Pál és Szószthenész (1.) levele a Korinthoszban és mindenütt élő kihívottaknak

• Csiszolás alatt…

1. rész

Pál, a Messiás Jézus meghívott kiküldöttje Isten akaratából, és Szósztenész, a testvér; az Isten kihívott közösségének, amely Korinthoszban van, a Messiás Jézusban már elkülönítve megszentelteknek, a meghívott szenteknek, mindazokkal szorosan együtt, akik segítségül hívják a mi Urunk, a Messiás Jézus nevét minden helyen, a magukén is és a miénken: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Édesapánktól és az Úrtól, a Messiás Jézustól.

Hálát adok az én Istenemnek mindenkor értetek Isten kegyelméért, amely a Messiás Jézusban adatott nektek, merthogy mindenben meggazdagodtatok őbenne, minden Kinyilatkoztatásban és minden ismeretben, ahogy a Messiás tanúságtétele megszilárdult bennetek: olyannyira, hogy nem szűkölködtök hátrányt szenvedve semmilyen kegyelmi ajándékban, miközben várjátok a mi Urunk, a Messiás Jézus lelepleződését, aki meg is fog szilárdítani titeket a végezetig, mint feddhetetleneket a mi Urunk, a Messiás Jézus napján. Hű az Isten, aki által meg lettetek hívva az Ő Fiának, a Messiás Jézusnak, a mi Urunknak a közösségébe.

Bátorítva kérlellek viszont titeket, testvérek a mi Urunk, a Messiás Jézus neve által, hogy ugyanazt mondjátok mindnyájan, és ne legyenek köztetek széthúzások, hanem legyetek teljesen összeillesztve, ugyanabban a felfogásban és ugyanazon a véleményen.

Mert nyilvánvaló lett számomra felőletek, testvéreim, a Kloé emberei által, hogy viszálykodások vannak köztetek. Ezt pedig azért mondom, mert ki-ki azt mondja köztetek: én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg a Messiásé. Vajon pártokra szakadt-e a Messiás? Vajon Pál lett keresztre feszítve értetek? Vagy Pál nevére lettetek bemerítve? Hálás vagyok az Istennek, hogy senkit közületek nem merítettem be, csak Kriszpuszt és Gájuszt, nehogy valaki azt mondhassa, hogy a magam nevére merítettem be. Még ugyan bemerítettem Sztefanász háznépét, egyébként nem tudok arról, hogy bárki mást bemerítettem volna. Mert nem bemeríteni küldött ki engem a Messiás, hanem Jóhírt hirdetni, nem a beszéd bölcsességében, nehogy kiüresedetté váljon a Messiás keresztje.

Mert a kereszt beszéde a pusztulásra jutóknak: nevetséges bolondság; viszont a megmenekülőknek, nekünk: Isten csodás ereje. Mert meg van írva: „Elpusztítom majd a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét majd elvetem.” Hol van a bölcs? Hol van az írásmagyarázó? Hol van e világkorszak szkeptikus érvelője? Nem tette-e bolondsággá az Isten a bölcsességét ennek a világrendszernek? Míg ugyanis az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világrendszer a bölcsesség által az Istent, abban lelte tetszését az Isten, hogy a közhírré tevés bolondsága által menti meg a hívőket. Míg a zsidók is csodajelt kívánnak, a görögök is bölcsességet keresnek, addig mi a Messiást tesszük közhírré mint keresztre feszítettett: zsidóknak ugyan botrányt, görögöknek pedig bolondságot; viszont maguknak a meghívottaknak, zsidóknak is és görögöknek, a Messiást mint Isten csodás erejét és Isten bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten gyengesége erősebb az embereknél.

Mert látjátok a ti meghívásotokat, testvéreim, hogy hústest szerint nem sok a bölcs, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő származású. De a világrendszer bolond dolgait választotta ki magának az Isten: hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világrendszer gyenge dolgait választotta ki magának az Isten: hogy megszégyenítse az erős dolgokat; és a világrendszer alacsonyabb rendű és megvetett dolgait választotta ki magának az Isten, és a jelen nem levő dolgokat: hogy a jelenvaló dolgokat megszüntesse – mégpedig azért, hogy semelyik hústest se dicsekedhessen az Ő színe előtt.

Ti pedig Tőle vagytok a Messiás Jézusban, aki Istentől elszakítva vált számunkra bölcsességgé, továbbá megigazulássá és megszentelődéssé és szabadulást hozó váltságdíjjá: hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék!”

2. rész

Én is, amikor eljöttem hozzátok, testvérek, nem a szólás vagy bölcsesség lehengerlő fölényével jöttem, miközben terjesztettem nektek az Isten tanúságtételét. Mert eldöntöttem, hogy ne lássak mást bennetek, csak a Messiás Jézust, őt is mint keresztre feszítettet. És én gyengeségben és félelemben és nagy rettegésben jelentem meg nálatok, és az én beszédem és hírnökként való nyilvános közhírré tevésem sem az emberi bölcsesség meggyőző szavaival történt, hanem a Szellem és a csodás erő bizonyító megnyilvánulásában: hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességében legyen, hanem Isten csodás erejében.

Bár szólunk bölcsességet a hiánytalanul tökéletesek között, de nem e világkorszak bölcsességét, sem e világkorszak elmúló főembereiét; hanem Istennek azt a titokban elrejtett bölcsességét szóljuk, amelyet előre elhatározott az Isten a korszakok előtt, a mi dicsőségünkre: amelyet e világkorszak főemberei közül senki sem ismert meg, mert ha megismerték volna, akkor nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. Ellenkezőleg, ahogy meg van írva: „Amiket szem nem látott és fül nem hallott, és az ember szívében fel sem merültek: azokat készítette Isten az őt önzetlenül szeretőknek.”

Ámde nekünk az Isten leleplezte az ő Szelleme által: mert a Szellem mindent kikutat, még az Isten mélységeit is. Mert ki ismeri az emberek közül az ember dolgait, hacsaknem az ember szelleme, amely benne van? Ugyanígy, az Isten dolgait sem ismeri senki, hacsaknem az Isten Szelleme. Mi pedig nem a világrendszer szellemét vettük át, hanem azt a Szellemet, amely az Istenből van, hogy megismerhessük az Isten által kegyelmesen nekünk ajándékozott dolgokat. Ezeket szóljuk is, nem emberi bölcsesség tanult szavaival, hanem a Szent Szellemtől tanultakkal, szellemieket szellemiekhez hasonlítva.

De az ösztöni érzékeit követő lelki ember nem fogadja el az Isten Szellemének a dolgait, mert számára mindezek csak bolondság, és nem képes megismerni, mivelhogy ezek csak szellemi módon vizsgálhatók. A szellemi ember viszont mindent megvizsgál, őt azonban senki sem vizsgálja. Mert ki ismerte meg az Úr értelmét, aki oktathatná őt? Mi viszont a Messiás értelmével rendelkezünk.

3. rész

És én, testvérek, nem tudtam hozzátok úgy szólni, mint szellemiekhez, hanem csak mint hústestiekhez, mint a Messiásban kiskorúakhoz. Tejjel tápláltalak titeket és nem szilárd eledellel, mert azt még nem tudtátok volna megemészteni, de még most sem tudjátok, mert még hústestiek vagytok. Mert amíg féltékenység, civakodás és szakadások vannak köztetek, nem hústestiek vagytok-e és nem emberi módon jártok-e el? Mert amikor az egyik azt mondja, „Én bizony Pálé vagyok”, a másik pedig: „Én Apollósé”, nem hústestiek vagytok-e?

Kicsoda tehát Pál? Kicsoda pedig Apollós? Csak közvetítő-segédek, akik által hittetek, éspedig kinek-kinek ahogy az Úr adta: én ültettem, Apollós öntözött, de az Isten adta a növekedést. Ezért nem az ültető a valaki, sem az öntöző, hanem a növekedést adó Isten. Az ültető pedig és az öntöző egyek, ki-ki pedig a saját jutalmát fogja megkapni, a saját fáradozása alapján. Mert mi Istennek vagyunk a munkatársai, ti pedig Isten szántóföldje, Isten építkezése vagytok.

