Máté könyve a Messiás Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról

1. rész

Könyv a Messiás Jézusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről:

Ábrahám nemzette Izsákot. Izsák pedig nemzette Jákobot. Jákob pedig nemzette Júdát és az ő testvéreit. Júda pedig nemzette Fáreszt és Zerakhot Támártól. Fáresz pedig nemzette Heszrómot. Heszróm pedig nemzette Arámot. Arám pedig nemzette Aminádábot. Aminádáb pedig nemzette Nákhsónt. Nákhsón pedig nemzette Szalmónt. Szalmón pedig nemzette Boázt Rákhábtól. Boáz pedig nemzette Óbédet Rúthtól. Óbéd pedig nemzette Jisájt. Jisáj pedig nemzette Dávidot, a királyt.

Dávid pedig, a király nemzette Salamont attól, aki Úrijáhé volt. Salamon pedig nemzette Rekhoboámot. Rekhoboám pedig nemzette Abijáht. Abijáh pedig nemzette Ászát. Ászá pedig nemzette Jehósáfátot. Jehósáfát pedig nemzette Jórámot. Jórám pedig nemzette Uzzijáht. Uzzijáh pedig nemzette Jóthámot. Jóthám pedig nemzette Akházt. Akház pedig nemzette Hezekijáht. Hezekijáh pedig nemzette Manassét. Manassé pedig nemzette Ámónt. Ámón pedig nemzette Jósijáht. Jósijáh pedig nemzette Jekonjáht és az ő testvéreit a babiloni fogságbavitelkor.

A babiloni fogságbavitel után pedig Jekonjáh nemzette Seáltielt. Seáltiel pedig nemzette Zerubbábelt. Zerubbábel pedig nemzette Abihúdot. Abihúd pedig nemzette Eljákímot. Eljákím pedig nemzette Azzurt. Azzur pedig nemzette Cádókot. Cádók pedig nemzette Ákhimot. Ákhim pedig nemzette Elihúdot. Elihúd pedig nemzette Eleázárt. Eleázár pedig nemzette Matthánt. Matthán pedig nemzette Jákobot. Jákob pedig nemzette Józsefet, Máriának a férjét, akitől született a Messiásnak mondott Jézus.

Az összes nemzedék tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, és Dávidtól a babiloni fogságbavitelig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságbaviteltől a Messiásig tizennégy nemzedék.

A Messiás Jézusnak a születése pedig ily módon volt, mert miután el lett jegyezve az ő anyja, Mária Józsefnek, még mielőtt egybekeltek volna, várandósnak találták a Szent Szellemtől. József pedig, az ő férje, mivel igazságos volt és nem akarta őt nyilvánosan megszégyeníteni, titokban szándékozta elbocsátani őt. Mikor pedig ezeket fontolgatta – figyelj! –, az Úr angyala álomban láthatóan megjelent neki, s közben ezt mondta: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogant, a Szent Szellemtől van. Ő pedig fiút fog szülni, és az ő nevét Jézusnak fogod hívni, mert ő fogja megmenteni az ő népét az ő bűneiktől.” Ez pedig mind azért történt, hogy beteljesedjen az Úr által az isteni szóvivőn keresztül kijelentett beszéd,1 aki ezt mondta: „Figyelj! A szűz várandós lesz és fiút fog szülni, és az ő nevét Immánuelnek fogják hívni”, ami lefordítva: Velünk az Isten. Amint pedig József felkelt az alvásból, úgy tett, ahogyan elrendelte neki az Úr angyala, és magához vette az ő feleségét. És nem ismerte őt testileg, míg meg nem szülte az ő elsőszülött fiát. És József az ő nevét Jézusnak hívta.Lábjegyzet1Kijelentett beszéd: A görög ῥέω (e.: „hreó”) szó főnévvé módosult melléknévi igenév alakja. A „hreó” kettős jelentésű: ‘folyik’ illetve ‘kimondva beszél’, és arra utal, hogy az isteni szóvivő folyékonyan kapja és mondja ki a kijelentést. A ‘Kijelentés’-ként fordított ῥῆμα (e.: „hréma”) is ebből származik, ami a beszédet az aktuális kimondottsága felől közelíti meg, tehát inkább élőszó, ami elbeszélés, vezetés vagy parancs is lehet, szemben a „logosszal” (gör.: λόγος), ami sokkal inkább ‘koncepció’, ‘leszögezett beszéd’, ebben a fordításban ‘Kinyilatkoztatás’.

2. rész

Miután pedig Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, Heródes király napjaiban – figyelj! – ezoterikus mesterek érkeztek Keletről Jeruzsálembe, akik folyamatosan ezt mondták: „Hol van a megszületett királya a zsidóknak? Mert láttuk az ő csillagát Keleten és jöttünk leborulva hódolni neki.”

Ahogy pedig ezt meghallotta Heródes király, zaklatott lett, és vele együtt mind az egész Jeruzsálem. És miután összegyűjtötte a nép főpapjait és írásmagyarázóit mind, kifaggatta őket arról, hogy hol születik meg a Messiás. Ők pedig ezt mondták neki: „A júdeai Betlehemben”, mert így lett megírva az isteni szóvivőn keresztül: „És te Betlehem, Júdea földje, semmiképp sem vagy a legkisebb Júdea fejedelmei között, mert belőled egy olyan fejedelem jön ki, aki juhászként fogja legeltetni az én népemet, Izraelt.”

Ekkor, miután Heródes titokban magához hívta az ezoterikus mestereket, pontos választ kért tőlük a csillag láthatóságának időszaka felől. És amint elküldte őket Betlehembe, ezt mondta: „Amint elmentetek, pontosan kutassatok a gyermek után, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok hírül nekem, hogy én is, amint odaértem, leborulva hódoljak neki.”

Ők pedig, amint meghallgatták a királyt, elmentek, és – figyelj! – a csillag, amit Keleten láttak, előttük járt, amíg (amint odaért) meg nem állt a hely fölött, ahol volt a gyermek. Amint pedig látták a csillagot, igen nagyon megörültek. És amint bementek a házba, megtalálták a gyermeket Máriával, az ő anyjával, és földre esve hódoltak neki. És miután kinyitották a kincsesládáikat, felajánlva ajándékokat hoztak neki: aranyat és tömjént és mirhát. És mivel álomban azt az isteni üzenetet kapták, hogy ne térjenek vissza Heródeshez, más úton vonultak vissza az ő hazájukba.

Miután pedig ők visszavonultak, – figyelj! – az Úr angyala láthatóan megjelenik álomban Józsefnek, s közben ezt mondja: „Amint felkeltél, vedd magadhoz a gyermeket és az ő anyját, és futva menekülj Egyiptomba, és legyél ott, mígcsak újra nem szólok neked, mert Heródes arra készül, hogy megkeresse a gyermeket az ő elpusztítására.” Ő pedig miután felkelt, magához vette a gyermeket és az ő anyját éjszaka, és elvonult Egyiptomba, és ott volt Heródesnek a haláláig; hogy beteljesedjen az Úr által az isteni szóvivőn keresztül kijelentett beszéd, aki ezt mondta: „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.”

Ekkor Heródes, miután úgy látta, hogy gúny tárgyává tették az ezoterikus mesterek, igencsak haragra gerjedt, és embereit kiküldve megölte mindazokat a fiúgyermekeket, akik Betlehemben és annak minden határában voltak, a kétévesből és azalattiból, azon időszak alapján, ami felől pontos választ kért az ezoterikus mesterektől. Ekkor teljesedett be a Jeremiás, az isteni szóvivő által kijelentett beszéd, aki ezt mondta: „Hang hallatszott Rámában: nagy riadalom és sírás és kesergés: Rákhel siratta az ő gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, mert ők már nincsenek többé.”

Amikor pedig Heródes élete véget ért, – figyelj! – az Úr angyala álomban láthatóan megjelenik Józsefnek Egyiptomban, s közben ezt mondja: „Amint felkeltél, vedd magadhoz a gyermeket és az ő anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak a gyermek lelkét halálra keresők.” Ő pedig amint felkelt, magához vette a gyermeket és az ő anyját, és elment Izrael földjére. Amikor pedig meghallotta, hogy Arkhelaosz uralkodik királyként Júdea felett Heródes, az ő apja helyett, félt oda elmenni. Miután pedig álomban isteni üzenetet kapott, visszavonult Galilea vidékeire. És miután odament, egy Názáretnek nevezett városban lakott, hogy ily módon beteljesedjen az isteni szóvivőkön keresztül kijelentett beszéd, hogy názáretinek fogják hívni.

3. rész

Azokban a napokban lép színre pedig a bemerítő János, ahogy egyfolytában hírnökösködik a júdeai pusztában és folyton ezt mondja: „Bánjátok meg bűneiteket, mert már közel jött a Mennyek Királysága!” Mert ez az, akiről az Ézsaiás, az isteni szóvivő által kijelentett beszéd szólt, aki ezt mondta: „Kiáltónak hangja a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé az ő ösvényeit!” Maga János pedig a maga teveszőr öltözetét viselte, és bőrővet az ő dereka körül, az ő élelme pedig sáska és vadméz volt.

Akkor kiment hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea, és a Jordánnak az egész környéke, és bemerítkeztek a Jordánban általa, miközben egyetértően és nyíltan megvallva beismerték bűneiket.

Amikor pedig meglátta az ő bemerítésére eljövő farizeusok és szaddúceusok sokaságát, odaszólt nekik: „Viperák fajzatai! Ki mutatta be nektek a szemetek előtt, hogyan kell futva menekülni az eljövendő harag elől? Teremjetek hát a megbánáshoz méltó gyümölcsöket! És ne gondoljátok, hogy leszögezve ezt mondhatjátok magatokban: »Ősapának ott van nekünk Ábrahám!« Mert leszögezve mondom nektek, hogy az Isten képes ezekből a kövekből is utódokat életre kelteni Ábrahámnak! De a fejsze is oda van már téve a fák gyökeréhez: tehát minden jó gyümölcsöt nem termő fát hamarosan kivágnak és tűzre hajítanak! Én ugyan vízben merítelek bele titeket a bűnbánatba, de az utánam jövő erősebb nálam, akinek a saruját hordozni sem vagyok elég jó. Ő merít be majd titeket Szent Szellemben és tűzben, akinek a szórólapátja az ő kezében van, és majd alaposan kitakarítja az ő szérűjét és összegyűjti az ő búzáját a magtárba, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel!”

Ekkor jön oda Jézus Galileából a Jordánhoz Jánoshoz, hogy bemerítkezzen általa! János viszont visszatartotta őt, és leszögezve ezt mondta: „Nekem van szükségem arra, hogy általad bemerítkezzem, és te jössz énhozzám?” Válaszul viszont Jézus így szólt hozzá: „Engedj most, mert így illik nekünk beteljesíteni minden igazságosságot!” Ekkor engedi őt bemerítkezni!

És miután bemerítkezett Jézus, azonnal feljött a vízből, és – figyelj! – megnyíltak neki az egek, és látta az Istennek a Szellemét, ahogy aláereszkedik, mint egy galamb, és őrá száll. És – figyelj! – egy ilyen Kinyilatkoztatást szóló hang hallatszik az egekből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben jótetszésemet leltem!”

4. rész

Ekkor Jézus felvitetett a pusztába a Szellem által, hogy buktató próbáztatáson essen át a Szétdobáló által. És miután átböjtölt negyven napot és negyven éjt, végül megéhezett. És amint odament hozzá a Próbáztató, így szólt: „Ha fia vagy az Istennek, csak szólj, hogy ezek a kövek kenyerekké változzanak!” Ő viszont válaszul így szólt: „Meg van írva: »Nem csak kenyéren fog élni az ember, hanem az Isten száján keresztül kijövő minden Kijelentésen.«”

Ekkor magával viszi őt a Szétdobáló a szent városba és odaállítja őt a Templomnak a párkányára! És leszögezve ezt mondja neki: „Ha fia vagy az Istennek, vesd le magad! Mert meg van írva, hogy: »Az ő angyalainak parancsolatot ad felőled, és kezeiken fognak felemelni téged, hogy ne üthesd kőbe a te lábadat.«” Ezt mondta neki Jézus ismét: „Meg van írva: »Nem fogod próbáztatni az Urat, a te Istenedet.«”

Ismét magával viszi őt a Szétdobáló egy igencsak magas hegyre, és megmutatja neki a világrendszernek a királyságait mind, és azok dicsőségét! És ezt mondja neki leszögezve: „Ezeket mindet neked adom, ha földre esve hódolsz nekem!” Ekkor leszögezve mondja neki Jézus: „Eredj el Sátán! Mert meg van írva: »Az Urat, a te Istenedet fogod imádni hódolva, és csak Neki fogsz szolgálni.«”

Ekkor elhagyja őt a Szétdobáló! És – figyelj! – angyalok jöttek és felszolgálva segédkeztek neki.

Amikor pedig meghallotta Jézus, hogy Jánost átadták őrizetre, visszavonult Galileába. És miután elhagyta Názáretet és elment, a tengerparti Kapernaumban lakott, Zebulún és Náftáli határaiban, hogy beteljesedjen az Ézsaiás, az isteni szóvivő által kijelentett beszéd, aki ezt mondta: „Zebulún földje és Naftali földje, Tenger-útja, a Jordánon túl, a nem-zsidó népek Galileája! A sötétben ülő nép nagy világosságot látott, és a halál vidékén és árnyékában ülőknek világosság ragyogott fel!” Ekkortól kezdte Jézus hírnökként hirdetni és leszögezve ezt mondani: „Bánjátok meg bűneiteket, mert már közel jött a Mennyek Királysága!”

Miközben pedig Jézus a Galileai-tenger mentén járt, meglátott két testvért: a Péternek mondott Simont, és Andrást, az ő testvérét, miközben dobóhálót hajítottak a tengerbe, mert halászok voltak. És leszögezve ezt mondja nekik: „Gyertek utánam, és emberek halászaivá teszlek majd titeket!” Azok pedig, miután azonnal otthagyták a hálókat, követték őt.

És miután előrébb haladt onnét, meglátott két másik testvért: Jakabot, a Zebedeus fiát, és Jánost, az ő testvérét, a hajóban Zebedeussal, az ő apjukkal, miközben helyrehozták az ő hálóikat, és hívta őket. Azok pedig, miután azonnal otthagyták a hajót és az ő apjukat, követték őt.

És bejárta az egész Galileát Jézus, ahogy egyfolytában tanított az ő gyülekezeteikben, és egyfolytában hírnökként kihirdette a Királyság Jóhírét, és egyfolytában kikezelt minden betegséget és minden legyengültséget a nép között.

És eljutott az ő híre hallomás útján az egész Szíriába, és felajánlva odahordták hozzá mind a rosszulléteseket, a különféle betegségektől és kínoktól ostrom alatt fogvatartott összepréselteket, és a démonizáltakat, és az epilepsziásokat, és a szélütötteket; és kikezelte őket. És nagy tömegek követték őt Galileából és a Tízvárosból2 és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról.Lábjegyzet2Tízváros: Dekapolisz. Hagyományosan az idősebb Plinius: Naturalis Historiájában szereplő tíz várost sorolják Dekapoliszhoz: Gerasza, Szküthopolisz (a Jordántól nyugatra), Hipposz, Gadara, Pella (Az Irbid folyó keleti partján), Filadelfia (a mai Ammán, Jordánia fővárosa), Dion, Kanatha, Rafana és Damaszkusz (a mai Szíria fővárosa).

5. rész

Amikor pedig meglátta a tömegeket, felment a hegyre, és miután leült, odamentek őhozzá az ő gyakornokai. És amint száját megnyitotta, tanította őket, ahogy leszögezve mondta:

„Boldogok a szellem vonatkozásában kiszolgáltatott koldusszegények, mert övék a Mennyek Királysága. Boldogok a gyászolva szomorkodók, mert őket fogják felbátorítva megvigasztalni. Boldogok a szelidek, mert ők fogják örökölni a földet. Boldogok az igazságos mivoltot éhezők és szomjazók, mert ők fognak jóllakni. Boldogok az irgalmasok, mert őrajtuk fognak irgalmazni. Boldogok a szív vonatkozásában tiszták, mert ők az Istent meg fogják látni. Boldogok a békességet szerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok az igazságos mivolt miatt üldözöttek, mert övék a Mennyek Királysága.

Boldogok vagytok, amikor az én ügyemért korholnak titeket és üldöznek, és szólják az összes lehetséges gonosz kijelentést ellenetek, miközben mindvégig hazudnak. Örvendjetek és ujjongjatok azon, hogy a ti jutalmatok sok a mennyekben, mert így üldözték a tielőttetek élt isteni szóvivőket.

Ti vagytok a sója a földnek! Ha pedig a só ízét veszti, mivel fogják megsózni? Semmire sem való többé, hacsaknem arra, hogy kívülre hajítsák, és letapossák az emberek.

Ti vagytok a világossága a világrendszernek! Képtelenség, hogy egy hegyre helyezett város el legyen rejtve. Nem is gyújtanak lámpást és teszik azt a véka alá, hanem a lámpatartóba: és ragyog mindazoknak, akik a házban vannak. Így ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy ily módon megláthassák a ti ajánlható és dicséretes hasznos tetteiteket, és dicsőíthessék a ti Édesapátokat, aki a mennyekben van.

Ne gondoljátok, hogy leoldozni és így szétszedni jöttem a Törvényt vagy az Isteni szóvivőket! Nem leoldozni jöttem, hanem beteljesíteni! Mert ámen, leszögezve mondom nektek: mígnem elmúlik az ég és a föld, semmiképp sem múlhat el egyetlen i betű vagy egyetlen betűkülönbség3 sem a Törvényből, mígnem minden megtörténik. Ha valaki tehát kioldoz egyet e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket: a legkisebbnek fogják hívni a Mennyek Királyságában; ha pedig valaki megteszi és úgy tanít: őt nagynak fogják hívni a Mennyek Királyságában. Mert leszögezve mondom nektek, hogy ha nem bővelkedik jobban a ti igazságos mivoltotok az írásmagyarázókénál és farizeusokénál, semmiképp sem mehettek be a Mennyek Királyságába!Lábjegyzet3I betű, betűkülönbség: Jézus a héber ábécé különlegességeiről beszél. A héber jod (י) a legkisebb betű az ábécében, nálunk ez az i betű (a görög szövegben ἰῶτα, e.: „ióta” szerepel, amiből ered a jottányi szavunk). A betűkülönbség a héber írásban egy olyan „betűszarvacska”, ami által az egyik betű eltér a másiktól. Pl. a dálet (ד) különbözik a réstől (ר) vagy a kháf (כ) a béttől (ב), ahogy a latin ábécében pl. a b különbözik a p-tól. A zsidó rabbik intették az írástudókat, nehogy úgy írjanak, hogy a betűk összetéveszthetőek legyenek.

Hallottátok, hogy ki lett jelentve a régieknek: »Nem fogsz gyilkolni.« Aki pedig csak ölne, méltó lesz az örökre elválasztó ítéletre. Én pedig leszögezve mondom nektek, hogy az összes az ő testvérére meggondolatlanul haragra gerjedő ember méltó lesz az örökre elválasztó ítéletre, aki pedig csak azt mondaná az ő testvérének: »Te semmirekellő!«, méltó a Legfelsőbb Bíróságra, aki pedig csak azt mondaná: »Te bolond!«, méltó lesz a tűznek szemétégető siralomvölgyébe, a Gé-Hinnómba!

Tehát, ha odavinnéd a te áldozati ajándékodat az oltárra, és ott jutna eszedbe, hogy a te testvérednek van valami panasza ellened: hagyd ott a te áldozati ajándékodat az oltár előtt, és eredj el, légy teljesen kicserélve a te testvéred számára és úgy békülj meg vele; és akkor, miután megjöttél, vidd oda a te áldozati ajándékodat. Légy kedvező a te peres ellenfeled számára hamar, addig, amíg az úton vagy vele: nehogy átadhasson téged az ellenfél a bírónak, és a bíró átadhasson téged a hivatalnoknak, és végül börtönbe leszel hajítva! Ámen, leszögezve mondom neked, semmiképp sem jöhetsz ki onnan, amíg csak meg nem adod az utolsó fillérig!

Hallottátok, hogy ki lett jelentve a régieknek: »Nem fogsz házasságot törni.« Én pedig leszögezve mondom nektek, hogy az összes, asszonyra az őrá való vágyakozásért ránéző ember már házasságot tört őt igénybe véve az ő szívében. Ha pedig a te szemed, a jobb, elbuktat téged: vájd ki azt és vesd el magadtól, mert használ neked, hogy elpusztulhat a te tagjaid egyike, és nem a te egész testedet hajítják Gé-Hinnómba, a szemétégető siralomvölgybe. És ha a te jobb kezed buktat el téged: vágd le azt és vesd el magadtól, mert használ neked, hogy elpusztulhat a te tagjaid egyike, és nem a te egész tesetedet hajítják Gé-hinnómba.

Ki lett pedig jelentve, hogy »Aki csak elbocsátaná az ő feleségét, adjon neki szakítási kiskönyvet!« Én pedig leszögezve mondom nektek, hogy aki csak elbocsátaná az ő feleségét paráznaság esetét leszámítva: házasságtörővé teszi őt; és ha valaki elbocsátott nővel házasodna meg: házasságtörő.

Ismét, hallottátok, hogy ki lett jelentve a régieknek: »Nem fogsz hamisan esküdni, hanem meg fogod adni az Úrnak a te esküidet.« Én pedig leszögezve mondom nektek: Nem esküdni egyáltalán! Se az égre, mert trónja az az Istennek; se a földre, mert zsámolya az az Ő lábainak; se Jeruzsálemre, mert városa az a Nagy Királynak! Sem a te fejedre nem esküdhetsz, mert nem vagy képes egyetlen hajszálat sem fehérré vagy feketévé tenni. Hanem legyen az elvetek: igen, igen, nem, nem; ami pedig több ezeknél, a Gonosztól van.

