1. rész
Jakab, az Isten és Úr, a Messiás Jézus rabszolgája, a tizenkét törzsnek a szórványban: Örvendek!
Csupa örömnek tartsátok, testvéreim, amikor sokféle próbáztatásokba vetődhettek, mint akik tudjátok, hogy a ti hiteteknek az alapos megvizsgálása kitartást munkál ki. A kitartás pedig rendelkezzen hiánytalanul tökéletes cselekedettel, hogy lehessetek hiánytalanul tökéletesek és egészek, semmiben sem hiányt szenvedők. Ha pedig valaki közületek hiányt szenved bölcsességben, kérje az adakozó Istentől (aki mindenkinek egyszerűen és nem korholóan ad), és majd megadatik neki. Kérje pedig hitben, semmit sem kételkedve, mert a kételkedő hasonlít a tenger szélfútta és felkorbácsolt hullámához. Mert ne feltételezze az ilyen ember, hogy kapni fog valamit az Úrtól. A kétlelkű férfi minden ő útjában nyughatatlan.
Dicsekedjen pedig az alázatos testvér az ő magasztosságában, a gazdag pedig az ő megalázottságában, mert mint a fű virága, úgy fog elmúlni. Mert felkelt a nap égető hőséggel, és elszárította a füvet, és az ő virága lehullott, és az ő külső megjelenésének a szépsége elpusztult: így fog a gazdag is az ő előmeneteleiben elhervadni.
Boldog az az ember, aki hátrányba kerülve kitartással elszenvedi a próbáztatást, mert miután kipróbálttá vált, meg fogja kapni az élet koronáját, amit megígért az Úr az őt szeretőknek.
Senki próbáztatás alatt lévő ne mondja, hogy: „Az Istentől vagyok próbáztatás alatt”, mert az Isten próbáztathatatlan a rossz dolgok által, ő maga pedig senkit sem próbáztat. Hanem mindenki próbáztatás alatt van, mégpedig a saját kívánsága által húzva és csábítva. Azután, miután a kívánság megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, miután tökéletességre lett víve, halált hoz a világra.
Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, ahogy leszáll a világosságok Édesapjától, akinél nincs változás vagy váltakozás árnyéka. Miután így akarta, világra hozott minket az objektív igazság Kinyilatkoztatása számára, azzal a céllal, hogy mi legyünk az ő teremtényeinek valamiféle első termése.
Tehát szeretett testvéreim, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja nem munkálja ki Isten igazságosságát.
Azért, miután elvetettetek minden mocsokságot és a rosszalkodás túláradó bővelkedését, szelídségben fogadjátok be a beültetett Kinyilatkoztatást, ami képes megmenteni a ti lelkeiteket. Váljatok pedig megtevőivé a Kinyilatkoztatásnak, és ne csak magatokat mellébeszéléssel rászedő hallgatóivá, mert ha valaki hallgatója a Kinyilatkoztatásnak és nem megtevője, az hasonlít egy, az ő születés szerinti külső megjelenését tükörben megtekintő férfihoz; mert megtekintette magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen is volt. Aki pedig meghajolva belenézett a tökéletes törvénybe, a szabadságéba, és mellette maradt, az mivel nem feledékeny hallgatójává vált, hanem a dolog megtevőjévé: az boldog lesz az ő tetteiben.
Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, aki nem zabolázza meg az ő nyelvét, hanem megcsalja az ő szívét, annak hiábavaló az istentisztelete. Tiszta és szennyezetlen istentisztelet az Isten és Édesapa előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és foltmentesen megőrizni az embernek magát a világrendszertől.
2. rész
Testvéreim, ne személyválogatásban bírjátok a hitét a mi Urunknak, a dicsőséges Messiás Jézusnak! Mert abban az esetben, ha bement a ti gyülekezetetekbe1 egy aranygyűrűs férfi fényes ruházatban, de bement egy szegény is mocskos ruházatban, és ti a fényes ruházatot viselőre néztetek rá, és így szóltatok oda neki, „Te ülj ide szépen”, és a szegénynek meg így szóltatok oda, „Te állj ott vagy ülj ide a zsámolyom alá”: akkor nem is kételkedtetek önmagatokban, és gonoszul érvelő bírákká váltatok. Halljátok meg, szeretett testvéreim: Nem az Isten választotta-e ki magának a szegényeit ennek a világnak, a hitben gazdagokat és a Királyság örököseit, amit megígért az őt önzetlenül szeretőknek? Ti pedig meggyaláztátok a szegényt! Nem a gazdagok uralnak le titeket és nem ők hurcolnak titeket ítélőszékek elé? Nem ők szidalmazzák azt a szép nevet, amiről elneveztek titeket? Ha ugyanakkor teljesítitek a királyi törvényt az Írások szerint, „Szeretni fogod önzetlenül a te legközelebbi embertársadat, mint önmagadat”: akkor szépen teszitek. Ha pedig személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, miközben rábizonyító feddésben részesültök a törvénytől, mint annak megszegői.Lábjegyzet1Gyülekezet: Az itt található görög συναγωγή (e. „szünagógé”) szó, melyből a zsinagóga szavunk ered, ‘helyhez és programhoz kötött gyülekezet’-et jelent, iletve magát a ‘gyülekezeti épület’-et. Ebben a fordításban ‘gyülekezet’-nek fordítjuk, mivel ez a szó inkább felel meg a kereszténységben elterjedt épülethez kötött vallásos istentiszteleti programnak (gyülekezetnek), mint az ebben a fordításban ‘kihívottak’-nak fordított ἐκκλησία (e. „ekklészia”), ami egy helyhez kevésbé köthető ‘spontán döntéshozó közgyűlés’. Míg a zsinagóga valahová befelé gyűjtő, addig az ekklészia valahonnan kifelé hívó.