Az Isten kegyelme alapján, amely nekem adatott, mint bölcs építésvezető, alapzatot helyeztem le, de más épít rá. Azonban ki-ki fontolja meg, hogyan épít rá! Mert más alapzatot senki sem helyezhet le a már lefektetetten kívül, aki Jézus, a Messiás. Ha pedig valaki erre az alapzatra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, szalmát épít rá: kinek-kinek a munkája nyilvánvalóvá fog válni, mert az a nap fogja megmutatni, mivel tűzben lepleződik le; és azt, hogy kinek-kinek a munkája milyen minőségű: a tűz fogja megpróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad: jutalmat fog kapni. Ha valakinek a munkája porrá ég, kárt fog szenvedni. De ő meg fog menekülni, de úgy, mint tűzön át.

Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és az Istennek a Szelleme lakik bennetek? Ha valaki az Istennek a templomát megrontja, megrontja majd őt az Isten, mert az Istennek a temploma szent, ezek vagytok ti. Senki önmagát be ne csapja!

Ha valaki azt gondolja, hogy bölcs köztetek ebben a világkorszakban, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen! Mert ennek a világrendszernek a bölcsessége bolondság az Isten előtt, mert meg van írva: „Aki megfogja a bölcseket az ő ügyeskedésükben.” Továbbá: „Az Úr ismeri a bölcsek fontolgatásait, hogy azok hiábavalók.” Tehát senki se dicsekedjen emberekkel, mert minden a tiétek: akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világrendszer, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az elkövetkezendők: minden a tiétek, ti pedig a Messiásé, a Messiás pedig Istené.

4. rész

Úgy tekintsen ránk az ember, mint a Messiás közszolgáira és Isten titkainak ügyintézőire. Egyébként pedig amit az ügyintézőkben keresnek, hogy mindegyikük hűségesen megbízhatónak találtassék. Számomra pedig a legkevesebb, hogy általatok legyek megvizsgálva, vagy egy ember által kitűzött napon. Ellenkezőleg: én sem vizsgálom magamat. Mert semminek sem vagyok tudatában magamra nézve, mégsem ebben vagyok igazzá nyilvánítva. Az engem vizsgáló pedig maga az Úr.

Ezért idő előtt semmit se ítéljetek, amíg az Úr el nem jön, aki majd rá is világít a sötétség rejtegetett dolgaira és majd felismerhetővé teszi a szívek szándékait: és akkor a dicséret az Istentől lesz mindenkinek. Ezeket pedig, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollósra, hogy rajtunk tanuljátok meg azt, hogy nem szabad azon túl okoskodni, ami meg van írva, hogy egyikőtök se fuvalkodjon fel az egyik érdekében a másikkal szemben.

Mert ki tesz téged különbbé? Mid van pedig, amit nem kaptál? Ha pedig te is csak kaptad, miért dicsekedsz úgy, mintha nem kaptad volna? Már jóllakatottak1 vagytok, már meggazdagodtatok, tőlünk függetlenül királyokként kezdtetek uralkodni, és bárcsak valóban elkezdtetek volna uralkodni, hogy mi is veletek társuralkodhassunk.Lábjegyzet1Jóllakatott: Pál itt egy szójátékot használ. Korinthosz városa nevének jelentése ógörögül ‘Jóllakott’, amely a görög κορέννυμι (e.: „korennümi”, jel.: ‘jóllakik’) szóból származik. Ennek szenvendő főnévi igenévi alakját alkalmazza itt Pál, ezzel is arra utalva talán, hogy a korinthosziak nem maguk érték el, hogy jóllaktak, hanem azt is „csak kapták”, mert Valaki Más lakatta őket jól.

Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, a kiküldötteket legutolsókként mutogatott, mint halálra szántakat, hogy cirkuszi látványossággá váljunk a világnak, mind angyaloknak, mind embereknek. Mi bolondok vagyunk a Messiásért, ti pedig okosak a Messiásban. Mi gyengék, ti pedig erősek. Ti nagyra értékeltek, mi pedig megvetettek. E mostani óráig éhezünk is, szomjazunk is, ruhátlankodunk is, bántalmaznak is, és hajléktalanok módjára bolyongunk. Fáradozunk is, ahogy tulajdon kezünkkel dolgozunk. Amikor szidalmaznak, megáldva őket, ünneplően jót szólunk. Amikor üldöznek, felemelt fővel elviseljük. Amikor gyaláznak, kérlelünk. Mint a világrendszer eltakarított hulladékai, mindenek söpredékévé lettünk egész mostanáig.

Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szeretett gyermekeimet intelek, mert ha tízezer nevelőtök volna is a Messiásban, apátok viszont nincs sok, mert a Messiás Jézusban az örömhír által én nemzettelek titeket. Éppen ezért bátorítva kérlellek titeket: váljatok az én utánzóimmá. Emiatt küldtem hozzátok Timótheust, aki az én szeretett és az Úrban hűséges gyermekem, aki emlékeztetni fog titeket az én útjaimra a Messiásban, ahogyan mindenütt tanítok a kihívottak minden közösségében.

Viszont mintha több menetelem nem lenne már hozzátok, némelyek úgy felfuvalkodtak. De hamar el fogok menni hozzátok, ha az Úr is akarja, és meg fogom ismerni a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem a csodás erejét. Mert nem beszédben áll az Isten királysága, hanem csodás erőben. Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok vagy szeretettel és a szelídség szellemével?

5. rész

Mindenfelé hallani, hogy paráznaság van köztetek, éspedig olyasféle paráznaság, amelyet még a nemzetek között sem illetnek névvel: hogy valaki az apja feleségével él. Ti is felfuvalkodottak vagytok, és nem gyászoltatok inkább azon, hogy el kellene távolítani közületek azt, aki ezt a dolgot tette. Mert én (mint testileg távollévő, de szellemben jelenlévő) már ítéletet hoztam mint jelenlévő az ezt így véghezvivő felett a mi Urunknak, a Messiás Jézusnak a nevében, amikor ti és az én szellemem egybegyűltünk a Messiás Úr Jézus csodás erejével szorosan együtt: hogy átadjuk az ilyet a Sátán kezére a hústest halálos pusztulására, hogy a szellem megmenekülhessen az Úr Jézusnak a napján.

Nem szép a ti dicsekvésetek! Nem tudjátok, hogy egy kis kovász az egész tésztát kovászossá erjeszti? Ennek megfelelően takarítsátok ki teljesen a régi kovászt, hogy friss tésztává legyetek: mint ahogy kovásztalanok vagytok, hiszen a mi pászka-bárányunk is miértünk lett feláldozva, a Messiás. Ezért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszakarat és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az objektív igazság kovásztalanságával.

Írtam nektek a levélben, hogy ne keveredjetek össze paráznákkal, és nem általában ennek a világrendszernek a paráznáival vagy a haszonlesőivel vagy rablóival vagy bálványszolgálóival, mert akkor ki kellene mennetek a világrendszerből. Most viszont azt írtam nektek, hogy ne keveredjetek össze olyannal, akit habár testvérnek neveznek, az illető vagy parázna, vagy haszonleső, vagy bálványszolgáló, vagy szitkozódó, vagy részeges, vagy kizsákmányoló. Az ilyennel ne is egyetek együtt! Mert mi dolgom is nekem a kintiek felett ítéletet hozni? Ti nem a bentiek felett hoztok ítéletet? A kintiek felett viszont az Isten fog ítéletet hozni. „És el fogjátok távolítani a nyughatatlan bajlódásokkal teli gonoszt magatok közül.”

6. rész

Merészel közületek bárki, akinek a másik ellen panaszos ügye van, ítéletet hozatni az igazságtalanok előtt és nem a szentek előtt? Nem tudjátok, hogy a szentek a világrendszer felett fognak ítéletet hozni? És ha általatok van megítélve a világrendszer, talán alkalmatlanok vagytok a legkisebb dolgok ítélethozatalaira? Nem tudjátok, hogy angyalok felett fogunk ítéletet hozni? Nemhogy az élet dolgai felett! Ha tehát valóban vannak az élet dolgait illető ítélőszékeitek: a kihívottak közösségében a megvetetteket, ezeket ültetitek oda? Megszégyenítésül mondom nektek. Ennyire nincs köztetek bölcs egy sem, aki képes lenne ítélni az ő testvérei között? Hanem testvér testvérrel megy ítéletet hozatni, mégpedig a hitetlenek előtt!

