1. rész
Pál, a Messiás Jézus rabszolgája, meghívott, kiküldött, elválasztva Isten Győzelmi jóhírébe, amelyet előre megígért az ő szóvivői által a Szent Írásokban az ő Fia felől: aki Dávid magvából lett hústest szerint, aki Isten Fiaként lett élesen és egyértelműen meghatározva csodatevő erőben a Szentség Szelleme szerint a halottak feltámadásából kifolyólag, a Messiás Jézus felől, a mi Urunk felől; aki által kaptunk kegyelmet és kiküldetést a hit engedelmességéért minden nem-zsidó nemzet között, az ő neve érdekében, képviselve azt; akik között vagytok ti is a Messiás Jézus meghívottjai.
A Rómában levőknek mind, Isten önzetlenül szeretettjeinek, meghívott szenteknek: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Édesapánktól és a Messiás Úr Jézustól!
Először is, egyrészt hálát adok az én Istenemnek a Messiás Jézus által mindnyájatokért, hogy a ti hitetek terjesztve van az egész világon. Mert tanúm az Isten, akinek szolgálok az én szellememben az ő Fiának a Győzelmi jóhírében, amint szüntelenül megemlékezem rólatok mindenkor az én imádságaimban, hogy valahogyan egyszer majd jó út adatik nekem az Isten akaratában hozzátok menni. Mert vágyakozom látni titeket, hogy valamilyen kegyelmi ajándékot megoszthassak veletek, szellemit, a ti megalapozásotokra; ez pedig a kölcsönös bátorító intés köztetek az egymásban levő hit által, a tiétek által, meg az enyém által is.
Másrészt nem szeretném, hogy tudatlanok legyetek, testvéreim afelől, hogy sokszor kitűztem célul, hogy eljöjjek hozzátok, és tiltva voltam mindeddig, hogy valamilyen gyümölcsöm lehessen köztetek is, ahogyan a többi nemzetek között is. Mind görögöknek és barbároknak, mind bölcseknek és értelmetleneknek adósa vagyok: így ami rajtam múlik, kész vagyok nektek, rómabelieknek is hirdetni a Győzelmi jóhírt. Mert nem szégyellem a Messiás Jóhírét, mert Isten ereje az, megszabadító megmentésére az összes hívőnek: zsidónak először, meg görögnek is. Mert Isten igazságossága ebben lepleződik le hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igazságos pedig hitből fog élni.”
Mert lelepleződik az Isten haragja a mennyből az emberek minden istentelensége és igazságtalansága felett, akik a valóigazságot visszatartják igazságtalanságban: mert ami dolga az Istennek tudható, nyilvánvaló közöttük, mert az Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Mert az ő szemmel láthatatlan dolgai a világrendszer teremtésétől fogva a tetteiből felfogva meglátszik: mind az ő örök csodás ereje, mind isteni mivolta, annak érdekében, hogy ők védhetetlenek legyenek.
Mivel bár megismerték Istent, nem mint Istent dicsőítették vagy adtak neki hálát, hanem üres, oktalan, haszontalan és céltalan hiábavalókká lettek az ő érveléseikben, és elsötétedett az ő értetlen szívük. Bár magukat bölcsnek állítják, bolondokká lettek, és felcserélték a romolhatatlan Isten dicsőségét a romlandó ember és a madarak és négylábúak és csúszómászók képének hasonlatosságára. És emiatt átadta őket az Isten az ő szívük kívánságaiban az ő testük egymást közt való megbecstelenítésének tisztátalanságára; akik átváltoztatták az Isten valóigazságát hamissággá, és a teremtést tisztelték félve és szolgálták azzal szemben, aki teremtette; aki áldott az örökkévalóságra nézve, ámen!
Emiatt adta át őket az Isten gyalázatos szenvedélyeknek, mert mind maguk a nőneműek átváltoztatták a természetes intimitást a természetellenesre, mind a hímneműek is hasonlóan, miután elhagyták a természetes intimitást a nőneműekkel, lángra lobbantak az ő egymás iránti sóvárgásukban, ahogy hímneműek hímneműekkel kidolgozták az ocsmányságot és az ő tévelygésük kellő viszonzását önmagukban megkapták. És ahogyan nem ítélték az Istent arra, hogy alapos és teljes ismeretükben megtartsák, átadta őket az Isten ítéletre képtelen gondolkozásnak, hogy a nem illő dolgokat tegyék; miközben be vannak telve minden igazságtalansággal, paráznasággal, gonoszsággal, haszonleséssel, rosszasággal; telítettek irígységgel, gyilkossággal, veszekedéssel, rászedő manipulációval, rossz erkölccsel; rágalmazók, istentelenek, arrogánsak, előretolakodó feltűnősködők, kérkedők, rosszaságok feltalálói, szüleiknek makacsul engedetlenek, értetlenek, megállapodást alattomosan megszegők, szívtelenek, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok; akik bár az Isten igazságos eljárását alaposan megismerték, hogy az ilyenekkel életvitelszerűen foglalkozók méltók a halálra, nem csak megteszik ezeket, hanem az ilyenekkel foglalkozókkal együtt jónak is vélik mindezt.
2. rész
Emiatt védhetetlen vagy, ó ember, bárki, aki ítélkezel, mert amiben ítélkezel a másik felett, önmagadat ítéled el, mert ugyanazt teszed, aki ítélkezel. De tudjuk, hogy az Isten ítélete van valóigazság szerint az ilyenekkel életvitelszerűen foglalkozókon. Arra számítasz pedig, ó ember, aki ítélkezel az ilyenekkel foglalkozók felett, és teszed ezeket, hogy elmenekülhetsz az Isten ítéletétől? Vagy a gazdagságát veted meg az ő jóságának, magatűrtőztetésének és hosszútűrésének, mint aki nem tudod, hogy az Isten jósága átgondolt és önkiigazító bűnbánatra vezet téged? De a te keménységed és véleményedet átgondolni nem akaró bűnbánat nélküli szíved szerint halmozol fel magadnak haragot a haragnak és az Isten igazságos ítélete lelepleződésének napjára, aki majd megfizet kinek-kinek az ő munkái szerint: a jó munkálkodásban való kitartás szerint dicsőséget, tisztességet és romolhatatlanságot keresőknek örök magasabbrendű értelmes élettel; viszont azoknak, akik versengésből valók és a valóigazsággal szemben ugyan makacsul hitetlenkednek, de az igazságtalanságnak hittel engedelmeskednek, indulattal és haraggal. Nyomorúság és szorongattatás a rosszaságot kimunkáló minden emberi lélekre, zsidónak először, meg görögnek is; ugyanakkor dicsőség és tisztesség és békesség mindenkinek, aki a jót munkálja, zsidónak először, meg görögnek is: mert nincs személyválogatás az Istennél.
Mert akik csak Törvény nélkül követtek el bűnt, Törvény nélkül fognak elveszni, és akik csak Törvényben vétkeztek, Törvény által lesznek majd megítélve. Mert nem a Törvény hallgatói igazságosak az Istennél, hanem a Törvény megtevői lesznek igazzá téve. Mert mikor olyan nem-zsidó nemzetek, amelyek nem rendelkeznek törvénnyel, természetesen teszik meg a Törvény dolgait, ezen Törvénnyel nem rendelkezők önmaguk számára vannak „törvényül: akik megmutatják a Törvénynek az ő szívükbe írt munkáit (ahogy velük együtt tanúskodik az ő lelkiismeretük, illetve az egymás közt vádoló vagy védekező gondolataik) egy nap, mikor az Isten meg fogja ítélni az emberek titkait, az én Jóhírem szerint a Messiás Jézus által.
Íme, téged zsidónak neveznek és a Törvényre támaszkodsz, és Istenben dicsekszel, és ismered az akaratát, és alaposan átvizsgálod az attól eltérő dolgokat, mint aki tanítva lettél a Törvényből, és meg vagy győződve arról, hogy magad vagy a vakok kalauza, a sötétben levők világossága, a bölcstelenek nevelője, a kiskorúak tanítója, mint aki rendelkezel a tudás és a valóigazság látszatával a Törvényben. Aki tehát másokat tanítgatsz, önmagadat nem tanítod? Aki leszögezve azt mondogatod, hogy: „Nem szabad házasságot törni”, házasságot törsz? Aki utálod a bálványokat, templomfosztogató vagy? Aki a Törvényben dicsekszel, a Törvény áthágása által becsteleníted meg az Istent? Mert az Isten neve miattatok „van gyalázva a nem-zsidó nemzetek között”, amint meg van írva.
