- Lektorálás alatt…
1. rész
Pál, Isten akaratából a Messiás Jézus meghívott kiküldöttje, és Timótheus, a testvér, az Isten kihívott közösségének, amely Korinthoszban van, az összes szentekkel együtt, akik az egész Akhájában vannak: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Édesapánktól és az Úrtól, a Messiás Jézustól.
Áldott az Isten és a mi Urunk, a Messiás Jézus Édesapja, a könyörületesség Édesapja és minden vigasztaló bátorítás Istene, aki vigasztalva felbátorít minket a mi minden nyomorúságunkban, arra nézve, hogy képesek legyünk mi is felbátorítani a mindenféle nyomorúságban levőket az által a bátorítás által, amely által mi is bátorítva vagyunk Istentől. Mert amennyire bőségesek rajtunk a Messiás szenvedései, úgy a Messiás által bőséges a mi vigasztaló bátorításunk is. De akár nyomorúságban vagyunk, az a ti bátorításotokért és megmenekülésetekért van (mely működőképes ugyanazoknak a szenvedéseknek a kitartásában, melyeket mi is szenvedünk), akár felbátorodunk, az a ti bátorításotokért és megmenekülésetekért van. És a mi reménységünk szilárd értetek, mivel tudjuk, hogy amint társaink vagytok a szenvedésben, úgy a vigasztaló bátorításban is.
Mert nem akarjuk, hogy ti, testvérek, tudatlanok legyetek a mi nyomorúságunk felől, amely Ázsiában történt velünk, hogy minden csodás erőt túlszárnyalóan meg voltunk terhelve, úgyhogy kétségben voltunk az életünk felől is. De nekünk is megvolt önmagunkban már a halálos ítéletünk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem az Istenben, aki életre kelti a halottakat; aki egy ilyen óriási halálból megszabadított és megszabadít minket, akiben reménykedünk, hogy továbbra is meg fog szabadítani; miközben ti is együtt segítetek az értünk való könyörgéssel, hogy a belénk helyezett kegyelmi ajándék sokaktól sokféleképp legyen meghálálva értünk.
Mert a mi dicsekvésünk ez, a mi lelkiismeretünk tanúskodása, hogy Isten egyszerűségében és tisztaságában, nem hústesti bölcsességben, hanem Isten kegyelmében forgolódtunk a világrendszerben, de még inkább nálatok. Mert nem mást írunk nektek, hanem amit vagy olvastok vagy fel is ismertek, de remélem, hogy végül is fel fogjátok ismerni: ahogy fel is ismertétek rólunk részben, hogy a ti dicsekvésetek mi vagyunk, épp úgy, mint ti is a miénk az Úr Jézus napján.
És ezzel a bizalommal szándékoztam hozzátok menni korábban (hogy egy második kegyelemmel is rendelkezzetek), és rajtatok keresztül átmenni Makedóniába, és ismét Makedóniából hozzátok menni, és hogy tőletek legyek kikísérve Júdeába. Miközben ezt szándékoztam, vajon könnyelműen jártam el? Vagy amit szándékozom, hústest szerint szándékozom-e, hogy nálam az „igen” legyen „igen” és a „nem” „nem”? Hű pedig az Isten, hogy a mi Kinyilatkoztatásunk nálatok nem lett „igen is meg nem is”. Mert az Isten Fia, a Messiás Jézus, aki köztetek általunk volt közhírré téve, általam és Szilvánusz és Timótheus által, nem lett „igen is meg nem is”, hanem az „igen” lett meg őbenne! Mert ami ígérete csak van Istennek, őbenne van az „igen” és őbenne van az „ámen”, az Isten számára dicsőségül miáltalunk.
Aki pedig beleszilárdít minket tiveletek együtt a Messiásba, és felkent minket: az Isten az; aki el is pecsételt minket és adta a foglalóját a Szellemnek a mi szívünkben. Én pedig mint tanút hívom az Istent az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem még Korinthoszba. Nem azért, mert mi leuraljuk a ti hiteteket, hanem mert munkatársai vagyunk a ti örömötöknek: mert a hitben állotok.
2. rész
De úgy ítéltem a magam számára, hogy nem megyek újra szomorúságban hozzátok. Mert ha én megszomorítalak titeket, ki is az, aki megörvendeztet engem, hacsak nem az, aki megszomorodott tőlem? És azért írtam nektek ugyanezt, nehogy miután odamentem, szomorúságom legyen azoktól, akik miatt örülnöm kellene; mint aki mindnyájatokban bízom, hogy az én örömem mindnyájatoké.
Mert sok nyomorúságból és szívbéli szorongásból írok nektek, sok könny által, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerhessétek azt az önzetlen szeretetet, amellyel igen túlcsordulóan rendelkezem irántatok. Ha pedig valaki megszomorított, engem nem szomorított meg, csak részben, hogy meg ne terheljelek szigorúan titeket. Elég az ilyennek ez a rendreutasítás, amely a többség részéről éri. Úgyhogy ellenkezőleg, inkább tinektek kellene megkegyelmeznetek és bátorítanotok, nehogy még bőségesebb szomorúság nyelje el az ilyet! Ezért bátorítalak titeket, hogy nyilvánítsatok ki felé önzetlen szeretetet!
Mert erre nézve is írtam nektek, hogy megtudjam a ti kipróbáltságotokat, hogy mindenre nézve engedelmesek vagytok-e. Ha pedig ti valakinek valamiben megkegyelmeztek, én is: mert én is ha valamiben megkegyelmeztem, akinek megkegyelmeztem, miattatok van, a Messiás képviseletében, nehogy kihasználva minket többet birtokoljon belőlünk a Sátán; mert nem vagyunk tudatlanok az ő gondolatai felől.