Hallottátok, hogy ki lett jelentve: »Szemet szemért, és fogat fogért.« Én pedig leszögezve mondom nektek: Nem ellenállni a gonosznak! Hanem aki téged megütne a te jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is! És a veled pereskedni és a te alsóruhádat elvenni akarónak hagyd ott neki a felsőruhát is! És aki téged egy ezerlépésnyi hordárszolgálatra kényszerít, eredj el vele kettőre! A tőled kérőnek adj, és a tőled kölcsönkérni akarótól ne fordulj el!

Hallottátok, hogy ki lett jelentve: »Szeretni fogod önzetlenül a te legközelebbi embertársadat, és gyűlölni fogod a te ellenségedet.« Én pedig leszögezve mondom nektek: Szeressétek önzetlenül a ti ellenségeiteket, megáldva mondjatok jót a titeket átkozókra, tegyetek helyesen a titeket gyűlölőkkel és imádkozzatok a titeket rágalmazók és a titeket üldözők helyett, hogy ily módon lehessetek fiai a ti Édesapátoknak, a mennyekbelinek: merthogy az ő napját felkelti gonoszokra és jókra, és esőt ad igazságosokra és igazságtalanokra. Mert ha a titeket önzetlenül szeretőket szeretitek önzetlenül: mi jutalmatok van? Nemde az adószedők is ugyanezt teszik? És ha csak a ti testvéreiteket üdvözlitek: mi rendkívülit tesztek? Nemde az adószedők is így tesznek? Ti tehát hiánytalanul tökéletesek lesztek, amint a ti Édesapátok, a mennyekbeli is hiánytalanul tökéletes.

6. rész

Figyeljetek oda, hogy a ti könyöradakozásotokat ne az emberek előtt tegyétek, hogy megcsodáljanak. Ha pedig mégis így tesztek, jutalmatok nincs a ti Édesapátoknál, aki a mennyekben van. Amikor tehát könyöradakozást teszel, ne trombitálj magad előtt, ahogy a színészkedők teszik a gyülekezetekben és az utcákon, hogy ily módon dicsőségben részesüljenek az emberektől! Ámen, leszögezve mondom nektek, megkapják az ő jutalmukat! Te pedig, könyöradakozást tevő, ne tudja a te balkezed, mit tesz a te jobbkezed, hogy ily módon a te könyöradakozásod a rejtekben lehessen: és a te Édesapád, aki figyel a rejtekben, maga fogja megadni neked a nyilvánosságban!

És amikor imádkozol, nem leszel olyan, mint a színészkedők, merthogy ők szeretnek a gyülekezetekben és az utcák sarkain megállva imádkozni, hogy ily módon feltűnhessenek az embereknek. Ámen, leszögezve mondom nektek, hogy megkapják az ő jutalmukat! Te pedig, amikor imádkozol, előbb menj be a te belső szobádba, és miután bezártad a te ajtódat, imádkozz a te Édesapádhoz, aki a rejtekben van: és a te Édesapád, aki figyel a rejtekben, meg fogja adni neked a nyilvánosságban!

Ti imádkozók pedig nem szaporíthatjátok a szót úgy, mint a nem-zsidó népek, mert ők úgy gondolják, hogy az ő bőbeszédűségükben fognak meghallgatásra találni. Tehát nem válhattok hasonlóvá hozzájuk, mert tud a ti Édesapátok azokról, amikre szükségetek van, mielőtt ti kérni szeretnétek őt.

Ti tehát ily módon imádkozzatok: Édesapánk, aki a mennyekben vagy, legyen minden mástól elkülönítetten megszentelve a Te ne­ved! Jöjjön el a Te Királyságod, történjék meg a Te akaratod, amint a mennyben, a földön is! A mi kenyerünket, az egy napra elegendőt, add meg nekünk ma! És úgy engedd el nekünk a mi adósságainkat, ahogyan mi is elengedjük a mi adósainknak. És nem vihetsz minket próbáztatásba, ellenkezőleg: elvonszolva szabadíts meg minket a nyughatatlansággal teli Gonosztól! Mert Tiéd a Királyság és a csodatevő erő és a dicsőség az örökkévalóságra nézve, Ámen!

Mert ha elengeditek az embereknek az ő bukásaikat, el fogja engedni nektek is a ti mennyei Édesapátok. Ha pedig nem engeditek el az embereknek az ő bukásaikat, a ti Édesapátok sem fogja elengedni a ti bukásaitokat.

Amikor pedig böjtöltök, ne váljatok olyanokká, mint a komor tekintetű színészkedők, mert ők eltorzítják az ő arcukat, hogy ily módon feltűnhessenek az embereknek mint böjtölők. Ámen, leszögezve mondom nektek, hogy megkapják az ő jutalmukat! Te pedig, böjtölő, kend meg a te fejedet, és a te arcodat mosd meg, hogy ily módon ne tűnhess fel az embereknek mint böjtölő, hanem a te Édesapádnak, aki a rejtekben van: és a te Édesapád, aki figyel a rejtekben, meg fogja adni neked a nyilvánosságban!

Ne halmozzatok fel magatoknak kincseket4 a földön, ahol moly és rozsda torzít, és ahol tolvajok törnek be és tolvajlanak. Hanem halmozzatok fel magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem torzít, és ahol tolvajok nem törnek be és nem tolvajlanak. Mert ahol van a ti kincsetek, ott lesz a ti szívetek is. A test lámpása a szem. Abban az esetben tehát, ha a te szemed egyszerű, a te egész tested világos lesz. Abban az esetben pedig, ha a te szemed nyughatatlanul gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha tehát, tegyük fel, a világosság, ami benned van, sötétség: akkor a sötétség mekkora? Senki sem tud két úrnak rabszolgamunkát végezni, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni és a másikat szeretni önzetlenül, vagy az egyikhez fog ragaszkodni és a másikat megvetni. Nem tudtok Istennek is rabszolgamunkát végezni és Mammonnak is!Lábjegyzet4Ne halmozzatok fel magatoknak kincseket: a felhalmozni a görögben a kincs szó igei alakja (gör.: θησαυρίζω és θησαυρός, e.: „thészaurizó” és „thészaurosz”), amiből a trezor szavunk származik. Nyersfordítással kb. így lenne: „ne kincseljetek magatoknak kincseket”. Létezik ugyan ‘kincsel’ szavunk, kincset gyűjt jelentéssel, bár használata igen ritka.

Ennek alapján leszögezve mondom nektek, ne aggódjatok a ti földi élethez kötött lelkeitekért5: mit egyetek és mit igyatok; se a ti testetekért: mit öltözzetek fel! Nem több-e a lélek az élelemnél és a test az öltözetnél? Figyeljétek meg a menny madarait6: hogy nem vetnek, és nem aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek; és a ti mennyei Édesapátok élelmezi őket. Nem vagytok ti sokkal különbek azoknál? Közületek pedig melyik aggodalmaskodó tud hozzáadni az ő termetéhez egy könyöknyit? Az öltözet miatt is mit aggódtok? Tanulmányozzátok a mező liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak és nem fonnak. Leszögezve mondom pedig nektek, hogy Salamon az ő teljes dicsőségében sem ruházkodott úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mező ma meglévő és holnap kemencébe hajítandó füvét az Isten ily módon díszíti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek?Lábjegyzet5Lélek: a görögben az itt használt ψυχή (e.: „pszükhé”) érzéki, ösztöni lelket jelent, egyfajta testies „földhözragadtságot”, alacsonyrendű életet, életvitelt, mely a világrendszertől és a fizikai körülményektől függ. Ebből ered a pszihé és a pszichológia szavunk. Egyszóval: a fizikai síkon történő életvitelt jelenti. Amikor Heródes a gyermek Jézus lelkét kereste halálra, ettől a fizikai síkon történő életétől akarta őt megfosztani. Ezzel szemben Jézus az örökkévaló és magasabbrendű, értelmes ζωή (e. „zóé”) életet jött elhozni követői számára. A βίος (e. „biosz”) pedig a létezésünk ezen szakaszára utal, a fizikai létezésre, amiből a biológia szavunk ered. A pszükhé és a biosz közelállnak egymáshoz: a biosz dolgaiba nem elegyedik bele a harcos Pál szerint a Timótheushoz írt második levelében.
6Menny madarai: az ógörögben a ‘menny’ és az ‘ég’ ugyanaz a szó. Jézus madarakkal és a mennyei Édesapával való szójátéka és a „zóé” mennyei életminőség láttatása kedvéért ebben a környezetben meghagytuk a ‘menny’ fordítást.

Tehát nem aggódhattok, mondván: »Mit együnk, vagy mit igyunk, vagy mit vegyünk fel?« Mert mindezeket a nem-zsidó népek keresik. Mert tudja a ti mennyei Édesapátok, hogy mindezekre szükségetek van. Keressétek pedig először a Királyságát az Istennek, és az ő igazságosságát, és mindezek tihozzátok lesznek majd adva. Tehát nem aggódhattok a holnapra nézve, mert a holnap majd aggódik a maga dolgaiért. Elég a napnak a maga rosszindulatúsága.

7. rész

Ne ítéljetek, hogy ne lehessetek ítélve. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal lesztek ítélve, és amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek. Mit látod pedig a szálkát, ami a te fivérednek a szemében van, a te szemedben levő gerendát pedig nem veszed észre? Vagy hogyan fogod megmondani a te fivérednek, »Engedd, hogy elhajíthassam a szálkát a te szemedtől«? És – figyelj! – a gerenda a te szemedben van! Színészkedő, hajítsd ki először a gerendát a te szemedből, és akkor majd átlátod, hogyan lehet kihajítani a szálkát a te fivérednek a szeméből. Nem adhatjátok az elkülönített szent dolgot a kutyáknak, és nem hajíthatjátok a ti gyöngyeiteket a disznók elé, különben eltaposhatják azokat az ő lábaikkal, és miután megfordultak, széttéphetnek titeket.

Kérjetek és meg lesz adva nektek; keressetek és találni fogtok; zörgessetek és meg lesz nyitva nektek. Mert az összes kérő kap, és a kereső talál, és a zörgetőnek meg lesz nyitva. Vagy ki az az ember közületek, akitől ha esetleg kenyeret kérne az ő fia, netalán követ fog átadni neki, és ha esetleg halat kérne, netalán kígyót fog átadni neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni a ti gyermekeiteknek, mennyivel inkább a ti Édesapátok, aki a mennyekben van, fog adni jó dolgokat az őt kérőknek? Tehát mindent, amit csak akarnátok, hogy tegyenek veletek az emberek, ti is úgy tegyetek velük: mert ez a Törvény és az Isteni szóvivők.

A szoros kapun át menjetek be! Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a teljes pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik azon át mennek be. Mert szoros az a kapu és összepréselt az az út, amely az életbe vezet, és kevesen vannak akik azt megtalálják.

Őrizkedjetek pedig a hamis isteni szóvivőktől, akik jönnek hozzátok juhok ruháiban, belül pedig kizsákmányoló farkasok. Az ő gyümölcseikről fogjátok felismerni őket. Vajon szednek-e tövisről szőlőfürtöt, vagy bogáncsról fügét? Így minden belül jó fa nemes gyümölcsöket terem, a rothadt fa pedig gonosz gyümölcsöket terem. Nem képes jó fa gonosz gyümölcsöket teremni, sem rothadt fa nemes gyümölcsöket teremni. Minden nemes gyümölcsöt nem termő fát kivágnak és tűzre hajítanak. Tehát az ő gyümölcseikről fogjátok felismerni őket.

Nem mindenki fog bemenni a Mennyek Királyságába, aki határozottan mondja nekem: »Uram! Uram!«, hanem csak aki megteszi az én mennyekbeli Édesapám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon, »Uram! Uram! Nem a te neved számára közöltük szóvivőként Isten akaratát? És nem a te neved számára hajítottunk ki démonokat? És nem a te neved számára tettünk sok csodát?« És akkor másokkal egyetértve nyíltan megvallva fogom elismerni nekik, hogy »Sohasem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, ti, akik munkáljátok a törvénytelenséget!«

Mindenki azért, aki hallja ezeket az én Kinyilatkoztatásaimat és megteszi azokat, hasonlítom majd őt egy olyan okos emberhez, aki a házát a kősziklára építette, és esett az eső és jött az árvíz és fújtak a szelek, és nekiestek annak a háznak, és az nem esett el, mert már rá volt alapozva a kősziklára. És mindenki, aki hallja ezeket az én Kinyilatkoztatásaimat és nem teszi meg azokat, hasonló lesz egy olyan bolond emberhez, aki a házát a homokra építette, és esett az eső és jött az árvíz és fújtak a szelek, és nekiütköztek annak a háznak, és az elesett, és az elesése annak nagy volt.”7Lábjegyzet7„Boldogok a … nagy volt.”: Érdemes elolvasni Jakab levelét és összevetni Jézus hegyi beszédével.

És történt, amikor befejezte Jézus ezeket a Kinyilatkoztatásokat, meghökkentek a tömegek az ő tanításán, mert egy őket mintegy szuverén hatalmassággal rendelkező tanító volt, és nem olyan, mint az írásmagyarázók.

8. rész

Ő pedig miután lejött a hegyről, nagy tömegek követték őt. És – figyelj! – egy leprás, amint megérkezett, leborulva hódolt neki, miközben leszögezve mondta: „Uram, ha esetleg akarod, képes vagy engem megtisztítani!” És miután kinyújtotta az ő kezét, megérintette Jézus, miközben leszögezve mondta: „Akarom: tisztulj meg végleg!” És azonnal eltisztult az ő poklossága. És leszögezve mondja neki Jézus: „Meglásd, senkinek sem szólhatsz, hanem eredj, és mutasd meg magadat a papnak, és vidd oltárra az ajándékot, amit Mózes elrendelt, tanúbizonyságul nekik!”

Miután pedig bement Jézus Kapernaumba, odament hozzá egy őt kérő és leszögezve ezt mondó százados: „Uram, az én gyermekem ágyra van hajítva a házban szélütötten, miközben rettentően kínlódik.” És leszögezve mondta neki Jézus: „Én, amint eljöttem hozzád, fogom kikezelni őt!” És válaszul a százados közölte: „Nem vagyok elég jó arra, hogy épp az én fedelem alá menj be, hanem csak szólj egy kinyilatkoztatott szót, és meggyógyul az én gyermekem. Mert én is egy szuverén hatalmasság alatti ember vagyok, aki rendelkezem önmagam alatt katonákkal; és leszögezve mondom ennek: »Indulj!« és indul, és a másiknak: »Jöjj!« és jön, és az én rabszolgámnak: »Tedd ezt!« és teszi.” Amint pedig ezt meghallotta Jézus, elcsodálkozott, és odaszólt a követőknek: „Ámen, leszögezve mondom nektek, Izraelben sem találtam ennyi hitet. Leszögezve mondom pedig nektek, hogy sokan Keletről és Nyugatról el fognak jönni és étkezéshez fognak telepedni Ábrahámmal és Izsákkal és Jákóbbal, a Mennyek Királyságában. A fiai pedig a királyságnak ki lesznek hajítva a sötétségre, a külsőre: ott lesz majd a sírás és a fogcsikorgatás!” És odaszólt Jézus a századosnak: „Eredj el, és ahogyan hitted, történjen úgy veled.”

És miután bement Jézus Péternek a házába, látta az ő anyósát ágyra hajítva és láz tüzében égve. És megérintette az ő kezét, és elhagyta őt a tüzes láz, és felkelt, és szolgálva segédkezett nekik.

Amikor pedig este lett, felajánlva odahordtak hozzá sok démonizáltat, és kihajította a szellemeket kinyilatkoztatott szóval, és a rosszul levőket mind kikezelte; hogy beteljesedjen az Ézsaiás, az isteni szóvivő által kijelentett beszéd, aki ezt mondta: „Ő vette el a mi gyengeségeinket, és hordozta magára emelve a betegségeinket.”

Amint pedig látta Jézus a nagy tömegeket maga körül, megparancsolta, hogy menjenek el a túloldalra. És miután odament hozzá egy írásmagyarázó, ezt mondta neki: „Tanító, követni foglak téged, bárhová mennél is.” És leszögezve mondja neki Jézus: „A rókáknak lyukaik vannak, a menny madarainak fészkeik, de az Ember Fiának nincs hely, ahol a fejet lehajthatja.” Másvalaki pedig az ő gyakornokai közül odaszólt neki: „Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én apámat!” Jézus pedig odaszólt neki: „Kövess engem, és hagyd hátra a halottakat, hogy eltemessék az önmaguk halottait.”

És miután ő belépett a hajóba, követték őt az ő gyakornokai. És – figyelj! – nagy rengés történt a tengerben, úgyhogy a hajót ellepték a hullámok, ő pedig mindeközben aludt. És miután odamentek hozzá az ő gyakornokai, felkeltették őt, ahogy erőteljesen ezt mondták: „Urunk, ments meg minket, elveszünk!” És ő erőteljesen ezt mondja nekik: „Miért vagytok gyávák, kishitűek?” Aztán, miután felkelt, rendre utasítva megfeddte a szeleket és a tengert, és lett nagy szélcsend. Az emberek pedig csodálkoztak, ahogy erőteljesen ezt mondták: „Miféle ember ez, hogy a szelek is, a tenger is szót fogadnak neki?”

És miután ő átment a túloldalra, a gergezénusok vidékére, fogadta őt két démonizált, ahogy a sírboltokból kijöttek, igen vadak, úgyhogy senki sem volt elég erős, hogy elmenjen mellettük azon az úton. És – figyelj! – felkiáltottak, és közben erőteljesen ezt mondták: „Mi közös dolgunk van nekünk és neked Jézus, Isten Fia? Idejöttél alkalmas idő előtt kínozni minket?!” Volt pedig távol tőlük sok disznónak legelésző nyája. A démonok pedig kérték őt, ahogy határozottan ezt mondták: „Ha kihajítasz minket, engedd meg nekünk, hogy elmehessünk, bele a disznóknak a nyájába!” És odaszólt nekik: „Eredjetek!” Miután pedig kimentek, elmentek, bele a disznóknak a nyájába. És – figyelj! – rohant a disznóknak az egész nyája, le a meredek lejtőn, bele a tengerbe, és meghalt a vizekben!

A legeltetők pedig futva menekültek, és miután elmentek, be a városba, elhíreszteltek mindent, a démonizáltaknak a dolgait is. És – figyelj! – az egész város kiment, hogy találkozzon Jézussal, és amint meglátták őt, kérték, hogy távozzék az ő határaikból.

9. rész

És miután belépett a hajóba, átkelt és bement a saját városába. És – figyelj! – felajánlva odahoztak hozzá egy hordágyra hajított szélütöttet. És miután látta Jézus az ő hitüket, odaszólt a szélütöttnek: „Bátorodj, gyermekem, el lettek engedve neked a te bűneid.” És – figyelj! – némelyek az írásmagyarázók közül így szóltak önmagukban: „Ez gyalázkodik!” És amint látta Jézus az ő fontolgatásaikat, így szólt: „Ti mi céllal fontolgattok fáradalmakkal és bosszúsággal teli gonoszságokat a ti szíveitekben? Mert mi könnyebb, így szólni: »El lettek engedve neked a bűnök«, vagy így szólni: »Kelj fel, és járkálj!«? Azért pedig, hogy megtudhassátok, hogy szuverén hatalma van az Ember Fiának a földön elengedni bűnöket: – ekkor leszögezve mondja a szélütöttnek – Amint felkeltél8, vedd fel a te hordágyadat, és erejd a te házadba!” És amint felkelt, elment az ő házába. Amint pedig látták a tömegek, csodálkoztak, és dicsőítették az Istent, aki adott ilyen szuverén hatalmat az embereknek.Lábjegyzet8Felkeltél és felkelt: ugyanaz a szó, mint az ‘életre kelni’ (gör.: ἐγείρω e.: „egeiró”).

És miközben elhaladt Jézus onnan, meglátott egy, az adószedő-helyen ülő, Máténak mondott embert, és leszögezve ezt mondja neki: „Kövess engem!” És miután felállt9, követte őt. És történt az ő étkezéshez heveredésekor a házban, hogy – figyelj! – miután sok adószedő és bűnös is eljött, együtt heveredtek étkezéshez Jézussal és az ő gyakornokaival. És amint látták a farizeusok, odaszóltak az ő gyakornokaihoz: „Mi miatt épp az adószedőkkel és a bűnösökkel eszik a ti tanítótok?” Jézus pedig amint ezt meghallotta, odaszólt nekik: „Nincs szükségük az erőnlétben levőknek orvosra. Hanem a rosszul levőknek. Miután pedig elmentetek, gyakorolva tanuljátok meg, mi az, hogy: »Irgalmasságot akarok és nem áldozatot«, mert nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megbánásra.”Lábjegyzet9Felállt: ugyanaz a szó, mint a ‘feltámadni’ (gör.: ἀνίστημι e.: „anisztémi”).

Ekkor odamentek hozzá Jánosnak a gyakornokai, miközben leszögezve mondták: „Mi miatt van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te gyakornokaid pedig nem böjtölnek?” És odaszólt nekik Jézus: „Vajon képesek-e a lakodalmasház fiai gyászolni, ameddig velük van a vőlegény? Jönnek viszont olyan napok, amikor elvihetik tőlük a vőlegényt, és akkor böjtölni fognak. Viszont senki sem foltoz rá még össze nem ment előkészítetlen anyagból foltot régi ruhára, mert elvesz az ő toldása a ruhából és rosszabb szakadás keletkezik. Frissen új bort sem töltenek10 régi tömlőkbe, de ha mégis, szétrepednek a tömlők, és a bor kifolyik, és a tömlők el fognak pusztulni. Hanem frissen új bort addig nem használt új tömlőkbe töltenek, és mindkettő együtt marad.”Lábjegyzet10Foltoz rá, foltot, töltenek: a hajítani szó (gör.: βάλλω, e.: „balló”) és annak különféle változatai.

Miközben ezeket szólta nekik – figyelj! – egy főember, amint odament, leborulva hódolt neki, miközben leszögezve mondta, hogy: „Az én lányom élete most ért véget. De miután eljöttél, tedd a te kezedet rá, és értelmes életet fog élni!” És miután felkelt Jézus, követte őt, és az ő gyakornokai is.

