1. rész
Pál, kiküldött (nem emberektől, sem ember által, hanem a Messiás Jézus és Édesapa Isten által, aki életre keltette őt a halottak közül), és a velem levő összes testvér, a galáciai kihívott közösségeknek: Kegyelem nektek és békesség Édesapa Istentől, és Urunktól, a Messiás Jézustól; aki önmagát adta a mi bűneinkért, hogy kiemelhessen minket a jelenvaló gonosz világkorszakból, a mi Istenünk és Édesapánk akarata szerint: Akinek jár a dicsőség örökkön örökké! Ámen.
Csodálkozom, hogy ilyen gyorsan átálltok attól, aki titeket a Messiás kegyelmébe elhívott, egy másmilyen „jóhírbe”, amiből pedig nincs másik. Hanem vannak némelyek, akik megzavarnak titeket, és át akarják fordítani a Messiás Győzelmi Jóhírét. De még ha mi, vagy egy angyal a mennyből hirdetne is nektek „jóhírt” amellé, ami Jóhírt hirdettünk nektek, átkozott legyen! Ahogy már előbb mondtuk, most is újra megmondom: Ha valaki nektek „jóhírt” hirdet amellé, amit elfogadtatok, átkozott legyen! Mert most embereket nyerek meg, vagy Istent? Vagy azt keresem, hogy embereknek tetszelegjek? Mert ha még mindig embereknek tetszelegnék, a Messiás rabszolgája nem lehetnék!
Tudatom pedig veletek, testvérek, a Győzelmi Jóhírről, amely általam lett hirdetve, hogy nem ember szerint való, mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak rá, hanem a Messiás Jézus lelepleződése által kaptam. Mert hallottatok az én viselkedésemről egykor a judaizmusban: hogy mindent túlszárnyalóan üldöztem az Isten kihívott közösségét és pusztítottam azt; és hogy felülmúltam a judaizmusban sok kortársamat az én fajtámban mint aki náluk sokkal inkább buzgó követője voltam az én ősapáim hagyományainak.
De amikor jónak vélte az Isten (aki kiválasztott engem anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által), hogy leleplezze az ő Fiát énbennem, hogy mint Jóhírt hirdessem őt a nem-zsidó nemzetek között: nem tanácskoztam azonnal hústesttel és vérrel, és nem mentem fel Jeruzsálembe az előttem való kiküldöttekhez, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaszkuszba. Azután három év múlva felmentem Jeruzsálembe Pétert meglátogatni, és nála maradtam tizenöt napig. De mást a kiküldöttek közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. Amiket pedig nektek írok – figyeljetek! –, az Isten előtt mondom, hogy nem hazudok. Azután elmentem Szíria és Cilicia tartományaiba.
Arcra ismeretlen voltam a Júdeában levő kihívottak közösségei számára (amelyek a Messiásban vannak), hanem csak hallgatói voltak, hogy: „Aki minket egykor üldözött, most azt a hitet hirdeti Jóhírként, amelyet egykor pusztított.” És dicsőítették bennem az Istent.
2. rész
Azután tizennégy év múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, miközben magammal vittem Tituszt is. Egy szellemi lelepleződés következtében mentem pedig fel, és tártam eléjük a Jóhírt, amelyet hírnökként hirdetek a nem-zsidó nemzetek között, a nagyra tartottaknak pedig külön, nehogy valamiképp hiába fussak vagy futottam volna.