Miután pedig Tróászba mentem a Messiás Jóhíre ügyéért és egy ajtó meg volt már nyitva nekem az Úrban, nem volt könnyebbségem az én szellemem számára, amikor nem találtam meg Tituszt, az én testvéremet, hanem miután elbúcsúztam tőlük, elmentem Makedóniába. Az Istennek pedig hála, aki mindenkor diadalra vezet minket a Messiásban, és az ő ismeretének illatát nyilvánvalóvá teszi miáltalunk minden helyen. Mert a Messiás jóillata vagyunk az Istennek a megmenekülők között és az elveszők között: az egyiknek ugyan halál illata halálra, a másiknak viszont élet illata életre; és ezekhez ki lehet elég jó?
Mert mi nem olyanok vagyunk, mint a többség, akik az Isten Kinyilatkoztatásával nyerészkednek, tetszetős hazugságokat belekeverve1, hanem mintegy tisztaságból, sőt, mintegy Istenből, az Isten előtt, a Messiásban beszélünk!Lábjegyzet1Nyerészkednek, tetszetős hazugságokat belekeverve: a κάπηλος (e.: „kapélosz”) ’házaló’ jelentésű görög szóból származó καπηλεύω (e.: „kapéleuó”) ige jelentései: ‘házalni, árulni, (alantasan) pénzt szerezni bármi eladásával, üzérkedni-seftelni, kiskereskedelmet folytatni, zöldségesként alkudozni, tudást házalva eladni, örömlányokkal kereskedni, az élettel trükközve megrontani azt, hamisítani’. A házalóknak az volt a szokásuk, hogy a haszonszerzés érdekében meghamisították árujukat; például a bort felvizezték, ahogy a szónokok is az üzenetet, hogy eladhatóvá tegyék, a hallgatóság igényeihez szofisztikálták, ezzel azt meghamisítva.
3. rész
Kezdjük ismét magunkat ajánlgatni? Vajon szükségünk van, mint némelyeknek ajánlólevelekre hozzátok vagy tőletek ajánlásokra? A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, mely levél megismerés és olvasás alatt van minden embertől, miközben nyilvánvalóvá válik, hogy a Messiás levele vagytok a mi segédkezésünk által felírva, nem tintával, hanem egy magasabbrendű értelmes életet élő Isten szellemével, nem kőtáblákra, hanem szívnek hústábláira.
Ilyen bizalmunk pedig a Messiás által van Isten iránt; nem hogy elégségesek lennénk önmagunktól bármit mintegy magunkból valót beszámítani, hanem a mi elégséges mivoltunk az Istenből van; aki elégségessé is tett minket arra, hogy egy eddig ismeretlen újfajta szövetség segédkezői lehessünk, nem betűé, hanem Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít.
Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett segédkezése dicsőségben történt, úgyhogy képtelenek voltak Izrael fiai fürkészni Mózes arcát az ő arcának dicsősége miatt, amely megszűnőfélben volt, hogyhogy nem inkább a Szellem segédkezése lesz dicsőségben? Mert ha az elmarasztaló ítélet segédkezése dicsőséges, sokkal inkább bővelkedik az igazságos mivolt szolgálata dicsőségben! Mert még a dicsőített sincs dicsőítve ebben a részben az azt túlszárnyaló dicsőség miatt. Mert ha a megszűnőfélben lévő dolog dicsőség által állt fenn, sokkal inkább a megmaradó dicsőségben áll fenn!
Mivel tehát ilyen reménységünk van, sok egyenes kiállású bátor beszéddel élünk; és nem ahogy Mózes leplet tett a maga arcára, hogy ne fürkésszenek bele az Izrael fiai a megszűnőfélben lévőnek a végébe.
Csakhogy megkérgesedtek az ő gondolataik, mert mindmáig ugyanaz a lepel megmarad a régi szövetség olvasásakor, a lepel elvétele nélkül, amely a Messiásban szűnik meg. De mindmáig, amikor Mózest olvassák, lepel van téve az ő szívükre. Amikor pedig a szív esetleg megfordulna az Úrhoz, körös-körül elvétetik a lepel.
Az Úr pedig a Szellem; ahol pedig ott van az Úr Szelleme, ott szabadság van. Mi pedig mindnyájan, miközben leplezetlen arccal letükrözzük az Úr dicsőségét, ugyanarra a képmásra változunk el dicsőségből dicsőségbe, éppen az Úr Szellemétől!
4. rész
Emiatt, mivel ezzel a szolgálattal rendelkezünk, ahogyan irgalmat kaptunk, nem fáradunk bele, hanem lemondtunk a szégyen rejtett dolgairól, mint akik nem járunk ügyeskedésben, se nem manipuláljuk az Isten Kinyilatkoztatását, hanem a valóigazság nyilvánvalóvá tételével ajánljuk magunkat minden emberi lelkiismeretnek az Isten előtt.
Ha pedig leplezett is a mi Jóhírünk, az elveszők között leplezett, akik között ennek a világkorszaknak az istene elvakította a hitetlenek gondolatait azért, hogy ne sugározzon rájuk a Messiás dicsőségének Jóhírének világítása, aki az Isten képmása. Mert nem önmagunkat tesszük közhírré, hanem a Messiás Jézust, önmagunkat pedig a ti rabszolgáitokként Jézus miatt.
Mert az Isten, aki szólt: „Sötétségből világosság ragyogjon!”, ő az, aki felragyogott a mi szívünkben az Isten dicsőségének ismerete világításánál, a Messiás Jézus arcán. Ezzel a kinccsel pedig cserépedényekben rendelkezünk, hogy a csodás erő túlszárnyalása az Istené legyen és ne belőlünk.
