoztatás, amit szólt, hogy „Akiket nekem adtál, azok közül nem veszítettem el senkit sem.”

Simon Péter tehát, mivel rendelkezett tőrrel, kihúzta azt, és megcsapta a főpap rabszolgáját, és levágta az ő jobb fülét. Volt pedig a neve a rabszolgának Malkhosz!39 Így szólt tehát Jézus Péterhez: „Tedd a te tőrödet a hüvelyébe! A poharat, amit adott nekem az Édesapa, semmiképp sem ihatom ki?”Lábjegyzet39Malkhosz: a név a héber מלך (e.: „melekh”) szóból származik, jelentése: ‘király’.

A csapat tehát és az ezredes és a zsidók hivatali szolgái megfogták Jézust és megkötözték őt, és elvitték őt Annáshoz először, mert apósa volt Kajafásnak40, aki főpap volt abban az esztendőben. Kajafás volt pedig az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy hasznos, ha egy ember vész el a nép helyett.Lábjegyzet40Annás, Kajafás: Kajafást Valerius Gratus, Júda prokurátora nevezte ki főpapnak, még Poncius Pilátus előtt, Kr. u. 18-ban. Valerius Gratus prokurátori hivatali ideje alatt öt alkalommal árverezte ki a főpapságot a legmagasabb ajánlatot tevőnek. Ennek eredményeképpen ebben az időszakban csak a gazdag, korrupt és római-barát emberek lehettek főpapok. A Tóra kimondja, hogy a főpapság életre szóló tisztség, és mivel ebben az időben még öt főpap élt, mindannyian megtartották a "főpap" címet. Ez zavarossá teheti a dolgokat, amint azt Lukács evangéliumában látjuk, aki szerint két főpap volt hivatalban akkor, amikor János megkezdte szolgálatát: Annás és Kajafás. Meglehet, hogy öt élő főpap volt, azonban csak egy személy lehetett az uralkodó főpap, és az evangéliumi történet idején (Kr. u. 28-34) ez Kajafás volt. Annás, Kajafás apósa volt az, aki finanszírozta a főpapság megvásárlását a veje számára. Nyilvánvalóan jó pénzt lehetett keresni a papság üzelmével. Annás tehát nemcsak a főpapi címet tartotta meg, hanem nyilvánvalóan továbbra is jelentős befolyása maradt a Szanhedrin politikai és gazdasági szférájában. Forrás: https://www.thejesusbible.faith/caiaphas-high-priest/

Követte pedig Jézust Simon Péter és a másik gyakornok. Az a gyakornok pedig ismert volt a főpap számára, és együtt ment be Jézussal a főpap udvarába. Péter pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik gyakornok, aki ismert volt a főpap számára, és szólt az ajtót őrző lánynak, és bevitte Pétert. Erélyesen mondja azért az ajtót őrző szolgálólány Péternek: „Nem te is a gyakornokai közül vagy ennek az embernek?” Leszögezve mondja ő: „Nem vagyok!”

Ott álltak pedig a rabszolgák és a hivatali szolgák, akik már megrakták az égő szenet, mert hideg volt, és melegedtek. Velük volt pedig Péter, ahogy ott állt és melegedett.

A főpap tehát megkérdezte Jézust az ő gyakornokai felől és az ő tanítása felől. Válaszolt neki Jézus: „Én nyílt bátorsággal beszéltem a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindenkor összejönnek, és rejtekben semmit sem beszéltem. Miért engem kérdezgetsz? Kérdezgesd azokat, akik hallották, amit mondtam nekik. Nézd, ők tudják, miket szóltam én.”

Amikor pedig ő ezeket szólta, egy a mellé állított hivatali szolgák közül adott egy pofont Jézusnak, miután így szólt: „Így válaszolsz a főpapnak?” Válaszolt neki Jézus: „Ha rosszul beszéltem, tanúskodj a rosszról, ha pedig helyesen, miért versz engem?”

