A Messiás Jézus, az Isten Fia győzelmi jóhíre Márk szerint

1. rész

Ez a kezdete a Messiás Jézus, az Isten Fia Győzelmi jóhírének, amint meg van írva az Isteni szóvivőkben: „Figyelj! Én kiküldöm az én követemet a te színed előtt, aki el fogja készíteni a te utadat teelőtted.” „Kiáltónak hangja a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé az ő ösvényeit!”

Színre lépett János, ahogy bemerített a pusztában és bűnbánati bemerítést hirdetett a bűnök elengedése érdekében.1 És ez idő alatt kiment hozzá Júdea minden vidéke és a jeruzsálemiek, és bemerítkeztek mindnyájan a Jordán folyóban általa, miközben egyetértően és nyíltan megvallva beismerték bűneiket. János pedig teveszőr ruhába volt öltözve és bőrövbe az ő dereka körül, és sáskát és vadmézet evett.Lábjegyzet1A bűnbánatnak a bűnök elengedésébe történő bemerítését: A görög εἰς (e.: „eisz”) szószerinti jelentése: „bele”, ami átvitt értelemben egy adott cél elérését is jelenti: ‘hogy meglegyen/hogy el legyen érve/végett/-ért’. Itt ugyanaz a nyelvtani szerkezet van, mint Péter pünkösdi beszédében: „merítkezzetek be … a bűnök elengedése érdekében.”

És ez idő alatt közhírré tette ezt, ahogy leszögezve mondta: „Jön a nálam erősebb utánam, akinek nem vagyok elég jó, hogy lehajolva kioldozzam az ő saruja szíját. Én ugyan vízben merítettelek be titeket, de ő Szent Szellemben fog bemeríteni titeket.”

És történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és bemerítkezett János által a Jordánba. És azonnal, míg feljött a vízből, látta a mennyeket, ahogy meghasadnak, és a Szellemet, ahogy galamb módjára aláereszkedik őrá. És hang lett a mennyekből: „Te vagy az én szeretett Fiam, akiben jótetszésemet leltem!”

És a Szellem azonnal kihajítja őt a pusztába! És ott volt a pusztában negyven napig, miközben próbáztatva volt a Sátántól, és a vadállatokkal volt együtt, és az angyalok segédkeztek neki.

Miután pedig János át lett adva őrizetre, elment Jézus Galileába, ahogy folyamatosan hírnökként közhírré tette az Isten Királyságának a Jóhírét és folyamatosan leszögezve mondta, hogy „Letelt már az alkalmas idő és közel jött már az Isten Királysága: bánjátok meg bűneiteket és higgyetek a Jóhírben!”

Mikor pedig a Galileai-tenger mentén járt, meglátta Simont és Andrást, az ő testvérét, amint dobóhálót hajítottak a tengerbe; mert halászok voltak. És így szólt nekik Jézus: „Gyertek utánam, és azt teszem majd veletek, hogy emberek halászaivá váltok.” És miután azonnal otthagyták az ő hálóikat, követték őt. És miután előrébb haladt onnét egy kicsit, meglátta Jakabot, a Zebedeus fiát, és Jánost, az ő testvérét, és őket a hajóban látta, miközben helyrehozták a hálókat. És azonnal hívta őket; és miután otthagyták az ő apjukat, Zebedeust a hajóban a bérmunkásokkal, elmentek őutána.

És bemennek Kapernaumba! És azonnal, miután a szombatnapon belépett a gyülekezetbe, tanított. És meghökkentek az ő tanításán, mert egy őket mintegy szuverén hatalmassággal rendelkező tanító volt, és nem olyan, mint az írásmagyarázók.

És volt az ő gyülekezetükben egy ember tisztátalan szellemben2, és felkiáltott, ahogy erélyesen mondta: „Áááh! Mi közünk van nekünk és neked egymáshoz Názáreti Jézus?! Jöttél elveszejteni minket?! Tudom, ki vagy te: az Isten Szentje!” És rendre utasítva megfeddte őt Jézus, ahogy erélyesen mondta: „Némulj el és menj ki belőle!” És miután megrángatta őt a tisztátalan szellem és nagy hangon kiáltott, kiment belőle. És ijedten megdöbbentek mindnyájan, olyannyira, hogy egymás között tanakodtak, mondván: „Mi ez? Mi ez az új tanítás, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan szellemeknek is, és szót fogadnak neki?” És eljutott az ő híre hallomás útján azonnal Galilea minden környékére.Lábjegyzet2Egy ember tisztátalan szellemben: a görög ἐν πνεύματι ἀκαθάρτῳ (e.: „en pneumati akathártó”) szerkezet azt hangsúlyozza ki, hogy az ember van a tisztátalan szellemben (s nem azt, hogy a tisztátalan szellem van az emberben). Ugyanezt a szerkezetet használják arra is, amikor valaki a Messiásban, illetve a Szent Szellemben van. A nyelvtani szerkezet éppen ezért nem feltétlen utal megszállottságra, sokkal inkább egy testetlen, személyiséggel rendelkező közegben való tartózkodásra. Mivel a szellő és a szellem szó a görögben ugyanaz, a szellemvilág lényeit tehát személyiséggel rendelkező testetlen közegként is felfoghatjuk. Lukács ugyanakkor úgy írja le ezt az embert, mint „egy tisztátalan démon szellemével rendelkező”, tehát a szellem is benne volt az emberben.

És miután kimentek a gyülekezetből, azonnal elmentek a Simon és András házába Jakabbal és Jánossal. A Simon anyósa pedig lázasan feküdt, és azonnal szóltak neki felőle. És miután odament, felkeltette3 őt, ahogy megfogta az ő kezét. És elhagyta őt a láz azonnal, és szolgálva segédkezett nekik.Lábjegyzet3Felkeltette: az itt használt ἐγείρω (e.: „egeiró”) ugyanaz a szó, amit az ‘életre keltéshez’ is használnak.

Amikor pedig este lett, amint lement a nap, odavitték hozzá mind a rosszul levőket és a démonizáltakat. És az egész város már egybe volt gyülekezve az ajtó elé, és gyógykezelt sok különféle betegségektől rosszul levőt, démont is sokat hajított ki, és nem engedte szólni a démonokat, merthogy ismerték őt.

És igen korán, még éjszaka, miután felkelt, kiment és elment egy puszta helyre, és ott imádkozott. És Simon és a vele lévők utánaeredtek, és miután megtalálták őt, erélyesen mondják neki: „Mindenki téged keres!” És erélyesen mondja nekik: „Menjünk a közeli kisvárosokba, hogy ott is hírnökösködhessem, mert ezért jöttem ki.” És egyfolytában hírnökösködött az ő gyülekezeteikben egész Galilea-szerte és hajította ki a démonokat.

És odament hozzá egy leprás, aki közben kérlelte őt és leborulva hódolt neki, és leszögezve mondta: „Ha esetleg akarod, képes vagy engem megtisztítani!” Jézus pedig miután megindult bensőjében, kinyújtva a kezét megérintette őt. És leszögezve mondja neki: „Akarom, tisztulj meg végleg!” És az ő szólásakor azonnal elment róla a lepra, és megtisztult. És miután rámordult, azonnal elhajtotta őt. És leszögezve mondja neki: „Meglásd, senkinek semmit ne szólj, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vigyél felajánlást a te tisztulásodért, amit elrendelt Mózes, tanúbizonyságul nekik!” Ő pedig miután kiment, elkezdte szerfelett közhírré tenni és terjeszteni az esetet4, úgyhogy többé már nem volt képes nyílvánosan bemenni a városba, hanem kint volt a puszta helyeken; és jöttek hozzá mindenfelől.Lábjegyzet4Az esetet: görögül: τὸν λόγον (e.: „ton logon”), ami így is fordítható: „a Kinyilatkoztatást”, ami magára Jézusra is vonatkozhat a jánosi beszámoló szóhasználatával egybehangzóan.

2. rész

És ismét bement Kapernaumba napok múltán, és meghallották, hogy egy házhoz ment és ott van. És azonnal sokan összegyűltek, úgyannyira, hogy már nem fértek el, még az ajtó előtt sem. És szólta nekik a Kinyilatkoztatást.

És jöttek hozzá egy szélütöttet hozva, akit négyen hordoztak. És mivel nem voltak képesek közel menni hozzá a tömeg miatt, megbontották a tetőt, ahol volt, és miután azt kivájták, leeresztették a hordágyat, amin a szélütött feküdt. Miután pedig látta Jézus az ő hitüket, erélyesen mondja a szélütöttnek: „Gyermekem, el lettek engedve neked a te bűneid.”

Voltak pedig némelyek az írásmagyarázók közül, akik ott ültek, és így fontolgattak az ő szívükben: „Mit szól ez ilyen gyalázkodásokat?! Ki képes bűnöket elengedni, hacsaknem az egy Isten?!” És mivel azonnal felismerte Jézus az ő szellemével, hogy ilyeneket fontolgatnak magukban, odaszólt nekik: „Mit fontolgatjátok ezeket a ti szívetekben? Mi könnyebb: így szólni a szélütöttnek: »El lettek engedve neked a bűnök«, vagy így szólni: »Kelj fel5, és vedd fel a te hordágyadat és járkálj!«?” Azért pedig, hogy megtudhassátok, hogy szuverén hatalma van az Ember Fiának bűnöket elengedni a földön: – leszögezve mondja a szélütöttnek – Neked mondom, kelj fel, és vedd fel a te hordágyadat, és eredj a te házadba!” És felkelt azonnal, és miután felvette a hordágyat, kiment mindnyájuk előtt; úgyhogy el vannak kápráztatva mindnyájan és dicsőítik az Istent, ahogy erélyesen mondják: „Sohasem láttunk ilyet!”Lábjegyzet5Kelj fel, felkelt: az itt használt ἐγείρω (e.: „egeiró”) ugyanaz a szó, amit az ‘életre keléshez’ is használnak.

És kiment ismét a tenger mellé, és az egész tömeg odament őhozzá, és tanította őket. És mikor továbbhaladt, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, ahogy ott ül az adószedő-helyen. És erélyesen mondja neki: „Kövess engem!” És miután felállt6, követte őt.Lábjegyzet6Felállt: az itt használt ἀνίστημι (e.: „anisztémi”) szót használják ‘lábra állásra’ illetve ‘feltámadásra’ is. A magyar ‘feltámad’ szónak létezik régies irodalmi nyelven ‘helyéről felkelve útnak indul’ jelentése is. Érdemes a szellemi összefüggésen elgondolkodni Lévi elhívása eseténél.

És történt az ő étkezéshez heveredésénél annak a házában, hogy sok adószedő és bűnös heveredett étkezéshez Jézussal és az ő gyakornokaival; mert sokan voltak és követték őt. És az írásmagyarázók és a farizeusok, miután látták őt enni az adószedőkkel és bűnösökkel, erélyesen ezt mondták az ő gyakornokainak: „Mi dolog, hogy az adószedőkkel és bűnösökkel eszik és iszik?” És mikor ezt meghallotta Jézus, erélyesen ezt mondja nekik: „Nem az erőnlétben levőknek van szükségük orvosra, hanem a rosszul levőknek. Nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megbánásra.”

És Jánosnak a gyakornokai és a farizeusokéi böjtölő emberek voltak7. És jönnek és erélyesen ezt mondják neki: „Mi miatt van az, hogy Jánosnak a gyakornokai és a farizeusokéi böjtölnek, de a te gyakornokaid nem böjtölnek?” És odaszólt nekik Jézus: „Vajon képesek-e a lakodalmasház fiai, mikor a vőlegény velük van, böjtölni? Ameddig maguknál tartják a vőlegényt, képtelenek böjtölni. Jönnek viszont olyan napok, amikor elvihetik tőlük a vőlegényt, és akkor böjtölni fognak azokban a napokban. És senki sem varr rá régi ruhára még össze nem ment előkészítetlen anyagból foltot, különben elvesz a toldás abból, az új a régiből, és rosszabb szakadás keletkezik. És senki sem tölt8 frissen új bort régi tömlőkbe, különben szétszakítja az új bor a tömlőket, és a bor kifolyik, és a tömlők el fognak pusztulni. Hanem a frissen új bor addig nem használt új tömlőkbe töltendő.”Lábjegyzet7Böjtölő emberek voltak: olyan emberek, akik böjtölni szoktak. A „böjtölő” kifejezés megjelenik Jézus hegyi beszédében, ami nem az adott pillanatban törtőnő böjtölésre utal, hanem a szokásra, életvitelre.
8Foltoz rá, foltot, töltenek: a hajítani szó (gör.: βάλλω, e.: „balló”) és annak különféle változatai.

És történt, hogy a szombatnapon átment a vetések közt, és elkezdtek az ő gyakornokai utat készíteni, ahogy tépegették a kalászokat. És a farizeusok odaszóltak neki: „Figyelj, miért teszik a szombatnapon azt, amit nem szabad?” És ő erélyesen mondta nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükségben volt és megéhezett, ő és a vele levők: hogyan ment be az Isten házába Abjátár főpap idejében és ette meg a kihelyezés kenyereit, amit nem szabad megenni, hanem csak a papoknak, és adott a vele levőknek is?” Ezt is mondta nekik: „A szombatnap lett az ember miatt, nem az ember a szombatnap miatt. Úgyhogy Ura az Ember Fia a szombatnapnak is!”