Ezért valójában már az is teljes veszteség köztetek, hogy peres ítéleteitek vannak egymással. Miért nem hagyjátok inkább, hogy igazságtalanul járjanak el veletek? Miért nem hagyjátok inkább, hogy megkárosítsanak? Ellenkezőleg, ti jártok el igazságtalanul és károsítotok meg, mégpedig testvéreket. Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok Isten Királyságát nem fogják örökölni? Ne tévelyegjetek! Sem paráznák, sem bálványszolgálók, sem házasságtörők, sem nőies férfiak, sem férfiakkal hálók, sem tolvajok, sem haszonlesők, sem részegesek, sem szitkozódók, sem kizsákmányolók Isten Királyságát nem fogják örökölni. És ezek voltatok néhányan, de mindezt lemostátok magatokról, sőt, elkülönítve meg lettetek szentelve, sőt, igazzá lettetek téve az Úr Jézusnak a nevében és a mi Istenünknek a Szellemében!

Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de én nem kerülök a hatalma alá semminek. Az ételek a gyomor számára vannak, és a gyomor az ételek számára, de az Isten ezt is, amazokat is meg fogja szüntetni. A test2 viszont nem a paráznaság számára van, ellenkezőleg: az Úr számára, és az Úr a test számára. Isten pedig az Urat is feltámasztotta: minket is kiemelve fel fog támasztani az ő csodás erejével. Nem tudjátok, hogy a ti testeitek a Messiás tagjai? Miután tehát elszakítottam a Messiás tagjait, megtehetem őket egy parázna nő tagjaivá? Szó sem lehet róla! Vagy nem tudjátok, hogy a paráznanővel egyesülő férfi az vele egy test? Mert kimondja az Írás: „Lesz a kettő egy hústestté.” De az Úrral egyesülő: az vele egy szellem. Futva meneküljetek a paráznaságtól! Minden bűn, amit ember ha megtesz, a testen kívül van, viszont a paráználkodó a saját teste ellen követ el bűnt. Vagy nem tudjátok, hogy a ti testeitek a bennetek lakó Szent Szellem temploma, aki Istentől a tiétek, és nem a magatokéi vagytok? Mert áron lettetek megvásárolva. Dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és a ti szellemetekben, amik az Istenéi!Lábjegyzet2Test: A görögben két külön szó van a testre. A σῶμα (e.: „szóma”) az objektív alaki testet jelöli, ahol a hangsúly a test formai megjelenésén és használhatóságán van, erkölcsileg többnyire semleges jelentéssel. Olykor testületet, csoportosulást is érthetünk alatta, mint itt Pál teszi, hogy a parázna nővel egyesülő férfi az vele egy testületet, egy alakzatot, egy csapatot alkot. A σάρξ (e.: „szárx”) pedig a szubjektív érzéki, ragadozó, hús-vér ösztöntestre utal, erkölcsileg olykor negatív, romlott jelentéssel. Ebben a gondolatmenetben Pál egy kivétellel az alaki testre utal. A kivétel a bibliai idézet: „lesznek ketten egy hús-vér testté”, ahol az intim, érzéki egyesülésen van a hangsúly.

7. rész

Amik felől pedig írtatok nekem, helyes dolog az embernek asszonyt nem érinteni. De a paráznaságok miatt minden férfi éljen a maga feleségével, és minden nő éljen a saját férjével! A feleségnek a férj a házastársi kötelességét adja meg, de ugyanúgy a feleség is a férjnek! A feleség nem rendelkezik a saját teste felett, hanem a férje, de ugyanúgy a férj sem rendelkezik az ő teste felett, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást magatoktól, hacsaknem egybehangzó döntéssel egy időszakra: hogy felszabadulhassatok a böjtre és az imádságra. Majd keljetek újra egybe3, hogy ne kísérthessen titeket a Sátán a ti zabolátlanságotok miatt. Ezt pedig engedményképpen mondom, nem rendeletként. Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint magam is, viszont mindenkinek megvan a saját kegyelmi ajándéka Istentől: egyiknek így, másiknak úgy.Lábjegyzet3Keljetek újra egybe: szószerint: „újra együtt jöjjetek össze”. A görög συνέρχομαι (e.: „szünerkhomáj”) ige alapvetően azt jelenti, hogy ‘összejönni’, de ez a szó az ‘egybekelés’ egy szépítő megfogalmazása is (eufemizmus). A jelentés pontosítása érdekében az igét egy kifejezés előzi meg: ἐπὶ τὸ αὐτὸ (e.: „epi to auto”), ami azt jelenti, hogy ‘együtt’. Emiatt lett az ‘egybekelni’ jelentéssel lefordítva.lett az ‘egybekelni’ jelentéssel lefordítva.

A házasság nélkülieknek és az özvegyasszonyoknak pedig ezt mondom: helyes dolog számukra, ha úgy maradhatnak, ahogy én is. De ha nem zabolázzák meg magukat, házasodjanak meg, mert jobb megházasodni, mint most égni.

A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy feleség férjtől el ne váljon (hogyha mégis elválik, maradjon házasság nélküli asszony, vagy béküljön ki a férjjel), és férj feleséget el ne bocsásson!

A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, és ez az asszony vele együtt jónak véli, hogy vele lakjon: ne bocsássa el őt! És az olyan asszony, akinek hitetlen férje van, és ez a férfi vele együtt jónak véli, hogy vele lakjon: ne bocsássa el őt! Mert meg van szentelve a hitetlen férj a feleség által, és meg van szentelve a hitetlen feleség a férj által, különben a ti gyermekeitek tisztátalanok lennének, most pedig szentek. De ha a hitetlen elválik, váljon el: az ilyen esetekben nincs rabszolgaság alá vetve a testvér vagy a testvérnő. Ugyanakkor minket háborúmentes békességre hívott az Isten. Mert mit tudod, te feleség, hátha megmented a férjet? Vagy mit tudod, te férj, hátha megmented a feleséget?

Egyébként pedig mindenkinek ahogy kiosztotta az Isten, mindenkit ahogy elhívott az Úr, úgy éljen; és az összes kihívott közösségben így rendelkezem: Körülmetélten lett valaki elhívva? Ne húzzon rá semmit! Körülmetéletlenül lett valaki elhívva? Ne metélkedjen körül! A körülmetélés nem ér semmit és a körülmetéletlenség sem ér semmit, csak Isten parancsolatainak a megtartása4. Mindenki abban az elhívásban maradjon, amiben el lett hívva. Rabszolgaként lettél elhívva? Ez ne neked okozzon gondot! (Ugyanakkor, ha szabaddá is válhatsz, inkább élj a lehetőséggel!) Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr felszabadítottja, és hasonlóan: a szabadként elhívott a Messiás rabszolgája. Áron lettetek megvásárolva: ne váljatok emberek rabszolgáivá! Mindenki amiben el lett hívva, testvérek, abban maradjon meg az Isten mellett.Lábjegyzet4Megtartása: az eredeti τήρησις (e.: „térészisz”) szó megfigyelést és őrizetben tartást, börtönt is jelent, ezzel utalva arra, hogy a parancsolatok megtartása során legyünk olyan figyelmesek, mint ahogyan a börtönőr is megfigyeli és őrzi a foglyait.

A szűzleányok felől pedig rendeletem az Úrtól nincs, véleményt viszont nyilvánítok, mint aki irgalomban részesültem az Úrtól, hogy hitelreméltó hűséges hívő5 legyek. Azt tartom tehát helyesnek a beállt kényszerhelyzet miatt, hogy helyes az embernek úgy lennie, ahogy van: Feleséghez vagy kötve? Ne keress feloldást! Fel lettél oldva a feleségtől? Ne keress feleséget! Ha pedig meg is házasodnál, nem követsz el bűnt, és ha megházasodna a szűzleány, nem követ el bűnt, csak nyomorúságuk lesz a hústestben az ilyeneknek, én pedig titeket kíméllek. Azt viszont mondom, testvérek, hogy ez az időszak le van rövidítve.Lábjegyzet5Hitelreméltó hűséges hívő: A görög πιστός (e.: „pisztosz”) hívőt, hitelest és hűségest egyaránt jelent. Mindezt így együtt az Úrtól kapott irgalom teszi lehetővé a számunkra.

Továbbá az van, hogy a feleséggel rendelkezők is úgy legyenek, mint nem rendelkezők, a sírók is mint nem sírók, az örülők is mint nem örülők, a vásárlók is mint a javakat meg nem tartók, és az ezzel a világrendszerrel élők mint az azzal vissza nem élők: mert letűnőben van ennek a világrendszernek az alakzata.