Mindenben nyomorgatnak, de nem szorítanak össze; elbizonytalanítanak, de nem ejtenek kétségbe; üldöznek, de nem vagyunk elhagyatva; aláhajítanak, de nem pusztítanak el; miközben mindenkor az Úr Jézus halottságát körbehordozzuk a testben, hogy Jézus magasabbrendű értelmes élete is a mi testünkben megnyilvánulhasson. Mert minket, akik élünk, folyton halálra adnak Jézus miatt, hogy Jézus élete is megnyilvánulhasson a mi halandó hústestünkben. Úgyhogy a halál ugyan mibennünk működik, az élet pedig tibennetek.
Mint akik pedig rendelkezünk a hit ugyanazon szellemével aszerint, ami meg van írva: „Hittem, emiatt beszéltem”, mi is hiszünk, és emiatt beszélünk, mert tudjuk, hogy aki életre keltette az Úr Jézust, minket is Jézus által életre fog kelteni, és veletek együtt előállít. Mert mindezek a dolgok timiattatok vannak, hogy a kegyelem, ahogy sokasodik sokféleképpen, a hálaadást tegye bőségessé az Isten dicsőségére.
Emiatt nem fáradunk meg, hanem ha a mi külső emberünk tönkre is megy, a belső viszont megújul napról napra. Mert a mi nyomorúságunk pillanatnyi könnyedsége az ezt túlszárnyalóan túlszárnyaló dicsőség örök súlyát dolgozza ki számunkra, mialatt mi nem a láthatókra ügyelünk, hanem a nem láthatókra: mert a láthatók ideiglenesek, a nem láthatók pedig örökkévalók.
5. rész
Mert tudjuk, hogy ha a mi sátorunknak földi háza leomlana, rendelkezünk egy épülettel Istenből, egy nem kézzel készített örökkévaló házzal a mennyekben. Hiszen ebben is sóhajtozunk, miközben vágyakozunk a mi mennyből való hajlékunkat erre ráöltözni; ha ugyan felöltözködve is mezítelennek nem fognak találni! Mert akik sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterhelve, mivel nem levetkőzni akarunk, hanem ráöltözködni, hogy a halandót elnyelje a magasabbrendű értelmes élet. Aki pedig elkészített minket erre, Isten az, aki adta is nekünk a Szellem foglalóját.
Mint akik tehát mindenkor bátran bizakodunk és tudjuk, hogy a testben honolva külhonban vagyunk az Úrtól (mert hit által járunk, nem formai látvány által), szóval, bátran bizakodunk, és jótetszésünkre van, hogy inkább külhonba költözzünk a testből és honoljunk az Úrnál. Emiatt arra is törekszünk, miközben akár itt honolunk, akár külhonba költözünk, hogy tetszést kiváltók legyünk számára. Mert nekünk mindannyiunknak nyilvánosan meg kell jelennünk a Messiás emelvényen levő bírói széke előtt, hogy visszakapja ki-ki a test általi dolgokat azokra nézve, amiket tett, akár jót, akár rosszat.
Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzködünk, Isten számára pedig nyilvánvalóvá lettünk. Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetekben is nyilvánvalóvá lettünk. Mert nem ajánljuk ismét önmagunkat nektek, hanem olyanok vagyunk, mint akik lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekvésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik színből dicsekednek és nem szívből. Mert akár el voltunk kápráztatva, Isten számára voltunk, akár józan eszüknél vagyunk, számotokra vagyunk.
Mert a Messiás önzetlen szeretete tart egyben és össze2 minket, mint akik úgy ítéltünk, hogy ha egy mindenki helyett meghalt, akkor mindezek is meghaltak; és azért halt meg mindenki helyett, hogy akik élnek, ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki helyettük meghalt és életre kelt. Ennélfogva mi ezentúl senkit sem ismerünk hústest szerint; ha pedig ismertük is hústest szerint a Messiást, most már mégsem úgy ismerjük. Ennélfogva, ha valaki a Messiásban egy újfajta teremtés, akkor a régi dolgok elmúltak, – figyelj! – újfajtává lett minden!Lábjegyzet2Tart egyben és össze: a görög συνέχω (e.: „szünekhó”) egy igen sokrétűen használható szó. A militáns ‘ostrom alatt összepréselni’ jelentést többnyire démonokra vagy betegségekre alkalmazzuk. De van ‘fenntart, megtart, egyben tart valamit a széteséstől (pl. országot), összetart (pl. katonákat), szinkronban tart (pl. evezősöket), barátságban tart’ jelentése; illetve ‘tartalmaz, szorít, szorongat, átölel, lefoglal, letartóztat, fogvatart, visszatart, biztonságban tart’ és ‘fület befog’ jelentése is.
Mindez pedig az Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával a Messiás Jézus által, és adta nekünk a békéltetés segédkezését; minthogy Isten volt a Messiásban a világrendszert önmagával megbékélésre hívó, azáltal, hogy nem számította be nekik az ő bukásaikat és belénk helyezte a békéltetés Kinyilatkoztatását. Tehát a Messiás képviseletében járunk el követségben, mintha közben az Isten intene bátorítva általunk, kérünk a Messiás képviseletében, legyetek megbékülve az Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, helyettünk bűnné tette, hogy mi isteni igazságossággá válhassunk őbenne.
6. rész
Miközben tehát együtt dolgozunk, bátorítva intünk is, hogy ne az legyen, hogy ti hiába vettétek az Isten kegyelmét, mert ő mondja: „Egy elfogadott időben meghallgattalak téged, és a megmenekülés egy napján megsegítettelek téged.” Figyelj, most van egy elfogadható idő! Figyelj, most van a megmenekülés egy napja!