3. rész

És bement ismét a gyülekezetbe, és volt ott egy száraz kézzel rendelkező ember. És őrködve lesték őt, hátha a szombatnapon gyógykezelni fogja őt, hogy vádolhassák őt. És erélyesen mondja a száraz kézzel rendelkező embernek: „Kelj fel, állj középre!” És erélyesen mondja nekik: „Szabad-e a szombatnapon jót tenni vagy rosszat tenni? Lelket menteni vagy megölni?” Ők pedig hallgattak. És miután körbenézett rajtuk haraggal, megszomorodva az ő szívük keménységén, erélyesen mondja az embernek: „Nyújtsd ki a te kezedet!” És kinyújtotta, és rendbe jött az ő keze! Olyan egészséges lett, mint a másik! És miután kimentek a farizeusok, a Heródes-pártiakkal azonnal tanácsot tartottak ellene, hogy miként pusztíthatnák el őt.

És Jézus visszavonult az ő gyakornokaival a tengerhez, és nagy tömeg követte őt Galileából és Júdeából és Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról. És a Tírusz és Szidón környékiek, egy nagy tömeg, miután hallották, miket tett, odament őhozzá.

És szólt az ő gyakornokainak, hogy egy kishajó legyen folyton elérhető számára a tömeg miatt, hogy ne nyomják össze őt, mert sokakat gyógykezelt, úgyhogy ostromolva őneki estek, hogy őt megérinthessék azok, akik csapásokkal rendelkeztek. És a tisztátalan szellemek, amikor meglátták őt, odaestek őhozzá és kiáltottak, ahogy erélyesen mondták, hogy: „Te vagy az Isten Fia!” És sokat feddte őket rendre utasítva, hogy őt nyilvánossá nem tehetik.

És felmegy a hegyre és magához hívja, akiket akar! És odamentek őhozzá. És megtett tizenkettőt, hogy vele lehessenek, és hogy kiküldhesse őket hirnökösködni és szuverén hatalommal rendelkezni a betegségek kikezelésére és a démonok kihajítására. És Simonra a Péter nevet helyezte. És Jakabot, a Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét; és helyezte rájuk a Boanergesz nevet, ami azt jelenti: mennydörgés fiai. És Andrást és Fülöpöt, és Bertalant és Mátét, és Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, és Taddeust és a Kananitész9 Simont, és az Iskariótész10 Júdást, aki elárulva át is adta őt.Lábjegyzet9Kananitész: ‘kánaáni’, esetleg az arámi קנּא (e.: „kanna”) szóból ‘buzgó, fanatikus, zelóta’.
10Iskariótész: jelentése vitatott; egy elfogadható lehetőség, hogy egy héber összetett szó görög átirata, אישׁ (e.: „ís”), ‘férfi’ és קריּות (e.: „Kerióth”), ami egy dél-júdeai város (Józsué 15:25), mely jelentése ‘városok’, esetleg ‘összenőtt városok’. Ezek alapján ‘Kerióthi férfi’, esetleg ‘nagyvárosi férfi’ a szó jelentése. (Létezett még egy móábi Kerióth is: Jeremiás 48:24.41 és Ámósz 2:2.)

És elmennek egy házhoz, és összejön ismét egy tömeg, annyira, hogy nem képesek kenyeret sem enni! És amint ezt meghallották a hozzátartozói, kimentek, hogy elragadják őt, mert azt mondták, hogy önkívületi állapotba esett. És az írásmagyarázók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták: „Baál-Zebúllal11 rendelkezik, és a démonok főnökében működve hajítja ki a démonokat!” És miután magához hívta őket, ezeket mondta nekik példázatokban12:Lábjegyzet11Baál-Zebúl: ‘a ház ura’. Szójáték a Baál-Zebúb névvel. Míg zebúb ‘legyet’ jelent, zebúl ‘gazdag házat, birtokot’. Baál-Zebúb egy filiszteus istenség neve, akit Ekrónban tiszteltek, jelentése ‘a légy ura’, mely később a Sátán egyik nevévé is vált. Ezt változtatták át Jézusnál Baál-Zebúlra. A különféle Baál nevű istenségek olyan föniciai, kánaáni, filiszteus stb. istenségek voltak, ahol a Baál (vagy az arámi Beél) szó valami ‘urát’ jelentette. Ezek az istenségek voltak az Örökkévaló Adonáj (jelentése szintén: ‘úr’) állandó „vetélytársai”, és ezért „a ház Baálja” nevet olyan gúnynévként használták Jézusra, a ház teljhatalmú urára (a Mindenhatóra), mintha ő is Adonáj egy gonosz vetélytársa lett volna, aki tőle elcsábítja az embereket: mintha Jézus maga lett volna a Sátán.
12Példázat: a görög παραβολή szó (e.: „parabólé”) szószerint ‘melléhajítást’ jelent, ahol egy szellemi valóságot vagy tanítást egy kitalált hétköznapi történettel mutatnak be, hogy a nyitott ember számára megfoghatóvá tegyék.

„Hogyan képes Sátán Sátánt kihajítani? Egy királyság is, abban az esetben, ha önmagára támadva részekre oszlik, nem képes megállni az a királyság. Egy ház is, abban az esetben, ha önmagára támadva részekre oszlik, nem képes megállni az a ház. És ha a Sátán támadt volna önmagára és oszlott volna részekre, nem lenne képes megállni, hanem vége lenne.

Senki sem képes kifosztani az edényeit az erős embernek, miután bement az ő házába, hacsak nem kötözi meg először az erőst, és akkor majd az ő házát kifosztja.

Ámen, leszögezve mondom nektek, hogy minden bűn el lesz engedve az embereknek, a gyalázkodások is, amikkel csak gyalázkodnának, de aki csak gyalázkodást szólna a Szent Szellemre, az nem rendelkezik elengedéssel az örökkévalóságra nézve, hanem méltó az örök elválasztó ítéletre.”

Merthogy ezt mondták: Tisztátalan szellemmel rendelkezik.

És megjönnek az ő testvérei és édesanyja. És kint megállva küldtek hozzá valakit azzal, hogy szólítják őt. És tömeg ült körülötte. És odaszóltak neki: „Figyelj, a te édesanyád és a te testvéreid kint keresnek téged!” És válaszolt nekik, ahogy erélyesen ezt mondta: „Ki az én édesanyám vagy kik az én testvéreim?” És miután körös-körül körbenézett a körülötte ülőkön, erélyesen ezt mondja: „Figyeljetek: ők az én édesanyám és az én testvéreim! Mert aki csak megtenné13 az Isten akaratát, ő az én fivérem és nővérem és édesanyám.”Lábjegyzet13Aki csak megtenné: az ógörög egy olyan szerkezetet használ, ami azt a feltételes módot fejezi ki, hogy a jövőben, amint lehetősége adódik rá, meg is tenné.

4. rész

És ismét elkezdett tanítani a tenger mellett. És összegyülekezett hozzá egy nagy tömeg, úgyhogy ő, miután belépett a hajóba, a tengeren ült, és a tömeg mind a tengernél a földön volt. És sok dolgot tanított nekik példázatokban. És erélyesen mondta nekik ezeket az ő tanításában:

„Halljátok meg! Figyeljetek! Kiment a vető vetni. És történt az ő vetése során, hogy némely esett az út mellé, és jöttek a menny madarai és felették azt.

Más pedig esett a köves helyekre, ahol nem volt számára sok föld, és azonnal kikelt, mert nem volt számára föld mélysége. Miután pedig a nap felkelt, megperzselődött, és mert nem volt gyökere, kiszáradt. És más esett a tövisbokrok közé, és felnőttek a tövisbokrok, és összeroppantva teljesen megfojtották azt, és gyümölcsöt nem termett. És más esett a kiváló földbe, és gyümölcsöt termett, melyek nőnek és növekednek. És hozott az egyik harmincat, egy másik is hatvanat, egy harmadik is százat.” És erélyesen mondta nekik: „Akinek van füle hallani, hallja!”

Amikor pedig egyedül volt, megkérdezték őt a körülötte levők a tizenkettővel a példázatról. És leszögezve mondta nekik:

„Nektek adatott meg, hogy megismerjétek az Isten Királyságának a titkát, amazoknak a kívülvalóknak pedig példázatokban történik minden, hogy látván lássanak, és ne láthassák át; és hallván halljanak, és ne rakhassák össze, nehogy visszatérhessenek és el lehessenek engedve nekik a bűneik.”

És erélyesen mondja nekik: „Nem látjátok át ezt a példázatot? Hogyan is ismeritek majd meg akkor az összes példázat értelmét? A vető a Kinyilatkoztatást veti. Ezek pedig az út mellettiek: ahová vetve van a Kinyilatkoztatás, és amikor hallják, azonnal jön a Sátán és elveszi a Kinyilatkoztatást, ami az ő szívükbe volt már vetve. És hasonlóan, ezek a köves helyekre vetettek: akik, mikor hallják a Kinyilatkoztatást, azonnal örömmel befogadják azt, és nincs gyökerük önmagukban, hanem csak ideiglenesek: aztán mikor nyomorúság vagy üldöztetés támad a Kinyilatkoztatás miatt, azonnal megbotránkoznak. És ezek a tövisbokrok közé vetettek: ezek azok, akik a Kinyilatkoztatást hallják, és mikor ennek a világkorszaknak a gondjai és a gazdagságnak a csalárdsága és a hiányzó dolgok utáni kívánságok behatolnak, összeroppantva teljesen megfojtják a Kinyilatkoztatást, és gyümölcstelenné válik. És ezek azok, akik a kiváló földre lettek vetve: akik csak hallják a Kinyilatkoztatást és elfogadják és gyümölcsöznek: az egyik harmincat, egy másik is hatvanat, egy harmadik is százat.”

És erélyesen mondta nekik: „Vajon azért hozzák-e a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék? Mert semmi sincs elrejtve, ami esetleg ne lenne nyilvánvalóvá, és rejtélyes dolog sem történt, hanem csak azért, hogy nyilvánosságra jöjjön. Ha valakinek van füle hallani, hallja!”

És határozottan mondta nekik: „Lássátok meg, mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal lesz mérve nektek, és tihozzátok lesznek majd adva, akik hallgatjátok. Mert akinek csak lenne, annak adatik majd; és akinek csak nincs, még amije van is, elemeltetik majd tőle.”

És határozottan ezt mondta: „Úgy van az Isten Királysága, mint ha egy ember kiszórná a magot a földre, és aludna és felkelne éjjel és nappal, és a mag kicsírázna és növekedne, de hogy hogyan, ő maga sem tudja. Mert magától gyümölcsözik a föld, először szárat, aztán kalászt, azután teljes gabonát a kalászban. Amikor pedig adja magát a gyümölcs, azonnal kiküldi a sarlót, mert már melléállt az aratás.14”Lábjegyzet14Melléállt az aratás: a görög παρίστημι (e.: „parisztémi”) nem egyszerűen csak ‘eljött’. Azt fejezi ki, hogy mellette áll, a javára érkezett el. Ugyanez van a páli levelekben is többször, amikor valakit vagy valamit az Isten elé állítanak tökéletesen.

És erélyesen ezt mondta: „Mihez hasonlíthatjuk az Isten Királyságát? Vagy milyen példázatban példázzuk azt? Olyan, mint a mustármag, amely, mikor el lett vetve a földre, kisebb mindazoknál a magoknál, amelyek a földön vannak. És mikor el lett vetve, felnő és nagyobbá válik mind a növényeknél, úgyhogy képesek annak az árnyékában a mennyei madarak fészket rakni.”

És sok ilyen példázattal szólta nekik a Kinyilatkoztatást, ahogyan képesek voltak hallani. De példázat nélkül viszont nem szólt nekik, de külön az ő gyakornokainak megmagyarázott mindent.

És erélyesen mondja nekik ugyanazon a napon, mikor este lett: „Menjünk át a túlsó partra!” És miután elengedte a tömeget, magukkal vitték őt, ahogy a hajóban volt, de más kishajók is voltak vele.

És támad nagy szélvihar, a hullámok pedig közben betörnek a hajóba, úgyhogy az már megtelik! És ő a hajótaton volt, miközben a párnán aludt, és felkeltik őt, és erélyesen mondják neki: „Tanító! Nem okoz gondot neked, hogy elveszünk?” És miután felkelt, rendre utasítva megfeddte a szelet, és így szólt a tengernek: „Hallgass, némulj el!” És elállt a szél, és lett nagy szélcsend. És odaszólt nekik: „Miért vagytok ilyen gyávák? Hogyhogy nincs hitetek?” És féltek nagy félelemmel, és ezt mondták egymásnak: „Hát ez meg ki, hogy a szél is meg a tenger is szót fogadnak neki?”

5. rész

És elmentek a tenger túloldalára, a gadarénusok vidékére. És amint kijött a hajóból, azonnal fogadta őt egy tisztátalan szellemben levő ember a sírboltokból, aki lakással a sírboltoknan rendelkezett; és még láncokkal sem volt képes őt megkötözni senki: mert már sokszor megkötözték lábbilincsekkel és láncokkal, és szétszakadtak általa a láncok, és a lábbilincsek összetörtek; és senki sem volt képes őt megszelídíteni15. És folyton, éjjel és nappal a hegyekben és a sírboltokban volt, ahogy kiáltozott és kövekkel vagdosta magát.Lábjegyzet15Senki sem volt képes őt megszelidíteni: Jakab levelében ugyanez fordul elő: „a nyelvet senki sem képes emberek közül megszelidíteni.”