Azt szeretném pedig felőletek, hogy figyelemelterelő gondok nélkül legyetek. A házasság nélküli férfinak az Úr dolgaira van gondja, hogyan legyen tetszésére az Úrnak. A házasnak pedig a világ dolgaira van gondja, hogyan legyen tetszésére az asszonynak. Különbözik az asszony és a szűzleány: a házasság nélkülinek az Úr dolgaira van gondja, hogy szent legyen mind testében és szellemében, a házasnak pedig a világ dolgaira van gondja, hogyan legyen tetszésére a férjnek. De ezt a ti magatok hasznára mondom, nem azért, hogy csapdaként hurkot vessek elétek, hanem az ékesség és az Úrnak való zavarásmentes odaszántság érdekében.

Ha pedig valaki a maga szűz jegyesével szemben éktelenkedésnek tartja azt, ha szenvedélyében túl lenne egy ponton, és így elkerülhetetlenül megtörténik a dolog: tegye meg, amire vágyik, nem vétkezik, házasodjanak össze! Aki viszont szilárdan megáll a szívében (mert nincs nemi kényszere, hatalma viszont van a saját vágya felett), és úgy ítélte meg az ő szívében, hogy a maga szűz jegyesét úgy hagyja, helyesen teszi. Ezért aki kiházasítja, helyesen teszi, aki pedig nem házasítja ki, még kiválóbban teszi.6Lábjegyzet6A fordítás alapjául Bruce W. Winter: Pubertás vagy szenvedély? A vitás υπερακμοσ az 1Korintus 7:36-ban c. munkája szolgált. Az angol nyelvű tanulmány elolvasható itt.

A feleség törvényileg kötve van annyi időre, ameddig él az ő férje, ha azonban az ő férje elhunyna, szabaddá válik megházasodni azzal, akivel akar, de csak az Úrban. Boldogabb viszont, ha úgy marad, az én véleményem szerint. Azt gondolom viszont, hogy én is Isten Szellemével rendelkezem.

8. rész

A bálványáldozati húsok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, az önzetlen szeretet pedig felépít. Ha pedig bárki azt gondolja, hogy bármit is tud, még semmit sem ismert meg úgy, ahogy ismerni kell. Ha pedig valaki önzetlenül szereti az Istent, azt Ő is ismeri.

A bálványáldozati húsok evése felől tehát tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy isten sincs más, csak Egy. Mert ha vannak is úgynevezett „istenek”, akár az égben, akár a földön, (ahogy van sok „isten” és sok „úr”), de számunkra csak egy Isten van: az Édesapa, akitől van a mindenség, és mi is őérte; és csak egy Úr: a Messiás Jézus, aki által van a mindenség, és mi is őáltala.

De nem mindenkiben van meg ez az ismeret. Némelyek a bálványhoz kötődő lelkiismerettel mind mostanáig úgy esznek, mintha bálványáldozati hús lenne, és az ő lelkiismeretük annak gyenge volta miatt beszennyeződik. De az étel minket nem állít Isten mellé, mert ha eszünk, akkor sem leszünk többek, ha nem eszünk, akkor sem leszünk kevesebbek.

De figyeljetek oda, nehogy ez a ti önkényes szabadságotok megütközéssé váljon a gyengélkedőknek. Mert ha valaki meglát téged, akinek van ismerete, egy bálványtemplomban evéshez telepedve: nem fog ennek a gyengén levőnek a lelkiismerete a bálványáldozati húsok evésére alapulni? És tönkremegy a gyenge testvér a te ismereted miatt, akiért a Messiás meghalt! Azzal pedig, hogy így követtek el bűnt a tesvérek ellen és felkorbácsoljátok az ő gyenge lelkiismeretüket, a Messiás ellen követtek el bűnt! Éppen ezért, ha egy ilyen étel buktatót tesz az én testvérem elé, akkor én semmiképp sem ennék húst soha, nehogy az én testvérem elé buktatót tegyek.

9. rész

Nem vagyok kiküldött? Nem vagyok szabad? Nemde a Messiás Jézust, a mi Urunkat láttam? Nem az én munkám vagytok ti az Úrban? Ha mások számára nem vagyok kiküldött, de számotokra bizony az vagyok, mert az én kiküldött voltomnak a pecsétje ti vagytok az Úrban.

Az én védőbeszédem az engem vizsgálgatók számára ez: Vajon nincs szabadságunk arra, hogy együnk és igyunk? Vajon nincs szabadságunk arra, hogy egy testvérnő feleséget magunkkal vigyünk, mint ahogy a többi kiküldött is teszi, meg az Úr testvérei, meg Kéfás? Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs szabadságunk arra, hogy ne dolgozzunk? Ki katonáskodik bármikor is a saját zsoldján? Ki ültet szőlőskertet, és annak a gyümölcsét nem fogyasztja? Vagy ki gondoz juhászként juhnyájat, és a juhnyáj tejét nem fogyasztja?

Vajon emberi módon mondom ezeket, vagy nemde a törvény is ezeket mondja? Mert a mózesi törvényben meg van írva: „Ne rakj szájkosarat a malomban cséplő ökörre!” Vajon az ökrökre van gondja az Istennek? Vagy nem minden értelemben miattunk mondja ezt? Mert miattunk lett megírva, hogy reménységgel kell a szántónak szántania, és a cséplőnek az ő reménységéből reménységgel kell részesednie.

Ha mi számotokra a szellemi dolgokat vetettük, nagy gond-e, ha mi a ti hústesti dolgaitokat fogjuk learatni? Ha mások részesednek a ti javaitokból7, nem inkább mi? De mi nem éltünk ezzel a szabadsággal, hanem mindent elviselünk, nehogy bármiféle akadályt tegyünk a Messiás Győzelmi Jóhíre elé. Nem tudjátok, hogy a szent dolgokat végzők a szent helyről esznek, és az áldozati oltár körül forgolódók az oltárról osztozkodnak? Az Úr is így rendelte a Győzelmi Jóhírt terjesztőknek, hogy a Jóhírből éljenek.Lábjegyzet7Javaitokból: Ugyanaz a görögben, mint a szövegkörnyezetben többször használt „szabadság” szó. Az ἐξουσία (e.: „ekszúszia”) jogot, szuverén hatalmat, lehetőséget, szabadságot és javakat egyaránt jelent.

Én azonban semelyikkel sem éltem ezek közül. De nem azért írtam ezeket, hogy eképpen történjen velem, mert számomra becsületesebb meghalni, minthogy valaki az én dicsekvésemet üressé tehesse. Mert ha hirdetem a Győzelmi Jóhírt, nincs számomra dicsekvés, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj pedig nekem, ha nem hirdetem a Jóhírt! Mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok, ha pedig nem önként, intézőséggel lettem megbízva. Mi tehát az én jutalmam? Az, hogy a Jóhír hirdetése során ingyenessé tehetem a Messiás Jóhírét annak érdekében, hogy ne éljek vissza az én szabadságommal a Jóhír által.

Mert azzal, hogy mindenkitől szabad vagyok, önmagamat mindenki számára rabszolgává tettem, hogy minél többeket megnyerhessek. És olyan lettem a zsidóknak, mint egy zsidó: hogy zsidókat nyerhessek meg; a törvény alattiaknak, mint egy törvény alatti: hogy törvény alattiakat nyerhessek meg; a törvény nélkülieknek, mint egy törvény nélküli (miközben nem vagyok törvény nélküli Istennek, hanem törvényes a Messiásnak), hogy törvény nélkülieket nyerhessek meg. A gyengéknek olyan lettem, mint egy gyenge: hogy gyengéket nyerhessek meg; mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmenthessek némelyeket. Ezt pedig a Jóhírért teszem, hogy annak részestársa lehessek.

Nem tudjátok, hogy a stadionban futók ugyan mind futnak, de csak egy veszi át a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy megragadhassátok! Ámde minden versenyben küzdő mindenben megzabolázza magát: azok ugyan azért, hogy romlandó győzelmi koszorút vehessenek át, de mi azért, hogy romolhatatlant. Én ennek megfelelően úgy futok, mint aki nem bizonytalankodik, úgy bokszolok, mint aki nem a levegőt verdesi, hanem a szem alá történő felütéssel kiütöm az én testemet és rabszolgává teszem, nehogy míg másoknak hírnökösködöm, én magam alkalmatlanná váljak.

10. rész

Nem szeretném pedig, hogy ti tudatlanok legyetek, testvérek, hogy a mi ősapáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, és mindnyájan Mózesért merítkeztek be a felhőben és a tengerben; és mindnyájan ugyanazt a szellemi ételt ették, és mindnyájan ugyanazt a szellemi italt itták, mert egy szellemi, őket követő sziklából ittak, a szikla pedig a Messiás volt. Ugyanakkor legtöbbjükben nem lelte kedvét az Isten, mert elhullottak a pusztában.