Elküldte őt Annás megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz. Ott volt pedig Simon Péter, ahogy ott állt és melegedett. Így szóltak tehát neki: „Nem te is az ő gyakornokai közül vagy?” Ő letagadta, és így szólt: „Nem vagyok!” Erélyesen mondja egy a főpap rabszolgái közül, aki rokona volt annak, akinek levágta Péter a fülét: „Én nem téged láttalak a kertben ővele?” Azért ismét letagadta Péter, és azonnal a kakas megszólalt.

Viszik tehát Jézust Kajafástól a légióparancsnokságra! Korán volt pedig, és ők nem mentek be a légióparancsnokságra, hogy ne szennyeződjenek be, hanem hogy inkább megehessék a páskavacsorát. Kiment azért Pilátus őhozzájuk, és így szólt: „Milyen vádat hoztok fel ez ellen az ember ellen?” Válaszoltak és így szóltak neki: „Ha nem lenne gonosztevő, csak nem adtuk volna át neked őt!” Így szólt tehát nekik Pilátus: „Vigyétek el őt ti és a ti törvényetek szerint ítéljétek meg őt!” Így szóltak tehát neki a zsidók: „Nekünk nem szabad megölnünk senkit sem!”, mégpedig azért, hogy Jézusnak az a Kinyilatkoztatása beteljesedhessen, amit szólt, amikor jelezte, milyen halállal készült meghalni.

Bement tehát a légióparancsnokságra ismét Pilátus, és előhívatta Jézust, és így szólt neki: „Te vagy a királya a zsidóknak?” Válaszolt neki Jézus: „Magadtól mondod-e te ezt, vagy mások szóltak így neked felőlem?” Válaszolt neki Pilátus: „Talán zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át téged nekem. Mit tettél?” Így válaszolt Jézus: „Az én királyságom nem ebből a világrendszerből van. Ha ebből a világrendszerből volna az én királyságom, az én hivatali szolgáim küzdöttek volna azért, hogy ne legyek átadva a zsidóknak. De jelenleg az én királyságom nem innen van.” Így szólt tehát neki Pilátus: „Szóval csakugyan41 király vagy te, nemde?” Így válaszolt Jézus: „Te mondod, hogy király vagyok én. Én ezért születtem, és ezért jöttem a világrendszerbe, hogy tanúskodhassam a valóigazságról. Mindaz, aki a valóigazságból van, hallja az én hangomat.” Erélyesen mondja neki Pilátus: „Mi a valóigazság?” És miután ezt szólta, ismét kiment a zsidókhoz, és leszögezve mondja nekik: „Én semmilyen elmarasztaló okolást nem találok őbenne. Van pedig egy szokás számotokra, hogy egyvalakit számotokra feloldozzak a páskakor. Kívánjátok tehát, hogy számotokra feloldozzam a zsidók királyát?” Kiáltoztak erre ismét mindnyájan, ahogy erélyesen mondták: „Ne ezt, hanem Barabbást!” Barabbás pedig rabló volt.Lábjegyzet41Szóval csakugyan … nemde: az ógörög οὐκούν (e.: „úkún”) szót kérdés felvezetése esetén többnyire ironikusan használták.

19. rész

Akkor tehát fogta Pilátus Jézust, és megostorozta. És a katonák miután koszorút fontak tövisből, rátették az ő fejére, és bíborszínű ruhába öltöztették őt. És erélyesen mondták: „Örvendj, zsidók királya!” És pofonokat adtak neki.