Mert használ ugyan a körülmetéltség abban az esetben, ha a Törvényt életvitelszerűen megteszed; abban az esetben viszont, ha a Törvény áthágója vagy, a te körülmetéltséged körülmetéletlenséggé vált. Abban az esetben tehát, ha a körülmetéletlenség1 a Törvény igazságos eljárását megőrzi, annak körülmetéletlensége nem számíttatik-e majd be körülmetéltséggé; és nem ítélkezik-e majd a törvényt teljesítő természetes körülmetéletlenség feletted, a betű és körülmetélkedés általi Törvényt áthágó felett? Mert nem a megjelenésben van a zsidó, sem a hústesti megjelenésben a körülmetéltség; hanem a rejtekben van a zsidó, a szív körülmetéltsége is szellemben van, nem betűben: akinek a dicsérete nem embertől, hanem az Istentől van.Lábjegyzet1Körülmetéletlenség: a görög ἀκροβυστία (e.: „akobüsztia”) jelentése: ‘előbőrrel rendelkezés’. A szó jelentheti az állapotot is, hogy valakinek megvan az előbőre, de jelentheti az ilyen emberek gyűjtőfogalmát is: ahogy a „zsidóság” (vagy a „magyarság”) is lehet mind állapot, mind embercsoport. Az itteni szövegben az első esetben az állapot, a második esetben az embercsoport (mint nem-zsidók) a jelentése.
3. rész
Mi tehát a különlegessége a zsidónak? Vagy mi a haszna a körülmetéltségnek? Mindenféleképpen sok, mert először is az, hogy rájuk lettek bízva az Isten kinyilatkoztatott mondásai.
Mert mi van akkor, ha némelyek nem hittek? Az ő hitetlenségük nem szüntette-e meg az Isten hitét? Szó sem lehet róla! Hanem legyen az Isten igaz, viszont minden ember hazug; amint meg van írva: „Úgyhogy igazzá lehess nyilvánítva a te Kinyilatkoztatásaidban, és győzz a te megítéltetésed során.”
Ha pedig a mi igazságtalanságunk Isten igazságos mivoltát ajánlja, mit mondjunk? Nem igazságtalan-e az Isten, aki ránk hozza a haragot? (Emberi módon mondom ezeket.) Szó sem lehet róla! Mert akkor hogyan fogja megítélni az Isten a világot?
Mert ha az Isten valóigazsága az én hazugságomban bővelkedett az ő dicsőségére, miért vagyok még én is, mint bűnös megítélve? És nem úgy van, ahogy gyaláznak és ahogy egyesek állítják rólunk? Szerintük mi azt mondjuk, hogy: „Tegyük a rossz dolgokat, hogy azokból a jó dolgok jöhessenek!”. Az ő elítéltetésük jogos!
Micsoda? Tehát különbek vagyunk? Egyáltalán nem! Mert az előbb okoltuk mind a zsidókat, mind a görögöket, hogy mind bűn alatt vannak, amint meg van írva: „Nincsen igazságos egy sem; nincs, aki összerakva felfogja; nincs, aki keresi az Istent”; „mindnyájan elfordultak, egyszerre haszontalanokká lettek; nincsen, aki jót tesz, nincs egy sem.” „Nyitott sír az ő torkuk, az ő nyelvükkel közben rászedve manipulálnak”, „áspis kígyók mérge2 van az ő ajkaik alatt”, kiknek „szája rontással és keserűséggel van tele”; „gyorsak az ő lábaik a vérontásra”, „összetörtség és nyomorúság van az ő útjaikon, és a békesség útját nem ismerték meg”: „nincs Isten félelme az ő szemeik előtt.”Lábjegyzet2Áspis kígyók mérge: az áspis egy kisebb egyiptomi kígyó (valószínűleg az egyiptomi kobra, mely a fáraók szuverenitásának jelképe volt), mely hirtelen támad rá az áldozatára, mérge nem fájdalmas, mint a „tüzes kígyóké”, melyek a zsidókra támadtak a pusztában, hanem elálmosítással, altató jelleggel lassan öl. A különféle kígyóneveket átvitt értelemben a ravaszságra, rafináltságra használták. Erre a halálos méregre nem volt orvosság.
Tudjuk pedig, hogy amit csak a Törvény mond, a Törvényben levőkhöz szólja, hogy minden száj el legyen hallgattatva, és perelhetővé váljon az egész világ Isten számára.
Emiatt a Törvény cselekedeteiből nem lesz igazságossá nyilvánítva semmilyen hústest őelőtte, mert a Törvény által a bűn alapos megismerése van.
Most viszont a Törvény nélkül lett nyilvánvalóvá az Isten igazságossága, ahogy tanúskodnak a Törvény és az Isteni szóvivők. Istennek igazságossága pedig a Messiás Jézus hite által, mindazokba és mindazokra, akik hívők.
Mert nincs különbség: mert mindnyájan, akik bűnt követtek el és lemaradva szűkében vannak az Isten dicsőségének, igazságossá tétetnek ingyen az ő kegyelméből, a váltságdíj által, ami a Messiás Jézusban van, akit kitűzött elénk az Isten az ő vérében való hit általi engesztelés fedeléül az ő igazságosságának bizonyítására, az előzőleg megtörtént bűnök elnézése miatt, az Isten tűrése során, az ő igazságosságának mostani időben való bizonyítására, arra nézve, hogy ő igazságos, és igazságossá nyilvánítja a Jézus hitéből valót.
Hol tehát a dicsekvés? Ki van zárva! Milyen törvény által? A cselekedetekéi által? Nem, hanem a hit törvénye által! Azt tartjuk tehát, hogy hittel van igazságossá téve az ember, a Törvény cselekedetei nélkül.
Vagy a zsidóké-e az Isten csak? Nem pedig a nemzeteké is? Igen, a nemzeteké is! Ha már egyszer egy az Isten, aki igazságossá fogja tenni a körülmetéltséget hitből és a körülmetéletlenséget a hit által. Eltöröljük-e tehát a Törvényt a hit által? Szó sem lehet róla! Hanem törvényt állítunk!
4. rész
Mit mondjunk tehát, Ábrahám, a mi ősapánk mit talált hústest szerint? Mert ha Ábrahám cselekedetekből lett igazzá téve, van dicsekvése, de nem az Isten felé. Mert mit mond az Írás? „Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és be lett számítva neki igazságosságul.” Annak pedig, aki cselekszik, a jutalom nem kegyelem szerint, hanem az adósság szerint számíttatik be. Annak pedig, aki nem cselekszik, hanem hisz abban, aki igazságossá teszi az istentelent, beszámíttatik az ő hite igazságosságul.
Ahogyan Dávid is leszögezve kimondja a boldogságát annak az embernek, akinek az Isten beszámít igazságosságot cselekedetek nélkül: „Boldogok, akiknek el lettek engedve a törvénytelenségeik és akiknek el lettek fedezve a bűneik. Boldog ember az, akinek semmiképp sem számíthat be az Úr bűnt.”
Ez a boldogság tehát a körülmetéltségre vonatkozik, vagy a körülmetéletlenségre is? Mert azt mondjuk, hogy be lett számítva Ábrahámnak a hit igazságosságul. Tehát hogyan lett beszámítva? Hogy ekkor körülmetéltségben volt vagy körülmetéletlenségben? Nem körülmetéltségben, hanem körülmetéletlenségben! És a körülmetéltség jelét kapta, a körülmetéletlenségbeli hit igazságosságának pecsétjét; azért, hogy ő maga legyen ősapja mindazoknak, akik hisznek a körülmetéletlenség által azért, hogy be legyen számítva nekik is az igazságosság; és ősapja a körülmetéltségnek, azoknak, akik nem csak körülmetéltségből valók, hanem akik járnak is a mi ősapánknak, Ábrahámnak a körülmetéletlenségbeli hitének nyomdokaiban.