Ezek pedig szemléltető képeinkké lettek arra nézve, hogy mi ne legyünk sóvárgó szerelmesei gonosz dolgoknak, ahogy ők is sóvárogtak. Bálványszolgálók se legyetek, ahogy közülük némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni és inni, és felkelt szórakozni.” Se ne paráználkodjunk, ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. Se a Messiást ne tesztelgessük, ahogy közülük is némelyek tesztelgették, és a kígyók által elvesztek. Se ne zúgolódjatok, ahogy közülük is némelyek zúgolódtak, és elvesztek a pusztító által. Mindezek pedig mint szemléltető képek estek meg velük, de megírva a mi intésünkre lettek, akikhez a világkorszakok vége már elérkezett.

Tehát aki úgy véli, hogy áll: meglássa, hogy el ne essen. Elbuktató próbáztatás titeket még nem kapott el, hacsaknem emberi. De hűséges az Isten, aki nem enged titeket feljebb próbáztatni annál, amire képesek vagytok, viszont el fogja készíteni a próbáztatással szorosan együtt a kiutat is, hogy azt képesek legyetek elviselni. Éppen ezért, szeretteim, futva meneküljetek a bálványszolgálástól!

Mint okos emberekhez szólok, ítéljétek meg ti, amit mondok: Az áldásnak a pohara, amit megáldunk: nemde közösség a Messiásnak a vérével? A kenyér, amit megtörünk: nemde közösség a Messiásnak a testével? Merthogy egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk. Nézzétek a hústest szerinti Izraelt: az áldozatot evők nemde közösségben vannak az oltárral? Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami? Vagy hogy a bálványáldozati hús valami? Ellenkezőleg: azt, hogy amit a nemzetek áldoznak, démonoknak áldozzák és nem Istennek! Nem szeretném pedig, hogy ti a démonokkal kerüljetek közösségbe. Nem tudtok az Úr poharából is inni meg a démonok poharából is; nem tudtok az Úr asztaláról is részesedni meg démonok asztaláról is. Vagy féltékennyé tesszük az Urat? Erősebbek vagyunk nála?

Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem minden épít. Senki se a magáét keresse, hanem ki-ki a másikét. Mindent, amit a húspiacon árulnak, úgy egyetek, hogy semmit sem kérdezősködtök lelkiismereti okokból, mert: „Az Úré a föld, és a teljessége annak.” Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül, és el szeretnétek menni, mindent, amit elétek tesznek, úgy egyetek, hogy semmit sem kérdezősködtök lelkiismereti okokból. De ha valaki azt mondaná nektek: „ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg, amiatt, aki ezt tudtul adta, és lelkiismereti okokból, mert: „Az Úré a föld, és a teljessége annak.” Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátról, hanem a másikéról: mert mi céllal ítéli el az én szabadságomat a másik lelkiismerete? Ha pedig én kegyelemből részesedek belőle, mit gyaláznak engem azért, amiért én hálát adok? Éppen ezért akár esztek, akár isztok, vagy akármit is tesztek: mindent Isten dicsőségére tegyetek! Váljatok megütközést nem okozókká mind zsidóknak, mind görögöknek, mind az Isten kihívott közösségének, ahogy én is mindenkinek mindenben kedvében járok azzal, hogy nem keresem a magam hasznát, hanem a többiekét, hogy megmenekülhessenek. Váljatok az én utánzóimmá,8 éppen úgy, ahogy én is a Messiásé vagyok!Lábjegyzet8Utánzóimmá: a μιμητής (e.: „mimétész”) olyan színész vagy költő, aki teljesen belebújik egy karaker személyiségébe, és azt leutánozva megtestesíti. A ‘mímel’ szavunk eredete.

11. rész

Azért viszont dicsérlek titeket, testvérek, hogy mindenben emlékeztek rám, és annak megfelelően, ahogyan átadtam nektek, a hagyományokat megtartjátok.

Azt pedig szeretném, hogy tudjátok, hogy minden férfinak a feje a Messiás, az asszonynak pedig feje a férfi, a Messiásnak pedig feje az Isten. Minden imádkozó vagy isteni szóvivőként szóló férfi, aki közben fején visel valamit, megszégyeníti az ő fejét. Viszont minden leplezetlen fejjel imádkozó vagy isteni szóvivőként szóló asszony megszégyeníti az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha leborotválták volna. Mert ha egy asszony feje nincs lepellel befedve, nyíratkozzon is meg! Ha pedig az asszonynak szégyen megnyíratkozni vagy borotváltnak lenni, fedje be lepellel a fejét! Mert míg a férfinak nem kell a fejét lepellel befednie Isten képmása és dicsősége lévén, addig az asszony a férfi dicsősége. Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. Mert nem is a férfi lett az asszony miatt megalkotva, hanem az asszony a férfi miatt. Emiatt kell az asszonynak hatalom jelét viselnie a fején, az angyalok miatt. Ugyanakkor férfi sincs asszony nélkül, asszony sincs férfi nélkül az Úrban. Mert miként az asszony a férfiból van, ugyanúgy a férfi is az asszony által van, az egész pedig Istentől. Önmagatokban ítéljétek meg: illendő dolog-e asszonynak leplezetlenül az Istenhez imádkoznia? Vagy nem maga a természet is arra tanít titeket, hogy egyrészt, ha egy férfi megnöveszti a haját: ez számára gyalázat; másrészt, ha egy asszony megnöveszti a haját: ez számára dicsőség, mert a hosszú haj az öltözék pótlásaként adatott neki? Ha pedig valaki civakodást kedvelőnek tűnne, az ilyesmi nálunk nem szokás9, sem az Isten kihívott közösségeinél.Lábjegyzet9Az ilyesmi nálunk nem szokás: szószerint: „nekünk ilyesféle szokásunk nincs”. A szokás (gör.: συνήθεια, e.: „szünétheia”) egész pontosan ‘együttélési szokás’ vagy ‘viselkedési szokás’. Használják még bensőséges kapcsolatra, ismerősök közti vagy családon belüli szokásokra, nyáj együtt legelésére, bevett nyelvhasználatra, megszokásra. Emiatt és az ‘ilyesféle’ jelentésű τοιοῦτος (e.: „toiútosz”) szó miatt a civakodást kedvelésre értendő, hogy „nálunk ez nem szokás”, „nem vagyunk ilyesmihez hozzászokva”. Míg a korábban szereplő hagyomány (gör.: παράδοσις, e.: „paradószisz”) az Istennel kapcsolatos dolgokra vonatkozik (itt a fej befedésére), addig az együttélési szokás az emberek egymás közt megszokott dolgaira (itt a civakodás kerülésére).

Amikor pedig ezt parancsolom, nem dicsérlek titeket, mert nem a hasznotokra, hanem a károtokra gyűltök össze. Mert először is, a kihívottak közösségében a ti összegyűléseiteken szakadásokról hallok, hogy létezik ilyen köztetek, és ezt valamilyen részben elhiszem. Mert szükséges, hogy klikkesedések is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalóvá váljanak köztetek. Amikor tehát ti összejöttök, hogy együtt legyetek, az nem úri vacsora evés10, mert mindenki előre elveszi a saját vacsoráját az étkezéskor: és az egyik éhezik, a másik részeg. Mert talán nincsenek házaitok az evésre és ivásra? Vagy megvetitek az Isten kihívott közösségét, és megszégyenítitek a nincsteleneket? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket ebben? Nem dicsérlek!Lábjegyzet10Amikor tehát … az nem úri vacsora evés: más fordítás: „A ti együvé való összejöveteletekkor tehát nincs úri vacsora evés”. A κυριακὸν δεῖπνον (e.: „küriakon deipnon”) jelentése ‘úri vacsora, úri lakoma’, ahol az úri azt jelenti, hogy ‘az Úrhoz tartozó, az Úrért végzett, az Úrhoz méltó’, stb; a vacsora, lakoma pedig egy ‘esti kiadós étkezést’ jelent.

Mert én az Úrtól vettem át, amit át is adtam nektek: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amikor árulással át lett adva, vette a kenyeret, és miután hálát adott, megtörte, és azt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, ami helyettetek van megtörve: ezt tegyétek az én emlékezetemre!” Ugyanígy vette a poharat is a vacsorázás után, és így szólt: „Ez a pohár az új szövetség az én véremben: ezt tegyétek, akárhányszor csak isszátok az én emlékezetemre!” Mert akárhányszor csak eszitek ezt a kenyeret, és ezt a poharat isszátok: az Úr halálát terjesztitek, amíg csak eljön.