De még a velem lévő Tituszt sem kényszerítette senki körülmetélkedésre, görög létére; mégpedig a belopódzott hamis testvérek miatt, akik azért jöttek lopva kikémlelni a mi szabadságunkat, amellyel a Messiás Jézusban rendelkezünk, hogy bennünket rabszolgaságba taszítsanak; akiknek még egy órára sem engedtünk alárendelődéssel, hogy a Jóhír valóigazsága megmaradhasson nálatok. Azok pedig, akiket tartanak valamire (bármilyenek voltak egykor, nekem mindegy, mert az ember személyét az Isten nem nézi); hát ezek a nagyra tartott testvérek engem semmire sem köteleztek, sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy rám lett bízva a körülmetéletlen népek örömhíre, mint ahogy Péterre is a körülmetélt zsidóságé (mert aki Péter számára működött a körülmetéltek felé szóló kiküldetésre, számomra is működött a népek irányában), és amint felismerték a nekem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás és János, akiket oszlopoknak tartanak, közösségvállalásul jobb kezüket nyújtották nekem és Barnabásnak, hogy mi a nemzetek közé menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez. Csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről, amire is igyekeztem, hogy ezt a dolgot megtegyem.
Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellenálltam neki, mivel hibáztatható volt. Mert mielőtt jöttek néhányan Jakabtól, a nemzetekből valókkal evett együtt; amikor pedig megjöttek, visszahúzódott és elkülönítette magát tőlük, mert félt a körülmetélt zsidóságból valóktól. Vele együtt színészkedett a többi zsidó is, úgyhogy Barnabást is félrevitték az ő színészkedésükkel.
De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak a Jóhír valóigazságával egyezően, így szóltam Péterhez mindnyájuk előtt: „Ha te zsidó létedre a nemzetek módjára élsz és nem zsidó módon, miért kényszeríted a nemzeteket zsidó módon élni? Mi, akik természet szerint zsidók vagyunk, és nem a nemzetekből való »bűnösök«, mivel tudjuk, hogy az ember nem a Törvény cselekedeteiből van igazságossá téve1, hanem a Messiás Jézusba vetett hit által2: ezért mi zsidók is a Messiás Jézusban hittünk, hogy igazságossá lehessünk téve a Messiásba vetett hitből, és nem a Törvény cselekedeteiből: mert nem lesz igazságossá téve a Törvény cselekedeteiből egyetlen hústest sem!”
Lábjegyzet
1Igazságossá téve: a görög δικαιόω (e: „dikaió”) egyszerre jelent ‘igazságossá nyilvánítást’ és ‘igazságossá tevést’: vagyis a kinyilvánítással együtt olyanná teszik az illetőt, mint amilyennek lennie kell.
2A Messiás Jézusba vetett hit által: fordítható így is: „a Messiás Jézus hite által”.
Ha pedig azzal, hogy a Messiásban keressük a módját annak, hogy igazságossá lehessünk téve, mi magunk is bűnösöknek lettünk találva, akkor a Messiás a bűn közvetítő-segédje3? Szó sem lehet róla! Ha ugyanis amiket egyszer már leromboltam, ezeket ismét felépítem: akkor ezzel szabálysértővé önmagamat teszem! Mert én a Törvény által a Törvénynek meghaltam, hogy Istennek élhessek. A Messiással együtt keresztre vagyok feszítve; élek pedig már nem „én”; él pedig bennem a Messiás! Amely életet pedig most hústestben élek, olyan hitben élem, amely az Isten Fiáé, aki önzetlenül szeretett engem, és önmagát feladta helyettem. Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a Törvény által van az igazságos mivolt, akkor a Messiás hiába halt meg.
Lábjegyzet
3Közvetítő-segéd: a görög διάκονος (e: „diakonosz”) jelentései: ‘segédkező, szolga, cseléd, pincér/felszolgáló, futár, üzenetvivő, alantas’. Valószínűleg a διακω (e: „diakó”, jel.: ‘futárkodni’) szóból ered.
3. rész
Ó, értelmetlen galaták, ki varázsolt el titeket, hogy ne engedjetek meggyőződéssel a valóigazságnak; akiknek szemei előtt a Messiás Jézus úgy volt leírva, mint akit köztetek feszítettek meg? Csak ezt akarom megtudni tőletek: a Törvény cselekedeteiből kaptátok-e a Szellemet, vagy a hit hallomásából? Ilyen értelmetlenek vagytok? Mint akik Szellemmel indultatok el, most hústesti erőfeszítéssel fejezitek be? Hiába szenvedtetek oly sokat? Ha ugyan hiába.
