A vén, a szeretett Gájusznak, akit én önzetlenül szeretek a valóigazságban:
Szerettem, minden felől imádkozom érted, hogy jól menjen sorod és egészséges légy, ahogyan jól megy sora a te lelkednek.
Mert igen örültem, amikor testvérek jöttek és tanúskodtak a te valóigazságodról, ahogyan te a valóigazságban jársz! Ezeknél nagyobb örömem nincs, minthogy az én valóigazságban járó gyermekeimről hallhatok!
Szerettem, hűségesen teszed, amit esetleg munkálkodsz a testvérekért és az idegenekért, akik tanúskodtak a te önzetlen szeretetedről a kihívottak közössége előtt, akiket helyesen teszed majd, ha Istenhez méltóan kíséred útjukra. Mert a Névért mentek ki, semmit sem fogadva el a népektől. Mi azért tartozunk visszafogadni az ilyeneket, hogy a valóigazsággal együttmunkálkodók lehessünk.
Írtam a kihívottak közösségének, de a köztük elsőséget kedvelő Diotrefész nem fogad vendégszeretettel minket. Emiatt, ha elmegyek, emlékeztetni fogom őt az ő dolgaira, amiket tesz, miközben gonosz kinyilatkoztatásokat fecseg ellenünk. Sőt, mint aki nem elégszik meg ezekkel, maga sem fogadja vendégszeretettel a testvéreket, és azokat, akiknek szándékukban állna, eltiltja és a kihívottak közösségéből kihajítja.
Szerettem, ne utánozd a rosszat, hanem a jót. A jót tevő az Istenből született, a rosszat tevő pedig nem látta, nem értette és nem tapasztalta meg az Istent.
Demeterről mindenki jó tanúságot tesz, maga a valóigazság is. De mi is tanúskodunk mellette, és tudjátok, hogy a mi tanúskodásunk igazi.
Sok írnivalóm lenne, de nem akarok tintával és tollal írni neked. Remélem pedig, hogy rögvest látlak téged és szemtől szembe beszélünk majd.
Békesség neked! Üdvözölnek téged a barátok! Üdvözöld a barátokat név szerint!