Mint akik semmiben semmi megbotránkozást nem adtunk, hogy segédkezésünkben ne találjanak szeplőt, hanem mindenben ajánljuk magunkat mint Isten segédjei (sok hátrányt elviselő kitartásban, nyomorúságokban, kényszerűségekben, szorongattatásokban, ütlegelésekben, őrizetekben, zűrzavarokban, fáradozásokban, virrasztásokban, böjtölésekben, tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, szívességnyújtásban, Szent Szellemben, színészkedésmentes önzetlen szeretetben, a valóság Kinyilatkoztatásában, isteni csodás erőben; az igazságosság jobbkéz és balkéz felőli fegyverei által; dicsőség és gyalázat által; rágalmazás és jó hírnév által; mint „megtévesztők” és igazmondók; mint ismeretlenek és felismertek; mint haldoklók és – figyelj! – élünk; mint megfenyítettek és halálba nem küldöttek; mint szomorkodók, de folyton örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmivel se rendelkezők és mindent megtartók): a mi szánk megnyílt felétek, korinthosziak, a mi szívünk kitárult! Nem miköztünk vagytok megszorítva, hanem a ti bensőtökben. Ugyanilyen viszonzásképp pedig (mint gyermekeknek mondom) tárulkozzatok ki ti is!
Ne legyetek felemás igában hitetlenekkel, mert milyen társulása van igazságosságnak és törvénytelenségnek? Vagy pedig milyen közösködés létezik a világosság számára a sötétség felé? Vagy pedig milyen összehangzó egyesség létezik Krisztus számára Beliál felé? Vagy milyen osztozkodás létezik hívő számára hitetlennel? És milyen összeférhetősége van az Isten templomának a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, aszerint, ahogyan az Isten szólt: „Lakni fogok bennük és közöttük fogok járni, és leszek az ő Istenük és ők számomra való nép lesznek.” Emiatt „Jöjjetek ki közülük és váljatok külön – ezt mondja az Úr –, és tisztátalant ne érintsetek! És én majd befogadlak titeket és leszek számotokra Édesapává, és ti lesztek számomra fiakká és lányokká – mondja a mindenható Úr.”
7. rész
Mivel tehát ezekkel az igéretekkel rendelkezünk, szeretteim, megtisztíthatjuk magunkat minden hústesti és szellemi befeketedéstől, miközben bevégezzük a megszentelődést Isten félelmében.
Fogadjatok be minket, helyt adva nekünk! Senkivel sem tettünk igazságtalanságot, senkit sem rontottunk meg, senkit nem használtunk ki, bármit is elvéve tőle. Nem elítélésképp mondom. Mert előbb már szóltam, hogy a mi szívünkben vagytok, azért, hogy együtt haljunk és együtt éljünk.
Sok bátorság adatott számomra felétek, sok dicsekvés adatott számomra felőletek, be vagyok telve bátorítással, mérhetetlenül bővelkedem örömmel a mi összes nyomorúságunk mellett is. Mert miután el is jöttünk Makedóniába, semmi megkönnyebbülése nem volt a mi szívünknek, hanem mint akik mindenben nyomorgatva voltunk: kívül harcok, belül félelmek.
De az, aki vigasztalva felbátorítja az alázatosakat, felbátorított minket az Isten, Titusz eljövetelével. De nem csak az ő eljövetelével, hanem azzal a bátorítással is, mellyel ő bátorodott általatok; ahogy jelentette nekünk a ti vágyódásotokat, a ti kesergéseteket, a ti buzgóságotokat irántam, úgyhogy én még inkább megörültem.
Mert ha meg is szomorítottalak titeket abban a levélben, nem gondolom meg magam, (ha ugyan meg is gondoltam magam), mert látom, hogy az a levél, ha ugyan egy órára is, megszomorított titeket. Most örülök, de nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy bűnbánatra szomorodtatok meg, mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy semmiben se bűnhődjetek tőlünk. Mert az Isten szerinti szomorúság megmenekülésre való meggondolhatatlan bűnbánatot munkál ki, a világrend szomorúsága pedig halált munkál ki.
Mert figyeljetek, ugyanez, ami Isten szerint megszomorított titeket, mekkora igyekezetet munkált ki számotokra; sőt letisztázó védekezést, sőt felháborodást, sőt félelmet, sőt vágyakozást, sőt buzgóságot, sőt igazságtételt! Mindenben összefogtatok, hogy magatok tiszták legyetek ezügyben.
Tehát, ha írtam is nektek, nem az igazságtalankodóért, sem pedig az igazságtalanságot elszenvedőért írtam, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá lehessen a ti igyekezetetek, amely a mi képviseletünkben van nálatok Isten előtt.
Emiatt felbátorodtunk a ti felbátorodásotokon, és jóval inkább örültünk Titusz örömén, hogy felüdült az ő szelleme mindnyájatoktól. Mert ha valamivel dicsekedtem neki felőletek, nem szégyenültem meg; hanem ahogy mindent valóigazságban beszéltünk nektek, úgy a mi Titusz előtti dicsekvésünk is valóigazsággá lett. És az ő bensője annál inkább irántatok van, ahogy megemlékezik mindnyájatok szófogadásáról, miként fogadtátok őt félelemmel és rettegéssel. Örülök, hogy mindenben bízhatom bennetek.
8. rész
Tudatjuk pedig veletek, testvérek, az Isten kegyelmét, amely megadatott a makedóniai kihívottak közösségeinek, hogy a nyomorúság sok próbatételében bővelkedése van az ő örömüknek, és az ő mély szegénységük az ő nyíltszívű egyszerűségük gazdagságává bővelkedett. Mert erejük szerint, tanúskodom, és erejük felett önkénteskedtek, miközben sok bátorítással kértek minket, hogy a kegyelemnyújtásukat és a szentek iránti segédkezésük közösségét fogadjuk el; és nem aszerint, ahogy reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak és nekünk az Isten akarata által. Úgyhogy megkértük Tituszt, hogy aszerint, ahogy korábban elkezdte, úgy be is fejezhesse rajtatok ezt a kegyelemnyújtást. Csakhogy amint mindenben bővelkedtek, hitben és Kinyilatkoztatásban és ismeretben és minden igyekezetben és a hozzánk való önzetlen szeretetben, meglássátok, hogy ebben a kegyelemnyújtásban is bővelkedjetek!