És – figyelj! – miután egy tizenkét éve vérfolyásban szenvedő asszony odament hátulról, megérintette az ő ruhájának a bojtját. Mert leszögezve ezt mondta önmagában: „Ha csak megérinthetem az ő ruháját, meg leszek mentve!” Jézus pedig miután megfordult és látta őt, odaszólt: „Bátorodj, lányom, a te hited megmentett téged.” És meg lett mentve az asszony attól az órától fogva.

És amint bement Jézus a főembernek a házába és meglátta a fuvolásokat és a lármázó tömeget, leszögezve mondja nekik: „Vonuljatok el, mert nem halt meg a kislány, hanem alszik!” És kinevették őt. Amikor pedig ki lett hajítva a tömeg, miután bement, megfogta az ő kezét, és életre kelt a kislány. És széjjelment ez a hír arra az egész földre.

És miközben elhaladt onnét Jézus, követte őt két vak, miközben kiáltoztak és erőteljesen mondták: „Irgalmazz nekünk, Dávid Fia!” Miután pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok, és erőteljesen mondja nekik Jézus: „Hiszitek, hogy képes vagyok ezt megtenni?” Erőteljesen mondják neki: „Igen, Urunk!” Ekkor megérintette az ő szemeiket, miközben erőteljesen mondta: „A ti hitetek szerint történjen veletek!” És megnyíltak az ő szemeik. És rájuk mordult Jézus, ahogy erőteljesen mondta: „Meglássátok, senki meg ne tudja!” Azok pedig miután kimentek, hírét terjesztették őneki azon az egész földön.

Az ő kimenetelükkor pedig – figyelj! – felajánlva odahoztak hozzá egy néma démonizált embert. És amint ki lett hajítva a démon, megszóltalt a néma. És csodálkoztak a tömegek, miközben erőteljesen mondogatták: „Sohasem tűnt még fel ily módon Izraelben!” Mindeközben pedig a farizeusok leszögezve ezt mondták: „A démonok főnökében működve hajítja ki a démonokat!”

És bejárta Jézus a városokat mind és a falvakat, miközben egyfolytában tanított az ő gyülekezeteikben és egyfolytában hírnökként kihirdette a Királyság Jóhírét, és egyfolytában kikezelt minden betegséget és minden legyengültséget a nép között.

Miután pedig látta a tömegeket, megindult bensőjében miattuk, mert ekkorra már ájulófélben voltak és szanaszét lökdösve, mint a juhász nélküli juhok. Ekkor mondja leszögezve az ő gyakornokainak: „Az aratás ugyan sok, de a munkások kevesen vannak. Könyörögjetek tehát az aratás Urához, hogy kihajíthasson munkásokat az ő aratásába!”

10. rész

És miután odahívta az ő tizenkét gyakornokát, adta nekik a tisztátalan szellemek szuverén hatalmát, úgyhogy kiűzhették őket és gyógyíthattak minden betegséget és legyengültséget.

A tizenkét kiküldöttnek a nevei pedig ezek: az első a Péternek mondott Simon, és András, az ő testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János, az ő testvére; Fülöp és Bertalan; Tamás és az adószedő Máté; Jakab, az Alfeus fia, és a Taddeusnak elnevezett Lebbeus; a Kananitész11 Simon és az Iskariótész12 Júdás, aki elárulva át is adta őt. Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, miután megparancsolta nekik, ahogy leszögezve mondta:Lábjegyzet11Kananitész: ‘kánaáni’, esetleg az arámi קנּא (e.: „kanna”) szóból ‘buzgó, fanatikus, zelóta’.
12Iskariótész: jelentése vitatott; egy elfogadható lehetőség, hogy egy héber összetett szó görög átirata, אישׁ (e.: „ís”), ‘férfi’ és קריּות (e.: „Kerióth”), ami egy dél-júdeai város (Józsué 15:25), mely jelentése ‘városok’, esetleg ‘összenőtt városok’. Ezek alapján ‘Kerióthi férfi’, esetleg ‘nagyvárosi férfi’ a szó jelentése. (Létezett még egy móábi Kerióth is: Jeremiás 48:24.41 és Ámósz 2:2.)

„Nem-zsidó népek útjára ne menjetek el, és samáriaiak városába ne menjetek be! Hanem utazzatok inkább Izrael házának a juhaihoz, az elveszettekhez! Utazás közben pedig hírnökként hirdessétek ki, ahogy leszögezve mondjátok: »Már közel jött a Mennyek Királysága!« Gyengéket kezeljetek, leprásokat tisztítsatok, halottakat keltsetek életre, démonokat hajítsatok ki, ingyen kaptátok, ingyen adjátok! Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt zsebes öveitekbe; se táskát az útra, se két alsóruhát, se sarukat, se egy botot, mert méltó a munkás az ő élelmére!

Amely városba vagy faluba pedig csak bemennétek, kérdezősködjetek, ki abban méltó, és ott maradjatok, amíg csak ki nem mehettek; miközben pedig bementek a házba, üdvözöljétek azt: és ha tényleg méltó lenne a ház, menjen a ti békességetek arra; ha pedig nem lenne méltó, a ti békességetek hozzátok térjen vissza! És ha valaki nem fogadna be titeket, és nem hallgatná meg a ti kinyilatkoztatott szavaitokat: miközben kimentek a házból vagy abból a városból, rázzátok le a port a ti lábaitokról! Ámen, leszögezve mondom nektek, elviselhetőbb lesz Szodoma és Gomorra földjének, az örökre szétválasztó kárhoztató ítélet napján, mint annak a városnak!

Figyeljetek: én küldelek ki titeket, mint juhokat a farkasok között! Legyetek tehát okosok, mint a kígyók, és mással össze nem keveredők, mint a galambok! Óvakodjatok pedig az emberektől, mert átadnak majd titeket a legfelsőbb bíróságokra, és az ő gyülekezeteikben ostoroznak majd meg titeket. És helytartók elé meg királyok elé is visznek majd az én ügyemért, tanúbizonyságul nekik és a nem-zsidó népeknek. Amikor pedig átadnak titeket, ne aggódjatok, hogyan vagy mit szólhattok, mert megadatik majd nektek abban az órában, mit beszélhettek. Mert nem ti vagytok a beszélők, hanem a ti Édesapátoknak a Szelleme a beszélő bennetek. Átad pedig majd testvér testvért halálra, és apa gyermeket; és rátámadnak majd gyermekek szülőkre, és halálba küldik majd őket. És lesztek majd folyamatosan gyűlöltek mindenkitől az én nevem miatt. De aki mindvégig hátrányba kerülve megmaradt: ő meg lesz majd mentve. Amikor pedig üldöznek titeket ebben a városban, futva meneküljetek a másikba! Mert ámen, leszögezve mondom nektek, semmiképp sem érhettek végére az Izrael városainak, amíg csak el nem jöhet az Ember Fia.

Nincs gyakornok feljebb a tanítójánál, sem rabszolga feljebb az ő uránál. Elég a gyakornoknak, ha olyanná válik, mint az ő tanítója, és a rabszolgának, mint az ő ura. Ha a ház teljhatalmú urát Baál-Zebúlnak13 hívták, mennyivel inkább az ő háznépét. Tehát ne rémüljetek meg tőlük!Lábjegyzet13Baál-Zebúl: ‘a ház ura’. Szójáték a Baál-Zebúb névvel. Míg zebúb ‘legyet’ jelent, zebúl ‘gazdag házat, birtokot’. Baál-Zebúb egy filiszteus istenség neve, akit Ekrónban tiszteltek, jelentése ‘a légy ura’, mely később a Sátán egyik nevévé is vált. Ezt változtatták át Jézusnál Baál-Zebúlra. A különféle Baál nevű istenségek olyan föniciai, kánaáni, filiszteus stb. istenségek voltak, ahol a Baál (vagy az arámi Beél) szó valami ‘urát’ jelentette. Ezek az istenségek voltak az Örökkévaló Adonáj (jelentése szintén: ‘úr’) állandó „vetélytársai”, és ezért „a ház Baálja” nevet olyan gúnynévként használták Jézusra, a ház teljhatalmú urára (a Mindenhatóra), mintha ő is Adonáj egy gonosz vetélytársa lett volna, aki tőle elcsábítja az embereket: mintha Jézus maga lett volna a Sátán.

Mert semmi olyan leplezett dolog nincs, ami ne lepleződne majd le, és rejtett dolog, ami ne tudódna majd ki. Amit kinyilatkoztatva mondok nektek a sötétségben, szóljátok a világosságban, és amit a fülbe súgva hallotok, hirdessétek ki hírnökként a háztetőkön!

És ne rémüljetek meg azoktól, akik megölik az alaki testet, de a lelket nem képesek megölni, hanem rémüljetek meg inkább attól, aki képes mind lelket, mind testet elveszíteni a Gé-Hinnómban, a szemétégető siralomvölgyben.

Nemde két verebet árulnak egy tized napibérért14? És közülük egy sem fog leesni a földre a ti Édesapátok nélkül. Nektek pedig a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Tehát ne rémüljetek meg, sok verébnél vagytok fontosabbak ti!Lábjegyzet14Tized napibér: gör. ἀσσάριον (e.: „asszárion”), a napibért jelentő ezüstdénár tizedét érő érme. Jézus idejében a dénár már a drachma helyébe lépett, azzal kb. megegyező értékkel.

Mindenki tehát, aki csak egyetértően és nyíltan megvallva elismer majd engem az emberek előtt, elismerem majd én is őt az én Édesapám előtt, aki a mennyekben van. Bárki pedig, aki csak megtagad majd engem az emberek előtt, megtagadom majd őt én is az én Édesapám előtt, aki a mennyekben van.

Ne feltételezzétek, hogy azért jöttem, hogy békét hajítsak a földre, nem békét hajítani jöttem, hanem tőrt. Mert kettévágni jöttem: embert az ő apjával szembeállítva, és lányt az ő anyjával szembeállítva, és menyet az ő anyósával szembeállítva. És ellensége lesz az embernek az ő házanépe. Az apját vagy anyját fölém helyezve szerető nem méltó hozzám, és a fiát vagy lányát fölém helyezve szerető nem méltó hozzám. És aki nem veszi fel az ő keresztjét és nem követ mögöttem jőve, nem méltó hozzám. Aki az ő földi élethez kötött lelkét megtalálta, el fogja veszíteni azt, és aki az ő lelkét elveszítette az én ügyemért, meg fogja találni azt.

A titeket befogadó engem fogad be, és az engem befogadó befogadja azt, aki engem kiküldött. Az isteni szóvivőt szóvivő volta miatt befogadó a szóvivő jutalmát fogja kapni, és az igazat igaz volta miatt befogadó az igaz jutalmát fogja kapni. És ha valaki inni adna egynek ezen kicsinyek közül egy pohár hideg vizet pusztán gyakornok volta miatt: ámen, leszögezve mondom nektek, semmiképp sem veszíti el az ő jutalmát!”

11. rész

És történt, amikor befejezte Jézus a rendelkezést az ő tizenkét gyakornoka számára, eltávozott onnan, hogy tanítson és hírnökösködjön az ő városaikban.

János pedig miután hallott a börtönben a Messiásnak a cselekedeteiről, elküldve az ő két gyakornokát így szólt hozzá: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várunk?” És válaszul Jézus így szólt hozzájuk: „Amint elmentetek, jelentsétek Jánosnak, amit hallotok és láttok: vakok látást nyernek és sánták járkálnak, leprások tisztulnak meg és siketek hallanak, halottak kelnek életre és szegények győzelmi Jóhírben részesülnek. És boldog, ha valaki nem botránkozik meg bennem.”

Ezek pedig mikor elmentek, kezdte Jézus erőteljesen mondani a tömegeknek János felől:

„Mit mentetek ki a pusztába megcsodálni? Nádszálat, széltől megrendülőt? Hanem? Mit látni mentetek ki? Puha nőies ruhákban feldíszített embert? Lássátok meg, a puhákat viselők a királyoknak a házaiban vannak! Hanem? Mit látni mentetek ki? Isteni szóvivőt? Igen, leszögezve mondom nektek, isteni szóvivőnél is nagyobbat!

Mert ez az az ember, akiről meg van írva: »Figyelj! Én klküldöm az én követemet a te színed előtt, aki el fogja készíteni a te utadat teelőtted.« Ámen, leszögezve mondom nektek, nem kelt fel asszonyok szülöttjei közül nagyobb a bemerítő Jánosnál! De aki kisebb a Mennyek Királyságában, nagyobb nála! A bemerítő Jánosnak a napjaitól pedig mostanáig a Mennyek Királysága erőszakot szenved, és az erőszakosok elragadják azt. Mert mind az Isteni szóvivők és a Törvény Jánosig szóltak isteni szóvivőként. És ha be akarjátok fogadni, ő az eljönni készülő Illés15. Akinek van füle hallani, hallja!Lábjegyzet15Illés: Élijáh, az isteni szóvivők (próféták) képviselője, akiről Malakiás írta, hogy Isten elküldi, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja.

De mihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a piacokon ülő és az ő társaikat megszólító és erőteljesen ezt mondó kisgyermekekhez: »Fuvoláztunk nektek és nem körtáncoltatok, siratót énekeltünk, és nem szakadtatok meg a gyászban!« Mert eljött a nem evő és nem ivó János, és határozottan mondják: »Démonja van!« Eljött az evő és ivó Ember Fia, és határozottan mondják: »Figyeljetek! Egy falánk és borivó ember, adószedők barátja és bűnösöké!« És igazzá lett nyilvánítva a bölcsesség az ő gyermekeitől.”

Ekkor elkezdte korholni a városokat, amelyekben a az ő legtöbb csodás erőmegnyilvánulása történt, mert nem bánták meg bűneiket:

„Jaj neked, Khorazin! Jaj neked Béth-Szaida!16 Mert ha Türoszban és Szidónban17 történtek vona azok a csodás erőmegnyilvánulások, amik bennetek történtek, rég zsákruhában és hamuban bűneiket bánták volna! De leszögezve mondom nektek, Türosznak és Szidónnak elviselhetőbb lesz az örökre szétválasztó kárhoztató ítélet napján, mint nektek!Lábjegyzet16Khorazin és Béth-Szaida: Khorazin egy galileai város, jelentése: ‘Füstös kemence’. Béth-Szaida pedig egy kis halászfalu a Galileai-tenger vagyis a Genezáreti-tó nyugati partján, András, Péter, Fülöp és János otthona. Nevének jelentése: ‘A hal háza’.
17 Türosz és Szidón: két régi és gazdag föniciai város a Földközi-tenger keleti partján. Türosz jelentése ‘szikla’, Szidóné pedig ‘halászat’. Szidón helyi megnevezése Szaida, ami egy szójáték lehetőségét rejti Béth-Szaidával.

És te, Kapernaum, akit a mennyig emeltek fel, az alvilágig fognak lerántani! Mert ha Szodomában történtek volna azok a csodás erőmegnyilvánulások, amik benned történtek, megmaradt volna máig! De leszögezve mondom nektek, hogy Szodoma földjének elviselhetőbb lesz az örökre szétválasztó kárhoztató ítélet napján, mint neked!”

Abban az időben mindezekre válaszul Jézus így szólt: „Nyíltan megvallva elismerlek téged, Édesapám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsektől és értelmesektől, és leleplezted őket a kiskorúaknak. Igen, Édesapám, mert így vált jótetszővé teelőtted!

Minden nekem lett átadva az én Édesapámtól, és senki sem ismeri meg a Fiút, csak az Édesapa, az Édesapát sem ismeri meg bárki, csak a Fiú, és akinek esetleg szándékozik a Fiú leleplezni.

Gyertek ide hozzám mindnyájan ti fáradozók és megterheltek, és én megnyugvást adok nektek. Emeljétek az én igámat magatokra, és gyakorolva tanuljátok meg tőlem, hogy szelid vagyok, és alázatos a szívnek: és majd találtok megnyugvást a ti lelkeiteknek. Mert az én igám kellemesen hasznos és az én terhem könnyű.”

12. rész

Abban az időben elment Jézus a szombatnapon, át a vetéseken, az ő gyakornokai pedig megéheztek, és elkezdtek kalászokat tépni és enni. A farizeusok pedig amint ezt meglátták, odaszóltak neki: „Figyelj! A te gyakornokaid azt teszik, amit nem szabad tenni szombatnapon.” Ő pedig odaszólt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor megéhezett, ő és a vele levők: hogyan ment be az Isten házába és ette meg a kihelyezés kenyereit, amit nem volt szabad neki megennie, sem a vele levőknek, hanem csak a papoknak? Vagy nem olvastátok a Törvényben, hogy a szombatnapokon a papok a Templomban a szombatnapot megszentségtelenítik, és ártatlanok? Leszögezve mondom pedig nektek, hogy a Templomnál nagyobb van itt! Ha pedig tudtátok volna, mi ez: »Irgalmasságot akarok és nem áldozatot«, talán el sem ítéltétek volna az ártatlanokat. Mert Ura a szombatnapnak is az Ember Fia!”

És miután eltávozott onnan, elment az ő gyülekezetükbe. És – figyelj! – egy ember volt ott, akinek az egyik keze száraz volt, és kérdezgették őt, ahogy erőteljesen ezt mondták: „Vajon szabad-e a szombatnapokon gyógykezelni?” – hogy vádolhassák őt. Ő pedig odaszólt nekik: „Ki közületek az az ember, akinek lesz majd egy juha, és ha ez beleesne a szombatnapokon egy gödörbe, nem ragadja majd meg és nem emeli majd ki18? Mennyivel különb tehát egy ember egy juhnál? Úgyhogy szabad a szombatnapokon helyesen tenni.” Akkor leszögezve ezt mondja az embernek: „Nyújtsd ki a te kezedet!” És kinyújtotta, és rendbejött! Olyan egészséges lett, mint a másik! A farizeusok pedig tanácsot tartottak ellene, miután kimentek, hogy miként pusztíthatnák őt el.Lábjegyzet18Kiemeli: ugyanaz a szó, mint az ‘életre kelni’ (gör.: ἐγείρω e.: „egeiró”).

Jézus pedig miután ezt megtudta, visszahvonult onnan. És követték őt nagy tömegek, és kikezelte mindnyájukat. És rendre utasítva megfeddte őket, hogy őt nyilvánossá nem tehetik; hogy beteljesedjen az Ézsaiás, az isteni szóvivő által kijelentett beszéd, aki ezt mondta: „Figyelj: az én gyermekem, akit választottam, az én önzetlenül szeretettem, akiben jótetszését lelte az én lelkem. Helyezem majd az én Szellememet őrá, és elválasztó ítéletet jelent majd be a nem-zsidó népeknek. Nem veszekszik majd, nem is kiált, nem is hallja majd senki a tereken az ő hangját. Az összezúzódott nádat nem töri le, és a füstölgő gyertyabelet nem oltja ki, amíg csak győzelemre nem hajíthatja az elválasztó ítéletet. És az ő nevében nem-zsidó népek reménykednek majd.”

Akkor felajánlva odahoztak hozzá egy vak és néma démonizáltat, és kikezelte őt, úgyhogy a vak és néma szólt is, látott is. És közben el voltak kápráztatva a tömegek mind, és erőteljesen ezt mondták: „Csak nem ez-e a Dávid Fia?” A farizeusok pedig miután ezt meghallották, így szóltak: „Ez nem hajítja ki a démonokat, hacsaknem a Baál-Zebúlban, a démonok főnökében működve!” Mivel pedig már ismerte Jézus az ő fontolgatásaikat, odaszólt nekik:

„Mindegyik önmagával szemben részekre osztott királyság lepusztul, és egyik önmagával szemben részekre osztott város vagy ház sem fog megállni! És ha a Sátán a Sátánt hajítja ki, önmagával szemben részekre oszlott: tehát hogyan fog megállni az ő királysága? És ha én Baál-Zebúlban hajítom ki a démonokat, a ti fiaitok kiben hajítják ki? Emiatt ők nektek lesznek ítélőbíráitok! Ha pedig én Isten Szellemében hajítom ki a démonokat, akkor elérkezett rátok az Isten Királysága!

Vagy hogyan képes valaki bemenni az erős embernek a házába, és az ő edényeit kifosztani, hacsak nem kötözi meg először az erőst? És akkor majd az ő házát kifosztja. A velem nem levő ellenem van, és a velem nem gyűjtő szétszór.

Emiatt leszögezve mondom nektek, minden bűn és gyalázkodás el lesz engedve az embereknek, de a Szellem gyalázása nem lesz elengedve az embereknek! És aki csak egy szót szólna az Ember Fia ellen, el lesz engedve neki, de aki csak szól a Szent Szellem ellen, nem lesz elengedve neki, sem ebben a világkorszakban, sem az eljönni készülőben.

Vagy tegyétek a fát nemessé és annak a gyümölcsét nemessé, vagy tegyétek a fát rothadttá és annak a gyümölcsét rothadttá, mert a gyümölcsről a fa megismerhető.

Viperák fajzatai! Hogy vagytok képesek jókat szólni gonosz létetekre? Mert a száj a szív túlcsorduló bőségéből szól! A jó ember a szívének jó kincseiből hajítja elő a jókat, és a gonosz ember a gonosz kincsekből hajít elő gonoszokat. De leszögezve mondom nektek, hogy minden haszontalan szöveget, amit esetleg szólnának az emberek: számot adnak majd arról az elválasztó ítélet napján. Mert a te szavaidból leszel igazzá nyilvánítva, és a te szavaidból leszel elítélve.”

Ekkor válaszolt valaki a farizeusok közül, ahogy leszögezve mondta: „Tanító, akarunk tőled jelt látni.” Ő pedig válaszul így szólt hozzájuk:

„Egy munkákkal teli gonosz és házasságtörő nemzedék jelt keres, és jel nem adatik majd neki, hacsaknem az isteni szóvivő Jónásnak19 a jele. Mert ahogyan volt Jónás a nagy hal gyomrában három napot és három éjt, úgy lesz az Ember Fia a föld szívében három napot és három éjt. A ninivei férfiak fel fognak támadni az elválasztó ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és el fogják ítélni azt, mert ők megbánták bűneiket Jónás hirnöki kihirdetésére; és – figyeljetek! – nagyobb van Jónásnál itt! Dél királynője életre fog kelni az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és el fogja ítélni azt, mert ő eljött a föld véghatáraiból Salamon bölcsességét hallgatni; és – figyeljetek! – nagyobb van Salamonnál itt! Amikor pedig a tisztátalan szellem végre kiment az emberből, víztelen helyeken megy át, miközben megnyugvást keres, és nem talál. Akkor leszögezve mondja: »Vissza fogok térni az én házamba, ahonnan kijöttem.« És miután odament, találja azt munkáktól felszabadulva, kiseperve és felékesítve. Akkor elmegy és maga mellé vesz hét másik szellemet, munkákkal teli gonoszabbakat magánál, és miután bementek, ott laknak. És válik az utóbbi állapota annak az embernek rosszabbá az elsőnél. Így lesz ezzel a munkákkal teli gonosz nemzedékkel is!”Lábjegyzet19Jónás: (vagy Jóna) jelentése galamb.