Amikor pedig meglátta Jézust távolról, odafutott és leborulva hódolt neki és nagy hangon kiáltva így szólt: „Mi közös dolgunk van nekem és neked, Jézus, a legmagasabb Isten Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem!” Mert ezalatt erélyesen ezt mondogatta neki: „Jöjj ki, tisztátalan szellem, az emberből!” és ezt kérdezgette tőle: „Mi a neved?” És válaszolt, ahogy erélyesen mondta: „Nevem Légió, mert sokan vagyunk.” És sokszor kérte őt, hogy ne küldje el őket a vidékről. Volt pedig ott a hegyeknél a disznóknak egy nagy legelésző nyája. És kérték őt a démonok mind, ahogy határozottan ezt mondták: „Küldj minket a disznókba, hogy azokba mehessünk!” És azonnal megengedte nekik Jézus. És miután kimentek a tisztátalan szellemek, belementek a disznókba. És rohant a nyáj, le a meredek lejtőn, bele a tengerbe. Voltak pedig mintegy kétezren; és fulladoztak a tengerben.

A disznókat legeltetők pedig futva menekültek, és elvitték a hírt a városba és a szántóföldekre. És kimentek, hogy meglássák, mi az, ami történt. És odamentek Jézushoz, és nézegették az ülő és felöltöztetett és józan eszénél levő démonizáltat, aki nemrég még a Légióval rendelkezett; és megijedtek. És elbeszélték nekik azok, akik látták, hogyan történt a démonizálttal és a disznókkal. És elkezdték kérni őt, hogy menjen el az ő határaikból.

És miután belépett a hajóba, a volt démonizált kérte őt, hogy vele lehessen. De Jézus nem engedte neki; hanem erélyesen mondja neki: „Eredj a te házadba, a tieidhez, és vidd hírét nekik, milyen nagy dolgokat tett veled az Úr, és irgalmazott neked!” El is ment, és elkezdte közhírré tenni a Tízvárosban, milyen nagy dolgokat tett vele Jézus, és közben mindnyájan csodálkoztak.

És miután átkelt Jézus a hajóban a túloldalra, összegyülekezett egy nagy tömeg őhozzá, és ő a tenger mellett volt. És – figyelj! – eljött a gyülekezetvezetők egyike, névszerint Jairus, és amint őt meglátta, esik az ő lábaihoz! És közben sokat kérlelte őt, ahogy erélyesen ezt mondta, hogy: „Az én kislányom a végét járja, hogy miután eljöttél, ráhelyezhesd a kezeidet, úgyhogy megmenekülhet és értelmes életet fog élni!”

És elment vele, és követte őt egy nagy tömeg, és majdnem összenyomták őt. És egy bizonyos asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban volt és sokat szenvedett sok orvostól, és mindenét elköltötte, és semmit sem használt, hanem inkább rosszabbul lett: miután hallott Jézus felől, hátulról jőve a tömegben megérintette az ő ruháját. Mert határozottan ezt mondta: „Ha csak a ruháit érinthetem is, meg leszek mentve!” És azonnal kiszáradt az ő vérének forrása, és felismerte az ő testében, hogy már meggyógyult a csapásból. És Jézus, miután azonnal ráismert önmagában az őbelőle kiment csodás erőre, megfordulva a tömegben erélyesen ezt mondta: „Ki érintette meg az én ruháimat?” És mondták neki az ő gyakornokai: „Látod a téged összenyomó tömeget? És azt mondod, kicsoda érintett engem?” És körbenézett, hogy meglássa azt, aki ezt tette. Az asszony pedig megijedve és remegve, mivel tudta, mi történt vele, előjött és őelé esett, és elmondta neki az igazságot mind. Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom, a te hited megmentett téged! Eredj békességbe, és légy egészséges a te csapásodtól!”

Még az ő beszédekor eljöttek hozzá a gyülekezetvezetőtől, ahogy leszögezve azt mondták, hogy: „A te leányod meghalt. Mit fárasztod még a tanítót?” Jézus pedig azonnal, amint meghallotta a beszélt kinyilatkoztatást, leszögezve mondja a gyülekezetvezetőnek: „Ne félj, csak higgy!” És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, hanem csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének. És bemegy a gyülekezetvezető házába, és nézi a zavargást, síratókat és nagy zajt csapó zörgőket! És miután belépett, erélyesen mondja nekik: „Mit zavarogtok és sírattok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik!” És kinevették őt. Ő pedig, miután kihajította mindnyájukat, magával viszi a gyermek apját és anyját, és a vele levőket, és bemegy oda, ahová a gyermek volt fektetve! És miután megfogta a kezét a gyermeknek, erélyesen mondja: „Talitha, kúmi!”, ami lefordítva: „Kislány, neked mondom, kelj fel!” És azonnal felállt a kislány, és járkált; mert tizenkét éves volt. És el voltak kápráztatva nagy káprázattal. És sokszor utasította őket, hogy senki sem tudhatja meg ezt; és szólt, hogy adjanak neki enni.

6. rész

És kiment onnan és elment az ő szülőföldjére, és követték őt az ő gyakornokai. És mikor szombatnap lett, elkezdett a gyülekezetben tanítani, és sok hallgató meghökkent, és közben erélyesen mondták: „Honnét vannak ezek neki? És miféle bölcsesség az, ami adatott neki, hogy ilyen csodatevő erők történnek az ő keze által? Nem ez az ácsmester, a Mária fia, Jakabnak, Jószésznek, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt nálunk az ő nőtestvérei?” És megbotránkoztak őbenne. Erélyesen mondta pedig nekik Jézus: „Nincs isteni szóvivő megbecsülés nélkül, hanem csak az ő szülőföldjén és a rokonok közt és az ő házában.” Nem is volt képes ott semmilyen csodát tenni, csak néhány gyengélkedőre miután rátette a kezeit, gyógykezelte őket. Csodálkozott is az ő hitetlenségük miatt.

És körbejárta falvakat és közben tanított. És odahívta magához a tizenkettőt és elkezdte kiküldeni őket kettesével, és adta nekik a tisztátalan szellemek szuverén hatalmát. És megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra, hanem csak egy botot: se táskát, se kenyeret, se a zsebes övbe ne tegyenek rézpénzt; hanem kössenek sarut, és ne öltsenek magukra két alsóruhát. És erélyesen mondta nekik: „Ahol esetleg bemennétek egy házba, ott maradjatok, amíg csak el nem mennétek onnan. És akik csak nem fogadnak el titeket és nem hallgatnak rátok: miközben kimentek onnan, rázzátok le a port, amely a ti lábaitok alatt van, tanúságtételül nekik. Ámen, ámen, leszögezve mondom nektek, elviselhetőbb lesz Szodomának és Gomorrának az örökre szétválasztó kárhoztató ítélet napján, mint annak a városnak!”

És miután kimentek, folyamatosan közhírré tették, hogy bűnbánatot lehet tartani. Mindeközben démont is sokat hajítottak ki, olajjal is megkentek sok gyengélkedőt, és kikezelték őket.

Meg is hallotta Heródes király, mert nyilvánossá vált az ő neve, és leszögezve mondta, hogy „A bemerítő János kelt életre a halottak közül, és ez miatt működnek a csodás erők őbenne!” Mások azt mondták, hogy „Illés ő”, mások pedig azt mondták, hogy „Isteni szóvivő ő, vagy olyan, mint a szóvivők egyike.” Miután pedig ezeket meghallotta, Heródes így szólt, hogy „Akit én fejeztettem le, Jánost, ő az! Ő kelt életre a halottak közül.”

Mert maga Heródes, miután kiküldött, elfogta Jánost, és megkötözte őt a börtönben Heródiás, az ő testvérének, Fülöpnek a felesége miatt, merthogy őt feleségül vette. Mert erélyesen ezt mondta János Heródesnek: „Nem szabad neked a te testvéred feleségével élned!”

Heródiás pedig ármánykodott ellene és meg akarta ölni őt. És képtelen volt, mert Heródes félt Jánostól, mivel igazságos és szent embernek ismerte őt, és őrizte őt. És mivel hallgatta őt, sokat tett, és szívesen hallgatta őt. És az alkamas nap eljöttével – amikor Heródes az ő születésnapján vacsorát készíttetett az ő nagy embereinek és az ezredeseknek és Galilea előkelőinek, és miután bement magának Heródiásnak a lánya és táncolt és tetszett Heródesnek és az étkezéshez vele együtt letelepedőknek – így szólt a király a kislányhoz: „Kérj tőlem, amit csak akarnál, és meg fogom adni neked!” És megesküdött neki, hogy: „Amit csak kérnél tőlem, meg fogom adni neked, az én királyságom feléig!” Ő pedig, miután kiment, így szólt az anyjához: „Mit kérjek?” Ő pedig így szólt: „A fejét a bemerítő Jánosnak!” És amint azonnal sietséggel bement a királyhoz, ezt kérte, ahogy erélyesen ezt mondta: „Akarom, hogy add nekem most rögtön egy fatáblán a fejét a bemerítő Jánosnak!” És bár miután kívül-belül megszomorodott a király, az esküdözések és az étkezéshez vele együtt letelepedők miatt nem akarta őt elutasítani. És azonnal, ahogy elküldött egy testőrt, megparancsolta, hogy vigyék oda az ő fejét. Az pedig, miután elment, lefejezte őt a börtönben. És odavitték az ő fejét egy fatáblán, és odaadták azt a kislánynak, és a kislány odaadta az ő anyjának. És miután meghallották ezt az ő gyakornokai, odamentek és felvették a testet és elhelyezték azt egy sírboltban.

És összegyűltek a kiküldöttek Jézushoz, és jelentettek neki mindent: azt is, amit tettek, azt is, amit tanítottak. És így szólt hozzájuk: „Gyertek el ti magatok külön egy puszta helyre, és pihenjetek meg egy kicsit!” Voltak ugyanis a jövők és a menők sokan, és enni sem volt lehetőségük. És elmentek egy puszta helyre a hajóval külön.

És látták őket elmenni a tömegek, és felismerték őt sokan, és mind a városokból gyalogosan összefutottak oda: és megelőzték őket, és összejöttek őhozzá. És amint kiment Jézus, meglátott egy nagy tömeget, és megindult bensőjében rajtuk, mert olyanok voltak, mint a juhász nélküli juhok. És elkezdte sok dologra tanítani őket.

És mikor már sok óra eltelt, amint odamentek hozzá az ő gyakornokai, erélyesen azt mondják, hogy: „Puszta ez a hely, és már sok óra telt el: engedd el őket, hogy elmehessenek a környező vidékre és falvakba kenyeret vásárolni maguknak; mert nincs mit enniük.” Ő pedig válaszul így szólt nekik: „Adjatok nekik ti enni!” És erélyesen mondják neki: „Miután elmentünk, vásároljunk kétszáz dénárnyi kenyeret, és adjuk nekik enni?” Ő pedig ezt mondja nekik: „Mennyi kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg!” És miután megtudták, ezt mondják neki: „Öt, és két halunk.”

És megparancsolta nekik, hogy mindenki heveredjen le társaságonként a zöld fűre. És leheveredtek soronként, százasával és ötvenesével. És miután vette az öt kenyeret és a két halat, majd miután felnézett az égre, jót mondva megáldotta és megtörte a kenyereket, és adta az ő gyakornokainak, hogy eléjük tegyék. A két halat is szétosztotta mindnyájuknak. És ettek mindnyájan és jóllaktak, és felszedtek a megtört darabokból tizenkét kosárnyit, és a halakból is! És a kenyereket evők mintegy ötezren voltak férfiak.

És azonnal kényszerítette az ő gyakornokait, hogy lépjenek be a hajóba, és menjenek előre a túloldalra Béth-Szaidához, amíg ő elbocsátja a tömeget. És miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni.

Amikor pedig este lett, a hajó a tenger közepén volt, és egyedül ő volt a földön. És látta őket, ahogy kínlódnak az evezéssel, mert velük ellenkező volt a szél. És a negyedik éjszakai őrség ideje körül odamegy hozzájuk, járva a tengeren, és el akart menni mellettük. Amint pedig meglátták a gyakornokok őt, ahogy a tengeren jár, úgy vélték, rémjelenség, és felkiáltottak; mert mindnyájan látták őt és zaklatottá váltak. És azonnal beszélt hozzájuk Jézus, ahogy leszögezve mondja nekik: „Bátorodjatok, Én Vagyok, ne féljetek!” És felment hozzájuk a hajóba, és abbahagyta a tombolást a szél. És magukban igen mérhetetlenül el voltak kápráztatva és csodálkoztak, mert nem rakták össze, hogy okuljanak a kenyereken, mert az ő szívük meg volt keményedve16.Lábjegyzet16Meg volt keményedve: másképp fordítva: ‘meg volt kövesedve, el volt kérgesedve’, ami fokozatos megkeményedésre és elérzéketlenedésre utal.

És amint átkeltek, megérkeztek Genezáret földjére, és kikötöttek. És amikor ők kiléptek a hajóból, miután azonnal felismerték őt, azután, hogy befutották az egész környéket, elkezdték hordágyakon a rosszullevőket ide-oda hordozni, ahol hallották, hogy ő ott van. És ahová csak bement, falvakba vagy városokba vagy vidékekre, a piacokon letették a gyengélkedőket, és kérlelték őt, hogy esetleg az ő ruhája bojtját megérinthessék. És akik csak megérintették őt, megmenekültek.