Mert nem a Törvény által lett az ígéret Ábrahámnak vagy az ő magvának, ami az, hogy örököse ő lesz a világrendszernek, hanem a hitnek igazságossága által. Mert ha a Törvényből valók örökösök, hiábavalóvá lett a hit és meg lett szüntetve az ígéret. Mert a Törvény haragot munkál ki, mert ahol nincsen Törvény, áthágás sincs. Emiatt hitből van, azért, hogy kegyelem szerint legyen, azért, hogy biztos legyen az ígéret az egész magnak: nem csak a Törvényből valóknak, hanem az Ábrahám hitéből valóknak, aki ősapja mindannyiunknak (amint meg van írva, hogy: „Ősapjává tettelek téged sok nemzetnek”), az előtt, akinek hitt, Istennek, aki megeleveníti a halottakat, és előhívja a nem létezőket, mint létezőket; aki reménység ellenére reménységgel hitte, hogy ő válik ősapjává sok nemzetnek, aszerint, ami megmondatott: „Így lesz a te magod.” És mivel nem gyengült meg a hitben, nem koncentrált az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, és a Sára méhének elhalt állapotára. Isten ígéretében pedig nem kételkedett hitetlenséggel, hanem megerősödött hittel, miután dicsőséget adott Istennek és teljesen meggyőződött abban, hogy amit megígért, képes is megtenni. Emiatt: „és be lett számítva neki igazságosságul.” De nem csak őmiatta van megírva, hogy: „be lett számítva neki”, hanem miattunk is, akiknek készülőben van, hogy be legyen számítva, az abban hívőknek, aki életre keltette Jézust, a mi Urunkat a halottak közül, aki át lett adva a mi bűneink miatt, és életre lett keltve a mi igazságossá tételünk érvényesítése3 miatt.Lábjegyzet3Igazságossá tételünk érvényesítése: a görögben többféle végződésű szó van az igazságossággal kapcsolatban. Az alapszó a δίκαιος (e.: „dikaiosz”), ami ‘igazságost, becsületest, törvényesen/jogosan eljárót’ jelent. A δικαιοσύνη (e.: „dikaioszüné”) az ‘igazságos mivoltot, becsületes mivoltot’ jelenti. A δικαίωμα (e.: „dikaióma”) az igazságossá tétel eljárása, az igazságosság törvényes elvárásától az igazzá nyilvánítás döntésén át egészen annak eredményéig. Ennek igei alakja a δικαιόω (e: „dikaió”), ‘igazzá tesz/nyilvánít’. Az igazságossá tételt nevezhetjük nyelvújítással „igazságosításnak” vagy „becsületesítésnek” a félrevezető „megigazulás/megigazítás/igazolás” helyett, mert nem egyszerűen felmentésről van szó, hanem a becsületes mivolt helyreállításáról. Ennek érvényesítését, eredményét jelöli a görög az itt található δικαίωσις (e.: „dikaiószisz”) szóval, amit nyelvújítással „igazságosítottság eredményének” lehet fordítani. Jézus amiatt támadt fel, hogy ez az igazságosítottságunk érvényesítve lehessen, ami azt jelenti, hogy visszaállhatunk az Isten előtt elvesztett „dikaioszüné”, azaz igazságos, becsületes állapotunkba. Pontosan erről szól a megszentelődés és a gyümölcstermés, hogy igazságosítottságunk érvényesül és megnyilvánul az isteni természet bennünk.
5. rész
Miután tehát igazságossá lettünk téve hitből, békességünk van az Isten felé a mi Urunk, a Messiás Jézus által, aki által bejárásunk van már hittel ebbe a kegyelembe, amelyben állunk és dicsekszünk az Isten dicsőségének elváró reménységével. De nem csak ezzel, hanem a nyomorúságokkal is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a nyomorúság kitartást dolgoz ki, a kitartás pedig megbízhatóságot, a megbízhatóság pedig elváró reménységet, a reménység pedig nem szégyenít meg, merthogy az Isten önzetlen szeretete már kiáradt a mi szívünkbe a nekünk adatott Szent Szellem által!
Mert a Messiás, mikor mi még gyengék voltunk, a megfelelő időben meghalt az istentelenek helyett. Hiszen az igazságos helyett is alig fog meghalni valaki, mert a jó helyett talán valaki még bátorkodik meghalni. Viszont éppen azzal ajánlja a maga irántunk való önzetlen szeretetét az Isten, hogy mikor még mi bűnösök voltunk, a Messiás helyettünk halt meg!
Tehát sokkal inkább meg leszünk mentve őáltala a haragtól, miután igazságossá lettünk téve most az ő vérében! Mert ha ellenség létünkre meg lettünk békítve az Istennel az ő Fiának a halála által, sokkal inkább meg leszünk mentve az ő magasabbrendű értelmes élete által, miután ki lettünk békítve! De nem csak ez van, hanem dicsekszünk az Istennel a mi Urunk, a Messiás Jézus által, aki által most a kibékülést átvettük!
Emiatt, ahogy egy ember által bejött a bűn a világrendszerbe, és a bűn által a halál, úgy minden emberre is átment a halál, mivel mindenki bűnt követett el. Mert a Törvényig is volt bűn a világrendszerben, de a bűn nincs felszámítva, amikor nincs Törvény. De királyként uralkodott a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem követtek el bűnt az Ádám áthágása hasonlatosságára, aki mintaképe az Eljövendőnek.
De nem úgy van a kegyelmi ajándék sem, amint a bukás történt: mert ha az egynek bukásával a tömegek meghaltak, sokkal inkább túlcsordult a tömegekre az Isten kegyelme és az ajándék a kegyelemben, amely az egy emberé, a Messiás Jézusé.
És nem úgy van az ajándékozás sem, amint egy vétkező által történt: mert az ítélet ugyan egytől lett elítéléssé, viszont a kegyelmi ajándék sok bukásból lett igazságossátétel eljárásává. Mert ha az egynek a bukásával uralkodott királyként a halál az egy által, sokkal inkább fognak királyként uralkodni a Messiás Jézus által a magasabbrendű értelmes életben azok, akik a kegyelem és az igazságosság ajándékának túlcsordulását átveszik.
Így tehát amint egynek bukása által minden emberre elítélés jött, ugyanúgy egynek igazságos eljárása által minden emberre a magasabbrendű értelmes élet igazságossá-tételének eredménye jött. Mert ahogyan az egy embernek szófogadatlansága által bűnösökké lettek téve a tömegek, ugyanúgy az egynek szófogadása által igazságosakká lesznek téve a tömegek. A Törvény pedig belopódzott, hogy megsokasodjon a bukás. Ahol pedig megsokasodott a bűn, szerfelett túlcsordult a kegyelem; mégpedig azért, hogy ahogyan királyként uralkodott a bűn a halálban, úgy a kegyelem is királyként uralkodhasson az igazságos mivolt által az örök magasabbrendű értelmes életre, a Messiás Jézus, a mi Urunk által.
6. rész
Mit mondjunk tehát? Maradjunk meg a bűnnek, hogy a kegyelem növekedhessen? Szó sem lehet róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan fogunk élni még abban? Vagy nem tudjátok-e, hogy valahányan csak bemerítkeztünk a Messiás Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Tehát vele együtt el lettünk temetve a halálba való bemerítés által, annak érdekében, hogy amiképpen életre kelt a Messiás a halottak közül az Édesapa dicsősége által, úgy mi is a magasabbrendű értelmes élet eddig ismeretlen újdonságában járhassunk! Mert ha vele összenőttekké váltunk az ő halálának hasonlóságában, akkor a feltámadásának hasonlóságában is jelen leszünk; mint akik tudjuk, hogy a régi emberünk vele együtt keresztre lett feszítve, hogy megsemmisülhessen a bűnnek teste, ahogy mi többé már nem végzünk rabszolgamunkát a bűnnek. Mert aki meghalt, igazságossá lett téve, felszabadítva a bűntől! Ha pedig meghaltunk a Messiással, hisszük, hogy vele együtt magasabbrendű értelmes életet is fogunk élni; mint akik tudjuk, hogy a Messiás, miután életre kelt a halottak közül, többé már nem hal meg: a halál őrajta többé már nem uralkodik! Mert ami meghalt, a bűnnek halt meg egyszer s mindenkorra, ami pedig él, az Istennek él. Ilyen módon ti is tartsátok magatokat úgy, mint akik ugyan halottak vagytok a bűnnek, de élők az Istennek a Messiás Jézusban, a mi Urunkban!
Tehát ne uralkodjon királyként a bűn a ti halandó testetekben, arra nézve, hogy szót fogadjatok neki az ő kívánságaiban! Se ne állítsátok oda a ti tagjaitokat az igazságtalanság fegyvereiként a bűnnek, hanem állítsátok oda magatokat az Istennek, mint a halottak közül feltámadt élők, és a ti tagjaitokat az igazságosság fegyvereiül az Istennek! Mert a bűn rajtatok nem fog uralkodni, mert nem vagytok a Törvény alatt, hanem a kegyelem alatt!