Neki pedig, a tömegekhez még szólónak – figyelj! – az édesanyja és az ő testvérei már kint álltak, mert keresték a módját, hogy szóljanak neki. Odaszólt pedig valaki neki: „Figyelj! A te édesanyád és a te testvéreid kint állnak, mert keresik a módját, hogy szóljanak neked.” Ő pedig válaszul odaszólt a neki odaszólónak: „Ki az én édesanyám, és kik az én testvéreim?” És miután kinyújtotta az ő karját az ő gyakornokaira, odaszólt: „Figyelj! Ők az én édesanyám és az én testvéreim! Mert aki csak megtenné20 az akaratát az én mennyekbeli Édesapámnak, ő az én fivérem és nővérem és édesanyám.”Lábjegyzet20Aki csak megtenné: az ógörög egy olyan szerkezetet használ, ami azt a feltételes módot fejezi ki, hogy a jövőben, amint lehetősége adódik rá, meg is tenné.

13. rész

Azon a napon pedig, miután kiment Jézus a házból, leült a tenger mellett. És gyülekeztek mellé nagy tömegek, úgyhogy ő, miután belépett a hajóba, leült, és a tömeg mind a parton állt. És sokat szólt hozzájuk példázatokban21, ahogy leszögezve ezt mondta:Lábjegyzet21Példázat: a görög παραβολή szó (e.: „parabólé”) szószerint ‘melléhajítást’ jelent, ahol egy szellemi valóságot vagy tanítást egy kitalált hétköznapi történettel mutatnak be, hogy a nyitott ember számára megfoghatóvá tegyék.

„Figyeljetek! Kiment a vető vetni. És az ő vetése során némely esett az út mellé, és jöttek a madarak és felették azokat. Más pedig esett a köves helyekre, ahol nem volt számára sok föld, és azonnal kikelt, mert nem volt számára föld mélysége. Miután pedig a nap felkelt, megperzselődött, és mert nem volt gyökere, kiszáradt. Más pedig esett a tövisbokrokra, és felnőttek a tövisbokrok, és elfojtották azokat. Más pedig esett a kiváló földre, és gyümölcsöt termett, az egyik százat, a másik meg hatvanat, a harmadik meg harmincat. Akinek van füle hallani, hallja!”

És miután odamentek a gyakornokok, odaszóltak neki: „Mi az, ami miatt példázatokban szólsz nekik?” Ő pedig válaszul odaszólt nekik:

„Mert nektek adatott meg, hogy megismerjétek a Mennyek Királyságának a titkait, amazoknak meg nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik majd és bővelkedni fog; akinek pedig nincs, amije van, az is elemeltetik majd tőle. Ez az, ami miatt példázatokban szólok nekik: mert látván nem látnak és hallván nem hallanak, és össze sem rakják a szívükkel a dolgokat. És beteljesedett rajtuk Ézsaiásnak a szóvivői közlése, amely leszögezve mondja: »Hallással hallani fogtok, és semmiképp sem rakhatjátok össze, és látván látni fogtok, és semmiképp sem láthatjátok át! Mert megkövéredett a szíve ennek a népnek, és a füleikkel nehezen hallottak, és az ő szemeiket becsukták: nehogy átláthassák a szemeikkel, és a füleikkel nehogy meghallhassák, és a szívükkel nehogy összerakhassák, és nehogy visszatérhessenek és meggyógyíthassam őket.«

Nektek pedig boldogok a szemeitek, mert látnak, és a ti füleitek, mert hallanak! Mert ámen, leszögezve mondom nektek, hogy sok isteni szóvivő és igazságos ember kívánkozott átlátni, amiket láttok, és nem láttak át, és hallani, amiket hallotok, és nem hallottak.

Ti tehát halljátok meg a vető példázatát:

Mindenkinél, aki miközben hallgatja a Királyság Kinyilatkoztatását és össze nem rakja, eljön a Gonosz és elragadja azt, ami már el lett vetve az ő szívében. Ez az, aki az út mellé volt vetve. Aki pedig a köves helyekre lett vetve, ez az, aki a Kinyilatkoztatást hallja, és azonnal örömmel befogadja azt. De nincs gyökere önmagában, hanem csak ideiglenes, amikor pedig nyomorúság vagy üldöztetés támad a Kinyilatkoztatás miatt, azonnal megbotránkozik. Aki pedig a tövisbokrokba lett vetve, ez az, aki a Kinyilatkoztatást hallja, és ennek a világkorszaknak a gondja és a gazdagságnak a csalárdsága összeroppantva teljesen megfojtja a Kinyilatkoztatást, és gyümölcstelenné válik. Aki pedig a kiváló földre lett vetve, ez az, aki a Kinyilatkoztatást hallja és összerakja, aki valóban gyümölcsözik, és terem az egyik százat, a másik meg hatvanat, a harmadik meg harmincat.”

Egy másik példázatot is helyezett eléjük, ahogy leszögezve ezt mondta:

„Hasonlóvá lett a Mennyek Királysága egy emberhez, aki az ő földjébe nemes magot vetett. De amíg az emberek aludtak, eljött az ő ellensége, és vetett szédítő vadócokat22 a búza közé, és elment. Amikor pedig szárba szökött a fű és gyümölcsöt termett, akkor előtűntek a szédítő vadócok is. Miután pedig a ház urának a rabszolgái odamentek, odaszóltak neki: »Urunk, nemde nemes magot vetettél a te földedbe? Honnét vannak hát a földednek szédítő vadócai?« Ő pedig így szólt nekik: »Ellenséges ember tette!« Akkor a rabszolgák így szóltak neki: »Akarod-e tehát, hogy miután elmentünk, összeszedjük azokat?« Ő pedig így szólt: »Nem, nehogy miközben összeszeditek a szédítő vadócokat, gyökerestül kitépjétek azokkal egyszerre a búzát is. Engedjétek együtt nőni mindkettőt az aratásig, és az aratás alkalmával majd odaszólok az aratóknak: ’Szedjétek össze először a szédítő vadócokat, és kötözzétek azokat kötegekbe, hogy elégessék azokat, a búzát pedig gyűjtsétek össze az én magtáramba!’«”Lábjegyzet22Szédítő vadóc: más néven konkolyperje, a hagyományos fordításokban „konkoly”. A búzamezők parazita növénye, mely nagyon hasonlít a búzára, egészen addig, míg a szemek meg nem jelennek rajta: fekete magvakat hoz. Ha búzaliszttel keverik össze, akkor a vele szimbiózisban élő gomba is belekerül és a részegség minden tünetét okozza: szédülést, remegést, ittasságot, mámorérzetet, járásképtelenséget, bénulást, beszédzavart és hányást. Akár halált is okozhat. Emiatt ez az egyetlen zöldtakarmány, amit úgy tartanak számon, mint ártalmas, mérges és gyilkos gabonát.

Egy másik példázatot is helyezett eléjük, ahogy leszögezve ezt mondta:

„Hasonlít a Mennyek Királysága a mustármaghoz, amit fogott egy ember és elvetette az ő szántóföldjébe, ami kisebb ugyan minden magnál, de mire felnőtt, már nagyobb a veteményeknél, és fává lesz. Úgyhogy jönnek a menny madarai és fészket raknak annak az ágain.”

Egy másik példázatot is szólt nekik:

„Hasonlít a Mennyek Királysága a kovászhoz, amit fogott egy asszony és belerejtett három szea23 lisztbe, amíg az egész kovászossá nem erjedt.”Lábjegyzet23Három szea: a görögben a σάτον (e.: „szaton”) űrmérték a héber ‘meghatározó mérték, sztenderd’ jelentésű szóból eredő סאה (e.: „szea”) megfelelője, ≈ 7,7 liter. 3 szea = 1 efa ≈ 23 liter. Az efa egy gabona-mérőedény, mely pl. a Zakariás 5:6-8 próféciában is szerepel. Az efa űrtartama megegyezik a bat folyadékűrmértékkel is. (A számadatok forrása: Oxford Biblical Studies)

Ezeket mind példázatokban szólta Jézus a tömegeknek, és példázat nélkül nem szólt nekik; hogy beteljesedjen az isteni szóvivőn keresztül kijelentett beszéd, aki ezt mondta: „Példázatokban nyitom majd meg az én számat: a világrendszer alapjainak lefektetése óta elrejtett dolgokat tárok majd fel.”

Akkor, miután elengedte a tömegeket, bement a házba Jézus. És odamentek hozzá az ő gyakornokai, és egyidejűleg határozottan mondták: „Értelmezd nekünk a szántóföld szédítő vadócainak a példázatát!” Ő pedig válaszul így szólt nekik:

„A nemes magot vető az Ember Fia; a szántóföld pedig a világrendszer; a nemes mag pedig ezek, a Királyság fiai; a szédítő vadócok pedig a Gonosz fiai; az ellenség pedig, aki vetette azokat, a Szétdobáló; az aratás pedig a világkorszak céljának bevégzése; az aratók pedig az angyalok. Ahogyan tehát összeszedik a szédítő vadócokat és tűzzel elégetik, így lesz a bevégzésekor ennek a világkorszaknak: kiküldi majd az Ember Fia az ő angyalait, és összeszedik majd az ő Királyságából az összes bukást okozó botrányt és a törvénytelenséget tevőket, és hajítják majd őket a tüzes kemencébe: ott lesz majd a sírás és a fogcsikorgatás! Akkor majd az igazságosak felragyognak majd mint a nap, az ő Édesapjuknak a Királyságában. Akinek van füle hallani, hallja!

Ismét hasonló a Mennyek Királysága a szántóföldben elrejtett kincshez, amit miután megtalált egy ember, elrejtett, és az ő öröméből elmegy, és mindenét, amije csak van, eladja, és megvásárolja azt a szántóföldet.

Ismét hasonló a Mennyek Királysága a szép gyöngyöket kereső kereskedő emberhez, aki miután egyetlen nagyon értékes gyöngyöt talált és miután elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt.

Ismét hasonló a Mennyek Királysága a nagy kiterjedésű kerítőhálóhoz, amit a tengerbe hajítottak, és minden fajtából összegyűjtött, amit amikor megtelt, kihúztak a partra, és miután leültek, összeszedték a jókat24 edényekbe, a hitványakat pedig kívülre hajították. Így lesz majd a világkorszak céljának a bevégzésekor: kimennek majd az angyalok, és elkülönítik a gonoszokat az igazságosak közül, és hajítják őket a tüzes kemencébe: ott lesz majd a sírás és a fogcsikorgatás!”Lábjegyzet24Jókat és hitványakat: ugyanazok a szavak, mint a fa és gyümölcse képnél: ‘nemes’ és ‘rothadt’. E szavak jelentései még: ‘szép, használható, megfelelő’, illetve ‘használhatatlan, rossz minőségű, értéktelen’.

Leszögezve mondja nekik Jézus: „Összeraktátok mindezeket?” Leszögezve mondják neki: „Igen, Urunk!” Ő pedig odaszólt nekik: „Emiatt a Mennyek Királyságába gyakornokká tétellel bevezetett25 összes írásmagyarázó hasonlít egy olyan emberhez, a ház urához, aki előhajigál az ő kincseiből addig nem használt újat és régit.”Lábjegyzet25Gyakornokká tétellel bevezetett: a görög μαθητευθεὶς εἰς (e.: „mathéteutheisz eisz”) szerkezet a ‘gyakornokká tett’ szenvedő szerkezetes befejezett melléknévi igenév és a ‘-ba/-be’ toldalékunknak megfelelő elöljárószó kombinációja, amit „a Királysága a Mennyeknek” követ. Az itt leírt írásmagyarázó nem csak megtaníttatott a Mennyek Királysága felől, vagy annak gyakornoka lett, vagy már újjászületettként önállóan gyakoroltatták vele a Királyság dolgait; hanem magával a gyakornokká tétellel vezették őt be a Királyságba: a görög „mathéteuo” ige azt fejezi ki, hogy a gyakornokkal ott van személyesen az oktatója, akinek az elveit és életvitelét utánzással elsajátítja. És miközben gyakorol, nem csak megérti az eszével, hanem maga is aktív, felügyeletet már nem igénylő gyakornokká, gyakorlóvá válik, és maga is belekerül Isten Királyságába. Szóalkotás útján a ‘belegyakornokosított’ állhatna itt: „a Mennyek Királyságába belegyakornokosított összes írásmagyarázó”. (A begyakornokosítás módjáról Jézus a Máté könyve végén szól: bemerítéssel és az összes olyan parancs megtételére való tanítással, amit Jézus az ő gyakornokainak adott.)

És történt, amikor befejezte Jézus ezeket a példázatokat, útra kelt onnan.

És miután az ő szülőföldjére érkezett, tanította őket az ő gyülekezeteikben, úgyhogy ők meghökkentek, és erőteljesen ezt mondták: „Honnan van ennek ez a bölcsesség és a csodás erők? Nem ez az ácsmester fia? Nemde az ő édesanyját Máriának mondják, és az ő fivéreit Jakabnak és Jószésznek és Simonnak és Júdásnak? És az ő nőtestvérei is nemde mind köztünk vannak? Honnan vannak tehát ennek mindezek?” És megbotránkoztak benne. Jézus pedig odaszólt nekik: „Nincs isteni szóvivő megbecsülés nélkül, hanem csak az ő szülőföldjén és az ő házában.” És nem tett ott sok csodát az ő hitetlenségük miatt.

14. rész

Abban az időben meghallotta Heródes, a negyedes fejedelem Jézusnak a hallomás útján terjedő hírét, és odaszólt az ő gyermekeihez: „Ez a bemerítő János: ő kelt életre a halottak közül, és ez miatt a csodás erők működnek bennne!” Mert Heródes, miután elfogta Jánost, megkötözte és börtönbe helyezte Heródiás, az ő fivérének, Fülöpnek a felesége miatt. Mert leszögezve ezt mondta neki János: „Nem szabad neked vele élned!” És mialatt folyamatosan meg akarta őt ölni, félt a tömegtől, mert isteni szóvivőjükként volt ő nekik.

Amikor pedig Heródesnek a születésnapját ünnepelték, táncolt Heródiásnak a lánya a középen, és tetszett Heródesnek. Ebből kifolyólag esküvel nyilvánosan megvallva elismerte neki, hogy megadja azt, amit esetleg kérne. Ő pedig az ő édesanyjától unszolva ezt kérte: „Add nekem! – közli – Ide egy fatáblán a fejét a bemerítő Jánosnak!” És elszomorodott a király, de az esküdözések és az étkezéshez vele együtt letelepedők miatt megparancsolta, hogy adják oda. És érte küldve lefejezte Jánost a börtönben. És odavitték az ő fejét egy fatáblán, és odaadták a lánynak, és odavitte az ő édesanyjának. És odamentek az ő gyakornokai, felvették a testet és eltemették azt; és mentek és hírül adták Jézusnak.

És amint ezt meghallotta Jézus, visszavonult onnan hajóval egy puszta helyre külön, és amint ezt meghallották a tömegek, követték őt gyalogosan a városokból. És amint kiment Jézus, meglátott egy nagy tömeget, megindult bensőjében rajtuk, és gyógykezelte az ő betegeiket.

Amikor pedig este lett, odamentek hozzá az ő gyakornokai, s közben határozottan mondták: „Puszta ez a hely, és az idő már elment mellettünk, bocsásd el a tömegeket, hogy miután elmentek a falvakba, vásárolhassanak maguknak eledelt.” Jézus pedig odaszólt nekik: „Nem szükséges elmenniük; adjatok nekik ti enni!” Ők pedig határozottan mondták: „Nincs nekünk itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk.” Ő pedig odaszólt: „Hozzátok a számomra azokat ide!” És miután megparancsolta, hogy a tömegek telepedjenek le a fűre és vette az öt kenyeret és a két halat, majd miután feltekintett a mennybe: áldást mondott26. És miután megtörte, adta a gyakornokoknak a kenyereket, a gyakornokok pedig a tömegeknek. És ettek mindnyájan és jóllaktak, és felszedték a megtört darabok bővelkedését: tizenkét tele kosárnyit! Az étkezők pedig mintegy ötezren voltak férfiak, asszonyokon és kisgyermekeken kívül.Lábjegyzet26Áldást mondott: a gör. εὐλόγησεν (e.: „eulogészen”) szószerint azt jelenti: ‘jót mondott’. Amikor áldunk, jót mondunk valakire vagy valamire. Jelen esetben az áldás vonatkozhat a kenyerekre, a tömegekre és az egész kialakult helyzetre egyaránt.

És azonnal kényszerítette Jézus az ő gyakornokait, hogy lépjenek a hajóba és menjenek előtte a túloldalra, amíg ő elbocsátja a tömegeket. És miután elbocsátotta a tömegeket, felment a hegyre külön imádkozni. Amikor pedig este lett, egyedül ő volt ott.

A hajó pedig már a tenger közepén volt, miközben kínlódott a hullámoktól, mert ellenkező volt a szél. A negyedik éjszakai őrség idején pedig elment hozzájuk Jézus, járva a tengeren. És amint meglátták a gyakornokok a tengeren járót, zaklatottá váltak, és közben erőteljesen ezt mondták, „Ez egy rémjelenség!” és a félelemtől felkiáltottak. De azonnal hozzájuk szólt Jézus, ahogy leszögezve mondta: „Bátorodjatok, Én Vagyok, ne féljetek!” Neki válaszul pedig Péter odaszólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg nekem, hogy hozzád menjek a vizeken!” Ő pedig odaszólt: „Jöjj!” És miután leereszkedett a hajóból, Péter járt a vizeken, hogy Jézushoz menjen. De miközben elemezve figyelte az erős szelet, megrémült, és amint kezdett elsüllyedni, felkiáltott, ahogy erőteljesen mondta: „Uram, ments meg engem!” Miután pedig azonnal kinyújtotta Jézus a kezét, megragadta őt és leszögezve ezt mondja neki: „Kishitű, milyen céllal27 kételkedtél?” És amint beléptek a hajóba, abbahagyta a tombolást a szél. A hajóban levők pedig miután odamentek, leborulva hódoltak neki, miközben leszögezve mondták: „Valóban Isten Fia vagy!”Lábjegyzet27Milyen céllal: szószerint: ‘mibe’, a görög εἰς τί (e.: „eisz ti”) szerkezet a ‘-ba/-be/-ért’ és a ‘mi/milyen’ szavak együttese. Az eisz használatos célhatározásra is: „Mi volt a célod/Hol akartál kikötni/Mit akartál elérni azzal, hogy kételkedtél?”

És miután átkeltek, megérkeztek Genezáret földjére. És miután felismerték őt annak a helynek a férfiai, elküldtek arra az egész környékre és felajánlva odahordták hozzá mind a rosszul levőket, és kérték őt, hogy csak hadd érinthessék meg az ő ruhájának a bojtját, és akik csak megérintették, kimenekültek bajukból.

15. rész

Akkor odamentek Jézushoz a jeruzsálemi írásmagyarázók és farizeusok, akik erőteljesen ezt mondták: „Mi az, ami miatt a te gyakornokaid áthágják a vének hagyományát? Mert nem mossák meg az ő kezeiket, amikor kenyeret esznek.”

Ő pedig válaszul odaszólt nekik: „Mi az, ami miatt ti is áthágjátok az Isten parancsolatát a ti hagyományotok miatt? Mert az Isten parancsolatot adott, ahogy leszögezve mondta: »Értékelve tiszteld a te apádat és anyádat!«, és: »Az apját vagy anyját ócsárló28 halállal érjen véget!« Ti pedig leszögezve mondjátok: »Bárki mondhatja apjának vagy anyjának: ’Áldozati ajándék az, aminek esetleg tőlem hasznát vehetnéd’, és semmiképp sem kell tisztelnie az ő apját vagy az ő anyját.« És érvénytelenítettétek a parancsolatát az Istennek a ti hagyományotok miatt. Színészkedők! Helyesen szólt isteni szóvivőként felőletek Ézsaiás, aki leszögezve mondta: »Közel jön hozzám ez a nép az ő szájával, és az ajkakkal értékelve tisztel engem, de az ő szívük messze távol van tőlem. De hiába tisztelnek félve engem, miközben emberek tanításait, rendeléseit tanítják.«”Lábjegyzet28Ócsárló: a görög κακολογέω (e.: „kakologeó”) igéből, szószerint: ‘rosszat mondó’. Míg az áldás ‘jót mondás’, az ócsárlás ‘rosszat mondás’. Az átkozás viszont már egyenesen ‘leimádkozás’, a καταράομαι görög szó (e.: „kataraomai”) valami pusztulása céljából művelt szellemi tevékenységre utal.

És miután odahívta a tömeget, odaszólt nekik: „Halljátok meg és rakjátok össze: Nem a szájba bemenő dolog teszi közönségessé az embert, hanem a szájból kijutó, ez teszi közönségessé az embert!”

Ekkor, miután odamentek az ő gyakornokai, odaszóltak neki: „Tudod-e, hogy a farizeusok, miután meghallották a Kinyilatkoztatást, megbotránkoztak?” Ő pedig válaszul odaszólt: „Minden olyan ültetvény, amit nem ültetett az én mennyei Édesapám, gyökerestül ki lesz tépve. Hagyjátok hátra őket: vak útikalauzaik ők vakoknak! Vak pedig vakot ha kalauzolna, akkor mindketten gödörbe fognak esni.”