Aki tehát a Szellemet szolgáltatja nektek és csodákat művel bennetek, a Törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallomásából teszi? Ahogyan Ábrahám hitt az Istennek, és ez lett neki beszámítva igazságosságra. Tudjátok meg tehát, hogy a hitből valók: ezek Ábrahám fiai!
Mivel pedig előre látta az Írás, hogy hitből teszi igazságossá a nemzeteket az Isten, előre hirdette a Jóhírt Ábrahámnak, hogy: „Benned lesznek megáldva a nemzetek mind.” Úgyhogy a hitből valók vannak megáldva a hívő Ábrahámmal.
Mert akik a Törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak, mert meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindazokban, amik megírattak a Törvény könyvében, hogy megtegye azokat.” Hogy pedig a Törvényben senki sincs igazságossá téve Istennél, nyilvánvaló, mert: „Az igazságos az hitből fog élni.” A Törvény pedig nem hitből van, hanem: „Az az ember, aki megtette azokat, élni fog azokban.”
A Messiás vásárolt meg minket a Törvény átkából, azzal, hogy átokká lett helyettünk (mert meg van írva: „Átkozott mindenki, aki fán függ”), hogy a nemzeteken az Ábrahám áldása a Messiás Jézusban lehessen meg: hogy a Szellem ígéretét a hit által vegyük át.
Testvérek, emberi módon mondom: még egy ember érvényesített végrendeleti szövetségét sem veti el senki vagy toldja meg. De Ábrahámnak lettek kijelentve az ígéretek, és az ő magvának. Nem így mondja: „és magvaknak4”, mint sokaknak, hanem csak mint egynek: „és a te magodnak”, aki a Messiás. Ezt viszont én mondom: az Isten által a Messiásra nézve előre érvényesített szövetséget a négyszázharminc év múlva meglett Törvény nem érvényteleníti csak azért, hogy megszüntesse az ígéretet. Mert ha a Törvényből lenne az örökség, akkor többé már nem ígéretből volna, Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta kegyelmesen azt az Isten.
Lábjegyzet
4Magvaknak, magodnak: a mag itt átvitt értelemben utódot, leszármazottat jelent; ám a bibliai képes beszédben a mag sokszor megjelenik a sokszorozódás és az új élet plántálása példájaként is (lásd pl. Jézus példázatait).
Mire való akkor a Törvény? Az áthágások érdekében adatott, mígnem eljöhetett a Mag, akinek ígérték, miután el lett rendelve angyalok által egy közvetítő kezében. A közvetítő viszont nem lehet egyetlen félé, az Isten pedig csak egyetlen.
A Törvény tehát az Isten ígéretei ellen van? Szó se lehet róla! Mert ha olyan Törvény lett volna adva, amely képes megeleveníteni, akkor valóban Törvényből lehetne az igazságos mivolt. Csakhogy az Írás összezárta a mindenséget a bűn alá, annak érdekében, hogy az ígéret a Messiás Jézusban való hitből lehessen adva a hívőknek. Mielőtt pedig eljött a hit, a Törvény alatt őriztek katonai védelemmel minket, akik már össze voltunk zárva a lelepleződni készülődő hitre. Úgyhogy a Törvény nekünk a Messiáshoz vezető nevelőnk lett, hogy hitből lehessünk igazságossá téve. Miután viszont eljött a hit, többé már nem a nevelő alatt vagyunk, mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Messiás Jézusban való hit által.
Hiszen akik csak a Messiásra tekintettel5 merítkeztetek be, a Messiást öltöztétek fel magatokra. Itt nincs zsidó, sem görög; nincs rabszolga, sem szabad; nincs hímnemű és nőnemű; mert ti mindnyájan egy vagytok a Messiás Jézusban. Ha pedig ti a Messiáséi vagytok, akkor Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerinti örökösök.