Mit mondjunk tehát? Kövessünk el bűnt, merthogy nem vagyunk a Törvény alatt, hanem a kegyelem alatt? Szó sem lehet róla! Nem tudjátok, hogy akinek odaállítjátok magatokat rabszolgákul szófogadásra, rabszolgái vagytok annak, akinek szót fogadtok? Vagy a bűnéi halálra, vagy a szófogadáséi igazságos mivoltra!
De hála az Istennek, hogy csak voltatok rabszolgái a bűnnek, de szívből szót fogadtatok a tanítás azon mintájának, amelyre át lettetek adva. Miután pedig fel lettetek szabadítva a bűntől, rabszolgák lettetek az igazságosság számára.
Emberi dolgot mondok a ti hústestetek gyengesége miatt: mert ahogyan odaállítottátok a ti tagjaitokat rabszolgákként a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenségre, úgy most állítsátok oda a ti tagjaitokat rabszolgákul az igazságosságnak a megszentelődésre! Mert amikor rabszolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságosságtól. Tehát milyen gyümölcsötök volt akkor, amin most szégyenkeztek? Mert a vége azoknak halál. Most viszont, miután fel lettetek szabadítva a bűntől, Isten számára pedig rabszolgákká lettetek téve, megvan a ti gyümölcsötök a megszentelődésre, aminek a vége pedig örök magasabbrendű értelmes élet! Mert a bűn zsoldja halál, de az Isten kegyelmi ajándéka örök magasabbrendű értelmes élet a Messiás Jézusban, a mi Urunkban!
7. rész
Avagy nem tudjátok, testvérek (mert a Törvényt ismerőknek mondom), hogy a Törvény uralkodik az emberen, amennyi ideig él? A férfi alatt levő4 asszony az élő férfihoz van kötve a Törvénnyel. Ha viszont meghalna a férfi, megszűnt a férfi törvényétől. Így tehát amíg él a férje, házasságtörő nőnek fogják kinyilvánítani, ha más férfinak lesz kedvére. Ha viszont meghalna a férfi, szabad lesz a Törvénytől, így nem lesz házasságtörő nő, miután más férfinak lett kedvére. Azért, testvéreim, ti is halálba lettetek küldve a Törvény számára a Messiás testén keresztül, azért, hogy ti másnak legyetek kedvére: aki a halottak közül életre kelt, hogy gyümölcsöt hozhassunk az Istennek.Lábjegyzet4Férfi alatt levő: a görög ὕπανδρος (e.: „hüpandrosz”) egy szóösszetétel: ὑπό (e.: „hüpo”, jel.: ‘alatt’) és ἀνήρ (e.: „ánér”, jel.: ‘férfi’). Az itteni érvelés lényege a nő férfi alatt levősége a Törvény által. Az érvelésben szereplő „más férfinak lesz kedvére” (szószerint: „más férfi számára lesz”) nem kizárólagosan házasságot jelent, hanem „érdekéért”: tehát pl. „kedvére”, élvezetére” vagy „segítségére” stb. A nő továbbra is valaki másért van, még ha illegálisan is. Az érvelés ebből fog tovább haladni, hogy az ember sem önmagáért van: vagy a Törvény számára, vagy „Más kedvére”.
Mert amikor a hústestben voltunk, a bűnök szenvedélyei, amelyek a Törvény által voltak, működtek a mi tagjainkban, a halálnak való gyümölcshozatalra. Most pedig megszűntünk a Törvénytől, miután meghaltunk abban, amiben vissza voltunk tartva5, hogy ilyen módon rabszolgaként szolgálhassunk a Szellem eddig ismeretlen újdonságában és nem a betű ódonságában.Lábjegyzet5Vissza voltunk tartva: a görög κατέχω (e.: „katekhó”) jelentése: ‘visszatart, feltart, letartóztat, lefoglal, lenntart (pl. birkózásban), le-/elnyom’.
Mit mondjunk tehát? A Törvény bűn-e? Szó sem lehet róla! Hanem a bűnt nem ismerném, hacsaknem a Törvény által: mert a kívánságról sem tudnék, ha a Törvény nem mondta volna: „Nem fogod kívánni.” A bűn viszont miután kapott az alkalmon, a Törvény által kidolgozott bennem mindenféle kívánságot. Mert a Törvény nélkül a bűn halott.
Én viszont egykor a Törvény nélkül éltem. De miután eljött a parancsolat, a bűn feléledt, én pedig meghaltam. És kiderült számomra arról a parancsolatról, amely életre rendeltetett, hogy ez halálra lett. A bűn ugyanis miután kapott az alkalmon, a parancsolat által becsapott, és általa megölt.
Úgyhogy a Törvény igazából szent, a parancsolat is szent és igazságos és jó.
Ami tehát jó, számomra halál lett? Szó sem lehet róla! Hanem a bűn, azért, hogy bűnként tűnjék fel, a jó által dolgozza ki számomra a halált: hogy mindent túlszárnyalóan bűnössé legyen a bűn a parancsolat által.
Mert tudjuk, hogy a Törvény szellemi, én pedig hústesti vagyok, eladva a bűn alá. Amit tehát kidolgozva elérek, nem értem: mert nem azzal foglalkozom, amivel akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, összhangban vagyok a Törvénnyel, hogy jó. Most pedig többé nem én dolgozom ki azt, hanem a énbennem lakó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, az én hústestemben jó, mert az akarás jelen van énnálam, de a helyes dolog kidolgozását nem találom. Mert nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem amit nem akarok, a rosszat, ezzel foglalkozom. Hogyha pedig amit én nem akarok, azt teszem, többé már nem én dolgozom ki, hanem az énbennem lakó bűn.
Következésképp azt a törvényt találom számomra, aki a helyeset akarom tenni, hogy a rossz jelen van énnálam. Együtt gyönyörködöm ugyanis az Isten Törvényével a belső ember szerint, de látok egy másik törvényt is az én tagjaimban, amely az elmém törvényével szemben katonáskodik és foglyul ejt engem a bűn törvényének, amely az én tagjaimban van.
Én nyomorult ember! Ki fog engem elvonszolva megszabadítani ennek a halálnak a testéből?
Hálát adok az Istennek a mi Urunk, a Messiás Jézus által. Azért tehát én magam jóllehet az értelmemmel Isten Törvényét szolgálom rabszolgaként, de a hústestemmel a bűn törvényét.
8. rész
Semmi elítélés következésképp nincs most a Messiás Jézusban nem hústest szerint, hanem szellem szerint járók számára, mert a magasabbrendű élet szellemének törvénye a Messiás Jézusban felszabadított engem a bűn és a halál törvényéből. Mert a Törvény képtelenségekor, amikor gyenge volt a hústest által, az Isten a maga Fiát miután elküldte a bűn hústestének hasonlóságában és a bűnre tekintettel, elítélte a bűnt a hústestben; annak érdekében, hogy a Törvény igazságos eljárása az igazságossá tevés folyamatában beteljesülhessen bennünk, nem hústest szerint, hanem szellem szerint járókban.
Mert a hústest szerint valók a hústest dolgaira gondolnak, de a szellem szerintiek a szellem dolgaira. Mert a hústest gondolkozásmódja halál, de a szellem gondolkozásmódja magasabbrendű értelmes élet és békesség. Mert a hústest gondolkozásmódja ellenségeskedés Isten iránt, mert az Isten Törvényének nem rendeli alá magát, mert nem is képes rá. A hústestben levők pedig Istennek tetszeni nem képesek. Ti pedig nem hústestben vagytok, hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik tibennetek. Ha pedig valaki nem rendelkezik a Messiás Szellemével, az ilyen nem az övé. Ha viszont a Messiás tibennetek van, a test ugyan halott a bűn miatt, a szellem viszont magasabbrendű értelmes élet az igazságos mivolt miatt. Ha pedig annak a Szelleme lakik tibennetek, aki életre keltette Jézust a halottak közül, meg fogja eleveníteni a ti halandó testeiteket is az ő tibennetek lakó Szelleme miatt.
Következésképp tehát, testvéreim, nem vagyunk adósok a hústest számára, hogy hústest szerint éljünk, mert ha hústest szerint éltek, halni készültök, ha pedig szellemmel a test tetteit halálba külditek, élni fogtok! Mert akik csak Isten Szellemével vannak vezérelve, az ilyenek az Isten fiai.