Azért aki csak illetlen módon eszi ezt a kenyeret vagy issza az Úrnak a poharát, vétkes lesz az Úrnak a teste és vére ellen. Inkább vizsgálja meg az ember önmagát, és ilymódon egyen a kenyérből és igyon a pohárból! Mert az illetlen módon evő és ivó ítéletet11 eszik és iszik magának, mert nem ítéli különbözőnek az Úrnak a testét. Emiatt gyengék és betegek köztetek sokan, és hunynak el éppen elegen. Mert ha mindeközben különbözőnek ítéltük volna önmagunkat a világrendszertől, nem lettünk volna ítélet alatt. De amikor ítélet alatt vagyunk, az Úrtól kapunk fenyítő nevelést, nehogy a világrendszerrel együtt mi is kárhoztató ítéletet kapjunk. Ezért testvéreim, étkezésre történő összegyűléseitek során várjátok meg egymást! Ha pedig valaki éhezik, otthon egyen, hogy ne ítéletre gyűljetek össze!Lábjegyzet11Ítélet, különbözőnek ítélni, ítélet alatt lenni, kárhoztató ítéletet kapni: a κρίνω (e.: „krínó”) szó igekötős és főnévi változatai, melyből a ‘krízis’ szavunk is ered. A főnévi alak, az ítélet (gör.: κρίμα, e.: „kríma”) a jogi döntésre utal. A különbözőnek ítélni (gör.: διακρίνω, e.: „diakrínó”) egy érzelemdús, olykor megvitatással, harccal történő különválasztást jelent (Krisztus szimbolikus testét a profántól), vagy tudatos elkülönülést (az élő, kihívotti Test tagjaként a világrendszertől). Az ítélet alatt lenni (a gör. κρίνω szenvedő alakja, e.: „krínó”) magát az objektív vizsgálati folyamatot jelenti. A kárhoztató ítéletet kapni (a gör. κατακρίνω szenvedő alakja, e.: „katakrínó”) pedig a végérvényes elmarasztaló halálos ítéletnek a kimondását.

A többi dologról pedig majd rendelkezem, amikor megérkeztem.

12. rész

A szellemi dolgok felől pedig testvérek, nem szeretném, hogy tudatlanok legyetek. Tudjátok, hogy pogány nemzetbeliek voltatok, akiket míg vittek a néma bálványok felé, folyamatosan félre voltatok vezetve. Ezért tudatom veletek, hogy senki Isten Szellemében szóló nem mondja Jézusról, hogy átkozott; és senki sem képes kimondani, hogy „Úr Jézus”, csakis a Szent Szellemben.

A kegyelmi ajándékokban pedig vannak szétoszthatóságok, de a Szellem ugyanaz. A segédkezésekben is vannak szétoszthatóságok, és az Úr ugyanaz. A természetfeletti működésekben is vannak szétoszthatóságok, de az Isten ugyanaz, aki mindent mindenben működtet. De a Szellem megnyilvánulása kinek-kinek haszonra adatik. Mert az egyiknek a Szellem által bölcsesség kinyilatkoztatott beszéde adatik; a másiknak meg ismeret kinyilatkoztatott beszéde, ugyanazon Szellem szerint; a következőnek meg hit, ugyanabban a Szellemben; a másiknak meg gyógyítások kegyelmi ajándékai, ugyanabban a Szellemben; a másiknak meg csodás erők természetfeletti működései; a másiknak meg Isten akaratának szóvivőként való közlése; a másiknak meg szellemek megkülönböztetései; a következőnek meg nyelvek nemei; a másiknak meg nyelvek magyarázása. De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem működteti, ahogy szétosztja egyénenként, kinek-kinek úgy, ahogy kívánja.

Mert ahogyan a test egyként létezik és sok taggal rendelkezik; és fordítva, az egy test minden tagja sok létére egy testként létezik: ugyanígy a Messiás is. Mert mi is mindnyájan egy Szellemben lettünk bemerítve egy testbe: akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel lettünk megitatva. Mert a test sem egy tagként létezik, hanem sokként. Ha azt is mondaná a láb: „Mivel én nem kéz vagyok, nem a testből vagyok”, ennek ellenére vajon nem a testből van? És ha azt is mondaná a fül: „Mivel én nem szem vagyok, nem a testből vagyok”, ennek ellenére vajon nem a testből van? Ha az egész test csak szem, hol a fül? Ha az egész csak fül, hol az orr? Most viszont az Isten helyezte el a tagokat, egyenként mindegyiküket a testben úgy, ahogy akarta. Ha viszont az egész egy tag, hol a test? Most viszont noha sok a tag, egy viszont a test. A szem viszont nem mondhatja a kéznek, hogy: „Nincs rád szükségem”, vagy ismét: a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem”, ellenkezőleg: sokkal inkább létszükségesek a testnek a gyengébbnek tűnő tagjai. És amiket a test becstelenebb tagjainak tartunk, azokat bőségesebb megbecsüléssel vesszük körül, és a megjelenésre formátlan tagjaink bőségesebb szépítő és formásító kezelést kapnak. Viszont a formás tagjainknak nincs szükségük erre. De az Isten úgy kapcsolta össze a testet, hogy a hátrányban levőknek bőségesebb megbecsülést adott, hogy ne lehessen szakadás a testben, hanem kölcsönös gondjuk legyen egymásra a tagoknak. És ha szenved egy tag: együtt szenvednek vele a tagok mind, ha pedig dicsőségben részesül egy tag: együtt örülnek vele a tagok mind. Ti pedig a Messiás teste vagytok, és tagok egyenként.

Akiket bizony el is helyezett az Isten a kihívottak közösségében: először kiküldötteket, másodszor isteni szóvivőket, harmadszor tanítókat, azután csodás erőket, majd gyógyítások kegyelmi ajándékait, segítségnyújtásokat, vezetéseket, nyelvek nemeit. Vajon mindnyájan kiküldöttek? Vajon mindnyájan isteni szóvivők? Vajon mindnyájan tanítók? Vajon mindnyájan csodás erők? Vajon mindnyájan rendelkeznek a gyógyítások kegyelmi ajándékaival? Vajon mindnyájan szólnak nyelveken? Vajon mindnyájan megmagyarázzák? Lelkesedjetek buzgón pedig a hasznosabb kegyelmi ajándékokért! És még egy mindent felülmúló utat mutatok nektek.

13. rész

Ha az embereknek a nyelvein szólnék és az angyalokéin, önzetlen szeretetem pedig nem lenne, csörgő rézzé vagy zörgő cintányérrá váltam volna. És ha meglenne nekem az Isten akaratának szóvivőként való közlése, és ismerném az összes titkot és az összes tudást, és ha meglenne az összes hitem, úgyannyira, hogy hegyeket lehetne vele elmozdítani, szeretetem pedig nem lenne: akkor is csak egy semmi vagyok. És ha ételben szétosztanám az összes vagyonomat, és ha átadnám a testemet, hogy elégethessék, szeretetem pedig nem lenne: mindez akkor sem használ nekem semmit.

A szeretet hosszan tűr, jóindulatúan viselkedik. A szeretet nem buzog féltékenyen. A szeretet nem dicsekedik önmagával, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik éktelenül, nem keresi a maga dolgait, nem gerjed gyorsan haragra, nem számítja fel a gonoszt, nem örül az igazságtalanság felett, viszont együtt öröl a valóigazsággal. Mindent elviselve betakar, mindent elhisz, mindent remél, mindent eltűr hátrányba kerülve kitartással.

A szeretet sosem esik alább, viszont Isten akaratának a szóvivői közlései is meg lesznek szüntetve, a nyelvek is abba fognak maradni, az ismeret is meg lesz szüntetve, mert részlegesen ismerünk és részlegesen közöljük szóvivőként Isten akaratát. Amikor viszont eljön a hiánytalanul tökéletes, akkor a részlegesség meg lesz szüntetve: Amikor kiskorú voltam, kiskorúként szóltam, kiskorúként gondolkodtam, kiskorúként számítgattam, amikor viszont férfivá váltam, beszüntettem az életemben a kiskorúság dolgait. Mert pillanatnyilag csak mintegy fémtükör által homályosan látunk, akkor viszont színről-színre; pillanatnyilag csak részlegesen ismerem a dolgokat, akkor viszont olyan alaposan fogom majd ismerni, amilyen alaposan én is meg lettem ismerve. Most viszont marad a hit-remény-szeretet, ez a hármas. Ezek közül a legnagyobb pedig a szeretet.