7. rész

És hozzá gyülekeztek a farizeusok és némelyek az írásmagyarázók közül, akik Jeruzsálemből jöttek. És miután látták, hogy némelyek az ő gyakornokai közül közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, hibáztatták őket. Mert a farizeusok és mind a zsidók, hacsak előbb öklükkel súrolva alaposan meg nem moshatták a kezüket, nem esznek: így ragaszkodnak a vének hagyományához. Piacról megjövén is, hacsak előbb nem merítkezhettek meg, nem esznek, és sok más is van, amit átvettek, hogy ragaszkodjanak ahhoz: bemerítését poharaknak és korsóknak és rézedényeknek és ágyaknak17. Azután kérdezgették őt a farizeusok és az írásmagyarázók: „Mi az, ami miatt a te gyakornokaid nem járnak vének hagyományai szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?” Ő pedig válaszul így szólt hozzájuk: „Helyesen szólt isteni szóvivőként Ézsaiás felőletek, színészkedők, amint meg van írva: »Ez a nép az ajkakkal tisztel engem értékelve, de az ő szívük messze távol van tőlem. De hiába tisztelnek félve engem, miközben emberek tanításait, rendeléseit tanítják.« Mert miután elhagytátok az Isten parancsolatát, ragaszkodtok az emberek hagyományaihoz: bemerítéséhez korsóknak és poharaknak, és sok más ilyen hasonlót tesztek!” És erélyesen mondta nekik: „Szépen elvetitek az Isten parancsolatát, hogy a ti hagyományotokat megtarthassátok! Mert Mózes így szólt: »Értékelve tiszteld a te apádat és a te anyádat!«, és: »Az apját vagy anyját ócsárló18 halállal érjen véget!« Ti pedig leszögezve mondjátok: »Hátha azt mondja egy ember az apjának vagy az anyjának: ’Korbán, azaz áldozati ajándék az, aminek esetleg tőlem hasznát vehetnéd’”: és többé már nem hagyjátok őt semmit se tenni az ő apjáért vagy az ő anyjáért, érvénytelenítitek a Kinyilatkoztatását az Istennek a ti hagyományotokért, amelyeket átadtatok. És sok ilyen hasonlót tesztek!”Lábjegyzet17Piacról … ágyaknak: A farizeusok tisztátalannak tartották magukat, ha csak a ruhabojtjait megérintették a közembereknek, és be kellett merítkezniük (az út szélén közlekedtek, hogy kikerüljék őket). Étkezéskor nem asztalhoz ültek, hanem leheveredtek. Az akkori ágyak többnyire egy szőnyegből, lepedőből és takaróból álltak (a gazdagabbak rendelkeztek ágykerettel is). A zsidó Misnában több említés is van az ilyen ágyak (héberül „mittah”) tényleges vízbe merítéséről. Valamint Maimonidész is tanította, hogy a poharakat, korsókat és bronzedényeket vízbe merítve megmosták, mielőtt ettek belőlük, még szombaton is. Az efféle merítéseket, merítkezéseket 40 szea (kb. 300 liter) vizet tartalmazó mosdómedencékben végezték.
18Ócsárló: a görög κακολογέω (e.: „kakologeó”) igéből, szószerint: ‘rosszat mondó’. Míg az áldás ‘jót mondás’, az ócsárlás ‘rosszat mondás’. Az átkozás viszont már egyenesen ‘leimádkozás’, a καταράομαι görög szó (e.: „kataraomai”) valami pusztulása céljából művelt szellemi tevékenységre utal.

És miután odahívta magához mind a tömeget, így szólt hozzájuk: „Hallgassatok rám mindnyájan, és rakjátok össze: Semmi az emberen kívülről őbelé bemenő dolog sincs, amely képes őt közönségessé tenni: hanem amik kimennek belőle, azok az embert közönségessé tevő dolgok. Ha valakinek van füle hallani, hallja!”

És mikor bement egy házba a tömegtől, megkérdezték őt az ő gyakornokai a példázat felől. És ezt mondja nekik erélyesen: „Ti is ennyire összerakni nem tudó értetlenek vagytok? Nem fogjátok fel, hogy minden, ami kívülről megy be az emberbe, az képtelen őt közönségessé tenni? Mert nem az ő szívébe megy bele, hanem a gyomrába, és a vécébe távozik.” Ezzel megtisztít minden eledelt. Viszont azt is mondta, hogy: „Ami az emberből kimegy, az teszi közönségessé az embert. Mert belülről, az emberek szívéből jönnek ki a gonosz érvelések, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, tolvajlások, haszonlesések, gonoszságok, rászedő manipuláció, féktelen kicsapongás, gonosz szem, gyalázkodás, előretolakodó feltűnősködés, ostobaság: mindezek a gonoszságok belülről jönnek ki, és teszik közönségessé az embert.”

És miután onnan felállt, elment Tírusz és Szidón határvidékeire, és miután bement a házba, azt akarta, hogy senki meg ne tudja; és képtelen volt észrevétlen maradni. Mert amint egy asszony hallott felőle, akinek a kislánya tisztátalan szellemmel rendelkezett, ahogy odament, odaesett az ő lábaihoz. Volt pedig az asszony görög, sziro-föníciai nemzetiségű. És megkérdezte őt, hogy a démont kihajítaná-e az ő lányából. Jézus viszont így szólt neki: „Hagyd először a gyermekeket jóllakni, mert nem helyes elvenni a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak odahajítani.” Ő pedig válaszolt; és erélyesen mondja neki: „Igen, Uram, hiszen a kiskutyák is az asztal alatt esznek a kisgyermekek morzsáiból.” És így szólt neki: „Emiatt a kinyilatkoztatás miatt eredj: már kiment a démon a te lányodból!” És amint elment az ő házába, a démont már kimenve találta, és a lányát az ágyon fekve.

És ismét, miután eltávozott Tirusz és Szidón határaiból, elment a Galileai-tenger mellé a Tízváros határai között. És visznek hozzá egy nehezen beszélő siketet, és kérik őt, hogy tegye rá a kezét! És miután kivette őt a tömegből külön, tette az ő ujjait az ő füleibe, és miután köpött, megérintette az ő nyelvét. És miután felnézett az égre, sóhajtott. És erélyesen mondja neki: „Effáta!” – vagyis: „Nyílj meg!” És azonnal megnyíltak az ő fülei, és eloldódott az ő nyelvének köteléke, és megfelelően beszélt. És utasította őket, hogy senkinek se szóljanak. De minél inkább utasította őket, annál inkább közhírré tették. És mérhetetlenül meghökkentek, miközben erélyesen ezt mondogatták: „Mindent helyesen tett. A siketekkel is megteszi, hogy halljanak, a némákkal is, hogy beszéljenek!”

8. rész

Azokban a napokban, amikor egy elég nagy tömeg volt jelen, és nem volt mit enniük, miután Jézus magához hívta az ő gyakornokait, erélyesen mondja nekik: „Megindul a bensőm a tömeg iránt, mert már három napja folyamatosan velem maradtak, és nincs nekik semmijük, amit ehetnének; és ha elbocsátanám őket étlen böjtölőkként haza, el fognak ájulni az úton.” Mert néhányan messziről érkeztek. És válaszoltak neki az ő gyakornokai: „Honnan lesz képes ezeket bárki is itt jóllakatni kenyérrel a pusztában?” És megkérdezte őket: „Hány kenyeretek van?” És válaszoltak: „Hét.”

És felszólította a tömeget, hogy dőljenek le étkezéshez a földre. És miután vette a hét kenyeret, majd miután hálát adott, megtörte és adta az ő gyakornokainak, hogy eléjük tegyék. És a tömeg elé tették. Volt egy kevés kis haluk is. És miután jót mondva megáldotta, szólt, hogy tegyék eléjük azokat is. Ettek pedig és jóllaktak, és felszedték a megtört darabok bőségét: hét nagykosárnyit! Voltak pedig, akik ettek, mintegy négyezren. És elbocsátotta őket.

És miután azonnal beszállt a hajóba az ő gyakornokaival, elment Dalmanúta részeire. És kimentek a farizeusok, és elkezdtek vele vitatkozni, ahogy jelet kerestek tőle a mennyből, így próbáztatták őt. És miután felsóhajtott az ő szellemében, erélyesen mondja: „Mit keresgél ez a nemzedék jelet? Ámen, leszögezve mondom nektek: Nem adatik majd jel ennek a nemzedéknek!”

És miután otthagyta őket és ismét beszállt a hajóba, elment a túloldalra. És elfelejtettek kenyereket vinni. És egy kivételével kenyér nem volt velük a hajóban. És utasította őket, ahogy leszögezve ezt mondta: „Meglássátok: figyeljetek oda a farizeusok és szaddúceusok kovászára!” És ők számolgattak egymás közt, ahogy leszögezve mondták, hogy: „Nincs kenyerünk!” És amint ezt megtudta Jézus, erélyesen mondja nekik: „Mit számolgattok, hogy nincs kenyeretek? Tán nem fogjátok fel és nem rakjátok össze? Még mindig meg van keményedve a ti szívetek? Szemeitek lévén nem láttok és füleitek lévén nem hallotok? És nem emlékeztek? Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, mennyi letört darabokkal tele kosarat vittetek el?” Erélyesen mondják neki: „Tizenkettőt!” „Amikor pedig a hetet a négyezernek, letört darabos nagykosarak teljességéből mennyit vittetek el?” Ők pedig így szóltak: „Hetet.” És erélyesen mondta nekik: „Hogyhogy nem rakjátok össze?”

És bemegy Béth-Szaidába, és visznek hozzá egy vakot, és kérik őt, hogy érintse meg őt. És miután megfogta a kezét a vaknak, kivezette őt a faluból, és miután ráköpött az ő szemére és rátette a kezeit őrá, kérdezgette őt, ha valamit lát-e. És ahogy feltekintett, erélyesen mondta: „Látom az embereket: mert mint fákat látom a szemeimmel, ahogy járkálnak.” És ismét rátette a kezeit az ő szemeire, és megtette vele, hogy nézzen fel: és helyre lett állítva, és rálátott messziről élesen mindenkire. És elküldte őt az ő házába, ahogy erélyesen mondta: „Se a faluba ne menj be, se senkinek ne szólj a faluban!”

És kiment Jézus és az ő gyakornokai a Fülöp Cézáreájának falvaiba. És az úton megkérdezte az ő gyakornokait, ahogy erélyesen ezt mondta: „Kinek mondanak engem az emberek?” Ők pedig válaszoltak: „A bemerítő Jánosnak, és mások Illésnek, mások pedig az isteni szóvivők egyikének.” És ezt mondja nekik: „Ti pedig kinek mondotok engem?” Válaszul pedig Péter ezt mondja neki: „Te vagy a Messiás!” Ő pedig rendre utasítva megfeddte őket, hogy senkinek sem mondhatják el ezt őfelőle. És elkezdte tanítani őket, hogy szükséges az Ember fiának sokat szenvednie, és megvizsgálva elutasítottá válnia a vénektől és főpapoktól és írásmagyarázóktól, és megölettetnie, és három nap után feltámadnia. És nyíltan mondta a kinyilatkoztatást. És miután Péter magához vonta őt, kezdte rendre utasítva feddeni őt. Ő pedig, miután megfordult és ránézett az ő gyakornokaira, megfeddte Pétert, ahogy erélyesen mondta: „Eredj mögém, Sátán! Mert nem az Isten dolgaira gondolsz, hanem az emberek dolgaira!”

És miután odahívta a tömeget az ő gyakornokaival, így szólt hozzájuk: „Aki csak utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, és vagye fel az ő keresztjét, és kövessen engem! Mert aki csak akarná az ő földi élethez kötött lelkét megmenteni, el fogja veszteni azt; aki pedig csak elveszítené az ő lelkét az én és az evangélium ügyéért, az meg fogja menteni azt. Mert mit fog használni az embernek, ha esetleg megnyerné az egész világrendszert és kárba veszni hagyná az ő lelkét? Vagy mit fog adni az ember ellenértékként az ő lelkéért? Mert aki csak szégyellene engem és az én Kinyilatkoztatásaimat ebben a parázna és bűnös nemzedékben, az Ember Fia is szégyellni fogja azt, amikor eljöhet az ő Édesapja dicsőségében a szent angyalokkal.”

9. rész

És ezt mondta nekik: „Ámen, leszögezve mondom nektek, hogy vannak néhányan az itt állók közül, akik semmiképp sem, kóstolhatnak halált, míg csak meg nem láthatták az Isten Királyságát, hogy már eljött csodás erőben.”

És hat nap múlva magához veszi Jézus Pétert és Jakabot, és Jánost, és felviszi őket egy magas hegyre külön, egyedül. És átalakult előttük, és az ő ruhái ragyogóvá váltak, igen fehérekké, mint a hó, amilyenre ruhafestő a földön nem képes fehéríteni. És láthatóvá lett számukra Illés Mózessel: és Jézussal voltak mindezalatt beszélgetésben. És erre válaszul Péter erélyesen mondja Jézusnak: „Tiszteletes, hasznos nekünk itt lennünk. És építhetünk itt három sátrat: neked egyet és Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Mert nem tudta, mit beszéljen, mert nagy félelemben voltak. És lett egy őket beárnyékoló felhő, és kijött egy hang a felhőből, amely leszögezve mondta: „Ez az én szeretett Fiam! Őrá hallgassatok!” És hirtelen, miután körülnéztek, többé már senkit sem láttak, csak Jézust egyedül, magukkal.

Mikor pedig a hegyről lejöttek, utasította őket, hogy senkinek se mondhatják el, amit láttak, hanem csak amikor az Ember Fia a halottak közül feltámadt. És a Kinyilatkoztatást megragadták, ahogy egymás közt arról vitatkoztak, mit jelent a halottak közül feltámadni. És megkérdezték őt, ahogy erélyesen ezt mondták: „Hogyhogy azt mondják az írásmagyarázók, hogy Illésnek szükséges eljönnie először?” Ő pedig válaszul így szólt hozzájuk: „Illés valóban, miután eljött, először rendbetesz mindent. Hogyan is van megírva az Ember Fiáról, hogy sokat szenvedjen és semmivé tétessen? Ám azt leszögezve mondom nektek, hogy Illés is eljött már, és azt tettek vele, amit csak akartak, pontosan ahogyan meg van írva róla.”