Lábjegyzet
5Messiásra tekintettel: a görög εἰς (e.: „eisz”) szószerinti jelentése: „bele”, ami átvitt értelemben egy adott cél elérését is jelenti: ‘hogy meglegyen/hogy el legyen érve/végett/-ért’. A bemerítkezés célja a Messiásba való megérkezés, vagyis a messiási életbe; a helyes szándék pedig emögött az, hogy kifejezetten őrá tekintettel történik.
4. rész
Mondom pedig: amely időszakig az örökös kiskorú, semmivel sem különb egy rabszolgánál, jóllehet mindennek ura; hanem gyámok és ügyintézők alatt van az apja határidejéig. Így mi is, amikor még kiskorúak voltunk, a világrendszer alapelemei alá voltunk vetve rabszolgaságra; mikor pedig eljött az időszak teljessége, Isten elküldte az ő asszonytól lett, Törvény alatt lett Fiát, hogy a Törvény alatt levőket megvásárolja, hogy a fiúvá fogadást megkaphassuk. Mivel pedig fiak vagytok, elküldte az Isten az Ő Fiának a Szellemét a ti szívetekbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Apa!” Úgyhogy többé már nem vagy rabszolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Isten örököse is a Messiás által!
De egykor, mint Istent még igazából nem ismerők, azoknak szolgáltatok rabként, akik nem természetes módon „istenek”. Most pedig, mint Istent már ismerők (sőt inkább: Isten által ismertek), hogyan tértek vissza ismét a gyenge és koldusszegény alapelemekhez, amelyeknek ismét, fentről6 kívántok rabként szolgálni? Napokat tartotok meg szigorúan, és hónapokat, és időket, és esztendőket! Féltelek titeket: lehet, hogy hiába fektettem fáradozásomat belétek?
Lábjegyzet
6Fentről: az itteni görög ἄνωθεν (e.: „anóthen”) a πάλιν (e.: „palin”, jel.: ‘ismét’) után feleslegesnek tűnne, ha kizárólag az ‘újonnan’ jelentésével bírna, ám van egy ‘fentről’ jelentése is, amely a fentről-újonnan születéssel hozható kapcsolatba.
Váljatok olyanokká, mint én; mert én is olyanná váltam, mint ti. Testvérek, kérlek titeket! Semmit sem ártottatok nekem igazságtalanul. Sőt, tudjátok, hogy a hústest erőtlensége miatt hirdettem a Jóhírt nektek előzőleg, és az én próbáztatásomat, amely az én hústestemben volt, nem vetettétek meg, sem meg nem undorodtatok; hanem mint Isten angyalát, úgy fogadtatok engem, mint a Messiás Jézust. Mi volt tehát a ti boldogságotok? Mert tanúskodom nektek, hogy ha lehetséges lett volna, még a ti szemeiteket is kivájva nekem adtátok volna.
Tehát ellenségetek lettem, mivel valóigazságot szólok nektek? Féltékenyen buzognak értetek, csak nem helyes indítékból, hanem el akarnak zárni titeket tőlem, hogy értük buzogjatok féltékenyen! Helyes dolog féltékenyen buzogni a helyes dologban mindenkor, és nem csak az én jelenlétemben tinálatok. Kisgyermekeim, akiket ismét fájdalommal szülök, amíg ki nem formálódik a Messiás bennetek! Akarnék pedig jelen lenni nálatok most, és változtatni az én hangomon, mert elbizonytalanodtam felőletek.
Mondjátok meg nekem, akik a Törvény alatt akartok lenni, nem halljátok a Törvényt? Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt: egy a szolgalánytól és egy a szabad nőtől. De míg a szolgalánytól való hústest szerint született; addig a szabad nőtől való az ígéret által. Ezen dolgok képes beszédek, mert ezen asszonyok a két szövetség. Az egyik a Sínai-hegyről való, mely rabszolgaságra szül: ez Hágár. Mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában, de megfelel a mostani Jeruzsálemnek is, mert rabszolgaságban van gyermekeivel együtt. De a fenti Jeruzsálem szabad: ez mindannyiunk „anyja”. Mert meg van írva: „Örvendj, te meddő, aki nem szülsz; törj ki és kiálts, aki nem vajúdsz: mert sokkal több gyermeke van a pusztában hagyott nőnek, mint akinek férje van.”