Kiment tehát ismét Pilátus, és határozottan mondja nekik: „Figyeljetek, kivezetem őt nektek azzal a céllal, hogy megtudjátok, hogy őbenne semmilyen okot nem találok a vádra.” Kiment tehát Jézus, viselve a tövises koszorút és a bíborszínű ruhát, és határozottan mondja42 nekik: „Lássátok: Az Ember!” Mikor tehát látták43 őt a főpapok és a hivatali szolgák, kiáltoztak, ahogy ezt mondogatták: „Feszítsd keresztre! Feszítsd keresztre!” Erélyesen mondja nekik Pilátus: „Fogjátok őt és ti feszítsétek keresztre! Én ugyanis nem találtam őbenne okot a vádra.” Így válaszoltak neki a zsidók: „Mi rendelkezünk egy Törvénnyel, és a mi Törvényünk szerint tartozik azzal, hogy meghaljon, mert önmagát Isten Fiává tette!”Lábjegyzet42Kiment … Jézus … és mondja: a köztudatba beivódott gondolkozással ellentétben a görög szövegben, egyetlen változatban sincs benne a „Pilátus” szó. Mivel a nyelvtani alany-állítmány szerkezete azonos az előző mondatéval: „Kiment … Pilátus, és mondja”, ezért jogos okunk van azt feltételezni, hogy a „Lássátok: Az Ember!” almondatot ennek a mondatnak az alanya, Jézus mondja, és nem Pilátus, ami a helyzetet még súlyosabbá teszi. (A „mondja” azért van jelen időben, mert ez egy hangsúlyozási forma, ami az elbeszélést izgalmassá, a szemünk előtt megelevenedővé teszi.)
43Lássátok … látták: mindkétszer az εἴδω (e.: „eidó”, jel.: ‘látni, tudni’) szó ragozott alakja szerepel. Az ἴδε (e.: „ide”) többnyire ‘figyelj/figyeljetek’ fordítással szerepel; de ebben az esetben a ‘lássátok’ szóval annak érdekében, hogy az eredetiben levő szóismétlés átjöjjön a magyar nyelvbe is.

Amikor tehát meghallotta Pilátus ezt a Kinyilatkoztatást, még inkább megijedt, és bement a légióparancsnokságra ismét, és erélyesen mondja Jézusnak: „Honnan vagy te?” Jézus viszont választ nem adott neki. Erélyesen mondja neki Pilátus: „Nekem nem beszélsz? Nem tudod, hogy szuverén hatalommal rendelkezem arra, hogy keresztre feszítselek téged, és szuverén hatalommal rendelkezem arra is, hogy feloldozzalak téged?” Így válaszolt Jézus: „Nem rendelkeznél semmilyen szuverén hatalommal felettem, ha nem volna neked megadva fentről. Emiatt az engem neked átadó nagyobb bűnnel rendelkezik.” Ettől fogva kereste Pilátus annak módját, hogy feloldozza őt, a zsidók viszont ezalatt kiáltoztak, ahogy ezt mondogatták: „Ha ezt feloldozod, nem vagy a császár barátja! Minden önmagát királlyá tevő ellene mond a császárnak!”

Pilátus tehát, miután meghallotta ezt a Kinyilatkoztatást, kivezette Jézust és beült az emelvényen levő bírói székbe44 egy Mozaikköves udvarnak, héberül pedig Gabbathának nevezett helyen.Lábjegyzet44Emelvényen levő szék: a βῆμα (e. „béma”) egy olyan emelt platform, ahonnan szónoklatokat lehetett intézni a néphez (ekkor ‘szószék’) vagy ahol ítélkeztek (ekkor ‘ítélőszék’).

Volt pedig akkor a páskai előkészületi nap; az óra pedig a hatodik környékén járt. És erélyesen mondja a zsidóknak: „Figyeljetek: itt a ti királyotok!” Ők pedig felkiáltottak: „Vidd el, vidd el, feszítsd keresztre őt!” erélyesen mondja nekik Pilátus: „A ti királyotokat fogom megfeszíteni?” Válaszoltak a főpapok: „Nem rendelkezünk mi királlyal, hanem csak császárral!” Akkor tehát átadta nekik, hogy keresztre legyen feszítve. Ők pedig átvették Jézust és elvezették.