És miután a gyakornokokhoz ment, meglátott egy nagy tömeget körülöttük, és velük vitatkozó írásmagyarázókat. És azonnal az egész tömeg, miután meglátta őt, rettenetesen megdöbbent; és miközben odafutottak hozzá, üdvözölték őt. És megkérdezte az írásmagyarázókat: „Mit vitatkoztok velük?” És válaszul egy a tömegből így szólt: „Tanító, elhoztam az én néma démonnal rendelkező fiamat tehozzád, és ahol csak megragadja őt, megtépi őt, és habzik a szája és csikorgatja az ő fogait, és elsápad. És szóltam a te gyakornokaidnak, hogy ezt kihajíthatják belőle, és nem voltak erősek.” Ő pedig válaszul neki erélyesen mondja: „Ó, hitetlen nemzedék! Meddig leszek még veletek? Meddig foglak elviselni titeket? Hozzátok őt hozzám!” És odavitték őt hozzá. És amint meglátta őt, azonnal megrángatta őt a tisztátalan szellem, és miután leesett a földre szájával habozva fetrengett. És megkérdezte az ő apját: „Mennyi ideje van, hogy ez történt vele?” Ő pedig így szólt: „Gyermekkora óta. És őt gyakran hajítja tűzbe és vízbe, hogy elveszíthesse őt. De ha képes vagy valamit tenni, segíts rajtunk, miután megindultál bensődben rajtunk.” És Jézus így szólt neki: „Ha ezt képes vagy elhinni: minden lehetséges a hívőnek.” És miután felkiáltott a kisgyermek apja könnyekkel a szemében ezt mondta: „Hiszek, Uram! Segíts az én hitetlenségemen!” Amint pedig látta Jézus, hogy összeszalad a tömeg, rendre utasítva megfeddte a tisztátalan szellemet, ahogy erélyesen ezt mondta neki: „Te néma és siket szellem, én neked parancsolom: jöjj ki belőle, és többé nem mehetsz őbelé!” És miután kiáltott és sokszor megrángatta őt, kiment. És szinte halottá vált, úgyhogy sokan azt mondták, hogy meghalt. Miután pedig Jézus megfogta őt a kezénél, felkeltette őt, és ő felállt19.Lábjegyzet19Felkeltette őt, és ő felállt: lehet így is fordítani: „életre keltette őt, és ő feltámadt.”

Miután pedig bement egy házba, az ő gyakornokai megkérdezték őt külön: „Hogyhogy mi nem voltunk képesek ezt kihajítani?” És így szólt hozzájuk: „Ez a fajta semmiben sem képes kimenni, hanem csak imádságban és böjtben.”

És miután kimentek onnan, átmentek Galileán, és nem akarta, hogy valaki megtudja, mert az ő gyakornokait tanította, és leszögezve azt mondta nekik, hogy: „Az Ember Fia árulással emberek kezébe adatik át, és meg fogják ölni őt, és miután megöletett, a harmadik napon fel fog támadni.” De ők nem értették az Iránymutató kijelentést, és féltek őt megkérdezni.

És elment Kapernaumba. És mikor a házban volt, megkérdezte őket: „Mit fontolgattatok az úton magatok közt?” Ők pedig hallgattak, mert egymás közt arról társalogtak az úton, hogy ki a nagyobb. És miután leült, szólította a tizenkettőt, és leszögezve mondja nekik: „Ha valaki első akar lenni, mindenki utolsója lesz és mindenki segédkezője.” És miután fogott egy kisgyermeket, közéjük állította, és karjaiba véve őt így szólt hozzájuk: „Aki esetleg az ilyen kisgyermekek egyikét befogadja az én nevemben, engem fogad be; és aki esetleg engem fogadna be: nem engem fogad be, hanem azt, aki kiküldött engem.”

Válaszolt pedig neki János, ahogy leszögezve ezt mondta: „Tanító, láttunk valakit, ahogy a te neveddel hajított ki démonokat, aki nem követ minket; és megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Jézus pedig így szólt: „Ne tiltsátok meg neki, mert senki sincs, aki csodát fog tenni az én nevemre hivatkozva, és képes lesz mindjárt ócsárolni engem: mert aki nincs ellenetek, értetek van. Mert aki csak inni adna nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Messiáséi vagytok: ámen, leszögezve mondom nektek, semmiképp sem fogja elveszíteni az ő jutalmát. És aki csak megbotránkoztatná az énbennem hívő kicsik egyikét is, hasznosabb neki inkább, ha egy malomkő akasztatik a nyaka köré és a tengerbe van hajítva. És ha megbotránkoztatna téged a te kezed, vágd le azt: hasznosabb neked csonkán a magasabbrendű értelmes életre bemenned, mint mind a két kézzel rendelkezve elmenned a Gé-Hinnómba, az olthatatlan tűzbe, ahol az ő férgük nem hal meg, és a tűz nem oltódik ki. És ha a te lábad botránkoztatna meg téged, vágd le azt: hasznosabb neked bemenned a magasabbrendű értelmes életre sántán, mint mind a két lábbal rendelkezve behajítva lenned a Gé-Hinnómba, az olthatatlan tűzbe, ahol az ő férgük nem hal meg, és a tűz nem oltódik ki. És ha a te szemed botránkoztatna meg téged, hajítsd ki azt: hasznosabb neked félszeműen bemenned az Isten Királyságába, mint két szemmel rendelkezve behajítva lenned a tüzes Gé-Hinnómba, ahol az ő férgük nem hal meg, és a tűz nem oltódik ki. Mert mindenki tűzzel lesz megsózva, és minden áldozat sóval lesz megsózva. Hasznos a só, de ha a só sótlanná lenne, mivel fogjátok megfűszerezni? Legyen bennetek só, és kibékülve és a békét megtartva legyetek békében egymással!”

10. rész

És miután onnan felállt, elmegy Júdea határaiba, a Jordánon túlon keresztül. És összejön ismét egy tömeg hozzá, és ahogy szokta, ismét tanította őket. És miután hozzámentek a farizeusok, megkérdezték őt, ha szabad-e férjnek feleséget elbocsátania: így próbáztatták őt. Ő pedig válaszul így szólt hozzájuk: „Milyen parancsolatot adott nektek Mózes?” Ők pedig így szóltak: „Mózes megengedte a szakítási kiskönyv írását és az elbocsátást.” És válaszul Jézus így szólt hozzájuk: „Mózes a ti keményszívűségetekre nézve írta nektek ezt a parancsolatot, pedig a teremtés kezdetétől fogva hímneművé és nőneművé tette őket az Isten. Ezen ügyért »el fogja hagyni az ember az ő apját és anyját, és hozzá fog ragadni a maga feleségéhez, és lesz a kettő egy hústestté.« Úgyhogy ők többé már nem ketten vannak, hanem egy hústest. Amit azért az Isten közös igába kötött, ember ne válassza szét!”

És a házban ismét az ő gyakornokai ugyanerről megkérdezték őt. És leszögezve mondja nekik: „Aki esetleg elbocsátaná az ő feleségét és megházasodna mással, házasságtörést követ el ellene; és ha egy feleség bocsátaná el az ő férjét és házasodna meg mással, házasságtörést követ el.”

És közben felajánlva odavittek hozzá kisgyermekeket, hogy megérinthesse őket. A gyakornokok pedig rendre utasítva megfeddték a kisgyermekeket odavivőket. Miután pedig meglátta ezt Jézus, felháborodott, és odaszólt nekik: „Engedjétek a kisgyermekeket hozzám jönni, és ne tiltsátok el őket, mert az ilyeneké az Isten Királysága! Ámen, leszögezve mondom nektek: aki esetleg nem úgy fogadná az Isten Királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképp sem mehet be abba.” És miután karjaiba vette őket és kezeit rájuk tette, jót mondva megáldotta őket.

És mikor kiment az útra, egy ember, miután odafutott és térdre borult előtte, megkérdezte őt: „Jó tanító, mit tehetek azért, hogy az örök magasabbrendű értelmes életet megörökölhessem?” Jézus pedig így szólt őhozzá: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. A parancsolatokat tudod: nem törhetsz házasságot, nem gyilkolhatsz, nem lophatsz, nem tanúskodhatsz hamisan, nem okozhatsz kárt, értékelve tiszteld a te apádat és anyádat!«” Ő pedig válaszul így szólt őhozzá: „Tanító, ezeket mind megőriztem fiatalságomtól fogva!” Jézus pedig miután ránézett, megszerette őt, és így szólt hozzá: „Egyvalami hiányzik még neked. Eredj el, egyszer s mindenkorra add el, amivel csak rendelkezel, és egyszer s mindenkorra add a szegényeknek: és kinccsel fogsz rendelkezni a mennyben; és gyere, kövess engem, miután felvetted a keresztet!” Ő pedig, miután borússá lett a Kinyilatkoztatásra, elment szomorkodva, mert sok birtokkal rendelkező ember volt.

És miután körülnézett Jézus, erélyesen ezt mondja az ő gyakornokainak: „Milyen nehezen fognak bemenni a vagyonnal rendelkezők Isten Királyságába!” És a gyakornokok ijedten megdöbbentek az ő Kinyilatkoztatásán. Jézus pedig ismét válaszul erélyesen ezt mondja nekik: „Gyermekeim, milyen nehéz a vagyonban bízóknak bemenniük Isten Királyságába! Könnyebb egy tevének a tű nyílásán át bemenni, mint egy gazdagnak az Isten Királyságába bemenni.” Ők pedig még inkább meghökkentek, miközben erélyesen ezt mondogatták maguk közt: „Kicsoda is valósíthatja meg azt, hogy meg legyen mentve?” Miután pedig rájuk nézett Jézus, ezt mondja leszögezve: „Embereknél ez megvalósíthatatlan, de nem az Istennél, mert minden megvalósítható az Istennél!”

És elkezdte Péter erélyesen mondani neki: „Figyelj, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged!” Válaszul pedig Jézus így szólt: „Ámen, leszögezve mondom neked: senki sincs, aki elhagyott házat vagy fivéreket vagy nővéreket vagy édesapát vagy édesanyát vagy gyermekeket vagy földeket az én és a Jóhír ügyéért, hogy ez esetben ne kapna százannyit most ebben az alkalmas időben: házakat és fivéreket és nővéreket és édesanyákat és gyermekeket és földeket, üldöztetésekkel együtt, és az eljövendő világkorszakban örök magasabbrendű értelmes életet. Sokan lesznek pedig elsőkből utolsókká, és az utolsókból elsőkké.”

Ezalatt úton voltak Jeruzsálembe, és folyamatosan előttük járt Jézus, és ijedt döbbenetben voltak, és ahogy követték őt, féltek. És miután ismét maga mellé vette a tizenkettőt, elkezdte nekik kinyilatkoztatni a vele megtörténni készülő dolgokat, hogy: „Figyeljetek, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Ember Fia majd átadatik a főpapoknak és az írásmagyarázóknak, és halálra ítélik őt, és átadják a nem-zsidó nemzeteknek; és kigúnyolják őt, és megostorozzák őt, és leköpik őt, és megölik őt; és a harmadik napon feltámad.”

És odamentek hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai, ahogy erélyesen ezt mondták: „Tanító, szeretnénk, hogy amit esetleg kérnénk, megtennéd nekünk.” Ő pedig így szólt hozzájuk: „Mit szeretnétek, hogy én megtegyek nektek?” Ők pedig így szóltak őhozzá: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a te jobbod felől és másikunk a te balod felől ülhessen a te dicsőségedben.” Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Nem tudjátok, mit kértek. Képesek vagytok-e kiinni azt a poharat, amelyet én kiiszom; és azzal a bemerítéssel, amellyel én bemerítkezem, bemerítkezni?” Ők pedig így szóltak őhozzá: „Képesek vagyunk.” Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Az én poharamat, amelyet én kiiszom, kiisszátok majd, és a bemerítéssel, amellyel én bemerítkezem, bemerítkeztek majd; de az én jobbom felől és balom felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azok kapják majd, akiknek már el van készítve.”

És amint ezt hallotta a tíz, elkezdtek háborogni Jakab és János miatt. Jézus pedig, miután magához hívta őket, erélyesen mondja nekik: „Tudjátok, hogy akiket a nem-zsidó nemzetek fejeinek tartanak, leuralják őket, és az ő nagyjaik hatalommal lenyomják őket. De nem így lesz tiköztetek; hanem aki esetleg akarna naggyá válni tiköztetek, az lesz a ti segédetek, és aki csak akarna tiköztetek első lenni, lesz mindenki rabszolgája! Mert az Ember Fia sem azért jött, hogy neki segédkezzenek, hanem hogy ő segédkezzen és adja az ő életét váltságdíjul sokak helyett.”

És elmentek Jerikóba. És amikor ő kiment Jerikóból és az ő gyakornokai és egy elég nagy tömeg, Timeus fia, a vak Bartimeus ott ült az út mellett, miközben koldult. És amint meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni és erélyesen mondani: „Dávid Fia, Jézus, irgalmazz nekem!” És rendre utasítva megfeddték őt sokan, hogy legyen csendben, ő pedig sokkal inkább kiáltotta: „Dávid Fia, irgalmazz nekem.” És miután megállt Jézus, kérte, hogy szólítsák őt oda. És szólítják a vakot, ahogy ezt mondják neki: „Bátorodj, kelj fel, szólít téged.” Ő pedig, miután elhajította felsőruháját és felkelt, odament Jézushoz. És válaszul ezt mondta neki Jézus: „Mit akarsz, hogy megtegyek neked?” A vak pedig így szólt őhozzá: „Tiszteletesem, hogy látást nyerhessek!” Jézus pedig így szólt őhozzá: „Eredj el, a te hited megmentett téged!” És azonnal látást nyert, és követte Jézust az úton.