Nem parancsként mondom, hanem mint aki a mások igyekezete által a ti önzetlen szeretetetek igaziságát is megvizsgálom. Mert ismeritek a kegyelemnyújtását a mi Urunknak, a Messiás Jézusnak, hogy miattatok lett szegénnyé gazdag lévén, hogy ti az ő szegénységével meggazdagodhassatok.
Véleményt is adok ebben: mert ez nektek használ, akik nem csak a megtevést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta. Most pedig a megtevést is vigyétek véghez, hogy amennyire megvolt az akarás vágyakozó készsége, olyannyira legyen meg a véghezvitel is abból, amitek van. Mert ha a készség megvan, aszerint elfogadható, amivel esetleg rendelkezik valaki, nem aszerint, amivel nem rendelkezik.
Mert nem azt akarom, hogy másoknak könnyebbsége legyen, nektek pedig nyomorúságotok, hanem méltányosan: a mostani időben a ti bővelkedésetek legyen amazok szűkölködése pótlására, hogy amazok bővelkedése is lehessen a ti szűkölködésetek pótlására, hogy méltányosság legyen; amint meg van írva: „Aki sokat szedett, nem lett feleslege, és aki keveset, nem lett hiánya.”
Hála pedig az Istennek, aki adja ugyanezt az igyekezetet a ti képviseletetekben Titusz szívébe, mert a bátorító intést ugyan elfogadta, de igyekezetében önként ment ki hozzátok. Vele együtt pedig elküldtük azt a testvért is, akinek dicsérete van a Jóhírben a kihívottak összes közössége által. De nem csak ez van, hanem ő olyan, akit meg is szavaztak a kihívottak közösségei útitársunknak ezzel a kegyelemnyújtással, melyben mi segédkezünk magának az Úrnak dicsőségére és a ti vágyakozó készségetekre; hogy elkerüljük azt, hogy valaki bennünk szeplőt találjon ebben a bőségben, mely a mi segédkezésünk által van; mint akiknek gondunk van a helyes dolgokra, nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.
De velük együtt elküldtük a mi testvérünket, akinek megvizsgáltuk sok dologban sokszor igyekezetes voltát, most pedig sokkal inkább igyekezetesebb, irántatok való nagy bizalmánál fogva. Akár Tituszról van szó, aki az én társam és rátok nézve munkatársam, akár a mi testvéreinkről, akik a kihívottak közösségeinek kiküldöttjei: ők a Messiás dicsősége.
Tehát a ti önzetlen szeretetetek és a mi felőletek való dicsekvésünk bizonyítékát mutassátok meg nekik és a kihívottak közösségei előtt.
9. rész
Mert a szentek felé való segédkezésről tényleg felesleges nekem írnom nektek. Mert ismerem a ti vágyakozó készségeteket, amellyel dicsekszem felőletek a makedóniaiaknak, hogy Akhája felkészült tavaly óta, és a tőletek való buzgóság sokakat felizgatott. A testvéreket pedig azért küldtem el, nehogy a mi felőletek való dicsekvésünk hiábavalóvá legyen, hogy aszerint, amit mondtam, felkészültek legyetek; nehogy ha netán eljönnének velem a makedóniaiak és felkészületlenül találnának titeket, megszégyenüljünk mi, hogy ne mondjam, ti, a dicsekvésnek ebben a lényegi valóságában.
Szükségesnek vélem tehát, hogy bátorítva intsem a testvéreket arra, hogy menjenek előre hozzátok, és előkészítsék ezt a ti előre bejelentett áldásotokat, hogy úgy legyen kész, mint áldás, és ne mint haszonlesés.
Ez pedig igaz: Aki kíméletesen vet, kíméletesen is fog aratni, és aki áldásokra alapozva vet, áldásokra alapozva is arat. Ki-ki ahogy előre eldöntötte az ő szívében, nem szomorúságból vagy kényszerűségből: mert a jókedvű adakozót önzetlenül szereti az Isten.
Képes pedig az Isten minden kegyelmét bővelkedővé tenni rajtatok, hogy miközben mindenben mindenkor minden elegendőséggel és megelégedéssel rendelkeztek, bővelkedhessetek minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: „Szórt, adott a szegényeknek, az ő igazságossága megmarad az örökkévalóságra nézve.” Aki pedig ellátja maggal a vetőt és kenyérrel ételül, lássa el és sokasítsa meg a ti vetéseteket, és növelje meg a ti igazságosságotok termését, miközben mindenben meggazdagodtok minden jószívű egyszerűségre, amely hálaadást munkál ki általunk az Istennek.
Mert ennek a szolgálatnak a segédkezése nemcsak kipótolja a szentek szükségeit, hanem bővelkedik is sok, az Istennek való hálaadás által; ahogy ennek a segédkezésnek a kipróbáltsága által dicsőítik az Istent, a ti egyetértően megvalló elismerésetek alárendelődésére alapozva, a Messiás Győzelmi jóhírére és az irántuk és mindenki iránt való közösködés jószívű egyszerűségére nézve; akik is a helyettetek való könyörgésükkel vágyakoznak utánatok az Isten rajtatok való, mindent túlszárnyaló kegyelme miatt. Hála3 legyen pedig az Istennek az ő kibeszélhetetlen ajándékára alapozva!Lábjegyzet3Hála: szójáték az előző mondatban lévő kegyelemmel, mindkettő ugyanaz a χάρις szó (e.: „karisz”). Ahogy a kegyelem ingyenes, úgy a hála is egy ingyenes-önkéntes reakció, az ajándékra alapozva.