Mert aki az egész törvényt figyelmesen megtartja2, de elbukik egyetlen pontjában, mindegyikben büntetésre méltó vétkessé vált. Mert aki azt mondta: „Nem törhetsz házasságot”, azt is mondta: „Nem gyilkolhatsz”. Ha pedig nem törsz házasságot, de ölsz, a törvény megszegőjévé váltál. Úgy szóljatok és úgy tegyétek a dolgaitokat, mint akiket a szabadság törvénye által készülnek megítélni. Mert az ítélet irgalmatlan az irgalmasságot nem tevőn, és dicsekszik az irgalom az ítélettel szemben.Lábjegyzet2Megtartja: az eredeti τηρέω (e.: „téreo”) szó megfigyelést és őrizetben tartást is jelent. A szó arra utal, hogy a törvényt olyan figyelmesen tartották meg, mint ahogyan a börtönőr is megfigyeli és őrzi a foglyait.
Mi a haszna testvéreim, ha valaki leszögezve azt mondja, van hite, cselekedetei pedig nincsenek? Vajon képes a hit megmenteni őt? Ha pedig tegyük fel, egy fivér vagy nővér ruhátlanul indulna el, és egy napra elegendő élelem szűkében lenne, valaki pedig közületek odaszólna nekik, „Menjetek békességben, melegedjetek meg és lakjatok jól!”, de nem adná meg nekik a test számára szükséges dolgokat, mi a haszna annak? Így a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.
De biztos azt fogja mondani valaki: „Neked hited van, és nekem cselekedeteim vannak.” Mutasd meg nekem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom mutatni neked az én cselekedeteimből az én hitemet! Te hiszed, hogy az Isten egy? Szépen teszed! A démonok is hisznek, és rettegnek.
Akarod pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit a cselekedetektől különválasztva halott? Ábrahám, a mi ősapánk nem cselekedetekből lett igazzá nyilvánítva, miután áldozatként felajánlotta Izsákot, az ő fiát az oltáron? Látod, hogy a hit együtt cselekedett az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből a hit hiánytalanul tökéletessé lett? És beteljesedett az Írás, ami leszögezve mondja: „Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és be lett számítva neki igazságosságul, és Isten barátjának nevezték.” Látjátok tehát, hogy cselekedetekből van igazzá nyilvánítva az ember, és nem egyedül hitből?
Hasonlóan pedig Ráháb, a parázna nő is, nem cselekedetekből lett-e igazzá nyilvánítva, miután házába fogadta a követeket, és más úton, szinte kihajítva küldte el őket? Mert amint a test különválasztva a szellemtől halott, úgy a hit is különválasztva a cselekedetektől halott.
3. rész
Ne sokan legyetek tanítók, testvéreim, mint akik már tudjátok, hogy nagyobb ítéletet fogunk kapni. Mert sokat bukunk mindannyian. Ha valaki Kinyilatkoztatásban nem bukik el, az hiánytalanul tökéletes ember, képes megzabolázni az egész testet.
Figyeljetek: a lovaknak a zablát a szájába azért tesszük, hogy engedelmeskedjenek nekünk, és így az egész testüket irányítjuk. Figyeljetek: a hajókat is, noha óriásiak és kemény szelek hajták, a legkisebb lapát által irányítják, ahová csak az egyenesben tartó kormányos hirtelen mozdulata akarja. Így a nyelv is pici tag, és nagy dolgokkal kérkedik. Figyeljetek: egy csekély tűz milyen nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a világrendszere az igazságtalanságnak! Így a nyelv magát teszi a mi tagjaink között az egész testet beszennyezővé, és a születés szerinti sors kerekét lángba borítóvá, és a szemétégető siralomvölgytől, a Gé-Hinnómtól lángba borulóvá.