11. rész

És amikor közelednek Jeruzsálemhez, Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyéhez, elküld kettőt az ő gyakornokai közül, és erélyesen ezt mondja nekik: „Menjetek be a veletek szemben levő faluba, és azonnal, amikor bementek, találni fogtok egy megkötözött kiscsacsit, amelyre emberek közül még senki nem ült. Miután kioldoztátok, hozzátok ide! És ha valaki odaszólna nektek, »Miért teszitek ezt?«, szóljatok úgy, hogy: »Az Úrnak rá van szüksége«, és azt azonnal el fogja küldeni ide.”

És elmentek, és megtalálták a megkötözött kiscsacsit az ajtónál, kívül az útkereszteződésnél, és kioldozták azt. És az ott állók némelyike erélyesen ezt mondta nekik: „Miért teszitek, hogy kioldozzátok a kiscsacsit?” Ők pedig úgy szóltak nekik, ahogyan parancsba adta Jézus, és megengedték nekik. És odavitték a kiscsacsit Jézushoz, és ráhajították arra az ő felsőruháikat, és ő ráült.

Sokan pedig az ő felsőruháikat elterítették az útra, mások pedig közben ágakat vágtak le a fákról és elterítették az úton. És az előtte menők és az őt követők közben kiáltottak, ahogy erőteljesen mondták: „Hósánna!20 Áldott az Úr nevében jövő! Áldott a mi ősapánknak, Dávidnak az Úr nevében eljövendő királysága! Hósánna a legmagasabb régiókban!”Lábjegyzet20Hósánna: Örömteli arámi istendicsérő felkiáltás, ami az őszi sátoros ünnepen (szukkótkor) hangzott fel. Eredetileg a szabadulás iránti könyörgés (héb. e.: „hosia na”, jel.: ‘Kérünk, ments meg!’) a Zsoltár 118:25-ből. Liturgikusan használták az öröm és a dicséret kifejezésére a megkapott vagy még várt szabadulásért. Amikor Jézus Jeruzsálembe érkezett, hogy végül bemutassa magát Izraelnek, eme Istennek járó kifejezéssel és felkiáltással üdvözölték őt, Dávid Fiát, a Messiást, rendhagyó módon a tavaszi pészah idején.

És bement Jézus Jeruzsálembe és a Templomba. És miután mindenhol körülnézett, mivel már késő volt az óra, kiment Betániába a tizenkettővel. És másnap, mikor már kimentek Betániából, megéhezett. És amint meglátott messziről egy levelekkel rendelkező fügefát, odament, hátha talál valamit azon. És mikor odament ahhoz, semmit sem talált, hanem csak leveleket, mert nem volt fügeérés ideje. És erre reagálva Jézus így szólt ahhoz: „Többé rólad soha senki gyümölcsöt ne egyen!” És hallották ezt az ő gyakornokai.

És elmentek Jeruzsálembe, és miután bement Jézus a Templomba, elkezdte kihajítani a Templomban eladókat és vevőket, és a pénzváltók asztalait és a galambokat eladók székeit felforgatta,21 és nem engedte, hogy bárki is keresztülvigyen egy edényt a Templomon. És tanított, ahogy erélyesen ezt mondta nekik: „Nincs megírva, hogy: »Az én házam imádság házának lesz hívva minden nemzet számára«? Ti pedig rablók barlangjává tettétek!” És meghallották ezt az írásmagyarázók és a főpapok, és keresték a módját, hogyan veszíthetnék el őt; mert megijedtek tőle, mivelhogy az egész tömeg meg volt hökkenve az ő tanításán. És amikor eljött az este, kiment a városból.Lábjegyzet21Felforgatta: görögül καταστρέφω (e.: „katasztrefó”), amiből a katasztrófa szavunk származik.

És reggel, miközben elmentek mellette, látták a már gyökerestül elszáradt fügefát, és ahogy visszaemlékezett Péter, erélyesen ezt mondja neki: „Tiszteletes, nézd, a fügefa, amit megátkoztál, elszáradt!” És válaszul Jézus ezt mondja nekik: „Rendelkezzetek Isten hitével! Mert ámen, leszögezve mondom nektek, hogy aki csak így szólna ehhez a hegyhez: »Légy elvíve és behajítva a tengerbe!«, és nem kételkedne önmagával vitatkozva az ő szívében, hanem elhinné, hogy amit erélyesen mond, megtörténik: meglesz neki, amit esetleg szólna. Emiatt mondom nektek leszögezve: mindent, amit csak imádkozva kértek, higgyétek el, hogy megkapjátok, és meglesznek nektek! És amikor megállnátok imádkozva, engedjétek el, ha valami panasszal rendelkeztek valami ellen, azért, hogy a ti Édesapátok is, aki a mennyekben van, elengedhesse nektek a ti bukásaitokat. Ha pedig ti nem engeditek el, a ti Édesapátok, aki a mennyekben van, sem fogja elengedni a ti bukásaitokat.”

És mennek ismét Jeruzsálembe, és a Templomban, ahogy körüljár, odamennek őhozzá a főpapok és az írásmagyarázók és a vének; és erélyesen mondják neki: „Milyen szuverén hatalommal teszed ezeket? És ki adta neked ezt a hatalmat, hogy ezeket megtehesd?” Jézus pedig válaszul odaszólt nekik: „Kérni fogok tőletek én is egyetlen kinyilatkoztatást, és válaszoljatok nekem: és közölni fogom veletek, milyen hatalommal teszem ezeket! Jánosnak a bemerítése mennyből volt vagy emberektől? Válaszoljatok nekem!” És ők így számítgattak maguk közt, ahogy leszögezve ezt mondták: „Ha így szólnánk: »Mennyből.«, közölni fogja velünk: »Akkor mi az, ami miatt nem hittetek neki?«; de hát szólhatnánk így: »Emberektől.«?” Féltek a néptől, mert mindenki úgy tartotta, hogy János isteni szóvivő volt. És válaszul ezt mondják Jézusnak: „Nem tudjuk.” És Jézus válaszul ezt mondja nekik: „Én sem mondom el a koncepciót nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

12. rész

És elkezte nekik példázatokban erélyesen mondani: „Szőlőt ültetett egy ember, és kerítést helyezett köré, és ásott egy borprést, és épített egy tornyot, és kiadta szőlőműveseknek, és külföldre utazott. És elküldött a szőlőművesekhez a gyümölcsérés idejekor egy rabszolgát, hogy a szőlőművesektől kaphasson a szőlő gyömülcséből. Ők pedig, miután elfogták őt, megverték és üresen küldték el. És ismét elküldött hozzájuk egy másik rabszolgát; és miután megkövezték, fejen ütötték és elküldték megbecstelenítve. És ismét küldött egy másikat, és őt megölték. Sok másikat is elküldött; egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Tehát, mivel még egy fiúval rendelkezett, az ő szeretettjével, elküldte őt is hozzájuk utolsóként, s közben leszögezve azt mondta, hogy: »Meg fogják becsülni az én fiamat.« Azok a szőlőművesek viszont így szóltak maguk közt: »Ez az örökös! Gyertek, öljük meg őt, és miénk lesz az örökség!« És miután elfogták őt, megölték és kihajították a szőlőn kívülre. Tehát mit tesz majd a szőlő ura? El fog jönni, és el fogja pusztítani a szőlőműveseket, és másoknak fogja adni a szőlőt! Ezt az írást sem olvastátok: »A Kő, amit megvizsgálva elutasítottak az építkezők: ez lett a sarok fejévé.22 Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.«?Lábjegyzet22A sarok fejévé: sarokkővé, szegletkővé. A sarokkő az első kő, amit letesznek egy építkezési alapban. Az összes többi követ ehhez a kőhöz viszonyítva teszik a helyükre, ezáltal meghatározva a teljes szerkezet helyzetét.

És keresték a módját, hogy őt elfoghassák; és féltek a tömegtől, mert tudták, hogy ellenük szólta a példázatot. És miután otthagyták őt, elmentek.

És küldenek őhozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes-pártiak közül, hogy elejtsék őt szóval23. Miután pedig odamentek, erélyesen ezt mondják neki: „Tanító, tudjuk, hogy objektív módon igaz vagy és nem törődsz te senkivel, mert nem figyelsz az emberek külső megjelenésére: hanem objektív igazságban az Isten útját tanítod. Szabad-e az adót a császárnak megadni vagy nem? Adjunk vagy ne adjunk?” Ő pedig, mivel ismerte az ő színészkedésüket, így szólt: „Miért próbáztattok engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy lássam!” Ők pedig hoztak. És határozottan mondja nekik: „Kinek a képmása és a felirata ez?” Ők pedig így szóltak őhozzá: „A császáré!” És válaszul Jézus így szólt hozzájuk: „Adjátok meg a császár dolgait a császárnak; és az Isten dolgait az Istennek!” És elcsodálkoztak őrajta.Lábjegyzet23Szóval: vagy „Kinyilatkoztatással”.

És jöttek Szaddúceusok őhozzá, akik leszögezve azt mondják: „Nincs feltámadás”, és kikérdezték őt, ahogy erélyesen ezt mondták: „Tanító, Mózes azt írta nekünk, hogy ha valaki fivére meghalna, és nem hagyna hátra feleséget, és gyermekeket sem hagyna, akkor fogja az ő fivére annak a feleségét, és támasszon magzatot az ő fivérének. Hét testvér volt, és az első elvett egy asszonyt, és amikor meghalt, nem hagyott magzatot. A második is elvette őt, és meghalt, és ő sem hagyott magzatot. A harmadik is ugyanígy. És elvette őt mind a hét, és nem hagytak magzatot. Mind közül végül meghalt az asszony is. Tehát a feltámadáskor, amikor feltámadnak: melyiküké lesz az asszony? Mert mind a hété volt az asszony!”

És válaszul Jézus így szólt hozzájuk: „Nem amiatt tévelyegtek, mert már eleve nem ismeritek sem az Írásokat, sem a csodás erejét az Istennek? Mert amikor a halottak közül feltámadhatnak, sem nem házasodnak, sem nem házasíttatnak ki, hanem úgy vannak, mint az angyalok, akik a mennyekben vannak. A halottak felől pedig, hogy életre kelnek, nem olvastátok Mózes tekercsében, a csipkebokornál, hogyan szólt őhozzá az Isten, ahogy erélyesen ezt mondta: »Én vagyok az Istene Ábrahámnak és az Istene Izsáknak és az Istene Jákobnak«? Ő nem a halottak Istene, hanem a magasabbrendű értelmes életet élők Istene!”

És miután odament az írásmagyarázók egyike, miután hallotta őket vitázni: amint megtudta, hogy helyesen válaszolt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik az első parancsolat mind közül?” Jézus pedig így válaszolt neki, hogy: „Az első mind a parancsolatok közül: »Halld, Izrael: Az Úr a mi Istenünk egyetlen Úr; szeretni is fogod önzetlenül az Urat, a te Istenedet a te teljes szívedből és a te teljes lelkedből és a te teljes elmédből és a te teljes erődből.« Ez az első parancsolat. A második is hasonló ehhez: »Szeretni fogod önzetlenül a te legközelebbi embertársadat, mint önmagadat. Nagyobb ezeknél más parancsolat nincsen.«”

És így szólt őhozzá az írásmagyarázó: „Helyesen, az igazság szerint szóltál, tanító, hogy egyetlen Isten van, és nincsen más őrajta kívül. És önzetlenül szeretni őt teljes szívből és teljes megértésből és teljes lélekből és teljes erőből, és önzetlenül szeretni a legközelebbi embertársat: többet ér az összes égőfelajánlásnál és áldozatnál.” És Jézus, amint látta őt, hogy az eszét használva válaszolt, így szólt őhozzá: „Nem vagy messze az Isten Királyságától.” És többé senki sem merte őt megkérdezni.

És minderre reagálva Jézus így szólt, miközben tanított a Templomban: „Hogyhogy azt mondják az írásmagyarázók, hogy a Messiás az Dávid Fia? Mert maga Dávid szólt a Szent Szellemben: »Így szólt az Úr az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbom felől, míg csak nem tehetem a te ellenségeidet a te lábaid zsámolyává!’ Tehát maga Dávid mondja őt Úrnak: honnan is van az ő fia?” És a nagy tömeg szívesen hallgatta őt.

És leszögezve ezt mondta nekik az ő tanításában: „Őrizkedjetek az írásmagyarázóktól, akik előkelő ruhákban akarnak járkálni, és akarják maguknak a köszöntéseket a piacokon és az első üléseket a gyülekezetekben és az első helyeket a lakomákon, akik felemésztik az özvegyek házait és színből hosszan imádkoznak: ezek rendkívül bőséges ítéletet fognak kapni.”

És miután Jézus leült a persellyel szemben, szemlélte, hogyan dob a tömeg pénzt a perselybe; és sok gazdag sokat dobott bele. És amikor eljött egy bizonyos szegény özvegy, bedobott két fillért, ami egy kvadráns24. És miután odahívta az ő gyakornokait, ezt mondja nekik: „Ámen, leszögezve mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy mindenkinél többet dobott bele azok közül, akik a perselybe dobtak. Mert mindenki abból dobott bele, ami számára bővelkedés, ő pedig az ő nélkülözéséből mindazt, amivel csak rendelkezett, az egész megélhetését!”Lábjegyzet24Kvadráns: a napibérnek megfelelő ezüst dénár (drachma) negyvened része.