És az ő keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponya Helyére, amit héberül Golgotának neveznek; ahol őt keresztre feszítették, és ővele két másikat innen és onnan, középen pedig Jézust.

Írt pedig egy címet is Pilátus, és rátette a keresztre. Ez volt pedig megírva: „Jézus, a názáreti, a zsidók királya.” Ezt a címet azért sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol keresztre volt feszítve Jézus; és héberül, görögül, latinul volt megírva.

Erélyesen ezt mondták tehát Pilátusnak a zsidók főpapjai: „Ne azt írd, hogy »a zsidók királya«, hanem, hogy: »Emez így szólt: ’A zsidók királya vagyok’«!” Így válaszolt Pilátus: „Amit megírtam, megírtam!”

A katonák tehát, amikor keresztre feszítették Jézust, fogták az ő felsőruháit, és négy részt készítettek belőle (mindegyik katonának egy részt); és az alsóruhát. Az alsóruha pedig varrás nélküli volt, felülről szőtt mindvégig. Így szóltak tehát egymáshoz: „Ne hasítsuk szét ezt, hanem sorsoljunk felőle, hogy kié lesz.” Azért, hogy a kinyilatkoztatva ezt mondó Írás beteljesedhessen: „Elosztották az én ruháimat maguk közt, és az én köntösömre sorsot vetettek”, a katonák tehát tényleg ezeket tették!

Állt pedig a Jézus keresztjénél az ő édesanyja és az ő édesanyjának nőtestvére; Mária, a Kleofásé, és a magdalai Mária. Jézus tehát, mikor meglátta az anyját, és a mellette álló gyakornokot, akit önzetlenül szeretett, leszögezve mondja az ő édesanyjának: „Asszony, figyelj, ő a te fiad!” Azután mondja a gyakornoknak: „Figyelj, ő a te édesanyád!” És attól az órától fogva befogadta őt a gyakornok a sajátjai közé.

Ezután, mivel tudta Jézus, hogy már minden elvégeztetett, annak érdekében, hogy végcélba érkezett lehessen az Írás, erélyesen mondja: „Szomjazom!” Azért egy edény oda volt téve, borecettel tele. Azok pedig, miután megtöltöttek egy szivacsot borecettel és azt egy izsóp köré kerítették, odanyújtották az ő szájához. Amikor tehát elfogadta az ecetet Jézus, így szólt: „Elvégeztetett!”, és miután lehajtotta a fejét, átadta a szellemét.

A zsidók tehát annak érdekében, hogy ne maradjanak a kereszten a testek szombaton, mivel előkészületi nap volt (nagy volt ugyanis a napja annak a szombatnak), kérelmezték Pilátustól, hogy legyenek összetörve az ő lábszáraik és legyenek elvíve. Odamentek tehát a katonák, és az elsőnek összetörték a lábszárát, a másik vele megfeszítettnek is, de miután Jézushoz mentek, amikor látták őt már meghalva, nem törték össze az ő lábszárait, hanem a katonák egyike lándzsával az ő oldalát megdöfte, és azonnal vér és víz jött ki.

És aki ezt látta, tanúskodott, és igaz az ő tanúságtétele, és tudja, hogy igazat mond, azért, hogy ti hihessetek. Mert azért lettek ezek meg, hogy az Írás beteljesedhessen: „Csontja ne töressék össze neki!” És ismét, egy másik Írás ezt mondja kinyilatkoztatva: „Ránéznek majd arra, akit átszúrtak.”

Ezek után pedig kérelmezte Pilátustól az arimáthiai József (Jézus gyakornoka lévén, de a zsidóktól való félelem miatt rejtetten), hogy elvihesse Jézus testét. És megengedte Pilátus. Ment tehát és elvitte Jézus testét. Ment pedig Nikodémosz is (aki éjszaka ment Jézushoz először), magával víve egy mirha és aloé keveréket, mintegy száz fontnyit45. Fogták azért Jézus testét és bekötözték lepedőkbe az illatszerekkel együtt, ahogyan szokás a zsidóknál testet temetésre előkészíteni.Lábjegyzet45Száz fontnyi: kb. 34 kg.