Mert mind vadállatok és madarak, mind csúszómászók és tengeri lények minden természete meg van szelidítve és meg lett szelidítve az emberi természet által, de a nyelvet senki sem képes emberek közül megszelidíteni: feltartóztathatatlan rosszaság, telve halálhozó méreggel. Ezzel áldjuk az Istent és Édesapát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatossága szerint lett embereket. Ugyanabból a szájból jön ki áldás és átok. Nem szükséges, testvéreim, ezeknek így lenniük.
Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja az édest és a keserűt? Talán képes, testvéreim, egy fügefa olajbogyót adni vagy egy szőlőtő fügét? Így semmilyen forrás sem képes sós és édes vizet adni.
Kicsoda bölcs és értelmes köztetek? Mutassa meg nemes életviteléből az ő cselekedeteit bölcsesség szelídségében. Ha pedig keserű féltékenység van és versengés a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az objetkív igazsággal szemben! Ez nem a fentről jövő bölcsesség, hanem a földi, ösztönösen lelki, démoni. Ahol ugyanis féltékenység és versengés van, ott zűrzavar van és mindenféle méltánytalan dolog. A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békés, tisztességes, engedékeny, telve irgalommal és nemes gyümöcsökkel, elfogulatlan és színészkedéstől mentes. Az igaz mivolt gyümölcse pedig békességben vettetik a békességet szerzők számára.
4. rész
Honnan erednek a harcok és a viaskodások köztetek? Nem innnen: a ti élvezetvágyaitokból, amik katonáskodnak a ti tagjaitokban? Megkívántok valamit, és nincs nektek; gyilkoltok és féltékenykedtek, és képtelenek vagytok rábukkanni; viaskodtok és harcoltok, de nincs nektek: amiatt, hogy nem kéritek. Kéritek és nem kapjátok meg: mert rosszul kéritek, hogy a ti élvezetvágyaitokban költhessétek el pazarlóan. Házasságtörő férfiak és házasságtörő nők! Nem tudjátok, hogy a barátkozás a világgal ellenségeskedés az Istennel? Tehát, aki csak szándékozna barátja lenni a világnak, Isten ellenségévé teszi magát! Vagy azt gondoljátok, hogy hiába, az irigység érdekében mondja leszögezve az Írás: „Epedezve vágyakozik a szellem, amely bennünk lakozást vett”?3 Pedig ad kegyelmet, nagyobbat, ezért mondja leszögezve: „Az Isten az előretolakodó feltűnősködők ellen rendeli magát,4 az alázatosoknak pedig ad kegyelmet.”Lábjegyzet3Vagy… vett?: Jakab feltehetőleg az Ézsaiás 26:9-et idézi: „Szívem utánad vágyik éjszaka, az én szellemem is bensőmben Téged keres szorgalmasan.” Az ‘irigység’ szó, amit itt Jakab használ, a φθόνος (e.: „fthonosz”), mely mindig negatív értelmű, szemben a ‘féltékenységgel’ (gör.: ζῆλος, e.: „zélosz”), mely olykor ‘buzgóságot’ is jelenthet, mint a korinthosziakat bátorítva, hogy buzgón lelkesedjenek a szellemi ajándékokért. Továbbá, a pozitív jelentésű ‘epedezve vágyakozni’, a görög ἐπιποθέω (e.: „epipotheó”) mindenhol részes esetet vonz a vágyakozás tárgya iránt, csakhogy itt egy πρός (e. „prosz”) elöljárószó előzi meg az irigyságet, ‘felé, érdekében, irányában’ jelentéssel, ami sehol máshol nem található az epipotheó mellett. Ez miatt, továbbá mivel ilyen idézet sehol sem található az Ószövetségben, s mivel a negatív irígység kevésbé vonatkozhat az idézetben álló szellemre, ezért az ‘irigység érdekében’ a jelen fordításban az idézetből kivéve, az „Írásra”, mint alanyra vonatkozó tagmondatban szerepel. Az idézet így az Ézsaiás 26:9 alapján az Isten iránti pozitív vágyódással köthető össze, szemben a hiábavaló, világi dolgok iránti, negatív irigységgel. Az „irigységből mondja az Írás” jelentés pedig azért nem alkalmazható, mert ebben az esetben dia (διά) és nem prosz elöljárószó szerepelne az irigység előtt.
4Ellen rendeli magát: csatában a másik féllel szemben felsorakozik. Jakab a szavakkal és a pozíciókkal játszik: vagy Isten rendeli magát az előretörekvők ellen, vagy az ember renedeli magát Isten alá. Lásd a következő mondatot: Tehát rendeljétek alá magatokat…
Tehát rendeljétek alá magatokat végre az Istennek, álljatok ellen végre a Szétdobálónak, és maga fog futva menekülni tőletek! Közeledjetek végre az Istenhez, és közeledni fog hozzátok! Tisztítsátok meg végre kezeteket, bűnösök, és szenteljétek tisztává végre szíveteket, kétlelkűek! Érezzétek magatokat végre nyomorultul és gyászoljatok és sírjatok, a ti nevetésetek forduljon végre gyászra, és az örömötök levertségre! Alázzátok meg magatokat végre az Úr előtt, és fel fog emelni titeket!