13. rész

És az ő Templomból való kimenetelekor erélyesen ezt mondja neki az ő gyakornokainak egyike: „Tanító, nézd, micsoda kövek és micsoda épületek!” És Jézus válaszul így szólt őhozzá: „Látod ezeket a nagy épületeket? Semmiképp sem hagynak követ kövön, amelyet semmiképp sem szednének szét!25”Lábjegyzet25Semmiképp sem szednének szét: kettős, azaz megerősített tagadással fejezi ki, hogy minden bizonnyal minden egyes kő szét lesz szedve. Ugyanez a görög καταλύω (e.: „katalüó”) szó szerepel ott is, amikor Jézus a hegyi beszédben azt mondja, nem leoldozni, tehát szétszedni jött a törvényt, hanem betölteni. Ám itt azt mondja, a Templom szét lesz szedve. Ezt hozzák majd fel ellene a hamis tanúk, hogy azt mondta, ő maga szedi szét a Templomot.

És mikor ő az Olajfák hegyén ült, szemben a Templommal, megkérdezte őt külön Péter és Jakab és János és András: „Mondd el nekünk, mikor lesznek ezek, és mi lesz a jel, amikor készülnének mindezek bevégződni?” Válaszul pedig Jézus elkezdte leszögezve mondani:

„Figyeljetek oda, nehogy valaki eltévelyítsen titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben leszögezve ezt mondogatók: »Én vagyok!« – és sokakat tévelyítenek majd el. Amikor pedig hallotok harcokról és harcok híreiről, nehogy megriadjatok! Mert szükséges megtörténnie, de ez még nem a vég. Mert felkel majd nép nép ellen és királyság királyság ellen, és lesznek földrengések helyenként és lesznek éhínségek és zavargások. A vajúdások kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra! Mert átadnak majd titeket törvényszékeknek és gyülekezeteknek; meg fognak verni titeket; és helytartók és királyok elé fognak állítani az én ügyemért, tanúbizonyságul nekik; és először minden népnek közhírré kell tétetnie a Győzelmi jóhírnek!

Amikor pedig elvezetnek titeket, ahogy átadnak titeket, ne aggódjatok előre, mit beszélhettek, se ne foglalkozzatok ezzel, hanem ami esetleg megadatik nektek abban az órában: azt beszéljétek: mert nem ti vagytok a beszélők, hanem a Szent Szellem. Átad pedig majd testvér testvért halálra, és apa gyermeket; és rátámadnak majd gyermekek szülőkre, és halálba küldik majd őket. És lesztek majd folyton gyűlöltek mindenkitől az én nevem miatt. De aki mindvégig hátrányba kerülve megmaradt: ő meg lesz majd mentve.

Amikor pedig látásból felismernétek a Dániel, az isteni szóvivő által kijelentett »pusztításnak utálatosságát«, hogy már ott áll, ahol nem kellene – az olvasó fogja fel! –: akkor akik Júdeában vannak, futva meneküljenek a hegyekre; aki pedig a háztetőn van, ne menjen le a házba, és ne menjen be, hogy valamit kivigyen az ő házából; és aki a mezőn van, ne térjen vissza a hátralevőkért, hogy elvigye az ő ruháját! Jaj pedig a várandósoknak és a szoptatóknak azokban a napokban! Imádkozzatok pedig, hogy ne télen történjen a ti futásotok! Mert lesz azokban a napokban olyan nyomorúság, amilyenhez hasonló még nem történt a teremtés kezdetétől fogva, amelyet teremtett az Isten, mostanáig, és semmiképp sem történhet! És ha az Úr nem rövidítette volna le a napokat, talán semelyik hústest sem menekülhetett volna meg; de a kiválasztottak miatt, akiket kiválasztott, lerövidítette a napokat.

És akkor, ha valaki így szólna hozzátok: »Figyeljetek: Itt a felkent26!« vagy: »Figyeljetek: ott van!«, nem hihetitek el, mert fel fognak kelni hamis felkentek és hamis isteni szóvivők, és fognak adni jeleket és csodákat, ahhoz, hogy eltévelyítsék, ha lehetséges, a kiválasztottakat is. Ti pedig vigyázzatok! Figyeljetek, előre megmondtam nektek!Lábjegyzet26Felkent: a görög χριστός (e. „khrisztosz”) szószerint ‘felkentet’ jelent, megfelel a héber messiás szó jelentésének. Régen a királyokat, papokat és isteni szóvivőket kenték fel olajjal a szolgálatukra. Ebben a fordításban többnyire Messiásnak van fordítva, ahol Jézusra, mint megváltóra és Istentől felkent közbenjáró papra, szóvivőre és királyra illik. Az itteni környezetben az egyes vallási körökben a „felkent” jelző használata miatt (pl.: „felkent pásztor”, „felkent próféta”, „kenete van”, stb.) kiélezzük, hogy a szó, amit Jézus használ, megfelel a ‘felkent’-nek.

De azokban a napokban, az után a nyomorúság után a nap el fog sötétülni, és a hold sem fogja adni az ő fényét, és a menny csillagai le fognak esni, és a csodás erősségek, melyek a mennyekben vannak, meg fognak remegni. És akkor meg fogják látni az Ember Fiát, miközben eljön felhőkben nagy csodás erővel és dicsőséggel. És akkor ki fogja küldeni az ő angyalait, és össze fogja gyűjteni a kiválasztottait a négy szelek felől, földnek végső határától mennynek végső határáig.

A fügefáról tanuljátok meg gyakorlatiasan a példázatot: amikor az ő ága már zsenge lett és kinövesztheti a leveleket, tudjátok, hogy közel van a nyár. Ily módon ti is, amikor ezeket megláthattátok, miközben megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van: az ajtókban!

Ámen, leszögezve mondom nektek, hogy semmiképp sem múlhat el ez a nemzedék, amíg mindezek nem történhetnek meg! A menny és a föld elmúlnak majd, de az én Kinyilatkoztatásaim semmiképp sem múlhatnak el. Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az angyalok sem, akik a mennyben vannak, sem a Fiú, hanem csak az Édesapa.

Vigyázzatok, őrködjetek éberen és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor van az alkalmas idő! Úgy van ez, mint egy elutazó ember, aki miután otthagyta az ő házát és adta az ő rabszolgáinak a szuverén hatalmat és kinek-kinek a maga dolgát, az ajtónállónak is parancsba adta, hogy legyen éber. Tehát legyetek éberek; mert nem tudjátok, mikor jön a ház ura: este vagy éjfélkor vagy kakasszóra vagy reggel; nehogy miután váratlanul eljött, alvás közben találjon titeket. Amit pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: legyetek éberek!”

14. rész

Két nap múlva volt pedig a páskavacsora és a kovásztalan kenyerek ünnepe; és keresték a főpapok és az írásmagyarázók annak a módját, hogy hogyan ölhessék meg, miután rászedő manipulációval megfogták őt. Viszont leszögezve ezt mondták: „Ne az ünnep során, nehogy zavargása legyen a népnek!”

És az ő Bethániában létekor, a leprás Simon házában az ő étkezéshez leheveredésekor odament egy asszony, akinél egy eredeti, nagyon drága nárduszból készült balzsamos alabástromedény volt, nagyon értékes, és miután összetörte az alabástromedényt, ráöntötte az ő fejére. És néhányan erre fel lettek háborodva maguk közt és leszögezve ezt mondták: „Mire fel történt a balzsamnak ez a pusztítása? Hiszen ezt el lehetett volna adni háromszáz dénár felett, és azt odaadni a szegényeknek!” És morogtak az asszonyra. Jézus pedig odaszólt: „Milyen fárasztó ütlegeléseket adtok neki! Szép cselekedetet cselekedett értem. Mert a szegényeket mindenkor vendégül láthatjátok, és amikor csak akarjátok, képesek vagytok velük jót tenni, de engem nem mindenkor láthattok vendégül. Amit ő bírt, megtette: előre megkente az én testemet a temetésre. Ámen, leszögezve mondom nektek: ahol csak közhírré lesz téve ez a Győzelmi Jóhír az egész világon, amit ő tett, arról is beszélni fognak az ő emlékezetére!”

És Iskariótész Júdás, a tizenkettő egyike, elment a főpapokhoz, hogy árulással átadhassa őt nekik. Ők pedig, miután ezt meghallották, örültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. És kereste annak módját, hogy hogyan adhassa át őt alkalmas időben.

És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a páskabárányt éppen levágják, erélyesen mondják neki az ő gyakornokai: „Hol akarod, hogy miután elmentünk, elkészítsük, hogy megehesd a páskavacsorát?” És kiküld kettőt az ő gyakornokai közül, és ezt mondja nekik: „Eredjetek be a városba, és elétek jőve fogadni fog titeket egy cserépkorsó vizet vivő ember: kövessétek őt; és ahová esetleg bemegy, szóljatok így a ház urának: »A tanító mondja: ’Hol van a szállás, ahol a páskavacsorát megehetem az én gyakornokaimmal?’«! És ő fog mutatni nektek egy nagy emeleti termet, étkezéshez készen megterítve. Ott készítsétek el nekünk!” El is mentek az ő gyakornokai, és bementek a városba: és úgy találták, pontosan ahogy megmondta nekik; és elkészítették a páskavacsorát.

És mikor este lett, megjön a tizenkettővel! És mikor étkezéshez heveredtek és ettek, így szólt Jézus: „Ámen, leszögezve mondom nektek, hogy egy közületek árulással át fog adni engem, aki velem eszik.” Ők pedig elkezdtek szomorkodni és ezt mondogatni egyen-egyenként: „Talán csak nem én?” A másik is: „Talán csak nem én?” Ő pedig válaszul így szólt hozzájuk: „Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálba. Az Ember Fia ugyan elmegy, éppen úgy, ahogy meg van írva őróla, de jaj annak az embernek, aki által az Ember Fia átadatik: jó lett volna őneki, ha nem született volna meg az az ember.”

És amikor ettek, miután vette Jézus a kenyeret és jót mondva megáldotta, megtörte és nekik adta, és így szólt: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem.” És miután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ittak belőle mindnyájan. És így szólt hozzájuk: „Ez az én vérem, amely az új szövetségé, amely sokak érdekében kiontatik. Ámen, leszögezve mondom nektek, hogy többé semmiképp sem ihatok a szőlőtőnek a gyümölcséből addig a napig, amikor azt mint ismeretlenül újfajtát ihatom az Isten Királyságában.”

És miután dicshimnuszokat énekeltek27, kimentek az Olajfák hegyére. És leszögezve mondja nekik Jézus, hogy: „Mindnyájan meg fogtok botránkozni bennem ezen az éjszakán. Mert meg van írva: »Rá fogok csapni a juhászra, és szét fognak szóródni a juhok.« De az én életre kelésem után előttetek fogok menni Galileába.” Péter pedig közölte vele: „Ha mindenki meg is botránkozik majd benned, én sohasem fogok megbotránkozni.” Közölte vele Jézus: „Ámen, leszögezve mondom neked, hogy ma, ezen az éjszakán, azelőtt, hogy a kakas kétszer megszólalna, háromszor fogsz megtagadni engem.” Leszögezve mondja neki Péter: „Ha meg is kell halnom veled együtt, semmiképp sem foglak megtagadni téged!” De a többiek is hasonlóan szóltak.Lábjegyzet27Dicshimnuszokat énekeltek: jelen esetben a páskazsoltárokat, melyek a 113–118. és a 136. zsoltárok. Ezt a zsidók a „nagy hallél”-nak nevezik.

És elmentek egy Getszemánénak28 nevezett helyre, és leszögezve mondja az ő gyakornokainak: „Üljetek le itt, míg imádkozom.” És magával viszi Pétert és Jánost és Jakabot; és elkezdett megrettenni és igen gyötrődni. Ekkor leszögezve mondja nekik: „Körös-körül szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt és legyetek ébren!”Lábjegyzet28Getszemáné: a név jelentése: ‘olivaolaj-prés’. Az efféle olajprések körül bűzös szag terjeng.

És miután kissé előrébb haladt, földre esett, és úgy imádkozott, hogy: ha lehetséges, kikerülve haladjon el29 mellőle ez az óra. Ezt is mondta: „Abbá, Apa! Minden lehetséges neked: vidd el ezt a poharat tőlem; de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te!”Lábjegyzet29Kikerülve haladjon el: a héber páska jelentése is elhaladás, kikerülés. Akik az egyiptomi kivonulás előtt megették a bárányt és felkenték a vérét az ajtófélfákra, kikerülte őket a pusztító. Itt a valódi Páskabárány mondja, ha lehetséges, őmellőle is haladjon el az ítélet pohara.

És megjön és találja őket alva, és erélyesen mondja Péternek: „Simon, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát ébren lenni? Legyetek ébren és imádkozzatok, hogy bele ne mehessetek a próbáztatásba! A szellem ugyan buzgalommal vágyódva kész, de a hústest gyenge.”

Ismét, miután elment, imádkozott, ugyanazt a beszédet szólva. És miután visszatért, találja őket ismét alva, mert a szemeik már elnehezedettek voltak; és nem tudták, mit válaszoljanak neki. Harmadszorra is megjön, és leszögezve mondja nekik:

„Aludjatok tovább!”

„Elég! Eljött az óra. Figyeljetek: átadatik az Ember Fia a bűnösök kezébe.”