Volt pedig azon a helyen, ahol megfeszítették, egy kert, és a kertben egy még soha nem használt új sírbolt, amibe még senkit sem helyeztek. Tehát ott helyezték el Jézust a zsidók előkészülete miatt, merthogy közel volt a sírbolt.

20. rész

A szombat-hét első napján pedig a magdalai Mária elmegy kora reggel, amikor még sötét volt, a sírbolthoz! És látja a követ már elvíve a sírboltból! Fut és elmegy tehát Simon Péterhez és a másik gyakornokhoz, akit kölcsönösen szeretett Jézus, és erélyesen mondja nekik: „Elvitték az Urat a sírboltból46, és nem tudjuk, hová helyezték őt.”Lábjegyzet46A követ már elvíve a sírboltból – Elvitték az Urat a sírboltból: a görög nyelvtanban egy szójáték figyelhető meg, mely összekapcsolhatja a követ az Úrral, s ezáltal profetikus jelentéssel töltheti meg. Míg az „együttlátó” Máté, Márk és Lukács a kő esetében igeként az elgörgetést használja, addig itt az elvivés szerepel, ahogyan Mária szerint az Urat is elvitték. Továbbá a ‘-tól/-től’ jelentésű ἀπὸ (e.: „apo”) helyett a ‘-ból/-ből’ jelentésű ἐκ (e.: „ek”) szerepel, pontosan ahogy az Úr elvitelénél is: ἐκ τοῦ μνημείου (e.: „ek tú mnémeiú”, ‘a sírboltból’). A kő görögül λίθος (e.: „lithosz”), ami ugyanaz a szó, mint Jézus intésénél, hogy a kő, melyet az építők megvetettek, az lett a szegletkő. János egyező nyelvtana, hogy a kő a sírboltból lett elvíve, amint az Úr is a sírboltból lett elvíve, bírhat profetikus jelentőséggel.

Kiment tehát Péter és a másik gyakornok, és elmentek a sírbolthoz. Futott pedig a kettő együtt, és a másik gyakornok előrefutott, Péternél gyorsabban, és elsőként ment a sírbolthoz. És mikor lehajolt, látta letéve a lepedőket, viszont nem ment be. Odamegy tehát Simon Péter követve őt, és bement a sírboltba, és látja letéve a lepedőket, és a kendőt, ami az ő fején volt, nem a lepedőkkel együtt letéve, hanem külön összegöngyölve egy helyre. Ekkor tehát bement a másik gyakornok is, aki elsőként ment a sírbolthoz, és látott és hitt. Mert még nem ismerték az Írást, hogy szükséges neki a halottak közül feltámadni. Elmentek tehát ismét az övéikhez a gyakornokok.

Mária pedig sírva kint állt a sírboltnál. Amint tehát sírt, behajolt a sírboltba, és szemlél két angyalt, fehérben ülni, egyet a fejnél, egyet a lábaknál, ahová le volt téve a teste Jézusnak. És erélyesen mondják neki: „Asszony, miért sírsz?” Mondja nekik: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová helyezték őt.”

És miután ezeket szólta, hátrafordult. És szemléli az ott álló Jézust! És nem tudta, hogy Jézus az. Erélyesen mondja neki Jézus: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Amaz, mivel azt gondolta, hogy a kertész az, mondja neki: „Uram, ha te hordtad el őt, mondd meg nekem, hová helyezted, és én őt elviszem.” Mondja neki Jézus: „Mária!” Amaz megfordulva erélyesen mondja neki: „Tiszteletesem!” (vagyis: tanítóm). Mondja neki Jézus: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az én Édesapámhoz, hanem menj el az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: »Felmegyek az én Édesapámhoz és a ti Édesapátokhoz és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez47.«”Lábjegyzet47Az én Édesapámhoz… Istenetekhez: az eredetiben a πρὸς τὸν (e.: „prosz tón”), a névelő és a ‘-hoz/-hez’ ragnak megfelelő elöljárószó csak egyszer van kitéve, ezért az egyenlőséget hangsúlyozza: „Felmegyek ahhoz, aki az én Édesapám és ti Édesapátok és én Istenem és ti Istenetek”.