Ne szóljátok meg egymást, testvérek! A testvért megszóló és az ő testvérét ítélő a törvényt szólja meg és a törvényt ítéli. Ha pedig a törvényt ítéled, nem megtevője vagy a törvénynek, hanem ítélőbírája. Egy a törvényhozó, aki képes megmenteni és elpusztítani. Ki vagy te, aki ítéled a másikat?
Na most, ti leszögezve ezt mondogatók: „Ma és holnap elmehetünk ebbe a városba, és tevékenykedhetünk ott egy évig, és hasznot húzhatunk és nyerhetünk”, akiknek tudomásotok sincs arról, mit hoz a holnap! Hiszen milyen a ti tartalmas életetek? Hiszen csak pára az, ami egy rövid ideig előtűnik, azután pedig eltűnik! Ehelyett ezt kellene leszögezve mondanotok: „Ha esetleg az Úr akarja, és tartalmasan élhetünk, és ezt vagy azt tehetjük…” Most pedig dicsekedtek a ti kérkedéseitekben! Minden ilyen dicsekvés gonosz! Aki tudja tehát, hogy helyesen kell tennie és nem teszi, ez bűn a számára.
5. rész
Na most, ti gazdagok! Sírjatok végre jajgatva a ti nyomorúságaitokon: az eljövendőkön! A ti gazdagságotok megrothadt, és a ti felsőruháitok molyrágtákká váltak! A ti aranyatok és ezüstötök megmérgeződött, és az ő mérgük tanúbizonyságul lesz nektek, és meg fogja enni a ti hústesteteket, mint a tűz! Kincseket halmoztatok fel az utolsó napokban! Figyeljetek: a munkásoknak, akik learatták a ti vidékeiteket, az általatok megfosztásként visszatartott bérjutalma kiált, és az aratóknak a segélykiáltásai a Cevaóth Seregek Urának fülébe bejutottak. Dőzsölve éltetek a földön, érzékies fényűzésre adtátok magatokat, úgy táplálgattátok a ti szíveiteket, mint a mészárlás napján. Igazságot tettetek ellene, meggyilkoltátok az Igazságost: ő mégsem rendeli magát ellenetek.
Tehát legyetek hosszútűrőek, testvérek, az Úr eljöveteléig! Figyeljetek: a földműves várja a föld értékes gyümölcsét, hosszútűrően iránta, míg megkapja az őszi és tavaszi esőt. Legyetek hosszútűrőek ti is, szilárdítsátok meg a ti szíveiteket, mert az Úr eljövetele már közel jött! Ne sóhajtozzatok egymással szemben, hogy ne lehessetek elítélve! Figyeljetek: az ítélőbíró az ajtó előtt áll. Vegyétek a bajok elszenvedése és a hosszútűrés példájául, testvéreim, a szóvivőket, akik az Úr neve számára szóltak. Figyeljetek: boldognak mondjuk a hátrányba kerülve elszenvedőket. Jóbnak a hátrányos szenvedéséről hallottatok, és az Úrnak a végét láttátok, hogy nagyon bensőséges az Úr és könyörületes.
Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek, se az égre, se a földre, se bármilyen más esküvel. Legyen pedig a ti igenetek igen, és a nemetek nem, hogy színészkedésbe ne essetek!
Bajokat szenved valaki köztetek? Imádkozzon! Jókedvű valaki? Pengessen! Gyengélkedik valaki köztetek? Hívja magához a kihívottak közösségének a véneit, és imádkozzanak felette, miután megkenték őt olajjal az Úrnak a nevében! És a hitnek az imája meg fogja menteni a kimerültet, és talpra fogja állítani őt az Úr, és ha olyasvalaki lenne, aki bűnöket követett el, el lesz engedve neki. Egyertértően és nyíltan megvallva ismerjétek be egymásnak a bukásokat, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyulhassatok! Sokat bír elérni az igazságos ember munkálkodó könyörgése. Illés hozzánk hasonló érzületű ember volt, és imádkozással imádkozta, hogy ne essen az eső, és nem esett a földön három évig és hat hónapig. És ismét imádkozott, és a menny esőt adott, és a föld megtermette az ő gyümölcsét.
Testvérek, ha valaki közületek eltévelyedik az objektív igazságtól, és visszatéríti őt valaki, ismerje fel, hogy a bűnöst az ő útjának tévelygéséből visszatérítő meg fog menteni egy lelket a haláltól, és bűnök sokaságát fogja elfedni!