10. rész
Én magam pedig, Pál, bátorítva intelek titeket a Messiás szelídsége és méltányossága miatt, aki látszat szerint ugyan alázatos1 vagyok köztetek, távol viszont bátor felétek. Kérlek pedig, hogy jelenlétemkor ne kelljen bátornak lennem azzal a magabiztossággal, amellyel – azt képzelem –, merész lehetek némelyekkel szemben, akik azt képzelik rólunk, mintha hústest szerint járnánk. Mert bár hústestben járunk, nem hústest szerint katonáskodunk (hiszen a mi katonai szolgálatunk fegyverei nem hústestiek, hanem csodásan képesek az Istennel erődítmények lerombolására2); ahogy lerombolunk képzelgéseket és minden magaslatot, melyek az Isten ismerete ellen felemelkednek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Messiásnak való szófogadásra, és készen állunk igazságot szolgáltatva megbüntetni minden szófogadatlanságot, amikor beteljesedett a ti szófogadásotok.Lábjegyzet4Alázatos: jelentheti még ezeket is: ‘alacsony, lealacsonyított, megalázott, aljanép’; ezzel némi utalás is érződhet arra nézve, ahogyan kezelték őt.
5Lerombolására: a görög καθαίρεσις (e.: „kathaireszisz”) a κατά (e.: „kata”, jel.: ‘le’) és a αἵρεσις (e.: „haireszisz”, jel.: ‘tantételek között válogató felekezet, eretnekség’) összetételéből úgy is fordítható itt, hogy ‘válogatáslerombolására, felekezetlerombolására, eretnekséglerombolására’.
A látszat szerintiekre figyeltek? Ha valaki meg van győződve, hogy ő a Messiásé, képzelje el ismét magától, hogy ahogyan ő a Messiásé, úgy mi is a Messiáséi vagyunk! Mert még ha valamivel bővebben is dicsekedhetnék a mi szuverén hatalmunk felől, amelyet adott az Úr nekünk a ti felépítésetekre és nem lerombolásotokra, nem fogok megszégyenülni; hogy ne tűnjek úgy, mintha csak ijesztgetnélek titeket a leveleim által. Mert „Ugyan a levelei terhesek és erősek – mondja valaki –, de a testi jelenléte gyenge, és a beszéde megvetett.” Képzelje el az ilyen, hogy amilyenek vagyunk a levelek általi beszédben, távol levőkként, olyanok is vagyunk jelenlévőkként is cselekedetekben!
Mert nem merjük számítani vagy vizsgálattal hasonlítgatni magunkat némelyekhez, akik önmagukat ajánlgatják. De azok, ahogy önmagukban mérik önmagukat és önmagukat önmagukkal hasonlítgatják, nem rakják össze.
Mi pedig nem mértéktelenül fogunk dicsekedni, hanem aszerint a mérce szerint, amelyet kiosztott nekünk az Isten mértékül, hogy elértünk hozzátok is. Mert mi nem nyújtózkodunk túl az előírt mértéken, mint akik titeket nem érnek el, mert hozzátok is eljutottunk a Messiás Jóhírével; akik nem mértéktelenül dicsekszünk mások fáradozásaival, hanem mint akiknek reménységünk van: hogy miközben növekszik a ti hitetek, tiköztetek nagyokká lettünk a mi mércénk szerint bőségesen; hogy rajtatok túl hirdettük a Jóhírt; és hogy nem másnak a mércéje szerint dicsekedtünk az elkészült dolgokra nézve. „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék!”
Mert nem az a kipróbált, aki önmagát ajánlgatja, hanem akit az Úr ajánl.
11. rész
Bárcsak elviselnétek engem egy kis értelmetlenséggel, de hát el is viseltek engem. Mert féltékeny vagyok rátok isteni féltékenységgel, mert eljegyeztelek titeket egyetlen férfinak, hogy mint tiszta szüzet állítsalak a Messiás elé. Félek azonban, nehogy amint a kígyó Évát becsapta az ő ügyeskedésével, úgy romoljanak meg a ti gondolataitok, eltávolodva a Messiás iránti egyszerűségtől. Mert igazából ha egy hozzátok érkező egy másik, de hasonló „Jézust” tesz közzé, akit mi nem tettünk közzé, vagy egy másmilyen6 „Szellemet” kaptok, amelyet nem kaptatok, vagy egy másmilyen „Jóhírt”, melyet nem fogadtatok be: azt bezzeg szépen elviselitek.Lábjegyzet6Másik, de hasonló… másmilyen: míg a „Jézus” esetében a „másik” görögül ἄλλος (e.: „allosz”), azaz egy ’másik, de ugyanabból a fajtából’, azaz: ‘igen hasonló, de mégis egy másik’; addig a „Szellem” és a „Jóhír” esetében a „másmilyen” görögül ἕτερος (e.: „heterosz”), azaz ‘különböző, eltérő, másféle’. A hasonló, de mégis másik Jézussal a cél az alig-alig észrevehető megtévesztés, amellyel már meg lehet nyitni az ajtót egy másmilyen szellemnek és egy másmilyen jóhírnek is.
Mert azt képzelem, hogy semmivel sem vagyok hátrébb a „felettébb rendkívüli apostolok”7 mögött. Ha pedig laikus is vagyok a beszédben, de nem az ismeretben! Ellenben minden módon nyilvánvalókká lettünk mindenben felétek.Lábjegyzet7Felettébb rendkívüli apostolok: itt a szokatlan görög ὑπέρλίαν (e: „hüperlián”) szó szerepel, amely a ‘fölött/fölé’ és az ‘igen/nagyon/rendkívül/túlságosan’ szavak összetétele. A szó iróniát tükröz, és körülbelül a mai „elszállt” vagy „VIP” szóhoz hasonló. Az apostol szót itt és később a hamis apostoloknál meghagytuk átiratosan, hogy kifejezzük annak személymagasztaló titulus voltát a valódi isteni kiküldött szereppel szemben.