Mert nem a rabszolgaságnak egy szellemét kaptátok ismét a félelemre, hanem a fiúvá fogadás egy szellemét kaptátok, amelyben kiáltjuk: „Abbá, Apa!” Maga a Szellem tanúskodik együtt a mi szellemünkkel, hogy gyermekei vagyunk Istennek. Ha pedig gyermekek, örökösök is. Egyrészt örökösei Istennek, másrészt társörökösei a Messiásnak, ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőülhessünk meg.
Mert azt tartom, hogy nem méltóak a mostani idő szenvedései a belénk lelepleződni készülő dicsőséghez. Mert a teremtés kitartó elvárása az Isten fiainak lelepleződését várja. Mert a teremtés a hiábavalóságnak lett alárendelve, hanem az miatt, aki alárendelte elváró reménységben annak érdekében, hogy maga a teremtés is majd fel legyen szabadítva a züllött romlandóság rabszolgaságából az Isten fiai dicsőségének a szabadságába. Mert tudjunk, hogy az egész teremtés együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mostanáig. De nem csak ez van, hanem magunk a szellem első termésével rendelkezők is, mi magunk is sóhajtozunk önmagunkban, ahogy várjuk a fiúvá fogadást, a mi testünk megváltását.
Mert elváró reménységgel vagyunk megmentve, de a látott reménység nem reménység, mert amit valaki lát, azt miért is reméli? Ha viszont amit nem látunk, reméljük: kitartás által várjuk.
Ugyanígy viszont a Szellem is segítségére van a mi gyengeségünknek, mert amit imádkozunk, nem tudjunk hogyan kell; de maga a Szellem közbenjár helyettünk kibeszélhetetlen sóhajtozásokkal. Aki pedig átvizsgálja a szíveket, tudja, mi a szellem gondolkozásmódja, merthogy Isten szerint jár közben a szentekért. Tudjuk pedig, hogy az Istent önzetlenül szeretőknek minden összedolgozik a jóra, azoknak, akik célkitűzés szerint meghívottak, mivelhogy akiket előre ismert, azokról előre el is határozta, hogy hasonlóak legyenek az ő Fia képmásához, hogy ő legyen az első sok testvér között. Akikről pedig ezt előre elhatározta, azokat meg is hívta, és akiket meghívott, azokat igazságossá is tette, akiket pedig igazságossá tett, azokat meg is dicsőítette.
Mit mondjunk tehát ezekre? Ha az Isten helyettünk, kicsoda ellenünk? Aki bizony a saját Fiát nem kímélte, hanem mindannyiunk helyett átadta őt, hogy is nem ajándékoz majd kegyelemből nekünk vele együtt mindent?
Kicsoda fog vádat emelni Isten kiválasztottai ellen? Az igazságossá tevő Isten? Kicsoda az elítélő? A meghalt, de még inkább életre is kelt Messiás, aki ott van az Isten jobbján, aki közben is jár helyettünk? Kicsoda fog elválasztani minket a Messiás önzetlen szeretetétől? Nyomorúság? Vagy szorongattatás? Vagy üldöztetés? Vagy éhínség? Vagy mezítelenség? Vagy veszedelem? Vagy tőr? Amint meg van írva, hogy: „A te ügyedért vagyunk halálra adva egész nap, úgy vagyunk számontartva, mint mészárszék juhai.” De mindezekben kimagasló győzelmet aratunk az által, aki önzetlenül szeretett minket! Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem csodás erősségek, sem jelenvalók, sem elkövetkezendők, sem magasság, sem mélység, sem bármilyen más teremtmény nem lesz képes minket elválasztani az Isten önzetlen szeretetétől, amely a Messiás Jézusban, a mi Urunkban van.
9. rész
Valóigazságot mondok a Messiásban, nem hazudok, együtt tanúskodik velem az én lelkiismeretem a Szent Szellemben, hogy a szomorúság számomra nagy, és szüntelen a fájdalom az én szívem számára, mert legszívesebben úgy imádkoznék, hogy én magam legyek elátkozott a Messiástól az én testvéreim, az én hústest szerinti rokonaim helyett, akik izraeliták, akiké a fiúvá fogadás és a dicsőség, és a szövetségek és a törvényadás, és a szolgálat és az ígéretek; akiké az ősapák; és akik közül való a test szerint a Messiás, aki mindenek felett való Isten, aki áldott az örökkévalóságra nézve, ámen!
De olyan nincs, hogy meghiúsult az Isten Kinyilatkoztatása, mert nem mind Izrael azok, akik Izraeltől valók; sem mind gyermekek, csak mert Ábrahám magvai, hanem: „Izsákban lesz elhívva neked egy mag.” Vagyis nem azok az Isten gyermekei, akik a hústest gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak magnak. Ugyanis ígéretnek a Kinyilatkoztatása ez: „Ezen alkalmas időben fogok eljönni és lesz Sára számára egy fiú.” De nem csak ez van, hanem ott van Rebeka is, aki egytől lett várandós, Izsáktól, a mi ősapánktól (mert mikor még meg sem születtek, sem nem folgalkoztak bármi jóval vagy rosszal, azért, hogy az Isten kiválasztása szerinti előzetes célkitűzés megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól), ki lett jelentve neki, hogy: „A nagyobb fog rabszolgamunkát végezni a kisebbnek”, amint meg van írva: „Jákóbot önzetlenül szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.”
Mit mondjunk tehát? Igazságtalanság van az Istennél? Szó sem lehet róla! Mert Mózesnek ezt mondja határozottan: „Irgalmazni fogok, akinek csak irgalmazhatok, és szánakozni fogok, akin csak szánakozhatom.” Következésképp tehát nem az akaróé, sem a futóé, hanem az irgalmazó Istené.
Mert leszögezve mondja az Írás a fáraónak, hogy: „Éppen arra keltettelek életre, hogy megmutathassam benned az én csodás erőmet, és ilyen módon szerteszét lehessen hirdetve az én nevem az egész földön.” Következésképp akinek akar, irgalmaz, akit pedig akar, megkeményít.
Tehát ezt fogod mondani nekem: „Akkor miért hibáztat még? Mert az ő szándékának ki rendelhette magát ellene?” Sőt inkább, ember, ki vagy te, aki folyamatosan ellenkezel az Istennel? Fogja-e azt mondani a formázott dolog a formázónak: „Miért készítettél engem így?” Vagy nincs-e szuverén hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból a sárból az egyiket értékelésre, a másikat pedig gyalázatra készítse? De mi van, ha miközben az Isten a haragját akarta megmutatni és az ő hatalmát megismertetni, nagy hosszútűrésben hordozta el a harag pusztulásra rendelt edényeit? És tette ezt azért, hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, amelyeket előre elkészített dicsőségre: akiket el is hívott, minket, nem csak a zsidók közül, hanem a nemzetek közül is!
Amint Hóseásban is leszögezve mondja: „Hívom a nem népemet népemnek és az önzetlenül nem szeretettet szeretettnek. És lesz azon a helyen, ahol ki lett jelentve nekik: »Nem népem vagytok ti«, ott lesznek hívva az Élő Isten fiainak.” Ézsiás pedig így kiált Izrael helyett: „Ha annyi lenne a száma Izrael fiainak, mint a tenger homokja: a maradék menekül meg; mert a Kinyilatkoztatást bevégző és igazságosságban gyorsan végrehajtó ő: merthogy a Kinyilatkoztatást gyorsan végrehajtva fogja megtenni az Úr a földön.” És ahgoyan Ézsaiás előre megmondta: „Ha a Cevaóth Seregek Ura nem hagyott volna nekünk magot, olyanná váltunk volna, mint Szodoma, és olyanná lettünk volna téve, mint Gomorra.”
Mit mondjunk tehát? Hogy az igazságosságra nem törekvő nem-zsidó nemzetek megragadták az igazságosságot, mégpedig azt az igazságosságot, amely hitől van. Izrael viszont, miközben törekedett az igazságosság törvényére, nem jutott el az igazságosság törvényére. Mi miatt? Mert nem hitből volt, hanem a Törvény cselekedeteiből. Mert beleütköztek a megütközés kövébe, amint meg van írva: „Nézzétek, odahelyezem Cionra a megütközés kövét és a megbotránkozás kőszikláját, és senki az őbenne hívők közül nem fog megszégyenülni.”
10. rész
Testvéreim, az én szívem jóteszése és a az Istenhez Izrael helyett való könyörgése az ő megmenekülésükre van. Mert tanúskodom mellettük, hogy isteni buzgósággal rendelkeznek, de nem teljes megismerés szerint. Mert miközben nem ismerik az Isten igazságosságát és a saját igazságosságukat igyekeznek felállítani: az Isten igazságosságának nem rendelték alá magukat! Mert a Törvény vége a Messiás, igazságosságra, az összes hívő számára.