14. rész

Mintha üldöznétek, úgy hajszoljátok a szeretetet, ugyanakkor lelkesedjetek buzgón a szellemiekért is, de leginkább azért, hogy Isten akaratát szóvivőként közölhessétek! Mert az ismeretlen nyelven szóló nem emberek számára szól, hanem az Isten számára, mert senki sem hallja az értelmét, hanem szellem által és számára12 szól titkokat. De aki szóvivőként közli Isten akaratát, emberek számára szól építést és bátorító intést és megnyugtatást. Az ismeretlen nyelven szóló önmagát építi, de az Isten akaratát szóvivőként közlő a kihívottak közösségét építi.Lábjegyzet12Szellem által és számára: A görög nyelvtani szerkezet (részes eset) nem teszi egyértelművé a szellemmel való kapcsolat irányát. Jelentheti azt is, hogy „szellemmel szól titkokat (szellem által)”, de azt is, hogy „szellemhez szól titkokat (szellem számára)”. Ugyanaz a szerkezet, mint a „nem emberek számára szól, hanem Isten számára” esetében.

Azt viszont akarom, hogy mindnyájan szóljatok nyelveken, viszont méginkább, hogy szóvivőként közölhessétek Isten akaratát! Mert nagyobb a szóvivőként közlő, mint a nyelveken szóló, kivéve, ha megmagyarázhatja, hogy a kihívottak közössége épülést vehessen.

Most pedig testvérek, ha úgy megyek hozzátok, mint nyelveken szóló, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok vagy a szellemi dolgok leleplezésében, vagy ismeretben, vagy szóvivői közlésben, vagy tanításban? Még a lelketlen hangszerek is, akár fuvola, akár lant: ha nem adnak változatosságot a hangjegyeknek, hogyan lesz felismerhető a fuvolajáték vagy a lantjáték? Mert ha a trombita is bizonytalan hangot ad, ki készül harcra? Így ti is a nyelv által, ha nem érthető kinyilatkoztatást adtok, hogyan lesz felismerhető a szólás? Mert ilymódon csak „levegőbe szólók” lesztek.

Meglehet, hogy a hangoknak annyiféle neme van a világon, és egyikük sem jelentéstelen hang. Ha tehát nem ismerem a hangnak az értelmét, a szólónak barbár leszek, a „bennem szóló” is barbár lesz. Így ti is, mivel szellemek buzgó rajongói vagytok, a kihívottak közössége épülése érdekében azt keressétek, hogy gyarapodhassatok! Ezért a nyelven szóló imádkozzon azért, hogy megmagyarázhassa! Mert ha nyelven imádkozom, a szellemem imádkozik, de az értelmem gyümölcstelen.

Mi következik tehát ebből? Imádkozni fogok a szellem által és számára, de imádkozni fogok az értelem által és számára13 is. Pengetni fogok a szellem által és számára, de pengetni fogok az értelem által és számára is. Mert ha a szellemmel áldasz, a beavatatlan helyét betöltő hogyan fogja kimondani az áment a hálaadásodra? Hiszen nem tudja mit beszélsz. Te ugyan helyesen adsz hálát, de a másik nem épül. Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál többet szólok nyelveken! De a kihívottak közösségében inkább akarok szólni öt szót az értelmemmel, hogy másokat is tájékoztathassak, mint tízezer szót nyelven.Lábjegyzet13Szellem által és számára … értelem által és számára: lásd a 11. lábjegyzetet.

Testvérek, az érzelmi gondolkodás tekintetében ne váljatok gyermeteggé, hanem a gonoszságban váljatok kiskorúakká! Az érzelmi gondolkodás tekintetében váljatok tökéletesen felnőttekké! A törvényben meg van írva, hogy: „Más nyelvet beszélőkkel és más ajkakkal szólok majd ehhez a néphez, és így sem hallgatnak majd rám – ezt mondja az Úr.” Tehát a nyelvek jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a szóvivői közlés viszont nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.

Azért, ha összegyűlik a kihívottak teljes közössége egy helyen, és mindenki nyelveken szól, és közben pedig beavatatlanok vagy hitetlenek jönnek be, nem azt fogják mondani, hogy őrjöngtök? Ha pedig mindenki Isten akaratát közli szóvivőként, és közben pedig bejön valamilyen hitetlen vagy beavatatlan, akkor mindenkitől rábizonyító feddésben részesül, mindenkitől átvizsgálást kap, és így az ő szívének a titkai nyilvánvalóvá válnak, és így arcra borulva hódol az Istennek, és elhíreszteli, hogy az Isten valóban bennetek van.

Mi következik tehát ebből, testvérek? Amikor összegyűltök, közületek kinek-kinek pengetéses éneke van, tanítása van, nyelven szólása van, leleplezéses kijelentése van, magyarázata van: minden épülésre történjen! Ha valaki nyelven szól, ketten vagy legfeljebb hárman legyenek, és egymás után, és egy magyarázza meg! Ha viszont nincs magyarázó, maradjon csendben a kihívottak közösségében! Önmaga számára viszont szóljon, és az Isten számára! Az isteni szóvivők viszont ketten vagy hárman szóljanak, és a többiek különböztessék meg az istentől kapottakat a többitől. Ha viszont egy másik ott ülő kap leleplezést, az első maradjon csendben! Mert egyesével mindnyájan tudjátok Isten akaratát közölni szóvivőként, hogy mindenki tanulhasson és mindenki kaphasson bátorító intést. Mert a szóvivők szellemei alá vannak rendelve a szóvivőknek. Mert Isten nem a zűrzavaré, hanem a békességé, amint a szenteknek az összes kihívott közösségében is.

A ti asszonyaitok a kihívott közösségekben maradjanak csendben, mert nem a szólás van nekik megengedve, hanem az alárendelődés, ahogyan a törvény is mondja. Ha viszont tanulni akarnak valamit, otthon kérdezzék meg a saját férjüket, mert erkölcstelen szégyen asszonyoknak kihívott közösségben szólni. Vagy tőletek ment ki az Isten Kinyilatkoztatása? Vagy egyedül hozzátok érkezett meg?

Ha valaki azt gondolja magáról, hogy isteni szóvivő vagy szellemi ember: ismerje fel alaposan azokról, amiket írok nektek, hogy az Úr parancsolatai! Aki pedig tudatlan, legyen tudatlan!

Tehát, testvérek, lelkesedjetek buzgón Isten akaratának szóvivőként való közlésére, és a nyelveken szólást se tiltsátok! Minden ékesen és rendben történjen!

15. rész

Tudatom viszont veletek, testvéreim, a Győzelmi Jóhírt, amit jóhírként hirdettem nektek, amit elfogadva át is vettetek, amiben kimozdíthatatlanul meg is álltok, ami által meg is vagytok mentve, ha megtartjátok mindazt, amit kinyilatkoztatásban jóhírként hirdettem nektek, kivéve, ha hiába hittetek.

Mert elsősorban azt adtam át nektek, amit én is átvettem: hogy a Messiás meghalt a mi bűneink helyében az Írások szerint, és hogy eltemették, és hogy életre kelt a harmadik napon az Írások szerint, és hogy megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a többség megmaradt mind mostanáig, néhányan viszont már el is hunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd a kiküldötteknek mind. Viszont mindegyikük után mintegy koraszülöttnek, megjelent nekem is. Mert én vagyok a legkisebb a kiküldöttek közül, aki nem vagyok elég jó arra, hogy kiküldöttnek nevezzenek, mivel üldöztem az Isten kihívott népét. De Isten kegyelméből vagyok ami vagyok, és az ő irántam való kegyelme nem lett hiábavaló, hanem mindnyájukat felülmúlva fáradoztam, de nem én, hanem az Isten velem levő kegyelme. Tehát akár én, akár ők: mi így hírnökösködünk, és ti így hittetek.

Ha viszont a Messiásról úgy hírnökösködnek, hogy a halottak közül életre kelt, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? Ha viszont nincs halottak feltámadása, a Messiás sem kelt életre! Ha viszont a Messiás sem kelt életre, akkor hiábavaló a mi közhírré tevésünk, viszont hiábavaló a ti hitetek is! Mi viszont az Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert úgy tanúskodtunk az Isten felől, hogy életre keltette a Messiást – akit nem keltett életre, ha a halottak csakugyan nem kelnek életre! Mert ha a halottak nem kelnek életre, a Messiás sem kelt életre! Ha viszont a Messiás nem kelt életre, hasztalan a ti hitetek: még bűneitekben vagytok! Akkor azok is elvesztek, akik a Messiásban hunytak el. Ha csak ebben az életben van reménységünk a Messiásban, szánalmasabbak vagyunk minden embernél!