„Keljetek fel, mozdulhatunk! Figyeljetek, az engem átadó közel jött!”

És azonnal, még az ő beszédekor megjelenik Júdás, aki egyike volt a tizenkettőnek, és vele egy nagy tömeg, tőrökkel és fabotokkal a főpapoktól és az írásmagyarázóktól és a vénektől. Adott pedig az őt eláruló jelt nekik, ahogy leszögezve mondta: „Akit csak baráti szeretettel megcsókolok, ő az: fogjátok el őt, és vezessétek el biztonságban!” És miután megjött és azonnal odament hozzá, erélyesen ezt mondja: „Tiszteletes! Tiszteletes!” És csókolgatta őt. Ők pedig vetették őrá az ő kezeiket és megfogták őt.

Az ott állók közül egyvalaki pedig, miután kivonta a tőrt, és miután rácsapott a főpap rabszolgájára, leszedte neki a fülét. És válaszképp Jézus így szólt hozzájuk: „Mint rablóra, úgy jöttetek ki tőrökkel és fabotokkal letartóztatni engem! Naponként nálatok voltam, ahogy tanítottam a Templomban, és nem fogtatok meg engem!” De ez azért történt, hogy beteljesedhessenek az Írások. És miután otthagyták őt, mind futva menekültek.

És egy bizonyos fiatalember követte őt, aki mezítelensége köré gyolcsruhát öltött. És megfogják őt a fiatalok, ő pedig otthagyva a gyolcsruhát, mezítelenül futott el tőlük.

És elvezették Jézust a főpaphoz. És összejöttek hozzá mind a főpapok és a vének és az írásmagyarázók. És Péter távolról követte őt, egész be a főpap udvarába, és leült a hivatali szolgákkal, és melegedett a tűz fényénél.

A főpapok pedig és az egész legfelsőbb bíróság tanúságtételt keresett Jézus ellen, hogy halálba küldjék őt, és nem találtak. Mert sokan tanúskodtak hamisan ellene, és nem volt egyező az ő tanúságtételük. És némelyek, miután felálltak, hamisan tanúskodtak ellene, ahogy leszögezve azt mondták, hogy: „Hallottuk, az ő beszédekor, hogy: »Én szét fogom szedni ezt a kézzel csinált Templomot, és három nap alatt egy nem kézzel csinált másikat fogok építeni.«” És még így sem volt egyező az ő tanúságtételük.

És miután odaállt a főpap a középre, kérdezte Jézust, ahogy erélyesen ezt mondta: „Nem válaszolsz semmit se arra, amit ezek ellened tanúskodnak?” De Jézus hallgatott és semmit se válaszolt. Ismét megkérdezte őt a főpap. És erélyesen ezt mondja neki: „Te vagy a Messiás, az Áldott Fia?” Jézus pedig így szólt: „»Én Vagyok!«30 És meglátjátok majd az Ember Fiát, miközben a Hatalom jobbján ül, és miközben eljön a menny felhőivel.”Lábjegyzet30»Én Vagyok«: a görög Ἐγώ εἰμι (e.: „egó eimi”) azt jelenti: ‘Én vagyok’, és Isten héber nevére is utalhat, amikor Mózesnek a csipkeborkorból kijelentette a nevét: „Vagyok, aki vagyok.” Jézus ezzel istenségére is utalhatott. Ebben a fordításban belső idézőjelekkel emeljük ki Jézus beszédében: »Én Vagyok«.

És a főpap, amint megszaggatta az ő ruháit, leszögezve mondja: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok a káromlást! Minek tűnik ez számotokra?” Ők pedig mind elítélték őt, hogy méltó a halálra. És elkezdték néhányan köpködni őt és betakarni az ő arcát és ezt mondani neki: „Szólj isteni szóvivőként!” És a hivatali szolgák pofonokkal szórták meg őt.

És miközben Péter lent van az udvarban, odamegy a főpap szolgalányainak egyike, és miután ránézett, leszögezve ezt mondja: „Te is a názáreti Jézussal voltál!” Ő pedig megtagadta, ahogy leszögezve mondta: „Nem tudom, nem is értem, mit mondasz!” És kiment kívülre, az előudvarba, és a kakas megszólalt.

És a szolgalány, miután meglátta őt, ismét elkezdte mondani a mellette állóknak, hogy: „Ez közülök van!” Ő pedig ismét megtagadta.

És kicsivel utána ismét a mellette állók mondták Péternek: „Bizony közülük vagy, mert galileai is vagy és a te beszéded is olyan!” Ő pedig átkozódni és esküdözni kezdett, hogy: „Nem ismerem ezt az embert, akiről beszéltek!” És másodjára is megszólalt a kakas. És megemlékezett Péter a Kijelentésről, amit Jézus szólt neki: „Mielőtt a kakas kétszer megszólalna, háromszor fogsz megtagadni engem.” És miután visszagondolt erre, sírt-zokogott.

15. rész

És azonnal reggelre virradóan, miután tanácsot tartottak a főpapok a vénekkel és az írásmagyarázókkal és az egész legfelsőbb bírósággal, miután megkötözték Jézust, elvezették és átadták Pilátusnak.

És kikérdezte őt Pilátus: „Te vagy a zsidók királya?” Ő pedig válaszul így szólt őhozzá: „Te mondod!” És ezalatt sokat vádolták őt a főpapok. Pilátus pedig ismét kikérdezte őt, ahogy leszögezve mondta: „Nem válaszolsz semmit? Nézd, mennyit tanúskodnak ellened!” Jézus pedig többé már nem válaszolt semmit, úgyhogy csodálkozott Pilátus.

Ünnepenként pedig rendszeresen elbocsátott nekik egy foglyot, bárkit is kértek ki. (Ott volt pedig a Barabbás nevű, aki azokkal a lázadótársakkal volt megkötözve, akik a lázadás során gyilkosságot követtek el.) És amint felkiáltott a tömeg, elkezdte kérni, minthogy ezt mindig megteszi nekik. Pilátus pedig válaszolt nekik, ahogy erélyesen ezt mondta: „Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” Mert tudta, hogy irigységből adták át a főpapok.

De a főpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabbást bocsássa el nekik. Pilátus pedig válaszul ismét így szólt hozzájuk: „Mit akartok tehát, hogy tegyek azzal, akit a zsidók királyának mondotok?” Ők pedig ismét felkiáltottak: „Feszítsd keresztre őt!” Pilátus pedig ezt mondta nekik: „Mert mi rosszat tett?” Ők pedig annál inkább kiáltottak: „Feszítsd keresztre őt!”

Pilátus pedig, mivel szándékában állt a sokaságnak eleget tenni, elbocsátotta nekik Barabbást, és átadta Jézust, miután megostoroztatta, hogy keresztre legyen feszítve.

A katonák pedig elvezették őt az udvar belsejébe, ami a légióparancsnokság. És összehívják az egész csapatot; és felöltöztetik őt bíborba, és feje köré tettek egy összefont tövis koszorút. És elkezdték üdvözölni őt: „Örvendj, zsidók királya!” És az ő fejét nádszállal verdesték, és ráköptek, és térdet hajtva hódoltak neki. És mikor kigúnyolták őt, levetkőztették róla a bíbort, és felöltöztették őt a saját ruháiba, és kivezették őt, hogy keresztre feszítsék őt.

És hordárszolgálatra kényszerítettek egy mellettük elmenőt, egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, Alexander és Rúfusz apját, hogy vigye az ő keresztjét.

És viszik őt egy Golgota nevű helyre, ami lefordítva: Koponya Helye. És adtak neki inni mirhás bort, de ő nem fogadta el. És miután keresztre feszítették őt, széthasítva elosztották az ő ruháit, ahogy sorsot vetettek azokra, ki mit vihet el. Volt pedig a harmadik óra, és keresztre feszítették őt. És így volt az ő kárhoztató okolásának felirata ráírva: „A zsidók királya.”

És vele együtt keresztre feszítenek két rablót, egyet jobbjáról és egyet baljáról. És beteljedett az írás, amely kinyilatkoztatva ezt mondja: „És a törvénytelenek közé lett számlálva.” A mellette elmenők pedig gyalázták őt, ahogy csóválták az ő fejüket és leszögezve ezt mondták: „Hűha! A Templomot szétszedő és három nap alatt felépítő! Mentsd meg magadat és szállj le a keresztről!” Hasonlóan pedig a főpapok is, gúnyolódva egymás közt az írásmagyarázókkal leszögezve ezt mondták: „Másokat megmentett: önmagát nem képes megmenteni? A Messiás, az Izrael királya: szálljon le most a keresztről, hogy láthassuk és hihessünk! A vele együtt keresztre feszítettek is korholták őt.

Amikor pedig hat óra lett, sötétség lett az egész földön kilenc óráig. És kilenc órakor felkiáltott Jézus nagy hangon, ahogy erélyesen mondta: „Eloi, Eloi, lammá sabákhtáni?” Ami lefordítva: „Én Istenem, én Istenem, miért engem hagytál el?” A mellette állók közül némelyek pedig miután ezt hallották, erélyesen azt mondták: „Figyeljetek, Illést szólítja!” És miután azonnal odafutott egy ember és megtöltött egy szivacsot borecettel és miután egy nádszál köré kerítette: inni adott neki, miközben erélyesen ezt mondta: „Hagyjátok! Lássuk, hátha eljön Illés, hogy levegye őt!” Jézus pedig miután nagy hangot engedett ki, kifújta az utolsó levegőt.

És a Templom függönye kettéhasadt felülről az aljáig. Miután pedig látta a százados, aki vele szemben állt, hogy így kiáltva kifújta az utolsó levegőt, így szólt: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”

Jelenvoltak pedig távolról nézelődő asszonyok, akik között volt a magdalai Mária, és Mária, a kis Jakab és Jószész anyja, és Salómé; akik, mikor ő Galileában volt, szintén követték őt és segédkeztek neki; és sok más asszony is, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.

És mikor már este lett, mivel a szombatnap előtti előkészületi nap volt, jött József, az Arimáthiából való tiszteletre méltó tanácstag, aki maga is várta az Isten Királyságát. Miután bátorságot vett, bement Pilátushoz, és kikérte Jézusnak a testét. Pilátus pedig csodálkozott, hogy már tényleg halott volt-e, és odahívta a századost, hogy régen halt-e meg. És amint megtudta a századostól, odaajándékozta a testet Józsefnek. És miután gyolcsot vásárolt és levette őt, begöngyölte a gyolcsba, és lefektette őt egy sírboltba, ami egy sziklából volt kivágva, és egy követ görgetett a sírbolt ajtajába. A magdalai Mária pedig és Mária, Jószész anyja mindeközben szemlélték, hová helyezik.

16. rész

És a szombatnap elmúltával a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja és Salómé illatszereket vásároltak, hogy miután elmentek, megkenhessék őt. És igen korán, a szombat-hét első napján elmentek a sírbolthoz, mikor felkelt a nap. És ezt mondták maguk közt: „Ki fogja elgördíteni nekünk a követ a sírbolt ajtajából?” És miután feltekintettek, szemlélték, hogy már el van gördítve a kő: mert igencsak nagy volt.

És amint bementek a sírboltba, láttak egy fiatalembert, ahogy jobbfelől ül fehér ruhába öltözve, és rettenetesen megdöbbentek. Ő pedig erélyesen ezt mondja nekik: „Ne rettenjetek meg! Jézust keresitek, a názáretit, aki keresztre lett feszítve? Életre kelt, nincsen itt! Figyeljetek: ez az a hely, ahová helyezték őt. Viszont eredjetek, mondjátok meg az ő gyakornokainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába, ott fogjátok meglátni őt, amint megmondta nektek! És miután kimentek, gyorsan elfutottak a sírbolttól. Birtokolta pedig őket rettegés és káprázat, és senkinek semmit se szóltak, mert féltek.

Miután pedig feltámadt kora reggel a szombat-hét első napján, feltűnt először a magdalai Máriának, akiből korábban kihajított hét démont. Ez miután elment, hírül adta azoknak, akik ővele léptek színre nyilvánosan, akik ekkor gyászoltak és síratták. És azok, mikor meghallották, hogy él, és ő látta, hitetlenkedtek.

Ezek után pedig kettőnek közülük, ahogy sétáltak, megjelent más alakban, ahogy mentek a mezőre. És ezek, miután elmentek, hírül adták a többieknek, de ezeknek sem hittek.

Végül, amikor étkezéshez heveredtek, magának a tizenegynek megjelent, és korholta őket az ő hitetlenségük és keményszívűségük miatt, hogy azoknak, akik csodálkozva látták őt életre kelve, nem hittek.

És így szólt hozzájuk:

„Miután elmentetek az egész világrendszerbe, tegyétek közhírré a Győzelmi jóhírt minden teremtménynek! Aki hitt és bemerítkezett, meg lesz szabadítva és mentve, aki pedig nem hitt, el lesz ítélve. Jelek pedig azokat, akik hittek, ezek fogják kísérni: az én nevemben démonokat fognak kihajítani; addig ismeretlen újfajta nyelveken fognak szólni; kígyókat fognak felemelve eltávolítani; ha valami halálosat is innának, semmiképpen sem fog ártani nekik; kezeiket gyengékre fogják rátenni, és jól lesznek.”

Az Úr tehát valóban, miután beszélt hozzájuk, felvétetett a mennybe, és leült az Isten jobbján.

Azok pedig, miután kimentek, közhírré tették a Jóhírt mindenhol, miközben az Úr együttműködött és a Kinyilatkoztatást megerősítette a kísérő jelek által. Ámen.