Vagy bűnt követtem el, mikor magamat megaláztam, hogy ti felemelkedhessetek, merthogy ingyen az Istennek a Jóhírét hirdettem jóhírül nektek?! Más kihívott közösségeket fosztottam ki azzal, hogy elfogadtam zsoldot a felétek való segédkezésért. És mikor jelen voltam nálatok és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek, mert az én szükségemet kipótolták a Makedóniából jött testvérek, és mindenben megtartottam és meg fogom tartani magam számotokra nem teherként.
A Messiás valóigazsága ez bennem, hogy ezt a dicsekvést nem fogják belém fojtani Akhája vidékein! Mi miatt? Hogy nem szeretlek önzetlenül titeket? Az Isten tudja!
Amit pedig teszek, tenni is fogom, hogy elvágjam a lehetőséget azoktól, akik lehetőséget keresnek, hogy amivel dicsekednek, olyannak találtassanak, mint amilyenek mi is vagyunk. Mert az ilyenek hamis „apostolok”, manipulációval rászedő munkások, ahogy átváltoztatják magukat a Messiás kiküldöttjeivé. Nem is csoda, mert maga a Sátán változtatja át magát a világosság egy angyalává! Nem nagy dolog tehát, ha az ő segédjei is átváltoztatják magukat az igazságosság segédjeivé, akiknek a végük az ő munkáik szerint lesz!
Ismét mondom, nem vélheti senki se rólam, hogy értelmetlen vagyok, de ha mégis, mint értelmetlent fogadjatok el engem, hogy kicsit én is dicsekedhessem! Amit beszélek, nem az Úr szerint beszélem, mintegy értelmetlenségben, a dicsekvésnek ebben a lényegi valóságában, mivelhogy sokan dicsekednek a hústest szerint, én is dicsekedni fogok. Mert szívesen elviselitek az értelmetleneket, okosak lévén: mert elviselitek, ha valaki rabszolgává tesz, ha valaki felemészt, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki titeket arcul ver.
Szégyenkezve mondom, minthogy mi erőtelenek voltunk, de amiben esetleg valaki merész, esztelenségben beszélek, merész vagyok én is. Héberek ők? Én is! Izraeliták? Én is! Ábrahám magvai? Én is! A Messiás segédjei (esztelenül szólok)? Én felettébb! Fáradozásban még bőségesebben, ostorcsapásokban túlszárnyalóan, őrizetekben még bőségesebben, halálokban sokszor. Zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. Háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy egész napot a mélységben töltöttem. Vándorúton sokszor, veszélyben folyókon, veszélyben rablóktól, veszélyben fajtámtól, veszélyben nem-zsidó nemzetektől, veszélyben városban, veszélyben pusztában, veszélyben tengeren, veszélyben hamis testvérek között, fáradozásban és bajlódásban, virrasztásban sokszor, éhségben és szomjúságban, böjtölésben sokszor, hidegben és mezítelenségben. A mellékes dolgokon kívül még ott van a rajtam levő naponkénti csődület, az összes kihívott közösség gondja.
Ki gyengélkedik? És én nem gyengélkedem? Ki botránkozik meg? És én nem égek? Ha dicsekednem kell, az én gyengeségem dolgaival fogok dicsekedni! A mi Urunk, a Messiás Jézusnak Istene és Édesapja tudja (aki áldott az örökkévalóságra nézve), hogy nem hazudom. Damaszkuszban Arétász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, mert el akart engem fogni. És egy ablakon át egy kosárban eresztettek le a városfalon, és futva menekültem az ő kezei közül.
12. rész
Igazából a dicsekvés nem használ nekem, mert rá fogok térni az Úr látomásaira és leleplezéseire.
Tudok egy emberről a Messiásban: tizennégy éve – hogy testben-e, nem tudom; hogy testen kívül-e, nem tudom; az Isten tudja –, na egy ilyen ragadtatott el a harmadik mennyig! És tudok egy ilyen emberről – hogy testben-e, hogy testen kívül-e, nem tudom; az Isten tudja –, hogy elragadtatott a Gyönyörkertbe, és hallott kimondhatatlan Kijelentéseket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie. Egy ilyennel fogok dicsekedni, magammal viszont nem fogok dicsekedni; hacsak nem az én gyengeségeimben. Mert ha akarnék is dicsekedni, nem leszek értelmetlen, mert valóigazságot fogok elmondani; de megkímélem magamat, nehogy bárki is többet képzeljen rólam, mint aminek lát engem, vagy amit hall tőlem. És a lelepleződések mindent túlszárnyaló voltától, hogy feljebb ne emelkedjem, adatott nekem egy, a hústestnek való tövis, Sátán egy angyala, hogy engem öklözzön, hogy feljebb ne emelkedjem.
Ezért háromszor is kértem az Urat, hogy távozzon el tőlem. És megmondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én csodás erőm gyengeségben ér végcélba.” Legszívesebben tehát inkább fogok dicsekedni az én gyengeségeimben, hogy lesátorozhasson rajtam a Messiás csodás ereje.
Emiatt is jótetszésemet lelem gyengeségekben, sértésekben, szükségekben, üldöztetésekben, szorongattatásokban a Messiás képviseletében, mert amikor gyenge lehetek, akkor vagyok csodásan erőteljes.
Értelmetlenné lettem, ahogy dicsekszem: ti kényszerítettetek erre engem! Hiszen én mindeközben azzal „tartozom”, hogy tiáltalatok legyek ajánlva8; mert semmivel sem voltam hátrébb a „felettébb rendkívüli apostolok” mögött – ha egy semmi vagyok is. Valójában a kiküldöttségem jelei megvalósultak köztetek mindenféle hátrányt elszenvedő kitartásban, jelekben és csodákban és csodás erőkben. Mert mi az, amiben vesztésre álltatok a többi kihívott közösséghez képest, hacsaknem az, hogy én magam nem voltam terhetekre? Kegyelmezzetek nekem ezért az igazságtalanságért!Lábjegyzet8Én mindeközben azzal „tartozom”, hogy tiáltalatok legyek ajánlva: a tartozás utáni passzív szerkezet egy szarkazmus, hogy vegyék észre, hogy egész idő alatt ők tartoznak neki.