Mostanra viszont a Messiás már életre kelt a halottak közül: az elhunytak első termése lett! Mert mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan az Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Messiásban is mindnyájan meg fognak elevenedni. Viszont ki-ki a saját hadrendjében: első termés a Messiás; azután a Messiáshoz tartozók az ő eljövetelekor; majd a vég, amikor átadhatja a Királyságot az Istennek és Édesapának, amikor eltörölhet minden fejedelemséget és hatalmasságot és erőt.

Mert szükséges neki királyként uralkodnia, amíg nem „teheti minden ellenségét az ő lábai alá”. Az utolsó ellenség, ami el lesz törölve, az a halál. Mert „mindent alárendelt az ő lábai alá”. Amikor pedig azt mondja, hogy „minden alá van rendelve”, nyilvánvaló, hogy a neki mindent alárendelőn kívül. Amikor pedig már minden alá lett rendelve neki, akkor maga a Fiú is alárendelődik majd a neki mindent alárendelőnek, hogy az Isten lehessen minden mindenben.

Amúgy meg mire tesznek majd szert a halottak helyett bemerítkezők, ha a halottak egyáltalán nem kelnek életre? Minek is merítkeznek be a halottak helyett? Mi is minek veszélyeztetjük magunkat minden órában? Naponként meghalok, mondom ezt a mi „dicsekvésünkre”, ami nekem a Messiás Jézusban van, a mi Urunkban. Ha csak ember módjára küzdöttem mint gladiátor a vadállatokkal Efeszoszban, mi hasznom van abból? Ha a halottak nem kelnek életre, akkor ehetünk és ihatunk, mert holnap úgyis meghalunk.

Ne tévelyegjetek! Nemes erkölcsi szokásokat megrontanak gonosz társaságok. Józanodjatok ki az igaz mivoltnak megfelelően, és ne kövessetek el bűnt! Mert némelyeknek „isteni tudatlanságuk” van, megszégyenítésetekre mondom!

„De”, mondja majd erre valaki, „hogyan kelnek életre a halottak, és milyen testtel jönnek elő?” Te értelmetlen, amit vetsz, nem elevenedik meg, amíg meg nem halhat. És amit vetsz, nem a leendő testet veted, hanem csupasz gabonaszemet, esetleg búzáét vagy valami másét. Az Isten pedig úgy ad annak testet, ahogyan akar, és mindegyik magnak a saját testét. Nem minden hústest ugyanaz a hústest, hanem más az emberek hústeste, meg más a jószágoké, meg más a halaké, meg más a szárnyasoké. És vannak mennyei testek, és vannak földi testek, de eltérő a mennyeieknek a ragyogó dicsősége, és eltérő a földieké. Más dicsősége van a napnak és más dicsősége a holdnak, és más dicsősége a csillagoknak, mert csillag csillagtól eltér dicsőségben.

Így van a halottak feltámadása is: elvetik romlandóságban, életkre kel romolhatatlanságban; elvetik gyalázatban, életre kel dicsőségben; elvetik gyengeségben, életre kel csodás erőben; elvetik mint ösztöni érzékeit követő lelki test, életre kel mint szellemi test. Van lelki test és van szellemi test.

Így is van megírva: „Lett az első ember (Ádám) élő lélekké”, az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. De nem a szellemi az első, hanem a lelki: csak azután jön a szellemi. Az első ember földből való, porból lett; a második ember, az Úr: mennyből való. Amilyen a porból lett, olyanok a porból lettek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. És ahogyan viseltük a porból lettnek a képét, viselni fogjuk a mennyeinek a képét is. Ezt pedig kimondom, testvérek, hogy hústest és vér Isten Királyságát képtelen örökölni, a romlandóság sem örökli a romolhatatlanságot.

Íme, titkot mondok nektek: nem mindnyájan fogunk elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitára, mert trombita fog szólni, és a halottak életre fognak kelni romolhatatlanul, és mi mássá leszünk. Mert szükséges ennek a romlandónak felöltöznie romolhatatlanságot, és ennek a halandónak felöltöznie halhatatlanságot. Amikor pedig ez a romlandó már felöltözte a romolhatatlanságot, és ez a halandó már felöltözte a halhatatlanságot, akkor majd beteljesedik a Kinyilatkoztatás, ami meg van írva: „El lett nyelve a halál a győzelembe!” „Halál, hol a te fullánkod? Alvilág, hol a te győzelmed?” A fullánkja a halálnak pedig a bűn, az ereje a bűnnek pedig a törvény. Hála pedig az Istennek, a nekünk a győzelmet a mi Urunk, a Messiás Jézus által adónak!

Azért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, mozdíthatatlanok, túlcsordulók az Úr munkájában mindenkor, hiszen tudjátok, hogy a ti fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.

16. rész

A szentek számára történő gyűjtés felől pedig ahogyan Galácia kihívott közösségeinek rendeltem, úgy tegyetek ti is! A szombat-hetek első napján ki-ki közületek önmagánál tegyen félre felhalmozással bármit, amiben jól van dolga, mert jó út adatott neki: hogy ne akkor történjenek a gyűjtések, amikor megjöttem! Amikor pedig megjelentem köztetek, akiket miután alaposan megvizsgáltatok a levelek által, azokat útnak fogom indítani, hogy elvigyék a ti kegyelmeteket Jeruzsálembe. Ha pedig méltó lesz, hogy én is elmenjek, velem együtt fognak menni.

El fogok pedig jönni hozzátok, miután Makedónián átmentem, mert Makedónián átmegyek. Lehet azonban, hogy majd nálatok maradok, vagy át is telelek, hogy ti kísérjetek engem utamra, ahová csak megyek. Mert nem akarlak titeket most csak átutazóban látni, hanem remélem, hogy valamennyi időt maradhatok nálatok, ha az Úr megengedi. Efeszoszban pedig pünkösdig maradok. Mert kapu nyílt nekem: nagy és működőképes, és az ellenségek is sokan vannak.

Ha pedig megjött Timótheus hozzátok, meglássátok, hogy félelem nélkül lehessen nálatok, mert az Úr munkáját végzi, mint én is. Tehát senki sem vetheti meg őt, hanem kísérjétek őt útjára békességgel, hogy eljöhessen hozzám, mert várom őt a testvérekkel.

Apollós testvér felől pedig, sokszor kértem őt, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel, de semmiképpen sem volt akarat14 arra, hogy most elmenjen, de el fog menni, amikor lesz szabadideje.Lábjegyzet14Akarat: Pál nem határozza meg a személyt, hogy kinek az akarata: ezzel nyitva hagyja, hogy Apollós, Isten, a testvérek vagy csak a körülmények „akarata” nem volt meg.

Legyetek éberek, álljatok meg a hitben, viselkedjetek férfiként, erősödjetek meg! Minden dolgotok önzetlen szeretetben történjen!

Kérlek pedig titeket, testvérek, tudjátok Sztefanász házáról, hogy ők Akhája első termése, és a szentek szolgálatára rendelték magukat: hogy alárendelnétek magatokat az ilyeneknek, és minden velük együtt munkálkodónak és fáradozónak?

Örülök viszont Sztefanász, Fortunátosz és Akhaikosz eljövetelének, mert a ti hiányotokat ők töltötték be, mert megpihentették az én szellememet és a tiéteket. Ismerjétek el azért az ilyeneket! Üdvözölnek titeket az ázsiai kihívottak összessége. Sokszor köszönt titeket az Úrban Aquila és Priszkácska, az ő házuknál levő kihívott közösséggel együtt. Üdvözölnek titeket a testvérek mindnyájan. Üdvözöljétek egymást szent csókkal!

Az üdvözlet a saját kezemmel: Páléval.

Ha valaki nem szereti kölcsönös szeretettel a Messiás Úr Jézust, legyen átkozott! Maranata! A Messiás Úr Jézus kegyelme veletek! Az én önzetlen szeretetem mindnyájatokkal a Messiás Jézusban!

• A korinthosziaknak,
• első levél,
• íratott Filippiből,
• kézbesítve Sztefanász, Fortunátusz, Akháikusz és Timótheus által.