Elment a magdalai Mária, jelentve a hírt a gyakornokoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket szólta neki.

Este volt pedig azon a napon, a szombat-hét első napján, és mikor az ajtók már be voltak zárva ahol a gyakornokok összegyűltek a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus és odaállt a középre, és erélyesen mondja nekik: „Békesség nektek!” És miután ezt szólta, megmutatta nekik az ő kezeit és az oldalát. Megörültek tehát a gyakornokok, akik látták az Urat.

Így szólt tehát nekik Jézus ismét: „Békesség nektek! Ahogyan kiküldött engem az Édesapa, én is kiküldelek titeket.” És miután ezt szólta, beléjük fújt, és erélyesen mondja nekik: „Vegyetek Szent Szellemet! Akiknek csak elengeditek a bűneiket, el van engedve nekik, akiknek csak megtartjátok, már meg vannak tartva.”

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Didümosznak mondanak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. Határozottan mondták tehát neki a többi gyakornokok: „Szemeinkkel láttuk az Urat!” Az pedig így szólt nekik: „Ha nem láthatom érzékelve és tapasztalva az ő kezeiben a szögek nyomát és nem tehetem az én ujjamat a szögek nyomába és nem tehetem az én kezemet az ő oldalába, semmiképp sem fogom elhinni!” És nyolc nap múlva ismét bent voltak az ő gyakornokai, Tamás is velük. Eljön Jézus, amikor az ajtók zárva voltak már! És megállt a középen, és így szólt: „Békesség nektek!” Aztán határozottan mondja Tamásnak: „Nyújtsd ide a te ujjadat, és érzékelve és tapasztalva lásd az én kezeimet, és nyújtsd a te kezedet, és tedd az én oldalamba, és ne légy bizalmatlan hűtlen hitetlenné, hanem hiteles hűséges hívővé!” És válaszolt Tamás, és így szólt neki: „Én Uram és én Istenem!” Erélyesen mondja neki Jézus: „Mivelhogy szemeiddel láttál engem, Tamás, már hiszel. Boldogok, akik érzékelve és tapasztalva nem láttak és hittek.”

Tényleg sok más jelt is tett tehát Jézus az ő gyakornokai láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a kis könyvtekercsben, ezek pedig azért lettek megírva, hogy elhihessétek, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy miközben folyamatosan hisztek, magasabbrendű értelmes élettel rendelkezhessetek az ő nevében.

21. rész

Ezek után megjelenítette magát ismét Jézus a gyakornokoknak a tibériási tengernél. Mégpedig így jelent meg:

Együtt voltak Simon Péter és a Didümosznak mondott Tamás, és a galileai kánai Náthánáél és Zebedeus fiai, és mások az ő gyakornokai közül ketten. Ezt mondja nekik Simon Péter: „Elmegyek halászni.” Mondják neki: „Jövünk mi is veled.” És kimentek és felszálltak a hajóra azonnal, és azon az éjjel nem fogtak semmit.

Amikor pedig már reggel lett, ott állt Jézus a parton. A gyakornokok viszont nem tudták, hogy Jézus az. Tehát erélyesen mondja nekik Jézus: „Gyermekeim, vajon van-e valami ennivalótok?” Válaszoltak neki: „Nincs.” Ő pedig így szólt nekik: „Hajítsátok be a hajó jobb oldalán a hálót, és fogtok találni!” Behajították tehát, és már nem tudták kihúzni azt az élőhalak sokaságától.