Válaszul pedig Péter odaszólt neki: „Értelmezd nekünk ezt a példázatot!” Jézus pedig odaszólt: „Ti is még mindig összerakni nem tudó értetlenek vagytok? Tán nem fogjátok fel, hogy minden szájba bejutó dolog a gyomorba kerül, és a vécébe hajítják? De a szájból kijutó dolgok a szívből jönnek ki, és ezek teszik közönségessé az embert. Mert a szívből jönnek ki a gonosz érvelések, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, tolvajlások, hamisan tanúskodások, gyalázkodások. Ezek az embert közönségessé tevő dolgok, de a mosatlan kézzel evés nem teszi közönségessé az embert.”

És miután kiment onnan Jézus, visszavonult Türosz és Szidón vidékeire.

És – figyelj! – egy kánaáni asszony, miután azokból a határokból kiment oda, kiáltozott hozzá, ahogyan erőteljesen ezt mondta: „Irgalmazz nekem, Uram, Dávid Fia! Az én lányom kegyetlenül démonizált állapotban van!” De ő nem válaszolt neki egy Kinyilatkoztatást sem. És miután odamentek az ő gyakornokai, megkérték őt, ahogy erőteljesen mondták: „Bocsásd el őt, mert kiáltozik mögöttünk.” Ő pedig válaszul így szólt: „Nem lettem kiküldve, csak a juhokért, az Izrael házának elveszettjeiért.” Az asszony pedig miután megérkezett, leborulva hódolt neki, és közben erőteljesen mondta: „Uram, segíts rajtam!” Ő pedig válaszul így szólt: „Nem helyes elvenni a gyermekek kenyerét, és odahajítani a kiskutyáknak.” Az asszony pedig így szólt: „Igen, Uram, hiszen a kiskutyák is esznek az ő uruk asztaláról leeső morzsákból.” Ekkor válaszul Jézus így szólt hozzá: „Ó asszony, nagy a te hited: történjen veled, amint akarod!” És meggyógyult az ő lánya attól az órától fogva.

És miután távozott onnan, Jézus elment a Galileai-tenger mellé, és miután felment a hegyre, ott üldögélt. És odamentek hozzá sántákat, vakokat, siketnémákat, csonkákat és nagyszámú másféléket magukkal hozó nagy tömegek és odaszórták őket Jézus lábai mellé, és kikezelte őket: úgyhogy a szóló siketnémákat, egészséges csonkákat, járó sántákat és látó vakokat látó tömegek elcsodálkoztak és dicsőítették az Izrael Istenét.

Jézus pedig, miután odahívta az ő gyakornokait, így szólt: „Megindul a bensőm a tömeg iránt, mert már három napja folyamatosan velem maradtak, és nincs nekik semmijük, amit ehetnének; és elbocsátani őket étlen böjtölőkként nem akarom, nehogy elájuljanak az út során.” És erőteljesen mondták neki az ő gyakornokai: „Honnan lenne számunkra a pusztában annyi kenyér, hogy jóllakassunk ennyi tömeget?” És erőteljesen mondja nekik Jézus: „Hány kenyeretek van?” Azok pedig így szóltak: „Hét; és egy kevés kis halunk.”

És megparancsolta a tömegeknek, hogy dőljenek le étkezéshez a földre. És miután vette a hét kenyeret és a halakat, majd miután hálát adott, megtörte és adta az ő gyakornokainak, a gyakornokok pedig a tömegnek. És ettek mindnyájan és jóllaktak, és felszedték a megtört darabok bővelkedését: hét tele nagykosárnyit! Az étkezők pedig négyezren voltak férfiak, asszonyokon és kisgyermekeken kívül. És miután elbocsátotta a tömegeket, belépett a hajóba, és elment Magdala határaiba.

16. rész

És miután odamentek a próbáztató farizeusok és szaddúceusok, kérdezgették őt, hogy egy jelt az égből mutatna-e nekik. Ő pedig válaszul odaszólt nekik: „Amikor esteledik, leszögezve ezt mondjátok: »Szép idő lesz, mert vöröslik az ég«”, és kora reggel: »Ma télies vihar lesz, mert borúsan vöröslik az ég.« Színészkedők! Az ég arculatát tudjátok, hogyan kell megkülönböztetni, de az alkalmas idők jeleit nem vagytok képesek? Egy munkákkal teli gonosz és házasságtörő nemzedék jelt keres, és jel nem adatik majd neki, hacsaknem az isteni szóvivő Jónásnak a jele.“ És miután otthagyta őket, elment.

És miután az ő gyakornokai a túloldalra mentek, elfelejtettek kenyereket vinni. Jézus pedig odaszólt nekik: „Lássátok meg és óvakodjatok a farizeusok és szaddúceusok kovászától!” Ők pedig számolgattak maguk közt, ahogy leszögezve mondták, hogy: „Kenyereket nem hoztunk.” Amint pedig ezt megtudta, Jézus odaszólt nekik: „Mit számolgattok magatok közt, kishitűek, hogy kenyereket nem hoztatok? Tán nem fogjátok fel, és nem emlékeztek az öt kenyerére az ötezernek, és hogy hány kosárnyit vittetek el? Sem a hét kenyerére a négyezernek, és hogy hány nagykosárnyit vittetek el? Hogyhogy nem fogjátok fel, hogy nem kenyérről szóltam nektek, hogy óvakodni kell a farizeusok és szaddúceusok kovászától?” Akkor rakták össze, hogy nem arról szólt, hogy a kenyér kovászától, hanem a farizeusok és szaddúceusok tanításától kell óvakodni.

Miután pedig elment Jézus a Fülöp Cézáreájának a vidékeire, kérdezgette az ő gyakornokait, ahogy erőteljesen mondta: „Kinek mondanak az emberek, ki vagyok én, az Ember Fia?” Ők pedig így szóltak: „Némelyek a bemerítő Jánosnak, mások pedig Illésnek, másfélék pedig Jeremiásnak vagy az isteni szóvivők egyikének.” Nekik szegezve mondja: „Ti pedig kinek mondotok, ki vagyok én?” Válaszul pedig Simon Péter így szólt: „Te vagy a Messiás, az Élő Istennek a Fia!” És válaszul Jézus odaszólt neki: „Boldog vagy, Simon Bar Jóna, mert nem hústest és vér leplezte le ezt neked, hanem az én Édesapám, aki a mennyekben van. De én is leszögezve mondom neked, hogy te vagy Péter, és ezen a kősziklán29 fogom házként felépíteni az én kihívott közösségemet, és az alvilág kapui nem fognak győzedelmeskedni rajta. És neked fogom adni a kulcsait a Mennyek Királyságának, és amit esetleg megkötöznél a földön, megkötözött lesz a mennyekben, és amit esetleg kioldoznál a földön, kioldozott lesz a mennyekben.”Lábjegyzet29Ezen a kősziklán: szójáték Péter nevével. Míg a ‘kő’ jelentésű Péter (gör.: Πέτρος, e.: „petrosz”) hímnemű, addig az itt ‘kősziklaként’ használt görög πέτρα (e.: „petra”) nőnemű. Ezek különböző szavak. Jézus szójátékában az „ezen” és a „kősziklán” szavak használata feltehetőleg önmagára utal az 1Korinthoszban található mondat alapján: „a szikla (petra) pedig a Messiás volt”.

Ekkor utasította az ő gyakornokait, hogy senkinek sem szólhatják el, hogy ő Jézus, a Messiás. Ettől fogva kezdte megmutatni az ő gyakornokainak, hogy szükséges neki elmennie Jeruzsálembe, és sokat szenvednie a vénektől és főpapoktól és írásmagyarázóktól, és megöletnie, és a harmadik napon életre kelnie.

És miután magához vonta őt Péter, kezdte rendre utasítva feddeni őt, ahogy leszögezve mondta: „Legyen Isten kiengesztelve veled, Uram, semmiképp sem lesz ez veled!” Ő pedig miután visszafordult, így szólt Péternek: „Eredj mögém, Sátán! Buktató vagy számomra, mert nem az Isten dolgaira gondolsz, hanem az emberek dolgaira!”

Ekkor Jézus odaszólt az ő gyakornokaihoz: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem! Mert aki csak akarná az ő földi élethez kötött lelkét megmenteni, el fogja veszteni azt; aki pedig csak elveszítené az ő lelkét az én ügyemért, meg fogja találni azt. Mert mi hasznát veszi az ember, ha esetleg az egész világrendszert megnyerné, az ő lelkét pedig kárba veszni hagyná? Vagy mit fog adni az ember ellenértékként az ő lelkéért? Mert az Ember Fia arra vár, hogy eljöjjön az ő Édesapja dicsőségében az ő angyalaival, és akkor meg fogja adni mindenkinek, ami neki jár az ő tevékenységéhez mérten. Ámen, leszögezve mondom nektek, vannak némelyek az itt állók közül, akik semmiképp sem kóstolhatnak halált, míg csak meg nem láthatták az Ember Fiát, miközben eljön az ő Királyságában.”

17. rész

És hat nap múlva magához veszi Jézus Pétert és Jakabot, és az ő testvérét, Jánost, és felviszi őket egy magas hegyre külön. És átalakult előttük, és úgy ragyogott az ő arca, mint a nap, és az ő ruhája olyan fehérré vált, mint a világosság. És – figyelj! – láthatóvá lett számukra a vele beszélgető Mózes és Illés. Erre válaszul pedig Péter odaszólt Jézusnak: „Uram, hasznos nekünk itt lennünk. Ha akarod, építhetünk itt három sátrat: neked egyet és Mózesnek egyet és egyet Illésnek.”

Még ő szólt – figyelj! –, egy fényes felhő beárnyékolta őket, és – figyelj! – hang hallatszott a felhőből, amely leszögezve mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben jótetszésemet leltem! Őrá hallgassatok!”

És amint ezt hallották, a gyakornokok az ő arcukra estek, és igen megrémültek. És miután odament hozzájuk Jézus, megérintette őket, és így szólt: keljetek fel, és ne rémüldözzetek! Miután pedig felemelték az ő szemeiket, senkit sem láttak, hanem csak Jézust egyedül.

És miközben lementek a hegyről, parancsolatot adott nekik Jézus, ahogy leszögezve mondta: „Senkinek se szóljatok a látomásról, mígnem az Ember Fia a halottak közül feltámadhatott.” És kérdezgették őt az ő gyakornokai, ahogy erőteljesen mondták: „Mit mondanak tehát határozottan az írásmagyarázók, hogy Illésnek kell eljönnie először?” Jézus pedig válaszul így szólt nekik: „Illés csakugyan eljön először, és rendbetesz mindent, viszont leszögezve mondom nektek, hogy Illés már eljött, és nem ismeték fel őt, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Ily módon az Ember Fia is készül arra, hogy szenvedjen tőlük.” Ekkor értették meg a gyakornokok, hogy a bemerítő Jánosról szólt nekik.

És amint odamentek a tömeghez, odament hozzá egy ember a térdein csúszva és közben erőteljesen mondta: „Irgalmazz az én fiamon amiatt, hogy epilepsziás rohamai vannak és kegyetlenül szenved: mert sokszor eszik a tűzbe és sokszor a vízbe. És felajánlva odavittem őt a te gyakornokaidhoz, és nem voltak képesek őt kikezelni.” Válaszul pedig Jézus így szólt: „Ó hitetlen és elfordult nemzedék, meddig leszek veletek? Meddig foglak elviselni titeket? Hozzátok hozzám őt ide!” És rendre utasítva megfeddte azt a démont, és kiment belőle; és ki lett kezelve a gyermek attól az órától fogva.

Ekkor, miután odamentek a gyakornokok Jézushoz külön, így szóltak: „Mi az, ami miatt mi nem voltunk képesek kihajítani azt?” Jézus pedig így szólt hozzájuk: „A ti hitetlenségetek miatt. Mert ámen, leszögezve mondom nektek, abban az esetben, ha akkora hitetek van, mint egy mustármag: azt fogjátok mondani ennek a hegynek, »Távozz innen oda!« és távozni fog, és semmi sem lesz képtelenség nektek. De ez a fajta nem megy ki, csak imában és böjtben.”

Mialatt pedig Galileában forgolódtak, így szólt nekik Jézus: „Készül az Ember Fia arra, hogy árulással átadják embere kezébe, és meg fogják ölni őt, és a harmadik napon életre fog kelni.” És igen elszomorodtak.

Miután pedig ők Kapernaumba mentek, odamentek a kétdrachma-szedők30 Péterhez és így szóltak neki: „A ti tanítótok nem teljesíti a kétdrachmát?” Ő határozottan mondja: „De igen!” És amikor bement a házba, megelőzte őt Jézus, ahogy határozottan mondta: „Mit gondolsz te Simon, a föld királyai kitől szednek vámot vagy adót? Az ő fiaitól vagy a máséitól?” Határozottan mondja neki Péter: „A máséitól.” Így szólt neki Jézus: „Tehát valójában szabadok a fiak. Hogy pedig ne botránkoztassuk meg őket, miután elmentél, a tengerbe hajítsd be a horgot, és az első feljövő halat emeld ki, és miután kinyitottad annak a száját, fogsz találni egy sztátert. Azt miután kiszedted, add oda nekik értem és érted!”Lábjegyzet30Kétdrachma-szedők: templomadó szedők, akik a 2Mózes 30:13-16 alapján fél sekel súlynyi ezüstöt szedtek. Az ezzel egyenértékű ezüst kétdrachmás két napibérnek megfelelő pénzérme volt. A sztáter ezüstérme ennek a duplája, a sekellel egyenértékű.

18. rész

Abban az órában odamentek a gyakornokok Jézushoz, ahogy erőteljesen ezt mondták: „Ki akkor a nagyobb a Mennyek Királyságában?” És miután odahívott Jézus egy kisgyermeket, közéjük állította őt, és így szólt:

„Ámen, leszögezve mondom nektek, abban az esetben, ha nem fordulnátok meg és válnátok olyanokká, mint a kisgyermekek, semmiképp sem mehettek be a Mennyek Királyságába. Aki tehát lealacsonyítva megalázhatja magát, mint ez a kisgyermek, ő a nagyobba Mennyek Királyságában. És aki esetleg befogadna egyetlen ilyen kisgyermeket az én nevemre alapozva, engem fogad be. Aki pedig csak akadályoztatva megbotránkoztatná ezeknek a bennem hívő kicsiknek egyikét, annak használ, hogy szamár-hajtotta malomkövet akaszthatnak az ő nyakára, és lesüllyedhet a tenger mélységébe.

Jajj a világrendszernek a botrányok miatt! Mert szükséges, hogy jöjjenek a botrányok, mindamellett jajj annak az embernek, aki által a botrány jön! Ha pedig a te kezed vagy a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azokat és hajítsd el magadtól: hasznos neked az életre sántán vagy csonkán bemenned, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre hajítva lenned. És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt s hajítsd el magadtól: hasznos neked egyszeműként az életre bemenned, mint két szemmel a tűznek szemétégető siralomvölgyébe, a Gé-Hinnómba hajítva lenned.

Meglássátok, meg ne vessétek ezeknek a kicsiknek egyikét se, mert leszögezve mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az arcát az én Édesapámnak, aki a mennyekben van. Mert menteni jött az Ember Fia az elveszettet. Ti mit gondoltok, abban az esetben, ha lenne egy embernek száz juha, és eltévelyedne egy közülük: miután otthagyta a kilencvenkilencet és miután elment a hegyekre, nem keresi-e meg a tévelygőt? És ha úgy történne, hogy megtalalálta azt: ámen, leszögezve mondom nektek, örül annak, jobban, mint a kilencvenkilenc el nem tévelyedettnek. Ilyen módon nincs olyan akarat a ti mennyekbeli Édesapátok színe előtt, hogy elvesszen ezeknek a kicsiknek csak egyike is.

Ha pedig bűnt követne el ellened a te testvéred, eredj és részesítsd rábizonyító feddésben négyszemközt, egyedül. Ha rád hallgat, megnyerted a te testvéredet. Ha pedig nem hallgat rád, vigyél magaddal még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú száján álljon meg minden kijelentés. Ha pedig őket semmibe véve félrehallja, szólj a kihívottak közösségének. Ha pedig a kihívottak közösségét is semmibe véve félrehallja, legyen számodra olyan, mint a nem-zsidó pogány és az adószedő.

Ámen, leszögezve mondom nektek, amit esetleg megkötnétek a földön, kötve lesz a mennyben, és amit esetleg kioldoztok a földön, kioldozott lesz a mennyben. Ismét leszögezve mondom nektek, hogy ha ketten közületek egyetértésben vannak a földön minden dolog felől: amit csak kérnének, meg fog történni a számukra az én mennyekbeli Édesapámtól. Mert ahol van két vagy három az én nevembe már összegyűlt ember, ott vagyok közöttük.”

Ekkor, miután odament hozzá Péter, odaszólt: „Hányszor fog bűnt elkövetni ellenem az én testvérem és fogom én elengedni neki? Még hétszer is?” Leszögezve mondja neki Jézus: „Nem mondom neked, hogy még hétszer is, hanem hetvenhétszer is.”

„Emiatt hasonlóvá lett a Mennyek Királysága egy emberhez, egy királyhoz, aki rendezni akarta a számlákat az ő rabszolgáival. Mikor pedig ő elkezdte a rendezést, odavittek elé egyet, egy tízezer talentummal31 adóst. De mikor ő nem bírta megadni, megparancsolta az ő ura, hogy őt el kell adni, és az ő feleségét, és a gyermekeit, és mindenét, amivel csak bírt; és meg kell adnia. Azért, miután földre esett a rabszolga, leborulva hódolt neki, és közben erőteljesen ezt mondta: »Uram, légy hosszútűrő irántam, és neked mindent meg fogok adni!« Miután pedig megindult az ura annak a rabszolgának, elbocsátotta őt és a kölcsönt elengedte neki.Lábjegyzet31Tízezer talentum: 1 talentum 6000 dénár, kb. 30 kg ezüst. A napibér egy dénár volt, így a rabszolga 60 millió napibérrel volt adós.

Miután pedig kiment az a rabszolga, talált egyet az ő rabszolgatársai közül, aki adósa volt neki száz dénárral32, és miután megragadta őt, fojtogatta, miközben erőteljesen ezt mondta: »Add meg nekem azt, amivel adós vagy!« Azért, miután földre esett az ő rabszolgatársa az ő lábainál, kérlelte őt, ahogy erőteljesen ezt mondta: »Légy hosszútűrő irántam, és mindent meg fogok adni neked!« Ő pedig nem akart engedni, hanem miután elment, börtönbe hajította őt, mígnem megadja az adósságot.Lábjegyzet32Száz dénár: száz napibér (1 mina).

Miután pedig látták az ő rabszolgatársai azokat, amik történtek, igen megszomorodtak, és miután elmentek, tisztán kifejtették az ő uruknak mindazokat, amik történtek. Ekkor, miután odahívta őt az ő ura, leszögezve mondja neki: »Gonosz rabszolga! Azt az adósságot mind elengedtem neked, mivel kérleltél engem! Nem kellett volna neked is irgalmaznod a te rabszolgatársadnak, ahogyan én is irgalmaztam neked?« És megharagudva az ő ura átadta őt a kínzóknak, mígnem megadja mind az adósságot neki.

Ily módon fog tenni az én mennyei Édesapám is veletek, ha a ti szívetekből el nem engeditek egyenként ki-ki az ő testvérének az ő bukásaikat.”

19. rész

És történt, amikor befejezte Jézus ezeket a Kinyilatkoztatásokat, útra kelt Galileából és elment Júdea határaiba a Jordánon túl. És követték őt nagy tömegek, és kikezelte őket ott.

És odamentek hozzá az őt próbáztató és neki erélyesen ezt mondó farizeusok: „Szabad-e embernek elbocsátania az ő feleségét mindenféle hibáztató okolás alapján?” Ő pedig válaszul így szólt hozzájuk: „Nem olvastátok, hogy az Alkotó kezdettől fogva hímneművé és nőneművé alkotta őket? És így szólt: »Ennek kapcsán el fogja hagyni az ember az apát és anyát, és hozzá fog ragadni az ő feleségéhez, és lesz a kettő egy hústestté.« Úgyhogy ők többé már nem ketten vannak, hanem egy hústest. Amit azért az Isten közös igába kötött, ember ne válassza szét!”

Erélyesen mondják neki: „Akkor Mózes miért tett olyan parancsolatot, hogy adni kell szakítási kiskönyvet és el kell bocsátani a nőt?” Azt mondja nekik: „Mózes a ti keményszívűségetekre nézve engedte meg nektek a ti feleségeitek elbocsátását, de kezdettől fogva ez nem így történt. De leszögezve mondom nektek, hogy aki csak elbocsátaná az ő feleségét paráznaságon kívül, és megházasodna mással, házasságtörést követ el, és aki elbocsátott nővel házasodik, házasságtörést követ el.”

Leszögezve mondják neki az ő gyakornokai: „Ha így van az ember hibáztató okolása az asszonnyal, nem hasznos megházasodni.” Ő pedig odaszólt nekik: „Nem mindenki fogadja be ezt a Kinyilatkoztatást annak helyt adva, csak akiknek adatott: mert vannak kasztráltak, akik anyjuk méhéből születtek így; és vannak kasztráltak, akik kasztrálva lettek az emberek által; és vannak kasztráltak, akik kasztrálták magukat a Mennyek Királysága miatt. Aki ezt képes befogadni, fogadja be!”

Akkor felajánlva odahoztak neki kisgyermekeket, hogy a kezeit rájuk tehesse és imádkozhasson, a gyakornokok viszont rendre utasítva megfeddték őket. Jézus viszont odaszólt: „Hagyjátok a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket attól, hogy hozzám jöjjenek, mert az ilyeneké a Mennyek Királysága!” És miután rájuk tette a kezeit, elment onnan.