Mi pedig, testvérek, Izsák szerint ígéret gyermekei vagyunk. De ahogyan akkor a hústest szerint született üldözte a Szellem szerintit, úgy most is. De mit mond az Írás? „Hajítsd ki a szolgalányt és az ő fiát, mert semmiképp sem örökölhet a szolgalány fia a szabad nő fiával. Azért testvérek, nem a szolgalány gyermekei vagyunk, hanem a szabad nőéi.
5. rész
A szabadságban tehát, amellyel a Messiás minket megszabadított, álljatok meg szilárdan, és ne hagyjátok magatokat ismét rabszolgaság igájába csalni! Figyeljetek! Én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, a Messiás nektek semmit sem használ. Tanúskodom pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy adós az egész Törvényt megtenni!
Megszűntetek a Messiással lenni, akik a Törvényben vagytok igazságossá téve: a kegyelemből kiestetek! Mert mi szellemmel, hitből várjuk az igazságos mivolt reménységét. Mert a Messiás Jézusban sem a körülmetélkedésnek nincs semmi hatása, sem a körülmetéletlenségnek, csak az önzetlen szeretet által működő hitnek.
Eddig szépen futottatok: ki hasított vissza titeket, hogy ne engedjetek meggyőződve7 a valóigazságnak? Ez a győzködés nem attól van, aki hív titeket. Egy kevés kovász az egész tésztát kovászossá erjeszti. Én meggyőződéssel bízom bennetek az Úrban, hogy semmi mást nem fogtok okoskodni; de aki összezavar titeket, el fogja hordozni az ítéletet, bárki is lenne az! Én pedig, testvérek, ha a körülmetélkedést hirdetem még mindig, miért üldöznek még mindig? Akkor ezzel el lenne törölve a kereszt botránya! Bárcsak le is hasítanák a magukét gyászolva8 azok, akik felforgatnak titeket!
Lábjegyzet
7Engedjetek meggyőződve: az itteni πείθω (e.: „peithó”) szenvedő alakban a ‘meggyőzetni/meggyőződni’ mellett a következőket is jelenti: ‘megnyerve lenni vki/vmi számára, engedni megtevéssel, bizalommal lenni vki/vmi iránt, bízni/hinni’.
8Le is hasítanák a magukét gyászolva: az ἀποκόπτω (e.: „apokoptó”) jelentése: ‘amputálni/csonkítani lemetszéssel/vágással/hasítással; vagdosni önmaga mellét gyászolva, gyászolni’. Ez egy felháborodott szójáték a felvezető kérdésre reagálva: „ki hasított vissza titeket…” (gör.: ἀνακόπτω, e.: „anakoptó”). A felháborodás oka a judaizálók mellbevágó megfélemlítő győzködése, amellyel oly módon „forgatták fel” a hívőket, ahogyan a kiküldöttek „felforgatták az egész földkerekséget” Lukácsnak a Tevékenykedésekről való írásában.
Mert ti szabadságra lettetek elhívva, testvérek; csakhogy a szabadság ne a hústestnek legyen lehetőség: hanem az önzetlen szeretet által szolgáljatok rabként egymásnak! Mert az egész Törvény egyetlen Kinyilatkoztatásban teljesedik be: „Szeretni fogod önzetlenül a te legközelebbi embertársadat, mint magadat.” Ha pedig egymást harapdáljátok és faljátok, vigyázzatok: egymástól fel ne legyetek emésztve!
Mondom pedig: szellemmel járjatok, és a hústest kívánságát semmiképp sem végezhetitek be! Mert a hústest a szellem ellen kívánkozik, a szellem pedig a hústest ellen; ezek pedig szembeszegülnek egymásnak, hogy ne azokat tegyétek, amiket akartok. De ha szellemmel vagytok vezetve, nem vagytok a Törvény alatt.