Erélyesen mondja tehát Péternek az a gyakornok, akit Jézus önzetlenül szeretett: „Az Úr az!” Simon Péter azért, amint meghallotta, hogy „Az Úr az!”, felkötötte a felső öltözetet (mert félmeztelen volt), és belehajította magát a tengerbe. A többi gyakornokok pedig a kishajóval mentek, mert nem voltak messze a parttól, hanem mintegy kétszáz könyöknyire48, miközben vonszolták az élőhalas hálót.Lábjegyzet48Kétszáz könyöknyi: kb. 100 m.

Amikor azért partra szálltak, égő szenet láttak odatéve, és sütnivaló halat rátéve, és kenyeret. És mondja nekik Jézus: „Hozzatok a sütnivaló halakból, amiket most fogtatok!” Felszállt Simon Péter, és kihúzta a hálót a partra, tele nagy élőhallal, százötvenhárommal, és noha ennyi volt, nem szakadt el a háló.

Mondja nekik Jézus: „Gyertek, étkezzetek!” Senki pedig a gyakornokok közül nem merte megkérdezni tőle: „Ki vagy te?”, mert tudták, hogy az Úr az. Odamegy tehát Jézus és veszi a kenyeret és odaadja nekik, a sült halat is hasonlóan. Ezzel már harmadjára jelent meg Jézus az ő gyakornokainak, miután életre kelt a halottak közül.

Mikor tehát étkeztek, erélyesen mondja Simon Péternek Jézus: „Simon, Jóna fia, önzetlenül szeretsz engem, ezeknél jobban?” Ő ezt mondja neki: „Igen, Uram, te tudod, hogy barátilag szeretlek téged.” Ő ezt mondja neki: „Legeltesd az én bárányaimat!” Mondja neki ismét, másodjára: „Simon, Jóna fia, önzetlenül szeretsz engem?” Ő ezt mondja neki: „Igen, Uram, te tudod, hogy barátilag szeretlek téged.” Ő ezt mondja neki: „Juhászként őrizve gondozd az én juhaimat!” Mondja neki harmadjára: „Simon, Jóna fia, barátként szeretsz engem?” Megszomorodott Péter azon, hogy így szólt neki harmadjára: „Barátilag szeretsz engem?” És így szólt neki: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy barátilag szeretlek téged.” Erélyesen mondja neki Jézus: „Legeltesd az én juhaimat! Ámen, ámen, leszögezve mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és ott jártál, ahol akartál, amikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezeidet, és más övez majd fel téged és visz oda, ahová nem akarod.” Ezt pedig jelzésként szólta, hogy milyen halállal fogja megdicsőíteni az Istent. És miután ezt szólta, erélyesen mondja neki: „Kövess engem!”

Mikor pedig megfordult Péter, felfigyel a gyakornokra, akit Jézus szeretett, miközben követi őt (aki is le volt heveredve a vacsoránál az ő kebelére és így szólt: „Uram, ki az, aki árulással átad téged?”). Őt meglátva Péter erélyesen mondja Jézusnak: „Uram, vele mi lesz?” Ezt mondja neki Jézus: „Ha azt akarom őfelőle, hogy megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!”

Kiment tehát ez a Kinyilatkoztatás a testvérek közé, hogy az a gyakornok nem hal meg. Nem is így szólt neki Jézus, hogy: „Nem hal meg”, hanem: „Ha őfelőle azt akarom, hogy megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád?”

Ez az a gyakornok, aki tanúskodik ezekről, és aki megírta ezeket. És tudjuk, hogy igaz az ő tanúságtétele. De van sok más dolog is, amiket Jézus tett, amiket ha megírnának egyenként, úgy vélem, maga a világrendszer sem nyújtana elég helyet a megírt könyvtekercseknek! Ámen.