Mert Mózes azt írja az igazságosságról, amely a Törvényből való, hogy az azokat egyszer s mindenkorra megtevő ember fog élni általuk. De a hitből való igazságosság így mondja: „Nem szólhatsz így a szívedben: »Ki fog felmenni a mennybe?«”, vagyis, hogy a Messiást lehozza; vagy: „»Ki fog alámenni a feneketlen mélységbe?«”, vagyis, hogy a Messiást a halottak közül felhozza. Hanem mit mond? „Közel van hozzád a Kijelentés: a te szádban és a te szívedben!”, vagyis a hit Kijelentése, amit közhírré teszünk, hogy: ha egyetértően és nyíltan megvallva elismered a te szádban az Úr Jézust, hiszed a te szívedben, hogy az Isten őt életre keltette a halottak közül: meg leszel mentve. Mert szívvel történik a hívés az igazságosságra, de szájjal történik az egyetértő elismerés a megmenekülésre. Mert ezt mondja az Írás: „Az őbenne hívők közül senki sem fog megszégyenülni.” Mert nincs különbség sem zsidó, sem görög között, mert ugyanaz az Ura mindenkinek, aki gazdag mindenkihez, aki segítségül hívja őt. Mert mindenki, aki csak segítségül hívja az Úr nevét, meg lesz mentve.
Tehát hogyan fogják segítségül hívni azt, akiben nem hittek? Hogyan hisznek majd pedig abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallanak majd pedig felőle közhírré tevő nélkül? Hogyan teszik majd közhírré pedig, ha nem lettek kiküldve? Amint meg van írva: „Milyen kidolgozottan szépek a lábai azoknak, akik Jóhírként hirdetnek békességet, azoknak, akik Jóhírként hirdetnek jó dolgokat!”
De nem mindenki fogadott szót a Jóhírnek. Mert Ézsaiás ezt mondja: „Uram, ki hit a mi híradásunknak?” Következésképp a hit híradásból származik, a híradás pedig Isten Irányadó kijelentése által történik.
Azt mondom pedig, talán nem hallották? Dehogynem! „Az egész földre kiment az ő hangjuk, a lakott föld végső határaiba is az ő kijelentésük.” Azt mondom pedig, talán nem ismerte meg Izrael? Először, Mózes ezt mondja: „Én foglak féltékennyé tenni titeket egy nem-nemzettel, értelmetlen nemzettel foglak haragra ingerelni titeket.” Ézsaiás pedig bátorkodik és ezt mondja: „Megtaláltak az engem nem keresők, nyilvánvaló lettem a felőlem nem kérdezősködőknek.” Izraelről pedig ezt mondja: „Egész nap kitártam az én kezeimet egy makacsul hitetlenkedő és ellentmondó nép felé.”
11. rész
Azt mondom tehát, vajon nem taszította el az Isten az ő népét? Szó sem lehet róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám magvából, Benjamin törzséből. Nem taszította el az Isten az ő népét, amelyet előre ismert. Vagy nem tudjátok, Illés történetében mit mond az Írás, amint közbenjár az Istennél Izrael ellen, ahogy ezt mondja: „Uram, a te szóvivőidet megölték és a te oltáraidat lerombolták. Én is egyedül maradtam, és keresik az én lelkemet.” De mit mond neki az isteni felelet? „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baálnak.” Így tehát a mostani időben is lett maradék a kegyelmi kiválasztás szerint. Ha pedig kegyelemmel, akkor többé már nem cselekedetekből, különben a kegyelem többé már nem lesz kegyelem. Ha pedig cselekedetekből, többé már nincs kegyelem, különben a cselekedet többé már nem cselekedet.
Mit mondjunk tehát? Amit keres Izrael, arra nem bukkant rá, de a kiválasztottság rábukkant, a többiek pedig megkeményedtek,6 amint meg van írva: „Adott nekik az Isten kábultság szellemét, szemeket, hogy ne lássanak és füleket, hogy ne halljanak, a mai napig.”Lábjegyzet6Megkeményedtek: másképp fordítva: ‘megkövesedtek, megkérgesedtek’, ami fokozatos megkeményedésre és elérzéketlenedésre utal.
És Dávid azt mondja: „Váljon az ő asztaluk csapdává és vadhálóvá és botránkozássá és megtorlássá! Sötétüljenek el az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő hátukat folyamatosan görbítsd meg!”
Mondom tehát: Talán azért botlottak-e meg, hogy elessenek? Szó sem lehet róla! Hanem az ő bukásukkal lett a megmenekülés a nem-zsidó nemzetek számára elérhető, azért, hogy féltékennyé tegye őket. Ha viszont az ő bukásuk lett a világ gazdagsága és az ő veszteségük lett a nemzetek gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességük? Mert nektek mondom, a nemzeteknek, már amennyire én vagyok a nemzetek kiküldöttje: az én segédkezésemet dicsőítem, ha valahogyan féltékennyé tehetem az én hústesti hazámfiait, és megmenthetnék néhányakat közülük. Mert ha az ő elvettetésük a világ megbékélése, micsoda az ő elfogadásuk ha nem magasabbrendű értelmes élet a halálból? Ha pedig az első termés szent, a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is.
Ha pedig némely ágak letörtek, te pedig vadolajfa létedre be lettél oltva azok közé, és részestársa lettél az olajfa gyökerének és zsírosságának, ne dicsekedjél az ágakkal szemben; ha pedig dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged!
Azt fogod mondani erre: „Azért törtek le az ágak, hogy én lehessek beoltva!”? Helyes! A hitetlenséggel lettek letörve, te pedig a hittel állsz! Ne fuvalkodj fel, hanem félj! Mert ha az Isten a természet szerinti ágakat nem kímélte, nehogy esetleg téged se kíméljen! Figyeld meg tehát jóságát és szigorát Istennek: egyrészt azokon, akik elestek, szigorát, másrészt rajtad jóságát, abban az esetben, ha megmaradsz a jóságában, különben te is ki leszel vágva. De amazok is, abban az esetben, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, be lesznek oltva; mert képes az Isten ismét beoltani őket! Mert ha te a természet szerinti vadolajfából ki lettél vágva és természet ellenére be lettél oltva a nemes olajfába: mennyivel inkább ezek a természet szerintiek be lesznek oltva a saját olajfájukba!
Mert nem akarom, hogy ti, testvéreim, ne tudjátok ezt a titkot (annak érdekében, hogy ne lehessetek önmagatokban okosak): hogy a megkeményedés csak részben történt Izraellel, amíg a nemzetek teljessége bemegy, és így az egész Izrael meg lesz mentve, amint meg van írva: „Megérkezik majd Cionból a Szabadító, és elfordítja az istentelenségeket Jákobtól. És ez számukra a tőlem való szövetség, amikor végre elvehettem az ő bűneiket.” A Győzelmi jóhír szerint ugyan ellenségek miattatok, de a kiválasztás szerint önzetlenül szeretettek az ősapák miatt. Mert utólag már meg nem gondolhatóak a kegyelmi ajándékai és a hívása az Istennek.
Mert amint ti is egykor makacsul hitetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalomban részesültetek az ő makacs hitetlenségük révén: úgy ők is most makacsul hitetlenkedtek a ti irgalmatoknak, hogy ők is irgalomban részesülhessenek. Mert bebörtönzte az Isten mindnyájukat makacs hitetlenségbe, hogy mindnyájukon irgalmazhasson.
Óh Isten gazdagságának és bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen kikutathatatlanok az ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az ő útjai! Mert ki ismerte meg az Úr értelmét, vagy ki lett az ő tanácsadójává? Mert ki adott előbb neki, és vissza kell fizetni neki? Mert őbelőle kiindulva, őrajta keresztül és őbelé tart a mindenség. Neki jár a dicsőség az örökkévalóságra nézve, ámen!
12. rész
Bátorítva intelek tehát titeket, testvérek, az Isten könyörületessége által, hogy állítsátok elő a ti testeiteket Istennek élő, szent és tetszést kiváltó áldozatul, a ti logikus, Kinyilatkoztatásra alapozott szolgálatotokul. És ne alakítsátok magatokat ehhez a világkorszakhoz, hanem alakuljatok át az értelmetek megújításával arra, hogy alaposan megvizsgálhassátok, mi az Isten jó és tetszést kiváltó és tökéletes akarata.