Figyeljetek, harmadszor is kész vagyok elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem a ti dolgaitokat keresem, hanem titeket; mert nem a gyermekek tartoznak a szülőknek kincseket felhalmozni, hanem a szülők a gyermekeknek. Én pedig nagyon szívesen fogom állni a költségeket, és ki fogok költekezni a ti lelketek helyett, még ha mint aki sokkal bőségesebben szeretlek önzetlenül titeket, kevésbé is vagyok szeretve.
Ám legyen: én nem voltam terhetekre, hanem ügyes lévén trükkel fogtalak meg titeket! Vajon akiket hozzátok küldtem, azok közül van bárki, aki által kihasználtalak titeket? Megkértem Tituszt, és vele együtt elküldtem a testvért: ugye nem használt ki titeket valamiben Titusz? Nem ugyanazzal a szellemmel jártunk el? Nem ugyanazokon a nyomokon?
Ismét, ti úgy vélitek, hogy mi nektek tartunk védőbeszédet? Az Isten előtt, a Messiásban beszélünk; mindezt pedig, testvérek, a ti épülésetekért! Mert attól félek, hogy esetleg miután odamentem, nem olyannak talállak titeket, mint amilyennek akarlak, és ti is olyannak találtok engem, mint amilyennek nem akartok; és attól is, hogy esetleg lesznek veszekedések, féltékenységek, indulatoskodások, versengések, rágalmazások, sugdolózások, felfuvalkodások, zűrzavarok; továbbá attól is, hogy miután ismét odamentem, nehogy megalázzon engem az én Istenem nálatok, és sokak felett fogok gyászolni azok közül, akik korábban bűnt követtek el, és nem bánták meg a tisztátalanságot és paráznaságot és féktelen kicsapongást, amit műveltek.
13. rész
Ezennel harmadszor megyek hozzátok. Két tanú száján vagy háromén fog megállni minden szó. Előre megmondtam és előre mondom leszögezve, mint a másodszori jelenlétemben, és most távollétemben írom azoknak, akik korábban bűnt követtek el és a többieknek, hogy ha ismét odamentem, nem leszek kíméletes; ha már egyszer ti a vizsga alapján való alkalmasságát9 keresitek a bennem beszélő Messiásnak, aki felétek nem gyenge, hanem csodásan erőteljes bennetek! Mert ha keresztre is lett feszítve gyengeségből kifolyólag, mégis él Isten csodás erejéből; mert mi is gyengék vagyunk őbenne, viszont vele együtt élni fogunk Isten csodás erejéből felétek!Lábjegyzet9Vizsga alapján való alkalmasság: a következőkben a vizsgálattal kapcsolatos szavak játéka történik: δοκιμὴν (e.: „dokimé”, jel.: ‘vizsgán átmentség, kiálltság, alkalmasság’), δοκιμάζω (e.: „dokimazó”, jel.: ‘alaposan megvizsgál, kivizsgál’), ἀδόκιμος (e.: „adokimosz”, jel.: ‘vizsgán megbukott, alkalmatlan, elvetett’), δόκιμος (e.: „dokimosz”, jel.: ‘vizsgán átment, alkalmas, elfogadott’). „Az ókori világban nem létezett a ma ismert bankrendszer, és nem volt papírpénz. Minden pénzt fémből készítettek, amelyet folyékonyra hevítettek, majd formába öntötték és hagyták kihűlni. Amikor az érméket lehűtötték, az egyenetlen éleket el kellett simítani. Az érmék viszonylag puhák voltak, és persze sokan csiszoltak belőlük. Egy évszázad alatt több mint nyolcvan törvényt fogadtak el Athénban, hogy megakadályozzák a pénzérmék csiszolásának gyakorlatát. Néhány pénzváltó azonban tisztességes ember volt, aki nem fogadott el hamis pénzt. Becsületes emberek voltak, akik csak valódi, teljes súlyú pénzt hoztak forgalomba. Az ilyen embereket nevezték dokimosznak, vagyis ‘jóváhagyottnak’ nevezték.” (Donald Barnhouse)
Önmagatokat tegyétek próbára, vajon a hitben vagytok-e; önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokat, hogy a Messiás Jézus bennetek van? Hacsaknem a vizsga alapján alkalmatlanok vagytok. De remélem, hogy tudjátok, hogy mi nem vagyunk a vizsga alapján alkalmatlanok. De imádkozom az Istenhez, hogy ne tegyetek semmi rosszat, nem azért, hogy mi a vizsga alapján alkalmasoknak tűnhessünk, hanem hogy ti a jót tegyétek, mi pedig hozzátok képest szinte „alkalmatlanok” legyünk a vizsga alapján. Mert képtelenek vagyunk bármit is tenni a valóigazság ellen, csakis a valóigazságért. Mert örülünk, amikor mi gyengélkedhetünk, ti pedig csodásan erőteljesek lehettek. Ezt pedig imádkozzuk is: a ti rendbeszedő helyreállításotokat.
Ezeket azért írom távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen szigorúan bánnom veletek, aszerint a szuverén hatalom szerint, amelyet adott nekem az Úr, építésre és nem lerontásra.
Végül, testvérek, örüljetek, állítsátok magatokat helyre, bátorodjatok, ugyanazt gondoljátok, béküljetek ki: és az önzetlen szeretet és békesség Istene lesz veletek.
Üdvözöljétek egymást szent csókkal! Üdvözölnek titeket a szentek mind!
A Messiás Úr Jézus kegyelme és az Isten önzetlen szeretete és a Szent Szellem közössége mindnyájatokkal! Ámen!