És – figyelj! – egy fiatalember, miután odament hozzá, így szólt hozzá: „Jó tanító, mi jót tehetek azért, hogy rendelkezhessem az örök magasabbrendű értelmes élettel?” Ő pedig így szólt hozzá: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni a magasabbrendű értelmes életbe, tartsd meg a parancsolatokat!” Erélyesen mondja: „Melyeket?” Jézus pedig így szólt: „Ezt: nem fogsz gyilkolni, nem fogsz házasságot törni, nem fogsz lopni, nem fogsz hamisan tanúskodni, értékelve tiszteld a te apádat és anyádat, és szeretni fogod önzetlenül a te legközelebbi embertársadat, mint magadat.” Leszögezve mondja neki a fiatalember: „Mindezeket megőriztem fiatalságomtól fogva, mi hátrányosságom van még?” Így szólt hozzá Jézus: „Ha célbaért tökéletes akarsz lenni: eredj, egyszer s mindenkorra add el a te vagyonodat, és egyszer s mindenkorra add a szegényeknek: és kincsekkel fogsz rendelkezni a mennyekben; és gyere, kövess engem!” Mikor pedig hallotta a fiatalember a Kinyilatkoztatást, elment megszomordva, mert sok birtokkal rendelkező ember volt.

Jézus pedig odaszólt az ő gyakornokaihoz: „Ámen, leszögezve mondom nektek, hogy nehezen fog bemenni a gazdag a Mennyek Királyságába. De ismét leszögezve mondom nektek: Könnyebb egy tevének egy tű lyukán átmenni, mint egy gazdagnak az Isten Királyságába bemenni.” Miután pedig meghallották ezt az ő gyakornokai, igencsak meghökkentek, és közben erélyesen ezt mondták: „Tehát ki valósíthatja meg azt, hogy meg legyen mentve?” Miután rájuk nézett, Jézus így szólt hozzájuk: „Embereknél ez megvalósíthatatlan, de Istennél minden megvalósítható.”

Ekkor válaszul Péter így szólt neki: „Figyelj! Mi otthagytunk mindent és követtünk téged. Mi lesz tehát velünk?” Jézus pedig így szólt nekik: „Ámen, leszögezve mondom nektek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületésben, amikor leülhet az Ember Fia az ő dicsőségének trónjára, ti is le fogtok ülni tizenkét trónra, mint az Izael tizenkét törzsét ítélők. És mindenki, aki otthagyott házakat vagy fivéreket vagy nővéreket vagy apát vagy anyát vagy feleséget vagy gyermekeket vagy szántóföldeket az én nevemért, százszor annyit fog kapni és örök magasabbrendű értelmes életet fog örökölni. Sokan lesznek pedig elsőkből utolsókká, és utolsókból elsőkké.”

20. rész

Mert hasonló a Mennyek Királysága egy emberhez, egy ház urához, aki kiment kora reggel, hogy munkásokat béreljen fel az ő szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal, hogy egy dénárból fizeti ki a napot, kiküldte őket az ő szőlőjébe.

És miután kiment a harmadik óra körül, látott másokat állni a piactéren hasztalanul. Azoknak is odaszólt: »Eredjetek ti is a szőlőbe, és ami csak igazságos, meg fogom adni nektek.« Azok pedig elmentek.

Ismét, miután kiment a hatodik és kilencedik óra körül, ugyanígy tett.

Miután pedig a tizenegyedik óra körül kiment, talált másokat állni hasztalanul, és erélyesen mondja nekik: »Miért álltok itt egész nap, hasztalanul?« Erélyesen mondják neki: »Mert senki minket fel nem bérelt.« Erélyesen mondja nekik: »Eredjetek ti is a szőlőbe, és ami csak igazságos, meg fogjátok kapni.«

Amikor pedig este lett, erélyesen mondja a szőlő ura az ő ügyintézőjének: »Hívd a munkásokat, és add meg nekik a bért, az utolsóktól kezdve az elsőkig!«

És amikor jöttek a tizenegyedik óra körül felbéreltek, kaptak egyenként egy dénárt. Amikor pedig jöttek az elsők, feltételezték, hogy többet fognak kapni, és kaptak ők is egyenként egy dénárt. Amikor pedig megkapták, zúgolódtak a ház ura ellen, ahogy erélyesen mondták: »Ezek az utolsók egyetlen órát tettek le, és egyenlővé tetted őket velünk, akik a napnak a terhét hordoztuk és a hőséget?« Ő pedig válaszul odaszólt egyiküknek: »Barátom, nem bánok igazságtalanul veled, nem egy dénárban egyeztél meg velem? Vidd a tiédet és eredj! Úgy akarok pedig ennek az utolsónak adni, ahogy neked is. Vagy nem szabad nekem azt tennem, amit akarok az én dolgaimban? Vajon a te szemed nyughatatlanul gonosz, csak mert én jó vagyok?«

Ily módon lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsókká. Mert sok meghívott van, de kevés kiválasztott.”

És miközben ment fel Jézus Jeruzsálembe, magához vette a tizenkét gyakornokot külön az úton és odaszólt nekik:

„Figyeljetek! Felmegyünk Jeruzsálembe; és az Ember Fia átadatik majd a főpapoknak és írásmagyarázóknak, és majd halálra ítélik őt; és átadják őt a nem-zsidó népeknek, hogy kigúnyolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; és a harmadik napon feltámad.”

Ekkor odament hozzá a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival, és közben leborulva hódolt és kért tőle valamit. Ő pedig így szólt neki: „Mit akarsz?” Leszögezve mondja neki: „Szólj úgy, hogy ülhessen ez az én két fiam, egy a te jobbod felől és egy a te balod felől a te Királyságodban!” Válaszul pedig Jézus így szólt: „Nem tudjátok, mit kértek. Képesek vagytok-e kiinni azt a poharat, amelyet én készülök kiinni; és azzal a bemerítéssel, amellyel én bemerítkezem, bemerítkezni?” Leszögezve mondják neki: „Képesek vagyunk.” És leszögezve mondja nekik: „Az én poharamat valóban kiisszátok majd, és a bemerítéssel, amellyel én bemerítkezem, bemerítkeztek majd; de az én jobbom felől és balom felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azok kapják majd, akiknek már el van készítve az én Édesapámtól.”

És amint ezt hallotta a tíz, felháborodtak a két testvér miatt. Jézus pedig amint odahívta őket, így szólt: „Tudjátok, hogy a nem-zsidó nemzetek főemberei leuralják őket, és a nagyjaik hatalommal lenyomják őket. De nem így lesz tiköztetek; hanem aki csak akarna tiköztetek naggyá válni, legyen a ti segédetek, és aki csak akarna tiköztetek első lenni, legyen a ti rabszolgátok! Mint ahogy az Ember Fia sem azért jött, hogy neki segédkezzenek, hanem hogy ő segédkezzen és adja az ő életét váltságdíjul sokak helyett.”

És az ő Jerikóból való kimenetelükkor egy nagy tömeg követte őt. És – figyelj! – két, az út mentén ülő vak, amint meghallotta, hogy Jézus arra halad el, felkiáltott, ahogy erőteljesen ezt mondta: „Irgalmazz nekünk Urunk, Dávid Fia!” A tömeg pedig rendre utasítva megfeddte őket, hogy legyenek csendben; ők pedig ezalatt még inkább kiáltoztak, ahogy erőteljesen ezt mondták: „Irgalmazz nekünk Urunk, Dávid Fia!” És amint megállt Jézus, megszólította őket és így szólt: „Mit akartok, hogy megtegyek nektek?” Leszögezve mondják neki: „Urunk, hogy megnyíljanak a mi szemeink!” Miután pedig bensőjében megindult Jézus, megérintette az ő szemeiket, és azonnal látást nyertek az ő szemeik, és követték őt.

21. rész

És amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és megérkeztek Betfagéba33, az Olajfák hegyéhez, akkor Jézus elküldött két gyakornokot, ahogy leszögezve ezt mondta nekik: „Menjetek be az előttetek levő faluba, és azonnal találni fogtok egy szamarat és egy kiscsacsit vele. Miután kioldoztátok, hozzátok őket ide nekem! És ha valaki nektek odaszólna valamit, azt fogjátok kimondani: »Az Úrnak rájuk van szüksége.« És azonnal el fogja küldeni őket.”Lábjegyzet33Betfagé: falucska Jeruzsálem mellett keletre, Betániához közel. A név jelentése: ‘az éretlen füge háza’.

Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjen az az isteni szóvivőn keresztül kijelentett beszéd, aki ezt mondta: „Szóljatok a Cion lányának: Figyelj! A te királyod jön hozzád szeliden és ülve szamáron és kiscsacsin, igavonó állat fián.”

Miután pedig elmentek a gyakornokok és úgy tettek, amint elrendelte nekik Jézus, elhozták a szamarat és a kiscsacsit, és ráhelyezték azokra az ő felsőruháikat, és ő azokra ült.

A tömeg legnagyobb része pedig elterítette az ő felsőruháit az útra, mások pedig közben levágtak ágakat a fákról és elterítették az úton. Az előtte menő és az őt követő sokaság pedig közben kiáltottak, ahogy erőteljesen mondták: „Hósánna34 a Dávid Fiának! Áldott az Úr nevében jövő! Hósánna a legmagasabb régiókban!”Lábjegyzet34Hósánna: Örömteli arámi istendicsérő felkiáltás, ami az őszi sátoros ünnepen (szukkótkor) hangzott fel. Eredetileg a szabadulás iránti könyörgés (héb. e.: „hosia na”, jel.: ‘Kérünk, ments meg!’) a Zsoltár 118:25-ből. Liturgikusan használták az öröm és a dicséret kifejezésére a megkapott vagy még várt szabadulásért. Amikor Jézus Jeruzsálembe érkezett, hogy végül bemutassa magát Izraelnek, eme Istennek járó kifejezéssel és felkiáltással üdvözölték őt, Dávid Fiát, a Messiást, rendhagyó módon a tavaszi pészah idején.

És az ő Jeruzsálembe való bemenetelekor fölbolydulva megrendült az egész város, ahogy nyomatékosan ezt mondták: „Kicsoda ez?” A tömegek pedig leszögezve mondták: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való isteni szóvivő.”

És bement Jézus az Istennek a Templomába, és kihajította mind a Templomban eladókat és vevőket, és a pénzváltók asztalait és a galambokat eladók székeit felforgatta35. És leszögezve mondja nekik: „Meg van írva: »Az én házam imádság házának lesz hívva«, ti pedig tettétek azt rablók barlangjává!”Lábjegyzet35Felforgatta: görögül καταστρέφω (e.: „katasztrefó”), amiből a katasztrófa szavunk származik.

És odamentek hozzá vakok és sánták a Templomban, és kikezelte őket.

Miután pedig látták a főpapok és az írásmagyarázók a csodálatos dolgokat, amiket tett, és a Templomban kiáltó és hangosan ezt mondó gyermekeket: „Hósánna a Dávid Fiának”, felháborodtak, és odaszóltak neki: „Hallod, mit mondanak ezek?” Jézus pedig leszögezve mondja nekik: „Igen. Sohasem olvastátok, hogy »Kiskorúak és csecsemők szájából készítettél dicséretet?«” És miután otthagyta őket, kiment a városon kívülre Betániába, és ott a szabadban éjszakázott.

Kora reggel pedig a városba visszajövet megéhezett. És amint meglátott egy fügefát az út mentén, odament ahhoz, és semmit sem talált azon, hanem csak leveleket. És leszögezve mondja annak: „Többé ne jöjjön elő belőled gyümölcs soha!” És elszáradt azonnal a fügefa. És amint meglátták ezt a gyakornokok, csodálkoztak, ahogy erélyesen ezt mondták: „Hogyhogy azonnal elszáradt a fügefa?” Válaszul pedig Jézus odaszólt nekik: „Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nem csak a fügefa esetét fogjátok megtenni. Hanem, ha ennek a hegynek is így szólnátok: »Légy elvíve és behajítva a tengerbe!«, meg fog történni. És mindent, amit csak kérnétek az imádkozásban, miközben hisztek: meg fogjátok kapni.”

És az ő Templomba menetelekor odamentek hozzá, miközben tanított, a főpapok és a nép vénei, s közben erélyesen mondták: „Milyen szuverén hatalommal teszed ezeket? És ki adta neked ezt a hatalmat?” Válaszul pedig Jézus odaszólt nekik: „Kérni fogok tőletek én is egyetlen kinyilatkoztatást, amiről ha szóltok nekem, én is nektek el fogom mondani, milyen hatalommal teszem ezeket. Jánosnak a bemerítése honnan volt? Mennyből vagy emberektől?” Ők pedig így számolgattak maguk közt, ahogy leszögezve ezt mondták: „Ha így szólnánk: »Mennyből.«, közölni fogja velünk: »Akkor mi az, ami miatt nem hittetek neki?«; ha pedig így szólnánk: »Emberektől.«, félünk a tömegtől, mert Jánost mindnyájan isteni szóvivőnek tartják.” És válaszul Jézusnak így szóltak: „Nem tudjuk.” Közölte velük ő is: „Én sem mondom el a koncepciót nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

„De mit gondoltok ti erről: Egy embernek volt két gyermeke, és miután odament az elsőhöz, így szólt: »Gyermekem, eredj, dolgozz ma az én szőlőmben!« Ő pedig válaszul így szólt: »Nem akarok!«. De végül, miután meggondolta magát, elment. És miután odament a másodikhoz, ugyanígy szólt. Ő pedig válaszul így szólt: »Én, uram?« És nem ment el. E kettő közül melyik tette meg az apa akaratát?” Leszögezve mondják neki: „Az első.”

Leszögezve mondja nekik Jézus: „Ámen, leszögezve mondom nektek, hogy az adószedők és a parázna nők előttetek mennek be az Isten Királyságába! Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján, és nem hittetek neki, de az adószedők és a parázna nők hittek neki. De ti, bár láttátok, nem gondoltátok meg magatokat végül, hogy higgyetek neki.”

„Halljatok egy másik példázatot! Egy bizonyos ember volt a ház ura, aki szőlőt ültetett, és kerítést helyezett köré, és ásott benne egy borprést, és tornyot épített, és kiadta azt szőlőműveseknek, és külföldre utazott. Amikor pedig közeledett a gyümölcsök érési ideje, elküldte az ő rabszolgáit a szőlőművesekhez, hogy megkapja az ő gyümölcseit. És miután elfogták a szőlőművesek az ő rabszolgáit, az egyiket megverték, a másikat meg megölték, a harmadikat meg megkövezték. Ismét elküldött más rabszolgákat, többet az elsőknél, és ugyanígy tettek velük. Végül pedig elküldte hozzájuk az ő fiát, s közben leszögezve ezt mondta: »Meg fogják becsülni az én fiamat.« A szőlőművesek pedig miután meglátták a fiút, így szóltak maguk közt: »Ez az örökös! Gyertek, öljük meg őt, és megtarthatjuk az ő örökségét!« És miután elfogták őt, kihajították a szőlőn kívülre és megölték. Amikor tehát eljöhet a szőlő ura, mit tesz majd ezekkel a szőlőművesekkel?”

Leszögezve mondják neki: „Mint rosszakat kegyetlen rossz módon pusztítja majd el őket, és a szőlőt majd kiadja más földműveseknek, akik majd megadják neki a gyümölcsöket azoknak a mindenkori érési idejeiben.”

Leszögezve mondja nekik Jézus: „Sohasem olvastátok az Írásokban, »A Kő, amit megvizsgálva elutasítottak az építkezők: ez lett a sarok fejévé.36 Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.«? Emiatt mondom nektek leszögezve, hogy el lesz emelve tőletek Isten Királysága, és át lesz adva egy annak a gyümölcseit megtermő népnek. És aki ráesik erre a Kőre, darabokra fog törni, akire pedig esetleg ráesne, porrá fogja zúzni azt.”Lábjegyzet36A sarok fejévé: sarokkővé, szegletkővé. A sarokkő az első kő, amit letesznek egy építkezési alapban. Az összes többi követ ehhez a kőhöz viszonyítva teszik a helyükre, ezáltal meghatározva a teljes szerkezet helyzetét.

És miután hallották a főpapok és a farizeusok az ő példázatait, tudták, hogy róluk mondja. És miközben keresték, hogy őt elfogják, féltek a tömegektől, mert isteni szóvivőnek tartották őt. És erre válaszul Jézus ismét szólt nekik példázatokban, ahogy leszögezve mondta:

22. rész

„Hasonlóvá lett a Mennyek Királysága egy emberhez, egy királyhoz, aki többnapos menyegzőt szervezett az ő fiának. És kiküldte az ő rabszolgáit, hogy hívják a meghívottakat a menyegzői napokra, és nem akartak eljönni. Ismét kiküldött más rabszolgákat is, ahogy leszögezve mondta: „Szóljatok a meghívottaknak, »Figyeljetek, az én ebédemet elkészítettem, az én ökreim és hízlalt állataim le vannak vágva, és minden kész! Gyertek a menyegzői napokra!« Ők pedig, miután nem törődtek vele, elmentek, az egyik a saját szántóföldjére, a másik pedig az ő kereskedésébe, a többiek pedig, miután megragadták az ő rabszolgáit, bántalmazták és megölték őket.

Miután pedig meghallotta a király, megharagudott, és miután elküldte hadait, elpusztította azokat a gyilkosokat és városukat felégette.

Akkor leszögezve mondta az ő rabszolgáinak: »A menyegző ugyan kész van, de a meghívottak nem voltak méltók. Menjetek tehát az utak kivezető szakaszaira, és akiket esetleg találnátok, hívjátok a menyegzői napokra!« És kimentek azok a rabszolgák az utakra, és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszakat és jókat egyaránt, és betelt a menyegző étkezéshez heveredőkkel.

Miután pedig bement a király megszemlélni az étkezéshez heveredőket, meglátott ott egy menyegzői öltözetbe nem öltözött embert. És leszögezve mondja neki: »Barátom, hogyan jöttél be ide, miközben nincs menyegzői öltözeted?« Ő pedig néma maradt. Akkor odaszólt a király a felszolgáló segédeknek: »Miután megkötöztétek kezét és lábát, vegyétek fel és hajítsátok ki a külső sötétségre!« Ott lesz majd a sírás és a fogcsikorgatás! Mert sok meghívott van, de kevés kiválasztott.”

Akkor, miután elmentek a farizeusok, tanácskozást tartottak, hogyan csalják csapdába őt Kinyilatkoztatott szóban. És kiküldik hozzá az ő gyakornokaikat a Heródes-pártiakkal együtt, ahogy általuk leszögezve mondják: „Tanító, tudjuk, hogy objektív módon igaz vagy és az Isten útját objektív igazságban tanítod, és nem törődsz te senkivel, mert nem figyelsz az emberek külső megjelenésére. Szólj azért hozzánk: te mit gondolsz? Szabad-e megadni az adót a császárnak vagy nem?” Mivel pedig ismerte az ő bajlódásteli gonoszságukat, így szólt: „Miért próbáztattok engem, színészkedők? Mutassátok nekem az adózás elfogadott pénzérméjét!” Ők pedig odavittek neki egy dénárt. És határozottan mondja nekik: „Kinek a képmása és a felirata ez?” Leszögezve mondják neki: „A császáré!” Akkor leszögezve mondja nekik: „Adjátok meg tehát azt, ami a császáré: a császárnak; és azt, ami az Istené: az Istennek!” És amint meghallották, elcsodálkoztak, és miután elhagyták őt, elmentek.

Azon a napon odamentek hozzá a leszögezve ezt mondó szaddúceusok: „Nincs feltámadás”, és kikérdezték őt, ahogy erélyesen ezt mondták: „Tanító, Mózes így szólt, »Ha valaki meghalna utódok nélkül, az ő fivére fogja elvenni az ő asszonyát, és támasztani fog magzatot az ő fivérének.« Volt pedig nálunk hét fivér, és az első, miután megházasodott, befejezte életét, és magzat nélkül hagyta az ő asszonyát az ő fivérére. Hasonlóan a második is, a harmadik is, egész a hetedikig. Mindannyiuk után pedig meghalt az asszony is. A feltámadásban tehát a hét közül melyiké lesz az asszony?” Válaszul pedig Jézus így szólt nekik: „Tévelyegtek, mert már eleve nem ismeritek sem az Írásokat, sem a csodás erejét az Istennek! Mert a feltámadásban sem nem házasodnak, sem nem házasíttatnak ki, hanem mint az Isten angyalai a mennyben, úgy vannak. A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok, ami ki lett jelentve nektek az Isten által, ahogy leszögezve mondta: »Én vagyok az Istene Ábrahámnak és az Istene Izsáknak és az Istene Jákobnak«? Isten nem a halottaknak, hanem a magasabbrendű értelmes életet élőknek az Istene!” És mikor hallották a tömegek, meghökkentek az ő tanításán.

A farizeusok pedig mikor hallották, hogy elnémította a szaddúceusokat, összegyűltek ugyanott, és egyvalaki közülük kikérdezte, egy őt próbáztató és leszögezve ezt mondó törvénytudó: „Tanító, melyik parancsolat a nagy a törvényben?” És Jézus így szólt neki: „»Szeretni fogod önzetlenül Uradat, a te Istenedet a te teljes szívedben és a te teljes lelkedben és a te teljes elmédben.« Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonló ehhez: »Önzetlenül szeretni fogod a te legközelebbi embertársadat, mint önmagadat.« E két parancsolattól függ a teljes Törvény és az Isteni szóvivők.”

Mikor pedig már össze voltak gyűlve a farizeusok, kikérdezte őket Jézus, ahogy erélyesen mondta: „Ti mit gondoltok a Messiásról, kinek a fia?” Erélyesen mondják neki: „Dávidé!” Erélyesen mondja nekik: „Dávid tehát hogyhogy Úrnak hívja őt szellemben, ahogy leszögezve mondja: »Így szólt az Úr az én Uramhoz, ’Ülj az én jobbom felől, mígcsak nem tehetem a te ellenségeidet a te lábaid zsámolyává!’«? Ha tehát Dávid Úrnak hívja őt, hogyhogy az ő fia?” És senki sem volt képes neki válaszolni egy Kinyilatkoztatott szót, és nem is merte őt bárki attól a naptól fogva többé kikérdezni.

23. rész

Akkor Jézus beszélt a tömegekhez és az ő gyakornokaihoz, ahogy leszögezve mondta:

„A Mózes székére ültek az írásmagyarázók és a farizeusok, tehát mindent, amit csak szólnának nektek, hogy megtartsátok, tartsátok meg és tegyétek meg. De az ő munkálkodásuk szerint ne tegyetek: mert mondják és nem teszik. Mert súlyos és nehezen hordozható hajórakománnyi terheket kötöznek egybe és tesznek rá az emberek vállaira, de az ő ujjukkal nem akarják megmozdítani azokat.