Mert leszögezve mondom a nekem adatott kegyelem által mindenkinek, aki közöttetek van: nem szabad többet gondolni magunkról azzal szemben, mint amit szükséges gondolni; ellenben úgy kell gondolkodni, hogy józanságra jussunk: kinek-kinek amint az Isten kiosztotta a hit mértékét.
Így mi, a sokak, egyetlen Test vagyunk a Messiásban, egyenként pedig egymás tagjai; mégpedig a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékokkal rendelkezők: akár szóvivői közléssel a hit mértéke szerint, akár segédkezéssel a segédkezésben, akár a tanító a tanításban, akár a bátorítva intő a bátorításban, az osztozkodó egyszerűségben, az elöljáró igyekezettel, az irgalmazó jókedvvel.
Az önzetlen szeretet színészkedésmentes, miközben undorodtok a gonosztól és ragaszkodtok a jóhoz: mint a testvérszeretetben egymás iránt gyengédek, a tiszteletben egymást megelőzők, az igyekezetben nem tétovák, a szellemben forrók, az alkalmas időben rabszolgamunkát végzők, az elváró reménységben örvendezők, a nyomorúságban hátrányt elviselve kitartók, az imádkozásban mindenkor elérhetőek, a szentek szükségeiben közösséget vállalók, a vendégszeretetet mintegy üldözők.
Jót mondva áldjátok a titeket üldözőket: áldjátok és ne átkozzátok! Örvendjetek az örvendezőkkel és sírjatok a sírókkal, mint akik egymás iránt ugyanazt gondoljátok és nem a nagy dolgokra gondoltok, hanem az alázatosokkal tartotok együtt! Ne legyetek bölcsek önmagatok előtt! Mint akik senkinek rossz helyébe rosszal nem fizettek, hanem a hasznos dolgokról gondoskodtok minden ember színe előtt, ha lehetséges, a tőletek telhetően minden emberrel legyetek békességben, mint akik önmagukért bosszúsan igazságot nem szolgáltatnak, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Számomra van fenntartva a bosszúálló igazságszolgáltatás, én majd megfizetek, azt mondja az Úr.” Tehát „ha éhezne a te ellenséged, etesd meg kis falatokkal őt, ha szomjazna, itasd meg őt: mert így téve tűznek parazsát fogod ráterhelni az ő fejére.” Ne hagyd magad, hogy legyőzzön a rossz, hanem győzd le a jóval a rosszat!
13. rész
Minden lélek a felette levő hatalmaknak rendelje magát alá, mert nincsen hatalom, hanem csak Istentől, a jelenvaló hatalmak pedig az Isten által vannak már elrendelve! Úgyhogy aki ellene rendeli magát a hatalomnak, az Isteni rendelkezésnek áll ellen. Az ellenállók pedig önmaguk számára fognak ítéletet kapni. Mert a főemberek nem a jó cselekedetektől való félelemre vannak, hanem a rosszakétól. Akarod pedig, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? A jót tedd, és dicséreted lesz attól! Ugyanis Isten segédje az neked a jóra. Ha viszont a rosszat teszed, félj, mert nem hiába viseli a tőrt! Mert Isten segédje ő, igazságszolgáltató a haragra annak, aki a rosszal foglalkozik életvitelszerűen. Ennek alapján szükséges alárendelődni, nem csak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is.
Mert emiatt is fizettek adót, mert Isten szolgái ők, akik erre ügyelve folyamatosan rendelkezésre állnak. Adjátok meg tehát mindenkinek az adósságokat: akinek az adót: az adót; akinek a vámot: a vámot; akinek a félelmet: a félelmet; akinek a tiszteletet: a tiszteletet. Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak egymás önzetlen szeretésével, mert a másikat önzetlenül szerető már betöltötte a Törvényt.
Mert a „Nem fogsz házasságot törni”, „Nem fogsz gyilkolni”, „Nem fogsz lopni”, „Nem fogsz hamisan tanúskodni”, „Nem fogod kívánni”, és ha még van valami más parancsolat, ebben a Kinyilatkoztatásban van összefoglalva: a „Szeretni fogod önzetlenül a te legközelebbi embertársadat, mint magadat” parancsolatban. Az önzetlen szeretet a legközelebbi embertársnak rosszat nem cselekszik: tehát betöltése a Törvénynek a szeretet, valamint az (mint akik tudjátok az alkalmas időt), hogy itt az órája már az álomból felkelnünk, mert most közelebb van a mi megmenekülésünk, mint amikor először hittünk. Az éjszaka elmúlt, a nappal pedig már közel jött: vessük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit! Mint nappal, ékesen járjunk, nem dorbézolásokban és részegeskedésekben, sem bujálkodásokban és féktelen kicsapongásokban, sem veszekedésben és féltékenységben; hanem öltözzétek fel az Úr Jézust, a Messiást, és a hústesről való gondoskodást ne a kívánságok felgerjesztésére tegyétek!
14. rész
A hitben gyengélkedőt pedig ne érvelései megítélésére fogadjátok magatokhoz! Az egyik azt hiszi, hogy megehet mindent, a gyengélkedő pedig zöldséget eszik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, és aki nem eszik, ne ítélkezzen afelett, aki eszik! Mert az Isten őt magához fogadta. Ki vagy te, aki ítélkezel más háziszolgája felett? A saját Urának áll meg szilárdan vagy esik, de fel fog állni, mert képes az Isten őt felállítani. Az egyik ugyan napot napnál különbnek ítél, a másik pedig minden napot egyformán jónak ítél. Ki-ki a saját felfogásában legyen teljesen meggyőződve! Aki gondol a napra, az Úrért gondol rá; és aki nem gondol a napra, az Úrért nem gondol rá. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálát ad az Istennek; és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálát ad az Istennek.
Mert senki közülünk nem önmagáért él magasabbrendű értelmes életet, és senki sem önmagáért hal meg. Mert ha élhetünk is, az Úrért élünk, ha halhatunk is, az Úrért halunk meg. Tehát ha élhetünk is, ha halhatunk is: az Úréi vagyunk. Mert ezért is halt meg a Messiás és támadt fel és éledt fel, hogy holtakon is, élőkön is uralkodhasson.
Te pedig mit ítélkezel a te testvéred felett, vagy te is mit veted meg a te testvéredet? Mert mindnyájan a Messiás emelvényen levő bírói széke elé fogunk állni. Mert meg van írva, élek én, azt mondja az Úr, hogy nekem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv egyetértő és nyílt elismerő vallomást fog tenni az Istennek. Így tehát mindegyikünk önmagáról fog számot adni az Istennek.
Tehát többé ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt ítéljétek meg magatokban, hogy ne tegyetek buktatót a testvér elé vagy botránkozást.
Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem közönséges önmagában, hanem csak annak, aki valamit közönségesnek tart, közönséges az. Ha pedig étel miatt a te testvéred megszomorodik, többé nem önzetlen szeretet szerint jársz. Ne pusztítsd el a te ételeddel azt, aki helyett a Messiás meghalt! Ne legyen gyalázva tehát a ti jó dolgotok! Mert az Isten Királysága nem étel és ital, hanem igazságosság és békesség és öröm a Szent Szellemben. Mert aki ezekben végez rabszolgamunkát a Messiásnak, az kedves az Istennek, és kipróbált az emberek számára.
Így tehát a békesség dolgait keressük üldözve és az egymás építése dolgait!
Ne rontsd le étel ügyéért az Isten cselekedeteit. Minden tiszta ugyan, de rossz az olyan embernek, aki megütközéssel eszi. Helyénvaló nem enni húst és nem inni bort és nem élni olyan dologgal, amiben a te testvéred megütközik vagy megbotránkozik vagy gyengélkedik.
Neked van hited? Magadnak legyen az Isten előtt! Boldog, aki nem ítélkezik önmaga felett abban, amit alaposan megvizsgálva elfogad. Aki pedig kételkedik, hogy netán ehet-e, már el van ítélve, mert ez nem hitből van. Minden pedig, ami nem hitből van, bűn.
15. rész
Tartozunk pedig mi, akik erőteljesek vagyunk, hogy a gyengék erőtlenségét hordozzuk, és hogy ne önmagunknak kedvezzünk. Ugyanis közülünk mindenki a legközelebbi embertársának kedvezzen, a javára, épülésére. Mert a Messiás sem önmagának kedvezett, hanem amint meg van írva: „A téged korholók korholásai rám estek.” Mert amik csak előre meg lettek írva, a mi tanításunkra lettek előre megírva, hogy kitartás és az Írások bátorító intése által elváró reménységgel rendelkezhessünk. A kitartás és a bátorító intés Istene pedig adja meg nektek, hogy ugyanazt gondoljátok egymás között a Messiás Jézus szerint, hogy egy akarattal és egy szájjal dicsőítsék a mi Urunk, a Messiás Jézus Istenét és Édesapját.