Nyilvánvalók pedig a hústest cselekedetei, amelyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, kicsapongás, bálványszolgálat, méregkeverés, ellenségeskedések, veszekedések, féltékenykedések, indulatoskodások, versengések, szakadások, felekezetieskedések, irigységek, gyilkosságok, részegeskedések, dorbézolások, és az ezekhez hasonlók; amelyekről előre megmondom nektek, ahogyan előre szóltam is, hogy akik ilyenekkel foglalkoznak életvitelszerűen, Isten Királyságát nem fogják örökölni.
A Szellem gyümölcse pedig: önzetlen szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szívesség, jóság, hiteles hit, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig a Messiáséi, a hústestet keresztre feszítették a szenvedélyekkel és a kívánságokkal együtt. Ha szellemmel élünk egy magasabbrendű értelmes életet, szellemmel is meneteljünk a sorban! Ne váljunk hiábavaló dicsőséget kívánókká, egymást provokálókká, egymásra irigykedőkké!
6. rész
Testvérek, ha rajta is kapnak egy embert valami bukásban, ti, a szellemiek, állítsátok helyre az ilyet szelídség szellemében (miközben ügyelsz magadra, nehogy te is próbáztatva legyél)! Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek fel a Messiás törvényét! Mert ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csapja be.
Az önmaga cselekedeteit pedig ki-ki vizsgálja meg alaposan, és akkor csakis önmagára nézve lesz „dicsekedni valója”, és nem a másikra nézve. Mert ki-ki a saját felelősségének rakományát fogja hordozni. Közösködjön pedig az, akinek a Kinyilatkoztatást tanítják, a tanítójával minden javaiban!
Ne tévelyegjetek, Istenből nem lehet csúfot űzni: mert amit esetleg vetne az ember, azt is fogja aratni. Mert aki az ő hústestébe vet, a hústestből fog aratni romlást; aki pedig a szellembe vet, a szellemből fog aratni örök magasabbrendű értelmes életet. A jótevésbe pedig ne fáradjunk bele; mert a saját alkalmas időnkben fogunk aratni, ha nem lankadunk el. Azért tehát, amikor van rá alkalmunk, cselekedjük a jót mindenkivel, különösen pedig a hitnek a háznépével!
Lássátok, milyen nagy betűkkel írtam nektek az én kezemmel! Csak akik hústestileg akarnak szép látszatot kelteni, azok kényszerítenek titeket arra, hogy körülmetélkedjetek, csak hogy a Messiás keresztjéért ne legyenek üldözve. Mert maguk a körülmetéltetők sem őrzik meg a Törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti hústestetekkel dicsekedhessenek.
Nálam pedig szó sem lehet róla, hogy dicsekedjem, hacsak nem a mi Urunk, a Messiás Jézus keresztjével, aki és amely által9 nekem a világrendszer keresztre lett feszítve, és én is a világrendszernek. Mert a Messiás Jézusban sem a körülmetélkedésnek nincs semmilyen hatása, sem a körülmetéletlenségnek, hanem csak az újfajta teremtésnek. És akik csak e mérce szerint fognak menetelni a sorban, békesség azokra és irgalom, és az Isten Izraelére.
Lábjegyzet
9Aki és amely által: a görög hímnemű visszaható névmás megengedi mind a Messiásra, mind a keresztre való visszautalást, mert mindkét szó hímnemű. A kereszt mint már nem létező példány önmagában nem hathatós, ahogy önmagában a Messiás sem; a kettő egyszerre viszont igen: a keresztre feszített Messiás Jézus áldozatának megtörténte.
Többé senki se okozzon nekem fáradalmat, mert én az Úr Jézus rabszolga-bélyegeit hordozom az én testemben!
A mi Urunk, a Messiás Jézus kegyelme a ti szellemetekkel, testvérek! Ámen.