Az ő összes munkálkodásukat annak érdekében teszik, hogy megcsodálják az emberek. Megszélesítik pedig az ő imaszíjaikat és megnagyobbítják az ő ruháik bojtjait. Szeretik is az első helyeket a lakomákon és az első üléseket a gyülekezetekben, és a köszöntéseket a piacokon és hogy úgy hívják őket az emberek: „Tiszteletes úr! Tiszteletes úr!”.37Lábjegyzet37Tiszteletes úr: a görögben a héber rabbi szó betűnkénti átírása szerepel. Szószerinti jelentése: ‘én nagyom’. A tanító tiszteletének kifejezésére használták: ‘tiszteletes uram’.

Titeket pedig nem hívhatnak tiszteletes úrnak, mert egy a ti alapító vezető tanítómester mentor professzorotok38: a Messiás, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. És atyátoknak vagy édesapátoknak39 sem hívhattok senkit a földön, mert egy a ti édesapátok: Aki a mennyekben van. Se pedig alapítónak, vezetőnek, tanítómesternek, mentornak, professzornak nem hívhatnak titeket, mert egy a ti alapító vezető tanítómester mentor professzorotok: a Messiás. Hanem a ti nagyobb emberetek lesz a ti kiszolgáló piszkos segédetek40. De bárki, aki felmagasztalja majd magát, lealacsonyítva meg lesz alázva, és bárki, aki lealacsonyítva megalázza majd magát, fel lesz magasztalva.Lábjegyzet38Alapító vezető tanítómester mentor professzorotok: a görög καθηγητής (e.: „kathégétész”) jelentései: ‘vezető, tanító, mester, mentor, doktor, professzor, alapító’.
39Édesapátoknak: hagyományos fordításokban: „atyátoknak”.
40Segédetek: a görög διάκονος (e. „diakonosz”) szó jelentései: ‘cseléd, segéd, felszolgáló, kiszolgáló, piszkos munkát végző, szaladgáló’.

De jaj nektek, írásmagyarázók és farizeusok, színészkedők, mert felemésztitek az özvegyek házait, miközben színből hosszan is imádkoztok: emiatt bőségesebb ítéletet fogtok kapni! Jaj nektek, írásmagyarázók és farizeusok, színészkedők, mert bezárjátok a Mennyek Királyságát az emberek előtt: mert ti magatoktól nem mentek be, sem a maguktól bemenőket nem engeditek bemenni. Jaj nektek, írásmagyarázók és farizeusok, színészkedők, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyvalakit betérővé tegyetek: és amikor azzá vált, a Gé-Hinnóm, a szemétégető siralomvölgy fiává teszitek őt, kétszer inkább magatoknál!

Jaj nektek, vak útmutatók, akik leszögezve ezt mondogatjátok, „Ha valaki a Templomra esküdne, ez semmis, ha pedig valaki a Templom aranyára esküdne, adós.” Bolondok és vakok! Mert melyik a nagyobb: az arany vagy az aranyat megszentelő Templom? És: „Ha valaki az oltárra esküdne, ez semmis, ha pedig valaki az azon levő ajándékra esküdne, adós.” Bolondok és vakok! Mert melyik a nagyobb: az ajándék, vagy az ajándékot megszentelő oltár? Aki tehát az oltárra esküszik, arra esküszik, és mindarra, ami azon van. És aki a Templomra esküszik, arra esküszik, és az abban Lakóra. És aki a mennyre esküszik, az Isten trónjára esküszik, és az azon Ülőre.

Jaj nektek, írásmagyarázók és farizeusok, színészkedők, mert tizedet adtok a mentából és a kaporból és a köményből, és elhagytátok a súlyosabbakat a Törvényből: a szétválasztó ítéletet, az irgalmasságot és a bízó hűséges hitet: ezeket kellene már tennetek, és amazokat sem elhagynotok!

Vak útmutatók, akik kiszűritek a borszúnyogot, a tevét pedig lenyelitek!

Jaj nektek, írásmagyarázók és farizeusok, színészkedők, mert a külsejét tisztítjátok meg a pohárnak és a tányérnak, ámde belül tele vannak kapzsi kizsákmányolással és zabolátlan mértéktelenséggel! Vak farizeus, tisztítsd meg először a belsejét a pohárnak és a tányérnak, hogy tisztává válhasson azoknak a külseje is.

Jaj nektek, írásmagyarázók és farizeusok, színészkedők, mert hasonlítotok a fehérre meszelt sírokhoz, melyek bár kívülről ékesnek tűnnek, de belül tele vannak halottak csontjaival és minden tisztátalansággal! Ily módon ti is kívülről bár igazaknak tűntök az embereknek, de belül teltek vagytok színészkedéssel és törvénytelenséggel!

Jaj nektek, írásmagyarázók és farizeusok, színészkedők, mert építitek az isteni szóvivők sírjait és ékesítitek az igazak sírboltjait, és leszögezve mondjátok: „Ha a mi ősapáink korában éltünk volna, nem lettünk volna részestársaik az isteni szóvivők vérében.” Tehát magatoknak tesztek tanúbizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, akik meggyilkolták az isteni szóvivőket! Kígyók, viperák utódai! Hogyan menekülhetnétek futva el a Gé-Hinnómnak, a szemétégető siralomvölgynek a kárhoztatva örökre elválasztó ítéletétől?

Emiatt – figyeljetek! – én küldök ki hozzátok isteni szóvivőket és bölcseket és írásmagyarázókat; és egyeseket közülük majd megöltök és keresztre feszítetek, másokat közülük majd megostoroztok a ti gyülekezeteitekben és városról várósra üldöztök: hogy ily módon szállhasson rátok minden földre kiontott igazságos vér: az igazságos Ábelnek a vérétől fogva Zekharjáhnak, Berekhjáh fiának a véréig, akit meggyilkoltatok a Templom és az oltár között. Ámen, leszögezve mondom nektek, el fognak jönni mindezek erre a nemzedékre!

Jeruzsálém, Jeruzsálem: az isteni szóvivők öldöklője és a hozzá kiküldöttek megkövezője! Hányszor akartam összegyűjteni a te gyermekeidet, ahogyan összegyűjti a tyúk az ő csibéit a szárnyai alá – és nem akartátok! Figyeljetek: pusztán hagyatik itt nektek a ti házatok! Mert leszögezve mondom nektek: semmiképp sem láthattok engem mostantól fogva amíg csak így nem szóltok: »Áldott az Úr nevében eljövendő!«.”

24. rész

És mikor kiment Jézus, távozófélben volt a Templomtól. És odamentek hozzá az ő gyakornokai, hogy mutogassák neki a Templom épületeit. Jézus pedig odaszólt nekik: „Nem látjátok mindezeket? Ámen, leszögezve mondom nektek: Semmiképp sem hagynak itt követ kövön, amelyet semmiképp sem szednek majd szét!41”Lábjegyzet41Semmiképp sem szednek majd szét: kettős, azaz megerősített tagadással fejezi ki, hogy minden bizonnyal minden egyes kő szét lesz szedve. Ugyanez a görög καταλύω (e.: „katalüó”) szó szerepel ott is, amikor Jézus a hegyi beszédben azt mondja, nem leoldozni, tehát szétszedni jött a törvényt, hanem betölteni. Ám itt azt mondja, a Templom szét lesz szedve. Ezt hozzák később fel ellene a hamis tanúk, hogy azt mondta, ő maga szedi szét a Templomot.

Amikor pedig ő az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá a gyakornokok külön, ahogy erélyesen mondták: „Mondd el nekünk: mikor lesznek ezek, és mi a jele a te eljövetelednek és a világkorszak bevégzésének?” És feleletül Jézus ezt mondta nekik:

„Figyeljetek oda, nehogy valaki eltévelyítsen titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben leszögezve ezt mondogatók: »Én vagyok a felkent42!« – és sokakat tévelyítenek majd el. Rákészülve kell majd pedig hallanotok harcokról és harcok híreiről. Lássátok meg, nehogy megriadjatok! Mert szükséges mindennek megtörténnie, de ez még nem a vég. Mert felkel majd nép nép ellen és királyság királyság ellen, és lesznek éhínségek és pestisjárványok és földrengések helyenként. Mindezek pedig a vajúdások kezdete. Akkor majd átadnak titeket nyomorúságra és majd megölnek tieket, és gyűlöltek lesztek minden nép előtt az én nevem miatt. És akkor majd megbotránkoznak sokan, és egymást fogják árulással átadni, és gyűlölni fogják egymást. És sok hamis isteni szóvivő kel majd fel és tévelyít majd el sokakat. És a törvénytelenség megsokasodása miatt meg fog hidegülni sokaknak a szeretete. De a mindvégig hátrányt szenvedve kitartó, emez meg lesz mentve! És közhirré lesz téve ez a Győzelmi Jóhíre a Királyságnak az egész lakott földön, tanúbizonyságul minden népnek: és akkor jön majd el a vég!Lábjegyzet42Felkent: a görög χριστός (e. „khrisztosz”) szószerint ‘felkentet’ jelent, megfelel a héber messiás szó jelentésének. Régen a királyokat, papokat és isteni szóvivőket kenték fel olajjal a szolgálatukra. Ebben a fordításban többnyire Messiásnak van fordítva, ahol Jézusra, mint megváltóra és Istentől felkent közbenjáró papra, szóvivőre és királyra illik. Az itteni környezetben az egyes vallási körökben a „felkent” jelző használata miatt (pl.: „felkent pásztor”, „felkent próféta”, „kenete van”, stb.) kiélezzük, hogy a szó, amit Jézus használ, megfelel a ‘felkent’-nek.

Amikor tehát látásból felismernétek a Dániel, az isteni szóvivő által kijelentett »pusztításnak utálatosságát«, hogy már ott áll a szent helyen – az olvasó fogja fel! –: akkor akik Júdeában vannak, futva meneküljenek a hegyekre; aki a háztetőn van, ne menjen le, hogy kivigyen valamit az ő házából; és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elvigye az ő ruháit! Jaj pedig a várandósoknak és a szoptatóknak azokban a napokban! Imádkozzatok pedig, hogy ne télen történjen a ti futásotok, se szombaton! Mert lesz akkor olyan nagy nyomorúság, amilyen még nem történt a világrendszer kezdetétől fogva mostanáig, és nem, semmiképp sem történhet! És ha nem lettek volna lerövidítve azok a napok, talán semelyik hústest sem menekülhetett volna meg; de a kiválasztottak miatt le lesznek rövidítve azok a napok.

Akkor, ha valaki hozzátok így szólna: »Figyeljetek! Emitt a felkent!«, vagy: »Emitt!«, nem hihetitek el, mert fel fognak kelni hamis felkentek és hamis isteni szóvivők, és fognak adni nagy jeleket és csodákat, úgyannyira, hogy eltévelyítsék, ha lehetséges, a kiválasztottakat is. Figyeljetek, előre megmondtam nektek! Ha tehát így szólnak hozzátok: »Figyeljetek! A pusztában van!«, nem mehettek ki; vagy: »Figyeljetek, a belső szobákban van!«, nem hihetitek el, mert amint a villámlás kimegy keletről és feltűnik nyugatig, úgy lesz az eljövetele is az Ember Fiának. Mert ahol esetleg ott van a hulla, oda gyűjtetnek majd a sasok.

Azonnal pedig azoknak a napoknak a nyomorúsága után a nap el fog sötétülni, és a hold sem fogja adni az ő fényét, és a csillagok le fognak esni a mennyből, és a mennyek csodás erősségei meg fognak remegni. És akkor fog feltűnni az Ember Fiának a jele a mennyben, és akkor megszakadva fog sírni a föld minden néptörzse, és meg fogja látni az Ember Fiát, miközben eljön a menny felhőin csodás erővel és nagy dicsőséggel. És ki fogja küldeni az ő angyalait a trombita nagy hangjával, és össze fogják gyűjteni a kiválasztottait a négy szelek felől, mennyek végső határaitól azok végső határaiig.

A fügefáról tanuljátok meg gyakorlatiasan a példázatot: amikor az ő ága már zsenge lett és kinövesztheti a leveleket, tudjátok, hogy közel a nyár. Ily módon ti is, amikor megláthattátok mindezeket, tudjátok meg, hogy közel van: az ajtókban!

Ámen, leszögezve mondom nektek, semmiképp sem múlhat el ez a nemzedék, míg csak mindezek meg nem történhetnek! A menny és a föld elmúlnak majd, de az én Kinyilatkoztatásaim semmiképp sem múlhatnak el. Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, a mennyek angyalai sem, hanem csak az én Édesapám.

Mint pedig a Nóé napjai, úgy lesz az Ember Fia eljövetele is. Mert miképp voltak az özönvíz előtti napokban evők és ivók, házasodók és férjhez menők, addig a napig, mikor bement Nóé a bárkába (és nem tudták, mígnem eljött az özönvíz és mindnyájukat elvitte): úgy lesz az Ember Fia eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik és a másik ott hagyatik; két őrlő nő lesz a malomban, egy felvétetik, egy ott hagyatik.

Tehát legyetek éberek, mert nem tudjátok, mely órában jön a ti Uratok! Azt pedig tudjátok meg, hogy ha tudná a ház ura, melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren lenne, és nem engedné, hogy betörjenek az ő házába. Emiatt ti is váljatok felkészültekké, mert amely órában nem gondoljátok, az Ember Fia abban jön el!

Ki tehát a hű és okos rabszolga, akit az ő ura az ő háznépe fölé állított, hogy megadja nekik az élelmet alkalmas időben? Boldog az a rabszolga, akit ilyen tevékenységben talál az ő ura, amint megjött. Ámen, leszögezve mondom nektek, hogy az ő összes vagyona fölé fogja őt állítani. De ha esetleg így szólna az a rossz rabszolga az ő szívében: »Késik az én uram, hogy megjöjjön«, és a rabszolgatársakat ütni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni: el fog jönni az ura annak a rabszolgának azon a napon, amelyen nem számít rá, és abban az órában, amelyről nem tud, és ketté fogja vágni őt, és az ő sorsrészét a színészkedők közé fogja helyezni: ott lesz majd a sírás és a fogcsikorgatás!

25. rész

Akkor hasonló lesz a Mennyek Királysága a tíz szűzhöz, akik miután felvették az ő lámpásaikat, kimentek a vőlegény fogadására. Öt pedig közülük okos volt és öt bolond. Akik bolondok voltak, miután felvették az ő lámpásaikat, nem vittek magukkal olajat; az okosok viszont vittek olajat az ő edényeikben az ő lámpásaikkal. De amíg késett a vőlegény, elszunnyadtak mindnyájan és elaludtak. Az éjszaka közepén viszont történt egy kiáltás: »Figyeljetek! A vőlegény jön, jöjjetek ki az ő fogadására!« Akkor felkeltek azok a szüzek mindnyájan, és rendbe hozták az ő lámpásaikat. A bolondok viszont az okosokhoz szóltak: »Adjatok nekünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kioltódnak.« Feleltek viszont az okosak, ahogy leszögezve ezt mondták: »Nehogy ne legyen elég nektek és nekünk, hanem inkább menjetek el az eladókhoz és vásároljatok magatoknak!« Amíg ők elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és a felkészültek bementek vele a többnapos menyegzőre, és bezárták az ajtót. Később viszont megjött a többi szűz is, akik erélyesen ezt mondták: »Uram! Uram! Nyisd ki nekünk!« Ő viszont válaszul így szólt: »Ámen, leszögezve mondom nektek, nem ismerlek titeket!«

Legyetek éberek azért, mert nem tudjátok a napot, sem az órát, amikor az Ember Fia megjön!

Mert úgy van ez, mint egy külföldre utazó ember, aki hívta a saját rabszolgáit, és átadta nekik a vagyonát, és az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak pedig kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek a saját erejéhez képest, és azonnal külföldre utazott. Miután elment, aki az öt talentumot kapta, dolgozott azokkal: és szerzett másik öt talentumot. Ugyanígy az is, aki a kettőt: ő is szerzett másik kettőt. De aki az egyet kapta, miután elment, elásta a földbe, és elrejtette az ő ura ezüstpénzét.

Hosszú idő után pedig megjön az ura a rabszolgáknak, és elrendezi velük a számlákat! És miután odajött, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és közben leszögezve mondta: »Uram, öt talentumot adtál át nekem. Figyelj, másik öt talentumot nyertem rajtuk!« És közölte vele az ő ura: »Jól van, belül jó és hűséges rabszolga! Kevesen voltál hűséges, sok dolog fölé foglak téged állítani: menj be a te urad örömébe!« Miután pedig odajött az is, aki a két talentumot kapta, így szólt: »Uram, két talentumot adtál nekem. Figyelj, másik két talentumot nyertem rajtuk!« Közölte vele az ő ura: »Jól van, belül jó és hűséges rabszolga! Kevesen voltál hűséges, sok dolog fölé foglak téged állítani: menj be a te urad örömébe!«

Miután pedig odajött az is, aki az egy talentumot kapta, így szólt: »Uram, ismerlek téged, hogy kemény vagy: olyan ember, aki ott aratsz, ahol nem vetettél, és onnan gyűjtesz be, ahová nem szórtál. És mivel féltem: miután elmentem, elrejtettem a te talentumodat a földben. Figyelj, a tiéddel te rendelkezel.«

Válaszul pedig az ő ura odaszólt neki: »Bajokkal teli gonosz és fárasztóan tétova rabszolga! Tudtad, hogy ott aratok, ahol nem vetettem, és onnan gyűjtök be, ahová nem szórtam. Oda kellett volna tehát öntened az én pénzemet a bankároknak, és miután én megjöttem, kamatostul kaptam volna vissza a magamét. Vegyétek el tehát tőle a talentumot, és adjátok a tíz talentummal rendelkezőnek! Mert minden rendelkezőnek adatik majd és bővelkedni fog, a nem rendelkezőtől pedig amivel rendelkezik is, az is elvétetik majd tőle. És a haszontalan rabszolgát hajítsátok ki a külső sötétségre: ott lesz majd a sírás és a fogcsikorgatás!«

Amikor pedig megjön az Emberfia az ő dicsőségében, és mind a szent angyalok vele együtt, akkor majd leül az ő dicsőségének trónjára. És összegyülekeznek majd előtte mind a népek, és elválasztja majd őket egymástól, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És állítja majd a juhokat az ő jobbja felől, a kecskéket pedig balfelől.

Akkor kihirdetve ezt mondja majd a király az ő jobbja felőlieknek: »Gyertek, ti áldottai az én Édesapámnak, örököljétek a számotokra a világrendszer alapjainak lefektetése óta elkészített Királyságot! Mert éheztem és adtatok nekem enni, szomjaztam és megitattatok engem, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek engem, gyengélkedtem és meglátogattatok, börtönben voltam és eljöttetek hozzám.« Akkor válaszolnak majd neki az igazságosak, ahogy erélyesen ezt mondják: »Uram, mikor történt, hogy téged éhezőként láttunk és élelmeztünk, vagy szomjazóként és megitattunk? Mikor történt pedig, hogy téged idegenként láttunk és befogadtunk vagy mezítelenül és felöltöztettünk? Mikor történt pedig, hogy téged gyengén láttunk vagy börtönben, és eljöttünk hozzád?« És válaszul a király majd kihirdetve ezt mondja nekik: »Ámen, leszögezve mondom nektek: amit csak megtettetek eggyel ezek közül az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.«

Akkor kihirdetve ezt mondja majd a király a balfelőlieknek is: »Menjetek el tőlem, ti átkozottak, a Szétdobáló és az ő angyalai számára elkészített örök tűzre! Mert éheztem és nem adtatok nekem enni, szomjaztam és nem itattatok meg engem, idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek fel, gyenge voltam és börtönben, és nem látogattatok meg engem.«” Akkor válaszolnak majd neki ők is, ahogy erélyesen mondják: »Mikor történt, hogy téged éhezőként láttunk vagy szomjazóként vagy idegenként vagy mezítelenül vagy gyengén vagy börtönben, és nem segédkeztünk neked?« Akkor válaszolni fog nekik, ahogy erélyesen ezt mondja: »Ámen, leszögezve mondom nektek, amit csak nem tettetek meg eggyel ezek közül a legkisebbek közül, velem sem tettétek meg.«

És elmennek majd ezek az örök büntetésre, az igazságosak pedig az örök magasabbrendű értelmes életre.”

26. rész

És történt, amikor befejezte Jézus mindezeket a Kinyilatkoztatásokat, odaszólt az ő gyakornokaihoz: „Tudjátok, hogy két nap múlva történik a páskavacsora, és az Ember Fia árulással átadatik keresztre feszítésre.”

Akkor összegyülekeztek a főpapok és az írásmagyarázók és a nép vénei a Kajafásnak nevezett főpap udvarába és összetanácskoztak, hogy Jézust rászedő manipulációval megfoghassák és megölhessék. Viszont leszögezve ezt mondták: „Ne az ünnep során, hogy zavargás ne történjen a nép soraiban!”

Mikor pedig Jézus megjelent Bethániában a leprás Simon házában, odament hozzá egy asszony, akinél balzsamos alabástromedény volt, nagyon értékes, és ráöntötte az ő fejére az ő étkezéshez heveredésekor. De mikor ezt látták az ő gyakornokai, felháborodtak, ahogy leszögezve ezt mondták: „Mire fel ez a pusztítás? Hiszen ezt a balzsamot el lehetett volna adni sok pénzért és azt odaadni a szegényeknek!” Mivel pedig tudta ezt Jézus, odaszólt nekik: „Milyen fárasztó ütlegeléseket adtok az asszonynak! Mert szép cselekedetet cselekedett értem. Mert a szegényeket mindenkor vendégül láthatjátok, de engem nem mindenkor láthattok vendégül. Mert hogy ő ezt a balzsamot az én testemre öntötte, az én temetésem előkészületére nézve tette. Ámen, leszögezve mondom nektek: ahol csak közhírré lesz téve ez a Győzelmi Jóhír az egész világon, beszélni fognak arról is, amit ő tett, az ő emlékezetére!”