Emiatt fogadjátok magatokhoz egymást, ahogyan a Messiás is magához fogadott minket az Isten dicsőségébe.
Mondom pedig, a Messiás Jézus a körülmetéltség segédje lett az Isten valóigazsága képviseletében, azért, hogy megerősítse az ősapák igéreteit, a nemzetek pedig irgalmasságáért dicsőítsék az Istent. Amint meg van írva: „Emiatt nyilvánosan és egyetértőlegesen megvallva el foglak ismerni téged a nemzetek között, és a te nevednek pengetős éneket fogok énekelni.” És ismét kinyilatkoztatja: „Örüljetek, nemzetek, az ő népével együtt!” És ismét: „Dicsérjétek az Urat, ti, a nemzetek mind; és dicsőítsétek őt, ti, a népek mind!” És ismét, Ézsaiás kinyilatkoztatja: „Lesz a Jisájnak gyökere, és aki felkel, hogy nemzeteken uralkodjon, őbenne fognak nemzetek reménykedni.”
Az elváró reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hívésben a ti reménységben való növekedésetekre a Szent Szellem erejében!
Meg vagyok győződve pedig, testvéreim, én magam is felőletek, hogy magatok is tele vagytok jósággal, betelve minden ismerettel, akik képesek vagytok egymást figyelmeztetni. De merészebben írtan nektek, testvérek, részben mintegy emlékeztetve titeket a kegyelem miatt, ami arra adatott nekem az Isten által, hogy a Messiás Jézus szolgája legyek a nemzetekért, ahogy szolgálom a Győzelmi jóhírt, hogy a nemzetek felajánlása elfogadható lehessen, a Szent Szellemben elkülönítve megszentelt.
Van tehát dicsekvésem a Messiás Jézusban az Istenre vonatkozó dolgokban. Mert nem merek szólni semmit, amit ne a Messiás munkált volna ki általam a nemzetek szófogadása érdekében, kinyilatkoztatott szóval és tettel, jelek és csodák erejében, Isten Szelleme erejében: úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illíriáig betöltöttem a Messiás Győzelmi jóhírét! Így viszont közben arra törekedtem, hogy ne ott hirdessem a Jóhírt, ahol a Messiás meg van nevezve, hogy ne másnak az alapjára építsek, hanem amint meg van írva: „Akiknek nem adtak hírt őfelőle, azok fogják meglátni, és akik nem hallották, azok fogják összerakva megérteni.”
Emiatt is voltam megakadályozva sokszor abban, hogy hozzátok mehessek. Most pedig, hogy nincs többé helyem ezekben a tartományokban, vágyódásom viszont van elmenni hozzátok sok éve, amint esetleg Hispániába utazhatok, elmegyek hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban megszemlélhetlek titeket, és általatok indulhatok tovább, ha már előbb részben betelhettem veletek.
Most pedig elutazom Jeruzsálembe, ezzel segédkezem a szenteknek: mert tetszett Makedóniának és Akhájának, hogy némileg közösséget vállaljanak adakozással a jeruzsálemi szentek szegényei számára. Mert tetszett nekik és tartoznak is nekik. Mert ha az ő szellemi dolgaikban közösséget kaptak a nemzetek, tartoznak is azzal, hogy a testi dolgokban szolgáljanak feléjük. Tehát amint ezt bevégeztem és lepecsételtem számukra ezt a gyümölcsöt, el fogok menni nálatok átutazva Hispániába. Tudom pedig, hogy amikor elmegyek hozzátok, a Messiás Győzelmi jóhírének áldásának teljességében fogok menni.
De bátorítva kérlek titeket, testvérek, a mi Urunk, a Messiás Jézus által és a Szellem önzetlen szeretete által, hogy küzdjetek együtt velem az értem való imádkozásokban az Isten előtt, hogy megszabadulhassak a meggyőzhetetlenül makacs hitetlenektől Júdeában, és hogy az én Jeruzsálemért való segédkezésem elfogadható legyen a szenteknek; hogy örömmel mehessek hozzátok Isten akarata által, és veletek együtt felfrissülhessek.
A békesség Istene pedig legyen mindnyájatokkal, ámen!
16. rész
Ajánlom pedig nektek Főbét, a mi testvérnőnket, aki segédkezője a kenkhreai kihívottak közösségének, hogy őt fogadjátok magatokhoz az Úrban, a szentekhez méltóan, és álljatok mellette, ha esetleg valamiben szüksége lenne rátok. Mert ő is sokaknak lett támogatója, nekem magamnak is.
Üdvözöljétek Priszkácskát és Aquilát, az én munkatársaimat a Messiás Jézusban, akik az én lelkem helyett a maguk nyakát tették kockára, akiknek nem csak én mondok hálás köszönetet, hanem a nemzetek minden kihívott közössége is. Üdvözöljétek az ő házuknál lévő kihívott közösséget is! Üdvözöljétek az én szeretett Epenétuszomat, aki Akhája egyik első termése a Messiás számára. Üdvözöljétek Máriát, aki sokat fáradozott értünk. Üdvözöljétek Andronikuszt és Júniát, az én rokonaimat és fogolytársaimat, akik híresek a kiküldöttek között, akik nálam is előbb voltak a Messiásban. Üdvözöljétek az én szeretett Ampliászomat az Úrban! Üdvözöljétek Úrbánuszt, a mi munkatársunkat a Messiásban, és az én szeretett Sztákhüszomat! Üdvözöljétek a Messiásban alaposan kipróbált Apellészt! Üdvözöljétek az Arisztobúloszék közül valókat! Üdvözöljétek Hérodiónt, az én rokonomat! Üdvözöljétek a Nárcisszuszék közül valókat, akik az Úrban vannak! Üdvözöljétek Trüfénát és Trüfószát, akik az Úrban fáradoznak! Üdvözöljétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradozott az Úrban! Üdvözöljétek az Úrban kiválasztott Rúfuszt és az ő édesanyját és enyémet. Üdvözöljétek Aszünkritoszt, Flegont, Hermászt, Patrobászt, Hermészt és a velük levő testvéreket! Üdvözöljétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt és az ő nőtestvérét, és Olümpiászt és a velük levő minden szentet! Üdvözöljétek egymást sent csókkal! Üdvözölnek titeket a Messiás kihívott közösségei.
Bátorítva intelek pedig titeket, testvérek, hogy ügyeljetek azokra, akik a szakadásokat és a botránkozásokat okozzák azzal a tanítással szemben, amelyet ti tanultatok, és forduljatok el tőlük! Mert az ilyenek nem a mi Urunknak, a Messiás Jézusnak végeznek rabszolgamunkát, hanem a maguk gyomrának; és kedveskedő és áldó beszéddel becsapják az ártatlanok szívét. Mert a ti szófogadásotok mindenkihez eljutott. Örülök tehát nektek, de azt akarom, hogy ti bölcsek legyetek ugyan a jóra, de bele nem keveredők a rosszba!
A békesség Istene pedig össze fogja zúzni a Sátánt a ti lábaitok alatt gyorsan. A mi Urunk, a Messiás Jézus kegyelme veletek, ámen!
Üdvözölnek titeket Timótheus, az én munkatársam, és Luciusz, Jászón és Szószipátrosz, az én rokonaim. Üdvözöllek titeket én, Terciusz (a levél írója) az Úrban. Üdvözöl titeket Gájusz, az én és az egész kihívott közösség házigazdája. Üdvözöl titeket Erasztusz, a város ügyintézője, és Kvártusz, a testvér.
A mi Urunk, a Messiás Jézus kegyelme veletek mindnyájan, ámen!
Annak pedig, aki képes titeket megalapozni az én Győzelmi jóhírem és a Messiás Jézus közhírré tétele szerint (ama titok lelepleződése szerint, amely örök koroktól el volt hallgatva, viszont most nyilvánvalóvá lett a szóvivői írásokon keresztül, és az örök Isten rendelete szerint minden nemzetek számára ismeretessé lett a hitből fakadó szófogadás érdekében), a Messiás Jézus által egyedül bölcs Istennek: neki jár a dicsőség az örökkévalóságra nézve, ámen!