Akkor, miután elment a tizenkettő egyike, akit Iskariótész Júdásnak neveznek, a főpapokhoz, így szólt: „Mit akartok nekem adni? És én nektek átadom őt!” Azok pedig megállapítottak neki harminc ezüstpénzt. És akkortól fogva kereste a megfelelő alkalmat, hogy őt átadhassa.

A kovásztalan kenyerek ünnepe első napján pedig odamentek a gyakornokok Jézushoz, ahogy erélyesen mondták neki: „Hol akarod, hogy elkészítsük neked a páskavacsorát, hogy megedd?” Ő pedig így szólt: „Eredjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és így szóljatok neki: »A tanító leszögezve mondja: Az én időm közel van, nálad tartom meg a páskavacsorát az én gyakornokaimmal.«” És úgy tettek a gyakornokok, amint megrendezte nekik Jézus, és elkészítették a páskavacsorát.

Amikor pedig este lett, étkezéshez heveredett a tizenkettővel, és mikor ettek, így szólt: „Ámen, leszögezve mondom nektek, hogy egy közületek árulással át fog adni engem.” És mialatt igen szomorkodtak, kezdték erélyesen mondani neki mindnyájan: „Vajon én vagyok, Uram?” Ő pedig válaszul így szólt: „Aki velem együtt mártotta be a kezét a tálban, ez fog átadni engem. Az Ember Fia ugyan elmegy, éppen úgy, ahogy meg van írva őróla, de jaj annak az embernek, aki által az Ember Fia átadatik: jó lett volna őneki, ha nem született volna meg az az ember.” Válaszul pedig Júdás, az őt eláruló így szólt: „Vajon én vagyok, Tiszteletes?” Leszögezve mondja neki: „Te szóltál így.”

Amikor pedig étkeztek, vette Jézus a kenyeret, és miután megáldotta, megtörte és adta a gyakornokoknak, és így szólt: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem.” És miután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, ahogy leszögezve mondta: „Igyatok ebből mind! Mert ez az én vérem, amely az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök elengedése érdekében.43 Leszögezve mondom pedig nektek, hogy semmiképp sem ihatok mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a gyümölcséből addig a napig, amikor azt veletek ihatom mint ismeretlenül újfajtát az én Édesapám Királyságában.”Lábjegyzet43Kiontatik a bűnök elengedése érdekében: A görög εἰς (e.: „eisz”) szószerinti jelentése: „bele”, ami átvitt értelemben egy adott cél elérését is jelenti: ‘hogy meglegyen/hogy el legyen érve/végett/-ért’. Itt ugyanaz a nyelvtani szerkezet van, mint Péter pünkösdi beszédében: „merítkezzetek be … a bűnök elengedése érdekében.”

És miután dicshimnuszokat énekeltek44, kimentek az Olajfák hegyére. Akkor leszögezve mondja nekik Jézus: „Ti mindnyájan meg fogtok botránkozni bennem ezen az éjszakán. Mert meg van írva: »Csapást fogok mérni a juhászra, és szét fognak szóródni a nyáj juhai.« De az én életre kelésem után előttetek fogok menni Galileába.” Válaszul pedig Péter odaszólt neki: „Ha mindenki meg is botránkozik majd benned, én sohasem fogok megbotránkozni.” Közölte vele Jézus: „Ámen, leszögezve mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólalna, háromszor fogsz megtagadni engem.” Leszögezve mondja neki Péter: „Ha meg is kell halnom veled együtt, semmiképp sem foglak megtagadni téged!” Hasonlóan szólt az összes gyakornok is.Lábjegyzet44Dicshimnuszokat énekeltek: jelen esetben a páskazsoltárokat, melyek a 113–118. és a 136. zsoltárok. Ezt a zsidók a „nagy hallél”-nak nevezik.

Akkor elmegy velük Jézus egy Getszemánénak45 nevezett helyre, és leszögezve mondja a gyakornokoknak: „Üljetek itt, míg elmegyek és imádkozom ott.” És miután magához vette Pétert és a Zebedeus fiait, elkezdett szomorkodni és igen gyötrődni. Ekkor leszögezve mondja nekik: „Körös-körül szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt és legyetek ébren velem!”Lábjegyzet45Getszemáné: a név jelentése: ‘olivaolaj-prés’. Az efféle olajprések körül bűzös szag terjeng.

És miután kissé előrébb haladt, arcára esett, ahogy imádkozott és erélyesen mondta: „Édesapám, ha lehetséges, kikerülve haladjon el46 mellőlem ez a pohár, mindemellett ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.”Lábjegyzet46Kikerülve haladjon el: a héber páska jelentése is elhaladás, kikerülés. Akik az egyiptomi kivonulás előtt megették a bárányt és felkenték a vérét az ajtófélfákra, kikerülte őket a pusztító. Itt a valódi Páskabárány mondja, ha lehetséges, őmellőle is haladjon el az ítélet pohara.

És megjön a gyakornokokhoz, és találja őket alva, és erélyesen mondja Péternek: „Ennyire nem vagytok képesek egyetlen órát ébren lenni velem? Legyetek ébren és imádkozzatok, hogy bele ne mehessetek a próbáztatásba! A szellem ugyan buzgalommal vágyódva kész, de a hústest gyenge.”

Ismét, miután másodjára elment, imádkozott, ahogy erélyesen mondta: „Édesapám, ha nem tud ez a pohár elhaladni mellőlem, míg azt ki nem ihatom, történjék meg a te akaratod!”

És miután megjött, találja őket ismét alva, mert a szemeik már elnehezedettek voltak. És miután hagyta őket, ismét miután elment, imádkozott harmadjára, ugyanazt a beszédet szólva.

Akkor megy az ő gyakornokaihoz, és leszögezve mondja nekik: „Aludjatok tovább és pihenjetek!”

„Figyeljetek: már közel jött az óra, és az Ember Fia átadatik a bűnösök kezébe.”

„Keljetek fel, mozdulhatunk! Figyeljetek, közel jött az engem átadó!”

És még az ő beszédekor – figyelj! – Júdás, a tizenkettő egyike megjött és vele nagy tömeg, tőrökkel és fabotokkal a főpapoktól és a nép véneitől. Az őt eláruló pedig adott nekik egy jelt, ahogy leszögezve mondta: „Akit csak baráti szeretettel megcsókolok, ő az: fogjátok el őt!” És azonnal, miután odament Jézushoz, így szólt: „Örvendj, Tiszteletes!” És csókolgatta őt. Jézus pedig így szólt neki: „Barátom, miért érkeztél?” Akkor, miután odamentek, rávetették a kezüket Jézusra és megfogták őt.

És – figyelj! – a Jézussal levők egyike, miután kinyújtotta kezét, előrántotta az ő tőrét, és miután rácsapott a főpap rabszolgájára, leszedte neki a fülét. Akkor leszögezve mondja neki Jézus: „Fordítsd vissza a te tőrödet az ő helyére, mert minden tőrt fogó tőr által fog elpusztulni! Vagy úgy véled, hogy nem vagyok képes most segítséget kérni az én Édesapámtól? És ő mellém fogja állítani az angyalok több mint tizenkét légióját! Akkor hogyan teljesedhetnének be az Írások, hogy így kell történnie?”

Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: „Mint egy tolvajra, úgy jöttetek ki tőrökkel és fabotokkal letartóztatni engem! Naponként nálatok ültem a Templomban, és nem ragadtatok meg engem!” Ez az egész pedig azért történt, hogy beteljesedhessenek az Isteni szóvivők írásai. Akkor a gyakornokok mind, miután otthagyták őt, futva elmenekültek.

Azok pedig miután megfogták Jézust, elvezették Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol az írásmagyarázók és a vének összegyülekeztek. Péter pedig követte őt távolról, a főpap udvaráig, és miután bement, belül leült a hivatali szolgákkal, hogy lássa a végét.

A főpapok pedig és a vének és az egész legfelsőbb bíróság hamis tanúságtételt keresett Jézus ellen, hogy ilymódon küldjék halálba őt, és nem találtak. És sok hamis tanú odajövetele után sem találtak. Végül pedig miután odajött két hamis tanú, így szóltak: „Ez azt közölte, »Képes vagyok szétszedni Isten Templomát, és három nap alatt felépíteni azt.«”

És miután felállt a főpap, így szólt neki: „Semmit se válaszolsz arra, amit ezek ellened tanúskodnak?” De Jézus hallgatott. És válaszul a főpap így szólt neki: „Az élő Istenre kényszerítelek téged, mondd meg nekünk, ha te vagy a Messiás, az Isten Fia!” Leszögezve mondja neki Jézus: „Te mondtad. Sőt, leszögezve mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok majd az Ember Fiát, miközben a Hatalom jobbján ül, és miközben eljön a menny felhőin.”

Ekkor a főpap megszaggatta az ő ruháit, miközben leszögezve mondta: „Káromlást szólt! Mi szükségünk van még tanúkra? Figyeljetek, most hallottátok az ő káromlását! Mit gondoltok?” Ők pedig válaszul így szóltak: „Méltó a halálra!” Akkor beleköptek az ő arcába és öklözték őt, voltak pedig akik ütötték, miközben erélyesen ezt mondták: „Közöld isteni szóvivőként velünk, Messiás, ki az, aki megcsapott téged!”

Péter pedig ezalatt kint ült az udvarban, és odament hozzá egy szolgalány, s közben leszögezve ezt mondta: „Te is a galileai Jézussal voltál!” Ő pedig megtagadta mindenki előtt, ahogy leszögezve mondta: „Nem tudom, mit mondasz!”

Miután pedig kiment a kapuba, felismerte őt egy másik, és leszögezve mondja az ottaniaknak: „Ez is a názáreti Jézussal volt!” És ismét megtagadta, esküvel, hogy: „Nem ismerem azt az embert!”

Kicsivel utána pedig, miután odamentek az ott állók, így szóltak Péterhez: „Bizony te is közülük vagy, mert a te beszéded is nyilvánvalóvá teszi ezt rólad!” Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett, hogy: „Nem ismerem azt az embert!” És azonnal megszólalt a kakas. És megemlékezett Péter Jézusnak a Kijelentéséről, aki már megmondta neki: „Mielőtt a kakas megszólalna, háromszor fogsz megtagadni engem.” És miután kiment, kint keservesen sírt.

27. rész

Mikor pedig reggel lett, tanácsot tartottak mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen azért, hogy halálra adják őt. És miután megkötözték őt, elvezették, és átadták őt Poncius Pilátusnak, a helytartónak.

Akkor, amint látta az őt átadó Júdás, hogy elítélték, miután meggondolta magát, visszatérítette a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek, ahogy leszögezve ezt mondta: „Bűnt követtem el azzal, hogy átadtam az ártatlan vért.” De azok így szóltak: „Mit tartozik ránk? Lásd, ez a te dolgod!” És miután eldobta az ezüstpénzeket a Templomban, visszavonult; és miután elment, felakasztotta magát. A főpapok pedig, amint felvették az ezüstpénzeket, így szóltak: „Nem szabad ezeket a korbán47 adományok közé hajítani, mivel vér ellenértéke.” Miután pedig tanácsot tartottak, megvásárolták azokból a fazekas mezejét temetőül az idegenek számára. Ezért hívják azt a mezőt Vérmezőnek a mai napig. Ekkor teljesedett be a Jeremiás, az isteni szóvivő által kijelentett beszéd, aki ezt mondta: „És vettem a harminc ezüstpénzt, az értékeltnek ellenértékét, akit Izrael fiai ennyire értékeltek, és adták azokat a fazekas mezejéért, amint megrendezte nekem az Úr.”Lábjegyzet47Korbán: a héber קרבּן (e.: „korbán”) szó jelentése: ‘az oltárhoz hozott áldozati ajándék’, a héber קרב (e.: „karab”) ‘megközelíteni, közel húz(ód)ni, közel hozni’ jelentésű szóból.

Jézus pedig a helytartó előtt állt, és kikérdezte őt a helytartó, ahogy erélyesen mondta: „Te vagy a zsidók királya?” És Jézus közölte vele: „Te mondod!”

És az ő főpapok és a vének általi vádlása során semmit sem válaszolt. Akkor leszögezve mondja neki Pilátus: „Nem hallod, mennyit tanúskodnak ellened?” És nem válaszolt egyetlen kijelentésre sem, úgyhogy igen csodálkozott a helytartó.

Ünnepenként pedig a helytartó el szokott bocsátani egy foglyot a tömegnek, akit akartak. Volt pedig akkor nekik egy Barabbásnak nevezett megjelölt foglyuk. Amikor tehát már összegyülekeztek, így szólt nekik Pilátus: „Kit akartok, hogy elbocsássak nektek? Barabbást vagy a Messiásnak nevezett Jézust?” Mert tudta, hogy irigyságből adták át őt.

Mikor pedig ő az emelvényen levő bírói székben48 ült, üzenetet küldött neki az ő felesége, amiben nyomatékosan ezt mondta: „Semmi dolgotok sincs egymással neked és annak az igazságos embernek, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.” De a főpapok és a vének meggyőzték a tömegeket, hogy kérjék ki Barabbást, Jézust pedig pusztítsák el. Válaszul pedig a helytartó így szólt nekik: „Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam nektek?” Ők pedig így szóltak: „Barabbást!” Erélyesen mondja pedig nekik Pilátus: „Mit fogok tenni tehát a Messiásnak nevezett Jézussal?” Leszögezve mondják neki mind: „Legyen keresztre feszítve!” A helytartó pedig mondogatta: „Mert mi rosszat tett?” Ők pedig minden mértéket meghaladva kiáltozgattak, ahogy leszögezve mondták: „Legyen keresztre feszítve!”Lábjegyzet48Emelvényen levő szék: a βῆμα (e. „béma”) egy olyan emelt platform, ahonnan szónoklatokat lehetett intézni a néphez (ekkor ‘szószék’) vagy ahol ítélkeztek (ekkor ‘ítélőszék’).

Miután pedig látta Pilátus, hogy semmit sem használ, hanem inkább zendülés támad: miután vizet vett, kezet mosott a tömeg előtt, és közben leszögezve ezt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igazságosnak a vérétől! Lássátok, ez a ti dolgotok!” És válaszul a nép mind így szólt: „Az ő vére mirajtunk és a mi utódainkon.” Akkor elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadta, hogy keresztre legyen feszítve.

Akkor a helytartó katonái, miután magukkal vitték Jézust a légióparancsnokságra, összegyűjtötték köré az egész csapatot. És miután levetkőztették, ráterítettek egy skarlátvörös félkör alakú palástot49. És miután összefontak egy koszorút tövisből, rátették az ő fejére, és egy nádszálat az ő jobb kezébe, és térdet hajtva előtte kigúnyolták őt, ahogy leszögezve mondták: „Örvendj, zsidók királya!” És miután ráköptek, elvették a nádszálat, és az ő fejéhez verdesték. És mikor kigúnyolták őt, levetkőzték róla a palástot, és felöltöztették őt az ő ruháiba, és elvezették őt a keresztre feszítésre.Lábjegyzet49Palástot: a chlamys (gör.: χλαμύς, e.: „klámüsz”) egy, a görögöktől átvett ruhadarab, amit tipikusan a tunika fölött hordtak pl. katonák, hivatalnokok, magisztrátusok, királyok, uralkodók.

Kifelé menet pedig találtak egy cirénei embert, név szerint Simont, ezt kényszerítették hordárszolgálatra, hogy vigye az ő keresztjét.

És miután megérkeztek egy Golgotának nevezett helyre, ami az úgynevezett Koponya Helye, adtak neki inni epével kevert borecetet, és miután megízlelte, nem akart inni. És miután kereszte feszítették őt, széthasítva elosztották az ő ruháit sorvetéssel, hogy beteljesüljön, ami ki lett jelentve az isteni szóvivő által: „Elosztották az én ruháimat maguk közt, és az én köntösömre sorsot vetettek.” És ülve őrizték őt ott. És feltették az ő feje fölé az ő kárhoztató okolását megírva: „Ez Jézus, a zsidók királya.”

Akkor feszítenek keresztre vele együtt két rablót, egyet jobbról és egyet balról! A mellette elmenők pedig gyalázták őt, ahogy csóválták az ő fejüket és leszögezve ezt mondták: „A Templomot szétszedő és három nap alatt felépítő! Mentsd meg magadat! Ha fia vagy az Istennek, szállj le a keresztről!” Hasonlóan pedig a főpapok is, gúnyolódva, az írásmagyarázókkal és a vénekkel leszögezve ezt mondták: „Másokat megmentett: önmagát nem képes megmenteni? Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hinni fogunk neki! Bízott az Istenben: szabadítsa meg most őt, ha akarja őt! Mert így szólt: »Istennek vagyok fia.«” De ugyanazzal korholták őt a vele együtt keresztre feszített rablók is.

Hat órától pedig sötét lett az egész földön kilenc óráig. Kilenc óra körül pedig felkiáltott Jézus nagy hangon, ahogy erélyesen mondta: „Éli, Éli, la-má sabákhtáni?” Azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért engem hagytál el?” Az ott állók közül némelyek pedig miután ezt hallották, erélyesen azt mondták: „Illést szólítja ez.” És miután azonnal odafutott egy közülük és vett egy szivacsot, meg is töltötte borecettel és egy nádszál köré kerítette: inni adott neki. A többiek pedig erélyesen mondták: „Hagyd! Lássuk, eljön-e az őt majd megmentő Illés?” Jézus pedig miután ismét nagy hangon kiáltott, elengedte szellemét.

És – figyelj! – a Templom függönye kettéhasadt felülről az aljáig, és a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak, és a sírboltok megnyíltak, és sok elhunyt szent teste életre kelt, és miután az ő életrekelése után kijöttek a sírboltokból, bementek a szent városba, és megjelentek sokaknak.

A százados pedig és a Jézust vele őrzők, látva a földrengést és a történteket, igen megrémültek, és közben hangsúlyosan mondták: „Valóban Isten Fia volt ez!”

Volt pedig ott sok távolról nézelődő asszony, akik követték Jézust Galileából és közben segédkeztek neki, akik között volt a magdalai Mária, és Mária, a Jakab és Jószész anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.

Mikor pedig este lett, jött egy gazdag ember Arimáthiából, név szerint József, aki maga is gyakornokává lett Jézusnak. Ez miután elment Pilátushoz, kikérte Jézusnak a testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják vissza a testet. És miután átvette a testet, József begöngyölte azt egy tiszta gyolcsba, és elhelyezte azt az ő50 új sírboltjába, amit a sziklába vágatott, és miután egy követ görgetett a sírbolt ajtajába, elment. Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik közben ott ültek a sírral szemben.Lábjegyzet50Ő: a görög nyelvtan alapján Józsefre és nem a testre vonatkozik.

Másnap pedig, ami az előkészületi nap után van, összegyülekeztek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál, és leszögezve ezt mondták: „Emlékszünk, hogy az az eltévelyítő így szólt, még életében: »Három nap után életre kelek.« Parancsold meg tehát a sír bebiztosítását a harmadik napig, nehogy miután eljöttek az ő gyakornokai éjszaka, ellophassák őt és azt mondhassák a népnek: »Életre kelt a halottak közül«, és így az utolsó tévelygés rosszabb lesz az elsőnél.” És közölte velük Pilátus: „Van őrségetek, eredjetek, biztosítsátok, ahogy tudjátok!” Ők pedig miután elmentek, bebiztosították a sírt az őrséggel, miután lepecsételték a követ.

28. rész

Szombat után pedig, a szombat-hét első napjára virradólag eljött a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És – figyelj! – nagy földrengés történt, mert az Úrnak egy angyala, miután lejött a mennyből és miután odament, elgördítette a követ az ajtóból, és leült arra. Látványa olyan volt, mint a villámlás, és az ő öltözete fehér, mint a hó. A tőle való félelemtől pedig megrettentek az őrzők, és mintegy halottakká váltak.

Válaszul pedig az angyal ezt mondta az asszonyoknak: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a keresztre feszített Jézust keresitek. Nincs itt, mert életre kelt, ahogyan megmondta. Gyertek, lássátok meg a helyet, ahol feküdt az Úr! És miután gyorsan elmentetek, mondjátok meg a gyakornokoknak, hogy életre kelt a halottak közül, és – figyeljetek! – előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok őt. Figyeljetek: megmondtam nektek!”

És miután kijöttek gyorsan a sírboltból félelemmel és nagy örömmel, futottak, hogy hírül adják az ő gyakornokainak.

Amint pedig még mentek, hogy hírül adják az ő gyakornokainak is – figyelj! – Jézus szembejőve fogadta őket, s közben erélyesen mondta: „Örvendjetek!” Ők pedig miután odamentek hozzá, megragadták az ő lábát, leborulva hódoltak neki. Ekkor erélyesen mondja nekik Jézus: „Ne féljetek! Eredjetek, adjátok hírül az én testvéreimnek, hogy elmehetnek Galileába, és ott engem meg fognak látni.”

Míg ők úton voltak, – figyelj! – miután az őrizetből némelyek bementek a városba, és hírül adták a főpapoknak mind a történteket. És miután összegyülekeztek a vénekkel és tanácsot tartottak, elég sok ezüstpénzt adtak a katonáknak, ahogy leszögezve mondták: „Mondjátok, hogy: »Miután az ő gyakornokai éjszaka eljöttek, ellopták őt, míg mi aludtunk.« És ha esetleg ez a helytartó fülébe jutna, mi meg fogjuk őt győzni, és titeket gondtól mentessé fogunk tenni.” Ők pedig miután átvették az ezüstpénzt, úgy tettek, amint kitanították őket. És elterjedt ez a szóbeszéd a zsidóknál a mai napig.

A tizenegy gyakornok pedig elment Galileába, a hegyre, ahová rendelte őket Jézus. És mikor látták őt, leborulva hódoltak neki, de voltak, akik kételkedtek.

És miután odament hozzájuk Jézus, hozzájuk szólt, ahogy leszögezve ezt mondta: „Nekem adatott minden szuverén hatalmasság mennyen és földön. Miután tehát elmentetek, tegyetek gyakornokokká minden népeket mint őket bemerítők: az Édesapa és a Fiú és a Szent Szellem nevébe; mint őket tanítók: hogy megőrizzék mindazt, ami parancsolatot csak adtam nektek! És – figyeljetek! – én veletek vagyok minden napon a világkorszak céljának bevégzéséig. Ámen!”